Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-13 / 61. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. március 13., csütörtök Három gyerek jajkiáltása A fenti a címmel jelent meg február 26-án a kunszentmártoni Nagy testvérek élethelyzetét bemutató írásunk. A családsegítő szolgálat észrevételei és kiegészítései közlésére kérte szerkesztőségünket. A testvériségen át vezet csak út Bizonyára kevesen tudják, hogy 1997-et a rasszizmus elleni küzdelem évének nyilvánították. Ez érthető, hiszen a XXI. század küszöbén mi, emberek még mindig nem tudtuk megoldani a problémát. Hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt a faji megkülönböztetés, amivel nap mint nap találkozhatunk az élet sok területén. A legnagyobb gondot a társadalom közömbössége jelenti és az, hogy a kormány nem tesz semmit az emberi jogok megsértőivel szemben. Hiányzik a nevelés, megtanítani a fiataloknak a másság elfogadását, a normális egymás mellett élést. Ha szemléletünk etnikai és más szempontból önző marad, nem leszünk képesek megoldani e mélyreható problémát. Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy rasszista legyen, de ahhoz nincs, hogy ezzel másoknak lelki vagy testi sérelmet okozzon. Szerencsére hazánkban is egyre több emberi jogi szervezet harcol a rasszizmus ellen. Ne felejtsük el: nem a gyűlöleten, hanem a testvériségen keresztül vezet út a jövőbe, hiszen mindannyian ebben a világban élünk, együtt. -PBMÚj ismeretek cukorbetegeknek A jó idő és a téma vonzotta az embereket: több mint száz hallgatója volt dr. Czakó László főorvosnak a cukorbetegek klubjában megtartott előadásán. Az édes ízekről nem lehet leszoktatni az embereket - hallottuk -, éppen ezért meg kell ismerni a mesterséges édesítőszereket, azok összetételét és mellékhatásait. Ha ezeket ismerjük, könnyebb lesz eligazodni használatukban - hangsúlyozta az előadó. Hallottunk a hemoglobin A1-vizsgálat fontosságáról - amely egyhavi átlagos vércukorszintet jelez -, a veseszövődményekről és a mikroalbumin-szűrés jelentőségéről, megtudhattuk, hogy ez utóbbinál milyen kezelési lehetőségek vannak az állapot megtartására. A cukorbeteg számára nagyon fontos betegségének ismerete. Az öngyógyítás folyamatában jól együtt kell működnie a betegnek az orvossal, mert csak így érhető el egy minőségileg jobb élet. A cukorbetegek klubjában sok új ismeretre nyílik mód, erről gondoskodik dr. Czakó László főorvos, aki mindent megtesz azért, hogy betegei egyre jobban együtt tudjanak élni állapotukkal. Valamennyi cukorbeteg nevében köszönjük áldozatos munkáját. Orbán Józsefné, Szolnok A kunszentmártoni gyermekek életével a családsegítő szolgálat mélyrehatóbban 1996 őszétől foglalkozott, miután a gyermekek családi helyzete kritikussá vált (hajléktalanság, anyai, apai szerepek kérdése). Egy összetett, nehéz élethelyzettel álltunk és állunk a mai napig is szemben: három gyerek sorsát kell megnyugtató módon rendezni, és ami a legfontosabb, hogy az számukra is megoldást jelentsen, figyelembe véve azt, hogy ők már korábbi életük során megismerték az állami gondozottak életét, sorsát. Mik azok a szempontok, amelyeket figyelembe lehet és kell venni? A gyermekek életkora (hét, tizenhárom és tizennyolc év), a velük való együttgondolkodás, a meglévő kapcsolatok megtartása (egymásra talált az apa és a három gyermek és a segítő intézmények, magánszemélyek, hivatal az eszközeivel) és a problémák helyi megoldása, az állami gondoskodás elkerülése, Mennyibe kerül itt az élet? - tette fel a kérdést Széchenyi-lakótelepről március 5-én megjelent összeállításban az újságíró. A címbeli kérdésre válaszom: annyiba, amennyit hagynak a tulajdonosok a kezelő szerveknek ilyen vagy olyan címen elvinni. Köztudott, hogy a tárasházak kiszolgáltatottak - vagy a szövetkezeteknek vagy a házkezelő szervnek. Ez napjainkban még inkább igaz, mert a kezelő szerveknek járó tiszteletdíjon vagy a közös képviseleti díjon felül még a 39 százalékos tb-járulék is terheli a társasházakat. 1994. amitől a gyermekek féltek a legjobban, ezért próbáltunk minden erőforrást mozgósítani (napközbeni ellátás, kollégiumi elhelyezés). Megoldatlan a lakáshelyzetük, amit az önkormányzat felismert, de azonnal orvosolni nem tudott. Ekkor az apa munkáltatója segítségére sietett a családnak. Igaz, hogy a körülmények olyanok, amilyennek a cikk is bemutatta, de viszonyítás kérdése, hogy mit tartunk jónak és rossznak. A gyerekek ezt elfogadták, hiszen lelkileg megnyugvást jelentett számukra (együtt maradhattak). Az apa halálával a közösen megkezdett életút hirtelen megszakadt, és ismét kérdés lett: hogyan tovább? De ekkor az apa munkáltatója jelentkezett és vállalta a gyermekek gondnokságát, ellátását és nevelését. Amíg saját lakásuk nem rendeződik (bírósági ügy), addig hajlékot ad nekik, környezetüket emberibbé teszi. Számunkra is az a fontos szeptember elsejétől az a társasház, amelyben most is lakom, igen magasra állította a mércét. Nem is tudtuk leverni a lécet, csak az 1996. június 18-ai közgyűlés döntésével, amikor is kimondatott, hogy kiválunk a korábbi házkezelő szervből - annál is inkább, mert az 1996. március 29-i közgyűlésen négyzetméterenként 10 forinttá emelte meg a közös költségeket (ami addig 39 plusz 8 forint volt). Kiválásunk óta nekünk 10 forinttal csökkent a közös költségünk. Három hónap elteltével - 1996. december 31-én - a felszempont, hogy a 18 éves fiú szakmát szerezzen év végére - amihez az iskola minden támogatást megad -, illetve a kiskorúak további sorsa is megnyugtatóan rendeződjék. Köszönetünk a gyermekek nevében is mindazoknak, akik adományaikkal segítettek helyzetükön. Számunkra ez azt bizonyítja, hogy nem halt ki az emberekből az együttérzés és a segíteni akarás. Mégis aggódunk mint szakemberek, mi lesz a hasonló sorsra jutó gyermekekkel? Meddig lehet csak a jóérzésű emberekre támaszkodni, és vajon elegendő lesz-e ez? Egyre több elszegényedő önkormányzat lesz és van, hiányos eszközrendszerükkel a legjobb szándékkal sem tudnak megfelelő segítséget adni. Meggyőződésünk, hogy szükségesek a törvények, de ezek források nélkül kevésnek bizonyulnak. így nem valósulhat meg a hatékony család- és ifjúságvédelem. Ennek a felismerését fontosnak tartjuk. Dobos Péter Családgondozó Szolgálat Kunszentmárton újítási alapra is be tudtuk tenni az összeget és a ház működtetése is zavartalan volt, azonkívül tetemes összeget megspóroltunk. Hozzáteszem, hogy most már - húsz év után végre - zárjuk az ajtót, kaputelefonunk van, ami annyit jelent, hogy fentről nyitható a bejárati ajtó (amit korábban magasabb költséggel sem tudtunk elérni). A most érvényes közös költség még 1997-ben is megállja a helyét, mert nem kirabolni kell a házakat, hanem működtetni, tisztességgel. Molnár Ferenc, Szolnok Immár nem csak halhatatlan költőnk szülőhelyét jelzi, de a magyar parasztság történelmében is rangos helyet kap, és remélhetőleg az életre hívott Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége sem tűnik el az időben. A parasztság mozgalmának színtere lett 1997-ben ez a Bács megyei kisváros, ahol megszülettek az egyre súlyosbodó adó- és tb-terhek elleni követelések. Kik akarják elferdíteni a mozgalom igazságát, amikor a hatalom is elismeri a követelések egy jó részének jogosságát és igyekszik orvosolni is? Él talán a turáni átok? Vannak, akik a felháborodást jogtalannak tartják, megpróbálva a parasztságot a többi népréteggel szembeállítani? Sajnos, nem is túl régen volt erre igen szomorú példa. Akik kétségbe vonják a tüntetések jogosságát, azok valószínűleg nem élték át a sztálinista mezőgazdaság poklát, a beszolgáltatást, a padlássöprést, a kilakoltatást, a kollektivizálást, vagyonelkobzást, nem voltak kuláklistán, nem lettek földönfutókká. A televízió március 3-ai Nyitott száj műsora adott is ebből egy kis ízelítőt. Láthattuk: a kiskőrösi érdekképviselet állásfoglalására a mezőgazdasági és a Pénzügyminisztérium államtitkárai elismerték a követelések egy részét, azok megvalósíthatóságára elhanßzottak megoldások. Es akkor jön néhány ember meg két egyetemista, s kétségbe vonja a demonstrációt - akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent 13-14 órát tűző napon kapálni, akik a szüleiktől kapott pénzzel vagy állami ösztöndíjjal tanulnak (no, nem azért, hogy megerőltető munkát végezzenek), akiknek fogalmuk sincs a megélt szenvedésekről, akik gúnyosan kijelentik, hogy a „a paraszt ukmukfukk leír az adójából százezer forintot”. De hát ők nem is kapálni és kaszálni akarnak. Erre mondta az érdekképviselet megbízottja: nem fogják engedni, hogy az ilyen szemléletű fiatal emberek a parasztságba töröljék a lábukat. Szomorú, hogy demokráciát, egyenlőséget hirdetve mindez megtörténhet. Mint ahogy az is, hogy vannak, akik az országos tüntetéseket összefüggésbe hozzák az ellenzéki politikával. A békés útelzáró demonstrációk távol vannak a politika küzdőterétől. Szervezettségükkel, jellegükkel, higgadtságukkal szélsőségtől mentesen adják elő követelésüket, nyilvánítanak véleményt - aminek jelentőségét nem lehet vitatni. Guth Sándor megyei elnök Kisgazdák Demokratikus Szövetsége Kiskőrös A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A mi házunk maga gazdálkodik Küldjön egy képet! Az új szász! Ambrus József és felesége, Papp Erzsébet szűk családi körben ünnepelte házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. Három gyermekük, öt unokájuk és a kis dédunoka köszöntötte az idős házaspárt. A kunmadaras! Csokonai úti óvoda „Mozogjunk az Egészséges Holnapért” alapítványi bálján befolyt összeget sportszerek és udvari játékok vásárlására szánják. Ezúton köszönik támogatóiknak, hogy segítették a bál sikerét. A nagykörűi Rácz Tibor és családja kisunokájuk egyéves és az üknagymama nyolcvanötödik születésnapját ünnepelte. A ritka családi eseményre jó egészségben készült a két idős szülő is. A karcagi Györffy Általános Iskolában rendezett babakiállítást egy hét alatt csaknem ezerháromszáz gyermek tekintette meg. A babák eredeti leírások, korabeli képek alapján a magyar néprajzi vidékek viseletét mutatták be. Jászladányi számvetés három nehéz esztendőről Az önkormányzati testület támogatásával a jászladányi Idősek Tanácsa azzal a céllal jött létre, hogy képviselje az itt élő, idős emberek érdekeit, segítséget nyújtson a rászorulóknak. Az önkormányzat és a tanács írásos megállapodásban rögzítette a feladatokat, megállapodott a kölcsönös tájékoztatásban, s ígéretet tett arra, hogy egymás véleményére számítunk az időseket érintő kérdésekben. A tanács eredeti személyi összetételben működik a mai napig is. Havonta egyszer fogadóórát tartunk, hogy a bejelentéseket, a problémákat, az összegyűjtött igényeket megvitassuk, s meghallgassunk egy-egy önkormányzati bizottságot az idősekkel kapcsolatos tapasztalatokról. Munkánk egyik fontos eredménye, hogy felkutattuk az alacsony nyugdíjból élőket, es az önkormányzat egyetértésével 146 idős embernél elvégzett környezettanulmány után kértük a megyei nyugdíjfolyósító intézetnél a kiegészítést. Egyetértésünket és javaslatunkat adtuk ahhoz, hogy a 70 éven felüliek kapjanak egyszeri szociális segélyt, amit az önkormányzat teljesített két esetben is. Ugyancsak javaslatunkra kaptak szociális támogatást azok az egyedül élők, akiknek erre szükségük volt. 1994-ben közös egyetértésben szerveztünk meg egy országos nyugdíjastalálkozót klubunk 10 éves megalakulása alkalmából, ahová az ország legtávolabbi területeiről is érkeztek vendégek. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az idős emberek életét, és változatlanul segítünk ott, ahol kell. A tanács és a nyugdíjasklub tagjai társadalmi munkát aján lottak az új iskola epítesehez es a község tereinek, utcáinak szépítéséhez. Támogattuk a gázvezeték-építést, a telefonfejlesztést. A nyugdíjasklub kezdeményezésére tavaly október 1-jén, a polgármesteri hivatal szervezésében, megtartottuk az idősek világnapját. Sajnos együttműködésünk az önkormányzattal egy ideje nem konfliktusmentes. Úgy látjuk, a lakosság érdeke esetenként kívül esik az önkormányzat és a testület elképzelésein. Feltételezhetően a tájékoztatások elmaradása, a vélemények hiánya vihetett rossz irányba egyes intézkedéseket. Talán az utóbbi időben ezért esett kifogás alá néhány önkormányzati döntés is. Nem volt egyetértés például a lakosság és az önkormányzat között a szövetkezeti vagyon felosztásában és az alapszabály, valamint a szövetkezeti törvény betartásában. Ebben a témában megfogalmazott írásos anyagunk el sem jutott a képviselő-testülethez. Javaslatot tettünk a foglalkoztatás javítására, de nem vezetett célhoz, kértük a munkahelyek megtartását, annak ellenkezője történt. Nézetkülönbség van a lebontott iskola körül is. A három éve megszüntetett öregek napközi otthona sajnos még ma sem működik. A hetven éven felüli idősek karácsony táján az egyszeri szociális segélyt már nem kapták meg. Kértük, hogy a gáz- és telefonfejlesztéssel tönkretett gyalogjárdákat és útalapokat hozzák rendbe, ez mai napig várat magára. Legutóbb a törvényeken alapuló tüzelőtámogatác sett kifogás alá, mert a lakosság nem tartotta igazságosnak és körültekintőnek az elosztás elvét. Ebben az ügyben tetten érhető a kellő nyilvánosság mellőzése. A lakosság tudja, hogy a fejlesztésekért a gazdálkodásért és a helyes arányok betartásáért nem a kormány vagy a minisztérium a felelős, hanem az önkormányzat. A szavazópolgárok bizalmát nagyban erősítené, ha a képviselő-testület, az önkormányzat esetenként jobban átgondolná intézkedéseit, annak eredményességét, s tévedéseit is merné a nyilvánosság előtt felvállalni. Erősítené a lakosság bizalmát a továbbá a jó ügyért elvégzett önvizsgálat: mérlegelni, tudja-e közéleti munkáját a megválasztott tisztségviselő a nyilvánosság előtt végezni és a szavazópolgárok érdekeiért dolgozni. Gavaldik Mihály nyugdíjas az Idősek Tanácsának elnöke
