Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-13 / 61. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. március 13., csütörtök Három gyerek jajkiáltása A fenti a címmel jelent meg február 26-án a kunszentmár­toni Nagy testvérek élethelyzetét bemutató írásunk. A csa­ládsegítő szolgálat észrevételei és kiegészítései közlésére kérte szerkesztőségünket. A testvériségen át vezet csak út Bizonyára kevesen tudják, hogy 1997-et a rasszizmus elleni küzdelem évének nyilvánították. Ez érthető, hiszen a XXI. század kü­szöbén mi, emberek még mindig nem tudtuk megol­dani a problémát. Hazánk­ban is egyre nagyobb mére­teket ölt a faji megkülön­böztetés, amivel nap mint nap találkozhatunk az élet sok területén. A legnagyobb gondot a társadalom kö­zömbössége jelenti és az, hogy a kormány nem tesz semmit az emberi jogok megsértőivel szemben. Hi­ányzik a nevelés, megtaní­tani a fiataloknak a másság elfogadását, a normális egymás mellett élést. Ha szemléletünk etnikai és más szempontból önző marad, nem leszünk képesek meg­oldani e mélyreható prob­lémát. Természetesen min­denkinek joga van ahhoz, hogy rasszista legyen, de ahhoz nincs, hogy ezzel má­soknak lelki vagy testi sé­relmet okozzon. Szeren­csére hazánkban is egyre több emberi jogi szervezet harcol a rasszizmus ellen. Ne felejtsük el: nem a gyű­löleten, hanem a testvérisé­gen keresztül vezet út a jö­vőbe, hiszen mindannyian ebben a világban élünk, együtt. -PBM­Új ismeretek cukorbetegeknek A jó idő és a téma vonzotta az embereket: több mint száz hallgatója volt dr. Czakó László főorvosnak a cukorbetegek klubjában megtartott előadásán. Az édes ízekről nem lehet le­szoktatni az embereket - hallottuk -, éppen ezért meg kell ismerni a mesterséges édesítőszereket, azok össze­tételét és mellékhatásait. Ha ezeket ismerjük, könnyebb lesz eligazodni használa­tukban - hangsúlyozta az előadó. Hallottunk a hemog­lobin A1-vizsgálat fontos­ságáról - amely egyhavi át­lagos vércukorszintet jelez -, a veseszövődményekről és a mikroalbumin-szűrés jelentőségéről, megtudhat­tuk, hogy ez utóbbinál mi­lyen kezelési lehetőségek vannak az állapot megtartá­sára. A cukorbeteg számára nagyon fontos betegségének ismerete. Az öngyógyítás folyamatában jól együtt kell működnie a betegnek az or­vossal, mert csak így érhető el egy minőségileg jobb élet. A cukorbetegek klub­jában sok új ismeretre nyílik mód, erről gondoskodik dr. Czakó László főorvos, aki mindent megtesz azért, hogy betegei egyre jobban együtt tudjanak élni állapo­tukkal. Valamennyi cukor­beteg nevében köszönjük áldozatos munkáját. Orbán Józsefné, Szolnok A kunszentmártoni gyermekek életével a családsegítő szolgálat mélyrehatóbban 1996 őszétől foglalkozott, miután a gyerme­kek családi helyzete kritikussá vált (hajléktalanság, anyai, apai szerepek kérdése). Egy össze­tett, nehéz élethelyzettel álltunk és állunk a mai napig is szem­ben: három gyerek sorsát kell megnyugtató módon rendezni, és ami a legfontosabb, hogy az számukra is megoldást jelent­sen, figyelembe véve azt, hogy ők már korábbi életük során megismerték az állami gondo­zottak életét, sorsát. Mik azok a szempontok, amelyeket figye­lembe lehet és kell venni? A gyermekek életkora (hét, tizen­három és tizennyolc év), a ve­lük való együttgondolkodás, a meglévő kapcsolatok megtar­tása (egymásra talált az apa és a három gyermek és a segítő in­tézmények, magánszemélyek, hivatal az eszközeivel) és a problémák helyi megoldása, az állami gondoskodás elkerülése, Mennyibe kerül itt az élet? - tette fel a kérdést Széchenyi-la­­kótelepről március 5-én megje­lent összeállításban az újságíró. A címbeli kérdésre válaszom: annyiba, amennyit hagynak a tu­lajdonosok a kezelő szerveknek ilyen vagy olyan címen elvinni. Köztudott, hogy a tárasházak ki­szolgáltatottak - vagy a szövet­kezeteknek vagy a házkezelő szervnek. Ez napjainkban még inkább igaz, mert a kezelő szer­veknek járó tiszteletdíjon vagy a közös képviseleti díjon felül még a 39 százalékos tb-járulék is terheli a társasházakat. 1994. amitől a gyermekek féltek a legjobban, ezért próbáltunk minden erőforrást mozgósítani (napközbeni ellátás, kollégiumi elhelyezés). Megoldatlan a la­káshelyzetük, amit az önkor­mányzat felismert, de azonnal orvosolni nem tudott. Ekkor az apa munkáltatója segítségére sietett a családnak. Igaz, hogy a körülmények olyanok, ami­lyennek a cikk is bemutatta, de viszonyítás kérdése, hogy mit tartunk jónak és rossznak. A gyerekek ezt elfogadták, hiszen lelkileg megnyugvást jelentett számukra (együtt maradhattak). Az apa halálával a közösen megkezdett életút hirtelen meg­szakadt, és ismét kérdés lett: hogyan tovább? De ekkor az apa munkáltatója jelentkezett és vállalta a gyermekek gond­nokságát, ellátását és nevelését. Amíg saját lakásuk nem rende­ződik (bírósági ügy), addig haj­lékot ad nekik, környezetüket emberibbé teszi. Számunkra is az a fontos szeptember elsejétől az a társas­ház, amelyben most is lakom, igen magasra állította a mércét. Nem is tudtuk leverni a lécet, csak az 1996. június 18-ai köz­gyűlés döntésével, amikor is kimondatott, hogy kiválunk a korábbi házkezelő szervből - annál is inkább, mert az 1996. március 29-i közgyűlésen négy­zetméterenként 10 forinttá emelte meg a közös költségeket (ami addig 39 plusz 8 forint volt). Kiválásunk óta nekünk 10 forinttal csökkent a közös költ­ségünk. Három hónap elteltével - 1996. december 31-én - a fel­szempont, hogy a 18 éves fiú szakmát szerezzen év végére - amihez az iskola minden támo­gatást megad -, illetve a kisko­rúak további sorsa is megnyug­tatóan rendeződjék. Köszönetünk a gyermekek nevében is mindazoknak, akik adományaikkal segítettek hely­zetükön. Számunkra ez azt bi­zonyítja, hogy nem halt ki az emberekből az együttérzés és a segíteni akarás. Mégis aggó­dunk mint szakemberek, mi lesz a hasonló sorsra jutó gyermekekkel? Meddig lehet csak a jóérzésű emberekre tá­maszkodni, és vajon elegendő lesz-e ez? Egyre több elszegé­nyedő önkormányzat lesz és van, hiányos eszközrendsze­rükkel a legjobb szándékkal sem tudnak megfelelő segítsé­get adni. Meggyőződésünk, hogy szükségesek a törvények, de ezek források nélkül kevés­nek bizonyulnak. így nem való­sulhat meg a hatékony család- és ifjúságvédelem. Ennek a fel­ismerését fontosnak tartjuk. Dobos Péter Családgondozó Szolgálat Kunszentmárton újítási alapra is be tudtuk tenni az összeget és a ház működte­tése is zavartalan volt, azonkívül tetemes összeget megspórol­tunk. Hozzáteszem, hogy most már - húsz év után végre - zár­juk az ajtót, kaputelefonunk van, ami annyit jelent, hogy fentről nyitható a bejárati ajtó (amit ko­rábban magasabb költséggel sem tudtunk elérni). A most érvényes közös költ­ség még 1997-ben is megállja a helyét, mert nem kirabolni kell a házakat, hanem működtetni, tisztességgel. Molnár Ferenc, Szolnok Immár nem csak halha­tatlan költőnk szülőhe­lyét jelzi, de a magyar parasztság történelmében is rangos helyet kap, és remélhetőleg az életre hívott Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége sem tűnik el az időben. A parasztság mozgalmának