Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-05 / 30. szám

* ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN « ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP » LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN « ÚJ NÉPt LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN : •: • : " • • : • * ^ -c V ‘ ‘ : ” ' ... . . ' * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP *s LÁTOGA Az élet tornya a temetőben Egy gyönyörű haranglábbal gazdagodott a csépai temető. A község egyik polgára, Szelei Imre keze munkáját dicséri a remekmű. Magának a haranglábnak az öt­lete akkor vetődött fel, amikor elkezdték a temető rendezését. A településnek nem került pén­zébe az alkotás, a fafaragó in­gyen csinált mindent. Mint elmondta, tulajdonkép­pen élni akarását is jelenti a ha­rangláb, hiszen súlyos vese­problémái miatt sokáig élet és halál között lebegett. Miután kigyógyult betegségéből, kifa­ragta a remekművét.- Miután megcsapott a halál szele, s mégis túléltem, akkor úgy éreztem, tennem kell vala­mit - mondta Szelei Imre. - Egyszerűen nem tudtam nyug­ton ülni, most is állandóan csi­nálok valamit. Mindössze másfél hónap állt rendelkezésére, ám elégnek bi­zonyult a rövid idő, annak elle­nére, hogy semmilyen gépe nem volt. Nem is gyakorlott fafaragó ő, idősebb ácsoktól leste el ennek a szép mesterségnek a forté­lyait, akik - ahogyan azt Szelei Imre megfogalmazta - együtt éltek szinte a faanyaggal.- A családomnak nem jött jól az betegségem, derékba törte az életünket. Három gyerekünk van, a házunk félkész, felesé­gem sem dolgozik. Most élünk amiből tudunk, valahogy majd­csak lesz... Hatvan diák-két számítógép A nagyrévi gyerekek sem tudnak ellenállni a számítógép varázsának, alig várják, hogy játszhassanak Négyéves iskolaépület, fiatal vezetés, hatvanegy diák, rö­viden összefoglalva így jelle­mezhetnénk a nagyrévi álta­lános iskolát. Szmutkóné Szakács Magdolna megbízott igazgató ettől a tan­évtől vezeti az intézményt, bár azt gyorsan hozzáfűzte, szep­tembertől nem csinálja to­vább.- Ugyanazok a gondok, amelyek minden iskolában megvannak, nálunk is jelent­keznek. Helyi tantervet készí­tünk, a részletek kidolgozásá­nál tartunk - kezdte az igazga­tónő. - Már nem az én vezeté­sem alatt tanulnak majd e sze­rint a gyerekek, ha minden összejön, akkor 1998 szep­temberétől vezetjük be. Egy ilyen kis iskola igazga­tása nem lehet nehéz - gon­dolná a laikus, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Nagyréven az igazgatónak egy személyben kell titkárnőnek, adminisztrátornak és gazda­sági szakembernek lennie. Nagy esemény volt diákok életében, amikor az önkor­mányzat két számítógépet adott az iskolának, sőt, to­vábbi hármat ígértek még. Az oldalt írta: Pókász Endre Fényképezte: Csabai István Arany Katedra díjas a homoki diákotthonban Egy tanár öröme: a tanítás A homoki speciális szakiskola és diákotthon felkészült szak­emberei évtizedek óta sikeresen segítik a szellemileg sérült fiatalok beilleszkedését a társadalomba. A magas színvonalú szakmai munkára nem csak a megyében figyeltek föl. Életpá­lyájáért és szaktudásának elismeréseként nemrégiben Arany Katedra díjat vehetett át a diákotthon tanára, Kulik Péter.- Harminchatodik tanévemet kezdtem el az idén, s mindet itt, Homokon töltöttem - mondta a hűséges tanár. - Ne­hezen tudnék megválni az ott­hontól. Még négy évem van a nyugdíjig, de amíg csak bí­rom, szeretnék tovább dol­gozni­Minden ember életében sokat jelent, ha mások elis­merik a munkáját. Nincsen ezzel másként Kulik Péter sem.-A kitüntetés szakmailag és emberileg is sokat jelent számomra, valószínűleg pá­lyám mindkét oldalát nézték, mikor a díjazásom mellett döntöttek, hiszen amellett hogy pedagógusként tevé­kenykedtem, igyekeztem az intézményért és a kollégá­kért a lehető' legtöbbet meg­tenni, s a díj azt bizonyítja, ez sikerült. Embert próbáló feladat az értelmi fogyatékos gyere­kekkel foglalkozni. Kulik Péter elmondása szerint nagy türelem, megértés, erős szuggesztivitás és követke­zetesség ennek a szakterü­letnek a kulcsszavai, ám ezek nagy nehézséget rejte­nek magukban.- Amikor erős szuggesztivi- tással dolgozik az ember egy tanórán, akkor az jobban megviseli, ugyanis saját ma­gából adja ki a lelki energiát. Legjobban a távfutóhoz ha­sonlítanám a mi feladatunkat. Az első körök könnyebbek, az­tán folyamatosan minden egyre jobban nehezül. Biztos feltöltődést jelent a hétköznapokban a család.- Feleségem szintén itt tanít az otthonban, ezért megérti, mennyire fontos a regeneráló­dás. Két csodálatos gyerme­kem van, akik nagy örömet adnak nekem. Ákos fiam neu- robiológus, Tamás pedig mér­nök-közgazdász. Sikerült az ő életüket biztosítani, mindkettő­jüknek jó állása van. Már csak egy-két unoka hiányzik az éle­temből. A festő, aki még nem látott festőt Ezt is emlékezetből készítette a művész „Még nem is láttam igazi hús­vér festőt”- mondta a csépai Gúth Gyula, aki azért kezdett el festeni, mert nem tetszettek kedvese szobájának falán a felragasztott újságképek.-Mondtam neki, hogy majd csinálok én szebbet, csak szedje le - kezdte élettörténetét úgy a közepébe vágva a hat­vanhét éves művész. - Vala­hogy így kezdődött el az én művészetem, bár tizenkét esz­tendős koromban a hónom alatt egy képpel beállítottam az kép­zőművészeti főiskolára, ahon­nan magántanárhoz irányítot­tak. Ő ingyen is vállalta volna a taníttatást, de hát otthon szük­ség volt rám, beteg szüleim he­lyett én dolgoztam. A nyugdíj után végre már csak a festéssel foglalkozhatott, a lakás minden részén találni halomba rakott képeket. Gúth Gyula hét éve költözött a községbe, bár ezt korántsem a festői táj miatt tette.- Engem sohasem akadá­lyozott meg, hogy nem látom, amit festek - magyarázta. - Az olcsóbb árak miatt jöttünk Pest­ről vidékre. Én nem szeretek kiülni egy folyópartra festeni, a képzeletemre hagyatkozom. Érdekes módon Gúth Gyula egyik álma Afrika. Fiatal korá­ban, amikor Berlinben dolgo­zott egy repülőgyárban (ahol mellesleg a VI-et is készítet­ték), egészen közel állt ahhoz, hogy eljusson a fekete konti­nensre, ám szülei kérlelő szavai erősebbnek bizonyultak vágya­kozásánál. Azért Afrikát nem felejtette el. Képei egy részén álmai földjét jeleníti meg. A szoba falára a képeknek csak kis része fért fel Mulatnak a táborozásért Még nem is olyan régen az egyik biztos nyári programja volt az iskolásoknak a tábo­rozás. Sok intézményben vi­szont néhány éve nem tudják ezt megszervezni, mert hiá­nyoznak hozzá az anyagiak, s a diákok otthon maradnak. A tiszaföldvári Kossuth Lajos Általános Iskolában már négy éve nem voltak sehol a diákok. Úgy néz ki azonban, hogy ez a negatív tendencia idén végre megszakad. A február 8-án rendezendő ■alapítványi bálból befolyt pénz jelentős részét táborozásra for­dítják, ebből az összegből a ter­vek szerint az Északi-közép­hegységbe mennek nyáron a kisdiákok. Ha jut rá, akkor szemléltetőeszközt is vásárol­nak - mondta lapunknak Sze­rencsés János igazgató.-Nagyon sokat segítenek a szülők - folytatta -, tavaly is mintegy háromszázan jöttek el a vendégházban tartott bálra, ami mellesleg remek szórako­zási lehetőség is. Tavaly pél­dául hajnal 5-ig mulattak a je­lenlévők, igazán jól érezték magukat. A jó kedv mellett jót tesznek az iskolával is, a ne­hézségeket enyhíti az így be­folyt pénzösszeg.- Ha minden jól megy, pá­lyázatokból és az alapítvá­nyunk hozzájárulásával 1997 nyarán újból táborba vihetjük diákjainkat. Részvényből szerzett milliók Kunszentmárton város ön­kormányzati testületé felhatal­mazta a polgármestert, hogy adja el a település tulajdonában lévő Tigáz-részvényeket. Mint Kasza József polgármestertől megtudtuk, 36,9 millió forintnyi értékpapíija van a városnak. Ezt várhatóan hamar el tudják adni, s a bevételt nem működésre for­dítják, hanem teljes egészében a városra költik. Nagy gondot jelent Kun- szentmártonban a szemétszállí­tási kötelezettség, emiatt a lako­sok zúgolódnak. A polgármes­teri hivatalhoz eljuttatott bead­ványt százan írták alá, s az el is jutott a polgármesterhez. A vá­ros vezetője kész a tárgyalásra, amennyibe megtudja, ki az alá­írásgyűjtés vezetője, ugyanis ezt elfelejtették a papírok átadása­kor közölni. Első nekifutásra nem fogadta el a testületi ülés az ez évi költ­ségvetés tervezetét. Az ok abban keresendő, hogy idén később je­lent meg a törvény, mint tavaly, ráadásul feleannyi idő állt a te­lepülések rendelkezésére, ami nem volt elegendő a megfelelő szintű, alapos munkához. T iszaföldvár egyik legkedveltebb étkezdéjének, a To­rony étteremnek a tulajdonosa Szabó József, ám a helybéliek a Götti-kastély gondnokaként is isme­rik. A kis kúria - leginkább ez illik a hat hálószobás ház­hoz - kedvelt üdülőhely és vadászház volt az elmúlt évtize­dekben, igen neves vendégek is megfordultak ott egykor. A trágyába süllyedt báróné Földváron és környékén szinte törvényszerű, ha háznál tartják a lakodalmat, akkor Szabó Józse­fet és kis csapatát hívják el főzni. Volt olyan hónap, amikor minden vasárnap egy-egy lag- ziba szólította őt a munkája. De nem csak főz, hanem praktikus tanácsokkal is ellátja az ifjú pá­rokat, hiszen sok, apróságnak tűnő dologra kell odafigyelniük. A vendéglős életének egyik szép korszakát töltötte a Tisza­földvár melletti Götti-kúriában.-Esztergályosként és gépla­katosként is dolgoztam, mielőtt a vendéglátás lett a szakmám. 1973 júniusában kerültem a földvári Lenin Tsz tulajdonában lévő kastélyhoz. A feladatom a szövetkezethez érkező üzletem­berek, pártemberek elszálláso­lása és étkeztetése volt. Eleinte csak erre a célra használták, ké­sőbb, úgy négy-öt év múlva már bekerültünk az idegenforgalmi körforgásba, s szerte a világból érkeztek vadászok, vendégek hozzánk - mesélte Szabó József, miközben a pörköltet kavargatta a tűzhelyen. - Tartottak itt lako­dalmat, üdültettek Csehszlová­kiából vendégeket, ám a bezá­rást nem tudták elkerülni. 1995- ig végeztük a munkánkat, ekkor a téesz csődbe ment, az épület pedig azóta az enyészeté lett. Pedig teniszpálya, szolárium szolgálta a vendégek kényelmét, de lehetett lovagolni, kocsi- kázni, vadászni, sőt konferenci­ákat is rendezhettek. Mára csak az emlékek ma­radtak az egykori gondnoknak.-Sok híres ember megfor­dult itt - folytatja. - Losonczi Pál nevét mindenki ismeri, de főztem Pál Lénártnak, a Magyar Tudományos Akadémia egy­kori elnökének, Horváth István exbelügyminisztemek, Váncsa Jenőnek, aki a Földművelési Minisztériumot vezette. Hofi Géza is sokszor pihente ki a kastélyban a fárasztó hétközna­pokat. Véleménye szerint nem is kell jobb hely ahhoz, hogy az ember kikapcsolódjon. Érdekes módon a híres emberek nem vi­selkedtek úgy, mintha körülöt­tük forogna a világ. Losonczit például egy rendes embernek ismertem meg, egyáltalán nem látszott rajta, hogy ő a magyar politika egyik irányítója. Annál inkább látszott az önteltség az őket kísérő „alattvalókon”. Ne­kik bizony eléggé magasan volt az orruk. A neves vendégekhez meg­felelő őrizet is dukált. Szabó József elmondása szerint sok­szor hermetikusan lezárták a környéket, nehogy a neves embereknek bármi baja tör­ténjen. A nagy szigor aztán fokozatosan enyhült, ahogyan a turizmus került előtérbe. Sok kedves emléke fűződik a vadászatokhoz és a vendé­gekhez. Egy amerikai kislány azért játszott például a térdig érő sárban, mert még életében nem látott ilyet. Még a messzi Ázsiából, egészen pontosan Kínából is érkeztek vendégek a kúriába. Egy osztrák céggel tárgyal­tak, öntözőberendezéseket akartak venni. Annyira jól si­került az üzlet, hogy végül egy egész gyárat vásároltak az osztrákoktól. A cég tulaj­donosa örömében egész éj­szaka az asztal tetején tán­colt. Mulatságos annak a báró­nénak az esete, aki a vadászat végén - dolgát végezendő - egy kicsit hátramaradt. Sze­rencsétlenségére a sertéste­lepről kivezető árokba lépett, ahol trágyalé volt, csak éppen akkor nem láthatta, mert a te­teje befagyott. Ezt ő nem tudhatta, a vékony fagyott ré­teg pedig nem bírta ki egy ember súlyát, s így a bárónő jócskán elmerült a „földi jó­ban”.- Ezek mind régi emlékek - sóhajt Szabó József. A mostani tulajdonos terveiről nem tudok, az biztos csak, hogy én már nem ott dolgozom. Most a saját éttermében főz, s nem is akárhogyan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents