Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
1997. február 1., szombat Szatirikus Melléklet 9. oldal A magyar ember a jég hátán is megél. De mi lesz az olvadás után? Ketten dumálnak- Uram, hová, hová?- Farsangolok egy kicsit.- Bálon, estélyen, fogadáson?- Ingyenkonyhán!- Mióta van az utcán?- Ezerkilencszáznegyven- négy óta.- Hogyhogy?!- Engem, uram, az utca nevelt! Negyvennégyben balos voltam, azért tett utcára a Weis Manfréd. Rákosi alatt rám fogták, hogy jobbos szocdem vagyok, azért találtam magam az utcán, még jó, hogy csak ott. Az „átkosban” revizionista lettem, hát az utcán voltam, most megint az utcán vagyok, mert privatizálták az „egyém-a-gyárat”!- Tipikus melós sors a magáé, uram, a kilencvenes évekből.- Tipikus, nem tipikus, egynek örülök csak.- Éspedig?- Nemcsak a munkásosztály, de egyszer a munkanélküli szféra is a mennybe megy... Én például már megyek is mennyei ingyenkonyhára!- De mi köze van annak a mennyországhoz?- Valami hülye rásprézte a konyha falára: „Ha a gyomornak adunk, a mennyországban vagyunk!”- Bezzeg a régi szép farsangi bálok! Azok voltak csak! Szalagos fánk, cigányzene, kisfröccs...-Az ám! És semmi kézigránát-robbantás a bálteremben, semmi vállról indítható föld-föld rakéta az ivóban!- Emlékszem, minden farsangkor jelmezbe öltöztem...- Mit vett fel?- A bratyóm kabátját, meg magas szárú cipőjét, mivel ketten hordtunk egyet...- Ah, már a farsang sem a régi!- Meghiszem, uram. Nem tudja, most mi a menü az ingyenkonyhán?-Valami vacak az étrend! Ócska gulyáslevest, meg félédes lekváros buktát nyomnak a magunkfajtáknak...- No, akkor én máshol farsangolok! Budán. Guberálok néhány téli jelmezt magamnak az egyik villanegyedben...- Hát akkor jó szórakozást, uram!- Kösz, majd gondolok magára, két alig használt halinacsizma közt... Donkó László t * UJ s Ui 7 ó'pSmt! ÖhJ dömt!- Csak aart utálom ebben a börtöruskolában. 'hogy.jáL_ . landóan zárthelyi dolgozatot írunk. Walter Béla: Medvekaland az állatkertben A Förgeteg elitkommandó símaszkos legényei már két napja figyelték a barlang bejáratát. Éejük felett szabadnapjukról berendelt dandártábornokok köröztek szolgálati helikoptereikben, s a barlanggal szemközti nagy tölgyfa tetején pedig maga a belügyminiszter tartott eligazítást. Erősen esteledett. Mokány ezredes, akinek szent meggyőződése volt, hogy a szervezett alvilág már réges-régen beépült a meteorológiába, harmadszor is ajkaihoz illesztette a csorba pléh- tölcsért:- A barlangot körülvettük, önnek nincs semmi esélye! Feltartott mancsokkal, nyugodt, mackós léptekkel bújjon elő! Harminc másodpercet kap... A medve eszelős kacagását valóságos brummogássá erősítették a környező hegyek. Mokány ezredes kérdőn tekintett fel a tölgyfa tetejére. A belügyminiszter megadóan bólintott, jöjjön hát a legutolsó adu:- Duplájára emeljük a mézadagját, ha szabadon engedi a túszt. A következő három perc örökkévalóságnak tűnt, még a karabélycsöveket is kiverte a jeges veríték .. . És ekkor a barlang bejáratában kissé bizonytalan, ám annál kecsesebb léptekkel megjelent H. Bóna Márta. Mélyet lélegzett, az órájára pillantott, és csak ennyit pi- hegett:- Ha sietünk, fiúk, még elérhetem a félnyolcas Híradó végét. .. Róza néni pletyisládájából „Hál’ Istennek, ezen a cudar januáron is túl vagyunk, mert ez a hideg az energiaárakban még a választási kampánynál is súlyosabb csapást mért az amúgy is csontig nyúzott emberekre!” Ezzel a lesújtó megállapítással kezdte Róza nénénk idei első sajtótájékoztatóját a szolnoki hírbörzén. Pletyisnyanyánk - miután még az influenza A-ví- rusát is menekülésre késztette - rögtön az álhírek ismertetésébe kezdett.- Torgyán József Lezsák Sándor legújabb költeményeit olvasván, legott kijelentette: ez volt az utolsó betű, melyet hajlandó volt a haló poraiban hamvadó MDF-től elolvasni. És vége minden együttműködésnek is, mert ezek a költemények veszettebbé teszik az embert a legvadabb villany- és telefonszámla-emelésnél is. Olvassa a Horn Gyula, ha magán kívül akar lenni!- Az új Alkotmányt megfúró ellenzéki pártok ötről hatfelé váltak a teljes egység jegyében. Annyira egyetértenek a legfőbb dolgokban, hogy már szóba sem hajlandóak állni egymással, hiába töri magát a csúcseszmecsere összehozásán szegény Giczy György. Sajna már a kereszténydemokrácia sem a régi a mi vidékünkön, ahol már rég eltemettünk minden hatalmaskodást, széthúzást, taktikázást, de tán még magát a demokráciát is.- A napokban a fővárosban saját autóját üldözte órákon át egy rendőr. A lehetséges elfogás szimatától megvadult törzsőrmestert az késztette a hajszára, hogy a kocsit elkötő banditák erőszakkal kirakták az autóból a szerencsétlen rendőr feleségét és anyósát. Ő pedig erősködött: ha már viszik a kocsit, vigyék a bent ülő nőket is, akiket többször és nyomatékosan élete megrontóinak nevezett. Mivel a kocsilopók a szóban forgó hölgyek nélkül léptek meg, rendőrünk eszeveszett dühében szolgálati kerékpárjával vette üldözőbe a tolvajokat.- A megyeszékhely képvi- selő-testülete legutóbbi ülésén leszámolt önmagával. Az utóbbi időben ugyanis annyi terméketlen vitát folytattak, hogy már a megszokott otthoni veszekedésekre sem maradt se szavuk, se energiájuk. Ez pedig tarthatatlan. Ezért a jövőben nem üléseznek, írásban hozzák meg egyhangú döntéseiket.- Göncz Árpád a „Nagycicoma Rend” parancsnoki keresztjével tüntette ki Farkas Bertalant, aki fényesen bizonyította, hogy a világ legerősebb országának legjobb rendőrségével is mer dacolni, cca. 1,5 liter vodka elfogyasztása után gépkocsival száguldozva Washington utcáin. Ha mindez itthon történik, különösen pedig a régi szép időkben, akkor minden bizonnyal nem tőle vesznek vért alkoholvizsgálatra, hanem a vizsgálatot végző orvostól vagy nővértől.- Peták István, az MTV első embere a minap elszólta magát a Naptévében, amikor azt állította, hogy a sajtótól több szolidaritást, a politikusoktól kevesebb macerát, a költségvetéstől pedig annak a tízmilliárdos lyuknak a befoltozását várja, melyet az előző és a mostani Országgyűlés is rajta felejtett a nemzeti agymegdolgozó kézikészüléken, a televízión. Hogy ebből hogyan lehet kimászni, azt csak az tudhatja, akit vetély- társai már lógattak bele fejjel lefelé egy dugig tele falusi budiba. L. Gy. A vicc poénját, melyet a fősorokban rejtettünk el, február 6- ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105. Bárban című, január 25-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Mindenkit ugyanMeghívás így megbámul, ha jég nélkül kéri a vodkát?" A helyes megfejtést beküldők közül az alábbi olvasóinknak kedvezett a szerencse: Mészáros Béláné Tiszabura, Lenin u. 42.; Németh István Szolnok, Liget u. 15. fsz. 3.; Törőcsik Éva Jászalsószent- györgy, Somogyi u. 15. Nyereményük Simon Béla: Szülőföldem, a Jászkunság című könyve, melyet postán küldünk el részükre. A bacilusgazdáknak is kötelező kiváltani az őstermelői igazolványt?