színtere lett 1997-ben ez a Bács megyei kisváros, ahol megszülettek az egyre súlyosbodó adó- és tb-ter­­hek elleni követelések. Kik akarják elferdíteni a mozgalom igazságát, amikor a hatalom is elis­meri a követelések egy jó részének jogosságát és igyekszik orvosolni is? Él talán a turáni átok? Vannak, akik a felháborodást jogtalannak tart­ják, megpróbálva a parasztságot a többi népré­teggel szembeállítani? Sajnos, nem is túl régen volt erre igen szomorú példa. Akik kétségbe vonják a tüntetések jogosságát, azok valószínűleg nem élték át a sztálinista me­zőgazdaság poklát, a beszolgáltatást, a padlás­­söprést, a kilakoltatást, a kollektivizálást, va­gyonelkobzást, nem voltak kuláklistán, nem lettek földönfutókká. A televízió március 3-ai Nyitott száj műsora adott is ebből egy kis ízelítőt. Láthat­tuk: a kiskőrösi érdekképviselet állásfoglalására a mezőgazdasági és a Pénzügyminisztérium ál­lamtitkárai elismerték a követelések egy részét, azok megvalósíthatósá­gára elhanßzottak meg­oldások. Es akkor jön néhány ember meg két egyetemista, s kétségbe vonja a demonstrációt - akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent 13-14 órát tűző napon kapálni, akik a szüleiktől kapott pénzzel vagy állami ösz­töndíjjal tanulnak (no, nem azért, hogy megeről­tető munkát végezzenek), akiknek fogalmuk sincs a megélt szenvedésekről, akik gúnyosan kijelen­tik, hogy a „a paraszt ukmukfukk leír az adójából százezer forintot”. De hát ők nem is kapálni és kaszálni akarnak. Erre mondta az érdekképviselet megbízottja: nem fogják engedni, hogy az ilyen szemléletű fia­tal emberek a parasztságba töröljék a lábukat. Szomorú, hogy demokráciát, egyenlőséget hir­detve mindez megtörténhet. Mint ahogy az is, hogy vannak, akik az országos tüntetéseket össze­függésbe hozzák az ellenzéki politikával. A békés útelzáró demonstrációk távol vannak a politika küzdőterétől. Szervezettségükkel, jelle­gükkel, higgadtságukkal szélsőségtől mentesen adják elő követelésüket, nyilvánítanak véleményt - aminek jelentőségét nem lehet vitatni. Guth Sándor megyei elnök Kisgazdák Demokratikus Szövetsége Kiskőrös A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mon­danivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véle­ményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A mi házunk maga gazdálkodik Küldjön egy képet! Az új szász! Ambrus József és felesége, Papp Erzsé­bet szűk családi körben ünnepelte házasságkötésük ötvene­dik évfordulóját. Három gyermekük, öt unokájuk és a kis dédunoka köszöntötte az idős házaspárt. A kunmadaras! Csokonai úti óvoda „Mozogjunk az Egészséges Holnapért” alapítványi bálján befolyt össze­get sportszerek és udvari játékok vásárlására szánják. Ez­úton köszönik támogatóiknak, hogy segítették a bál sikerét. A nagykörűi Rácz Tibor és családja kisunokájuk egyéves és az üknagymama nyolcvanötödik születésnapját ünnepelte. A ritka családi eseményre jó egészségben ké­szült a két idős szülő is. A karcagi Györffy Általános Iskolában rendezett ba­bakiállítást egy hét alatt csaknem ezerháromszáz gyermek tekintette meg. A babák eredeti leírások, korabeli képek alapján a magyar néprajzi vidékek viseletét mutatták be. Jászladányi számvetés három nehéz esztendőről Az önkormányzati testület támogatá­sával a jászladányi Idősek Tanácsa azzal a céllal jött létre, hogy képvi­selje az itt élő, idős emberek érde­keit, segítséget nyújtson a rászoru­lóknak. Az önkormányzat és a tanács írásos megállapodásban rögzítette a feladatokat, megállapodott a kölcsö­nös tájékoztatásban, s ígéretet tett arra, hogy egymás véleményére számítunk az időseket érintő kérdé­sekben. A tanács eredeti személyi összeté­telben működik a mai napig is. Ha­vonta egyszer fogadóórát tartunk, hogy a bejelentéseket, a problémá­kat, az összegyűjtött igényeket meg­vitassuk, s meghallgassunk egy-egy önkormányzati bizottságot az idő­sekkel kapcsolatos tapasztalatokról. Munkánk egyik fontos eredménye, hogy felkutattuk az alacsony nyug­díjból élőket, es az önkormányzat egyetértésével 146 idős embernél el­végzett környezettanulmány után kértük a megyei nyugdíjfolyósító in­tézetnél a kiegészítést. Egyetérté­sünket és javaslatunkat adtuk ahhoz, hogy a 70 éven felüliek kapjanak egyszeri szociális segélyt, amit az önkormányzat teljesített két esetben is. Ugyancsak javaslatunkra kaptak szociális támogatást azok az egyedül élők, akiknek erre szükségük volt. 1994-ben közös egyetértésben szer­veztünk meg egy országos nyugdí­jastalálkozót klubunk 10 éves meg­alakulása alkalmából, ahová az or­szág legtávolabbi területeiről is ér­keztek vendégek. Folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük az idős emberek életét, és változatlanul segítünk ott, ahol kell. A tanács és a nyugdíjas­klub tagjai társadalmi munkát aján lottak az új iskola epítesehez es a község tereinek, utcáinak szépítésé­hez. Támogattuk a gázvezeték-épí­tést, a telefonfejlesztést. A nyugdí­jasklub kezdeményezésére tavaly ok­tóber 1-jén, a polgármesteri hivatal szervezésében, megtartottuk az idő­sek világnapját. Sajnos együttműködésünk az ön­­kormányzattal egy ideje nem konf­liktusmentes. Úgy látjuk, a lakosság érdeke esetenként kívül esik az ön­­kormányzat és a testület elképzelé­sein. Feltételezhetően a tájékoztatá­sok elmaradása, a vélemények hiá­nya vihetett rossz irányba egyes in­tézkedéseket. Talán az utóbbi idő­ben ezért esett kifogás alá néhány önkormányzati döntés is. Nem volt egyetértés például a lakosság és az önkormányzat között a szövetkezeti vagyon felosztásában és az alapsza­bály, valamint a szövetkezeti tör­vény betartásában. Ebben a témában megfogalmazott írásos anyagunk el sem jutott a képviselő-testülethez. Javaslatot tettünk a foglalkoztatás javítására, de nem vezetett célhoz, kértük a munkahelyek megtartását, annak ellenkezője történt. Nézetkü­lönbség van a lebontott iskola körül is. A három éve megszüntetett öre­gek napközi otthona sajnos még ma sem működik. A hetven éven felüli idősek karácsony táján az egyszeri szociális segélyt már nem kapták meg. Kértük, hogy a gáz- és telefon­fejlesztéssel tönkretett gyalogjárdá­kat és útalapokat hozzák rendbe, ez mai napig várat magára. Legutóbb a törvényeken alapuló tüzelőtámoga­­tác sett kifogás alá, mert a lakosság nem tartotta igazságosnak és körül­tekintőnek az elosztás elvét. Ebben az ügyben tetten érhető a kellő nyil­vánosság mellőzése. A lakosság tudja, hogy a fejlesz­tésekért a gazdálkodásért és a helyes arányok betartásáért nem a kormány vagy a minisztérium a felelős, ha­nem az önkormányzat. A szavazó­polgárok bizalmát nagyban erősí­tené, ha a képviselő-testület, az ön­­kormányzat esetenként jobban át­gondolná intézkedéseit, annak eredményességét, s tévedéseit is merné a nyilvánosság előtt felvál­lalni. Erősítené a lakosság bizalmát a továbbá a jó ügyért elvégzett ön­vizsgálat: mérlegelni, tudja-e köz­életi munkáját a megválasztott tiszt­ségviselő a nyilvánosság előtt vé­gezni és a szavazópolgárok érdekei­ért dolgozni. Gavaldik Mihály nyugdíjas az Idősek Tanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents