Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-17 / 63. szám
1997. március 17., hétfő 3. oldal Megyei Körkép A fáradhatatlan pedagógus Negyvenhat éve a katedrán Nádas Sándomé, a mezőtúri 626. Számú Szakképző Iskola nyugdíjas tanára a 70. évéhez közeledik, ám ma is korát meghazudtoló aktivitással gyakorolja szakmáját.-Honnan jött az elhatározás, hogy pedagógus legyen?- Édesapám példamutatása hatott rám. Endrődön nőttem fel, falusi kántortanító gyermekeként. Nagyon sok diák került ki a kezei közül, szigorú és igazságos jellemét ma is sokan emlegetik. Bátyám és nővérem - velem ellentétben - nem követték a pedagóguspályán. Tanítói képesítéssel tanyasi iskolában kezdtem az első tanévemet, 1951 szeptemberében. Osztatlan osztályban, 17 tanulóval foglalkoztam.-Nem lehetett könnyűi már akkor sem.- 1952-ben beiratkoztam a Szegedi Tanárképző Főiskolába. Orosz-magyar szakos tanárként végeztem, majd egy Endrőd környéki tanyasi iskolában tanítottam.-A férje is pedagógus.- Frissen végzett matematika-kémia szakos tanárként került a falunkba. Együtt tanítottunk sokáig. Egy lányunk van, aki a nyomdokainkba lépett. Óvónő, de most sajnos éppen a munkanélküliség gondolatával kell barátkoznia.-Mi motiválta, hogy 35 év után nyugdíjasként is tovább tanítson?- Soha nem éreztem tehernek a tanítást. 1984 óta vagyok nyugdíjas pedagógus, azóta tanítok folyamatosan.- Ha újrakezdhetné?-Pedagógus lennék ismét. Szeretem a hivatásom, meg sem fordult a fejemben a szakmához való hűtlenség. A fiatal pedagógusoknak pedig azt üzenem: mindig megértéssel, türelemmel legyenek az új nemzedékek iránt. scs Zagyvarékas fennállásának 650. évfordulója alkalmából március 15-e és 21-e között iskolanapokat rendeznek. A községben 273 éve folyik közoktatás. A programok szombaton kezdődtek az 1848/49-es szabadságharcról való megemlékezéssel. fotó: csabai Jászberényi városvédők a településükért Felújítás előtt az emlékmű? A ’48-as emlékmű rekonstrukciójára a forradalom másfél évszázados jubileumának közeledtével kínálkozik a legalkalmasabb időpont. A rekonstrukció kapcsán el kell gondolkodni azon, hogy a felújított emlékművet visszaállítsák-e eredeti helyére, a város főterére - vetette fel pénteken Sáros László, Jászberény főépítésze a Városvédő és Szépítő Egyesület közgyűlésén. Az idén tízéves jubileumát ünneplő egyesület tanácskozásán értékelték az elmúlt esztendő munkáját, meghatározták az idén felvállalható feladatokat, és beszámolót hallgattak meg az egyesület pénzügyi helyzetéről. A tervekről szólva Bolla János elnök elmondta, ebben az évben is folytatják a városban az új köztéri padok kihelyezését, melyhez az öntöttvas elemeket már megvásárolták. Felmerült, hogy meg kell szervezni a ’48-as emlékmű felújítását, hogy a 150 éves évfordulót már a rekonstruált emlékoszlopnál ünnepelhesse a város. Tervezik kirándulások, találkozók szervezését, folytatják a Fehértói temető védett részének és a Szent Imre temető katonasírjainak ápolását. A főépítész fent idézett gondolatébresztő felvetésére - mely részét képezné Jászberény küszöbönálló főtéri rekonstrukciójának -, véleményként elhangzott: eredetileg valóban a főtéren állt a 1848-^9-es forradalom és szabadságharc emlékére állított oszlop, a Városvédő és Szépítő Egyesület egyik törekvése azonban az, hogy Jászberény főtere mellett a kisebb tereket is fokozatosan szépítsék, s így idővel megszűnjön a város „egyközpontúsága”. Banka Csaba Ez a nap a nyilvánosság diadala Arany János verssoraival kezdődött Mezőtúron a március 15-i megemlékezés. A túri református nagytemplomban több százan hallgatták dr. Orosz István országgyűlési képviselő ünnepi szónoklatát és a város énekkarainak összkarát. Isten iránti hálával emlékeztek meg a szabadságharcról a törökszentmiklósi református templomban szombaton délelőtt. Az ünnepséget követően iskolájuk névadójának, Bethlen Gábornak a domborművét leplezték le az intézmény falán (képünkön) . FOTÓ: CSABAI Ez a nap 149 évvel ezelőtt a nyilvánosság diadala volt - hallhatták a jelenlévők. Március 15-én eltörölték a cenzúrát, kinyomtatták a 12 pontot, elszavalták a Nemzeti dalt és kiszabadították Táncsics Mihályt. A szabadság valódi volt és rövid ideig tartott, de lépcső volt a demokrácia nehéz iskolájában. A templomi megemlékezés után Mezőtúr három ’48-as emlékhelyén helyezték el a város képviselői, civil szervezetei és lakosai a tisztelet virágait. Túrkevén a forradalom 149. évfordulójáról már a hét elején megemlékeztek a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Színésszé lettem címmel, irodalmi színházi délutánt, Petőfi nyomában rajzkiállítást, Ki tud többet Petőfiről? vetélkedőt szerveztek. Az iskolások örömmel és lelkesedéssel idézték fel a részben tankönyvből tanultakat, részben fantáziájuk szülte eseményeket. Az intézmény aulájában lévő Petőfi-szobrot a hagyományoknak megfelelően a tisztelet és kegyelet virágai bontották el. A városi ünnepséget szombaton délelőtt a református templomban zajló istentisztelet nyitotta meg. Ezt követően Táncsics Mihály szobránál helyezték el a Túrkevén működő pártok, társadalmi szervezetek és a hősök előtt tisztelgők az emlékezés virágait. A Gonda Sándor filmszínházban a városi női kar a forradalom dalaival köszöntötte a jelenlévőket. A rendezvény részeként került sor a kórus névadására is. A megemlékezések sorát néptáncegyüttes műsora zárta. scs Mezőtúron is virágokkal emlékeztek FOTÓ: ZENTAINÉ Közös nemzeti kincsünk Március 15-e szelleme A Nemzeti dal, a 12 pont, a történelmi események közhelyszerű ismétlésénél többet jelent a magyarságnak március 15-e szelleme. A majd másfél évszázad, szabadságunk, nemzeti függetlenségünk legnagyobb ünnepévé emelte ezt a napot - húzta alá beszédében Pócz István tanár a jászberényi megemlékezésen. A Jászság fővárosában dr. Boros Dezső alpolgármester köszöntötte a ’48-as emlékműnél megjelenteket. Kiemelte: a márciusi ifjak példát mutattak hazaszeretetből, tenni akarásból. Az utódoknak kötelessége úgy nevelni a felnövekvő nemzedéket, hogy a hon védelmének, ápolásának hagyománya tovább éljen. Akkor nem halványul 100 év múlva sem ’48 szellemisége. A Liska József Szakközépiskola tanára, Pócz István rámutatott, 1997 kérdése már az, hogyan vagyunk, leszünk szabadon magyarok! Az ünnepségen az önkormányzat, a pártok, szervezetek koszorúzták meg a ’48-as emlékművet. Ezután a Városvédő és Szépítő Egyesület a Fehértói temetőben, a tápióbicskei és az isaszegi csatákban megsebesült és Jászberényben elhunyt katonák emlékére állított obeliszknél emlékezett a hősökre. Jászárokszálláson Gergely Béláné önkormányzati képviselő a nagy történelmi esemény mozzanatainak felidézésével emlékezett a forradalom és szabadságharc nagyjaira, majd a városháza falán elhelyezett emléktáblánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Jászapátin az Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola diákjai a forradalmat idéző dalokkal, szavalattal, tánccal színesített ünnepi műsorra} tisztelegjek 1848 előtt. Az ünnepség mottóját nemzeti trikolórunkra írt idézet adta: „Hazádnak -rendületlenül Légy híve, oh magyar...” banka Tiszafüred csendes, nyugodt város benyomását keltette nemzeti ünnepünk napján. Sokak véleménye szerint túl kevés jelkép, zászló utalt arra, hogy történelmünk talán legdicsőbb napjaira emlékezünk abban a városban, amely az 1849-es tavaszi hadjárat idején örökre beírta nevét a históriás könyvekbe: innen indulva adta viszsza dicsőséges győzelmeivel a szabadság és függetlenség hitét a magyar honvédsereg. Füreden erre az ünnepi műsort adó diákokkal együtt is alig százan emlékeztek. Az ünneplők többsége kimondva is kereste ennek az okát a helyszínen. Dobrosi György gimnáziumi igazgató ünnepi beszéde segíthetett nekik a válaszadásban. Mint kifejtette: nehezen érlelődik az a gyümölcs, melynek fáját Európa színpadán főszerepet játszva ültette el 149 éve a ma-1848. március 15. olyan történelmi dátuma népünknek, melyet soha nem kellett másképp magyarázni - mondta dr. Kapusi Lajos önkormányzati képviselő a karcagi városházi ünnepi ülésen. Felidézte az egykori eseményeket, majd szólt arról, hogy népünknek 1989-90-ben is hasonló esély kínálkozott a teljes függetlenség kivívásához. Egy ország akarta akkor is a szabadságot, az egypártrendszer végét. Ma harcolni kell a kialakult kedvezőtlen tendenciák ellen, hogy elmondhassuk, a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez - zárta szavait a szónok, majd a Gábor Áron Gimnázium diákjai és a Györffy István Általános Iskola gyár, a függetlenség és a szabadság bizodalmával és tenni is tudó hitével! Azóta rendszerek váltották egymást, de „közös nemzeti kincsünk” legtöbbször önös érdeket szolgált, s szolgál sajnos még ma is. így nem csoda, hogy kevesen értik meg 1848-49 igazi üzenetét - mondta a szónok. Ezek után a gimnázium diákjai adtak műsort, majd a városi delegációk elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán. Az ünneplők késeibb a tavaszi hadjárat idején Kossuthnak is szállást adó Kiss Pál Múzeum épületéhez vonultak, ahol a nagy magyar nevét viselő tanintézmények diákjai koszorúztak, fejet hajtva 1848/49 emléke előtt. Kicsit szimbolizálva azt is, hogy a fiatalság új színt és értelmet adhat majd nemzeti ünnepünknek, -pénekkara adott műsort, kísért Koppány Mária. Ezután a Petőfi-szobornál dr. Szabó Lajos nagykunsági helytörténész szólt az emlékezőkhöz. Mint elhangzott, nagyon fontos, hogy ma is tudjuk, hol a helyünk, kik vagyunk, honnan jöttünk, majd felidézte a 149 évvel ezelőtti karcagi eseményeket, hiszen elődeink harca érték, tiszta forrás. Merítsünk belőle erőt, hitet, reményt ahhoz, hogy jövőnket alakíthassuk, építhessük, csak így várhatjuk a tavaszt - mondta, majd a Petőfi- és Kossuth-szobornál az intézmények, pártok és civil szervezetek helyezték el az emlékezés virágait. A Déryné Művelődési Központban az Éneklő Ifjúság kórustalálkozóján a helyi énekkarok vettek részt. D. E. A forradalom és szabadságharc 149. évfordulóján jubileumi díszközgyűlést tartott az abonyi Múzeum Baráti Kör tízéves fennállása alkalmából a városháza dísztermében. Az ünnepségen a díszzászlót szenteltek fel a helyi egyház vezetői. fotó: csabai Merítsünk hitet 1848-ból! Minorita szerzetesből sztahanovista tetőfedő ő László atya, avagy teljes nevén dr. Merényi László, aki ha az Isten is úgy akarja, december 19-én már a kilencvenediket tölti. Szegeden, az egyetemen egyházjogbóí doktorált, de négy évet Itáliában is tanult latin, illetve olasz nyelven. Gyönyörű helyen, Bekényerdőben született a Bükk környékén. Három ház alkotta a falut, erdész volt az édesapja, és a susogó faóriások őrizték a család nyugalmát. Tanult Rózsahegyen is, azután közbejött a világháború vérzivatara, később Trianon. Merény Lászlót minorita szerzetesnek avatták, majd 1950 egyik éjszakáján jöttek érte is az AHV-sok. Vitték, mint a nép ellenségét, és csak annyit hozhatott magával, ami a két kezében elfért. A Hortobágyra került, itt őrizték két évig. Nem fogott ki rajta a munka sem, a brigádban tetőfedőként számítottak rá, és László atya ma Abonyban kilencvenévesen a plébánia lakója FOTÓ: M J. úgy dolgoztak, hogy a sztahanovista címet is megkapták. Azután Szatymazra vetette a sors, onnan a téeszből nyugdíjazták. 1977 őszén Abonyban vettek egy házat a húgával, sógorával. Sajnos ők már meghaltak, így a nyolcvanas esztendők elején beköltözött, beköltözhetett a plébániára. Nagy András a helyi plébános, akinek még néhány éve is segített: gyóntatott, misézett, de azóta annyira elgyengültek a lábai, hogy menni sem nagyon tud. Van gondozója, hallgatja a rádiót, olvasna is, de hát szeme sem a régi. László atyát szeretik, tisztelik a környéken. Ha valamilyen egyházi küldöttség érkezik Abonyba, akkor őt, mint nagy korok tanúját biztosan felkeresik. Mert családja nincs, de valahol mégis van: a hívő emberek nagy gyülekezete. Amelyben - szavaival élve - ő csak egy parányi porszem, akinek annyira küzdelmes volt a sorsa, hogy arról napokig lehetne beszélni. Elvégre az élete elején minorita szerzetes, a delén a Hortobágyon raboskodó sztahanovista tetőfedő, majd téesztag, azután megint minorita szerzetes. Bizony, leírni sem egyszerű. Hát még megélni... D. Sz. M. Az anyaotthon első lakói (Folytatás az 1. oldalról) A családsegítőben javasolták, hogy forduljak a Kék Sziget Alapítványhoz, mert anyaotthont terveznek kialakítani.- Hogyan képzeli el tovább az életét?- Itt, a tiszasülyi anyaotthonban egy évig lehet maradni. Úgy érzem, innen jobban el lehet indulni az életbe. Ahol eddig laktam, oda nem akarok visszamenni a rossz emlékek miatt. Szerintem még most is van előítélet az emberekben a lányanyákkal szemben. De miért várja el tőlünk a világ, hogy ha lányanyaként szülünk, adjuk örökbe a gyerekeinket, mert úgysem tudjuk felnevelni? Ha segítenek nekünk, mi is talpra tudunk állni.- Önnek ki segít?- Itt, az anyaotthonban rengeteget tanulok a többi édesanyától. Megértjük egymást az anyákkal, az igazgatónő is csodálatos ember. A barátaim újra kezdenek érdeklődni irántam. Édesapám is segít valamelyest, a testvéremtől gyerekruhákat kapok. Amíg terhes voltam, azt hittem, egyedül csak én vagyok a világon ilyen anyuka. De most itt látom, hogy vannak sorstársaim. Lehet, hogy egy kívülállónak furcsán hangzik: de itt boldog vagyok. — Mi van az édesapával?- Tiltakozik a gyerek ellen. A gyerektartásért pert fogok indítani, de azt hiszem, nem csak anyagilag kellene hozzájárulni a gyerek neveléséhez. Bárhogy alakul is, én a lányomat úgy fogom nevelni, hogy tisztelje^ az apját. Paulina Éva * Mónika és Vanda a tiszasülyi anyaotthon első lakói. Az otthon hivatalos megnyitása ma délelőtt lesz. Mónika és Vanda fotó: csabai István
