Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-24 / 46. szám

8. oldal Sport 1997. február 24., hétfő Papp Eszter válogatott triatlonista Négy év alatt a csúcsra A Duatlon-Triatlon magazin legutóbbi számában a következőt találhatjuk a szakosztályhírek között: Az Utánpótlás Bizottság ülésén kijelölték az 1997-es utánpótlás válogatott keret tagjait. Serdülői:... Papp Eszter - Újszászi Ötpróbások. Eszerint a gyer­mek korcsoportból épphogy kikerülő újszászi versenyzőt azon nyomban érdemesnek találták a válogatott tagságra. Eredményei ismeretében nem meglepő ez a döntés, hiszen Eszter az 1996-os év triaton gyermekranglistáján mindenkit maga mögé utasított, s mindkét szakágban - tehát duatlonban is - aranyjelvényes minősítéssel büszkélkedhet. Alig nyolc évesen, 1992-ben ismerkedett meg a triatlonnal. S hogy miért éppen ezzel a sport­ággal? Újszászon már a kezde­tektől nagy lelkesedéssel vetet­ték magukat fiatalok és időseb­bek egyaránt a triatlonba, de főként a duatlonba. A települé­sen ugyanis nincs úszásra al­kalmas vízfelület, így a ifjúság­nak először Szolnokra kellett bejárnia „lubickolni”, a harma­dik próbába csak utána lehetett belevágni. Eszter azonban már óvodás korában megtanult úszni, így ő valamicske előny­nyel kezdte meg a felkészülést. Az elvégzett munka már a ’93- as idényben meghozta gyümöl­csét, a duatlon-diákolimpián egyéniben harmadik, csapatban első lett, triatlonban pedig a Ti- sza-tó OB-n második, az abo- nyi Fergeteg triatlonon első. Bár a következő évben is sorra nyerte a versenyeket, az igazán nagy eredményt 1995-ben, az OTP Bank triatlon-diákolimpia kecskeméti országos döntőjén érte el. Esélyesként érkezett a széktói szabadidőközpontba, s nem okozott csalódást. Óriási fölénnyel győzött korcsoport­jában, és a csapatot is a dobogó legfelső fokára segítette. Külön elismerést jelentett számára, hogy az aranyérmet Darnyi Tamástól vehette át. így jutot­tunk el a tavalyi évhez, amely­nek eredményeit hűen tükrözi a ranglistán elfoglalt pozíciója. A gyermek korcsoportban tehát jelenleg nincs nála jobb versenyző, s úgy tűnik, a serdü­lők közül is csak kevesen ér­hetnek nyomába. De mi kell egy ilyen eredmény eléréséhez? Természtesen rengeteg munka. Eszter minden reggel fél hatkor kel, kerékpárján 30-40 percet teker, majd irány az iskola. Szülei délután beviszik Szol­nokra, ahol Takács Zoltán edző irányításával rója a hosszokat a Damjanich uszodában. Este is­mét tanulás következik, ráadá­sul németre is jár. Ha pedig az idő engedi, futással is kiegészül a program. Az „önsanyargatás” néhány év múlva remélhetőleg még szebb sikereket eredményez. Az igen céltudatos ifjú hölgy ugyanis nem adja alább a vi­lágversenyeknél. Szilvási Zsuzsa Jégkorong OB P ' — -—--------­------­A 00-s ügynök szórt, a 22-es szúrt ICE-Lehel-Chicago 2-7 (0-0, 0-4, 2-3) Hűtőgyári műjégpálya, 100 n., v.: Bartha (Füzesi, Bekk) Gólszerzők: Szerdahelyi, Csontos, ill. Pichler (4), Ka­tona, Szabó, Jámbor Kiállítás: 12+10 perc fe- gyelmi+végleges (Kovács), ill. 27 perc+végleges (Karsai) A pomáziak mögött egyetlen ponttal lemaradva második he­lyen álló vendégek ellen az első harmadban derekasan helytáll­tak Basa János legényei. Aztán a második 20 percben a helyze­teit sorozatosan kihagyó haza­iak ellen a 00-s mezben játszó Pichler 10 perc alatt mester- hármast szórt, s ezzel el is dőlt a találkozó sorsa. Két másod­perccel a harmad vége előtt Ka­tona találata jelentette a kegye­lemdöfést. Bár a végeredmény már nem lehetett kérdéses, a befejező 20 percben elszaba­dultak az indulatok, volt olyan eset, amikor egy hazai és négy vendégjátékos ült a büntetőpa- don. Négy perccel a találkozó vége előtt (1-7) vágóhídra em­lékeztető jelenet játszódott le a pályán. A vendégek 22-ese, Karsai Ferenc a pálya közepén az előtte térdelő Kovács Ákost többször nyakon szúrta botjá­val. A döbbenet csendje ülte meg a pályát és nézőteret. A horrorfilmekbe illő jelenet után bizony a „mészárosnak” igen­csak meg kellett húznia magát, mert a feldühödött nézők azon nyomban meg akarták torolni a herényi játékoson esett sérel­meket. Csak kísérettel jutott az öltözőbe az emberi mivoltából kivetkőzött játékos, aki a hírek szerint utánpótláscsapatoknál edzősködött. Szerencsére Ko­vács Ákos a szurkálást nyolc napon belül gyógyuló vérző nyakkal megúszta, ám ez nem Kársain múlott. Innentől kezdve az utolsó négy perc már nem számított. Arra, amit Karsai tett, nincs magyarázat. A talál­kozó végén a Chicago edzője és játékosai kijelentették, a továbbiakban nincs helye kö­zöttük a „mészárosnak”. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Karsai Ferencnek ugyanis ezek után egyetlen magyar csapatban sem lenne szabad pályára lépni, sőt még a jégpályák környékéről is száműzni kellene. (Sz. T.) A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése Schmitt Pál maradt az elnök A Thermál Hotel Hélia külön­terme adott otthont a magyar olimpiai mozgalom parlament­jének szombaton: itt és ekkor tartotta meg tisztújító közgyű­lését a Magyar Olimpiai Bizott­ság. Schmitt Pál elnöki össze­foglalójában először arról szólt, hogy határozatképes a honi öt­karikás fórum, miután a 177 tagból 131 jelent meg. A leg­utóbbi MOB-ülés óta, azaz a múlt év novemberétől eltelt időszak eseményein átfutva megemlítette, hogy egy hely már a választás előtt egészen biztos a MOB vezérkarában: Harcsár Istváné, a Gallov Re­zsőt január 6-tól az OTSH el­nöki posztján felváltó államtit­káré, aki hivatalból, mondhatni automatikusan egyik alelnöke a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Mielőtt az újabb négyéves cik­lusra vonatkozó választást meg­tartották volna, egyéb doku­mentumokról szavaztak a kül­döttek. A 2000-es sydneyi nyári olimpiára történő felkészülés irányelveit áttekintve elfogad­ták Aján Tamás főtitkár indít­ványát, amely arra vonatkozott, hogy változtassanak az egyik célkitűzésen. Nevezetesen azon, hogy a magyar olimpiko­nokkal szemben az az elvárás, hogy a nemzetek versenyében a legjobb húsz közé kerüljenek az ezredfordulós olimpián. Aján Tamás szerint ez kishitű­ségre vallana, ezért az elvárás a A régi-új elnök: Schmitt Pál magyar élversenyzőkkel szem­ben az, hogy 2000-ben a nem­zetek vetélkedésében legyenek ott a legjobb tizenöt között. Ezután a közgyűlés Gallov Rezsőt választotta meg leve­zető elnöknek, majd következ­hetett a hol nyílt, hol pedig gépi szavazás, amely öt „felvonás­ban” zajlott le. Az elnökválasz­tás, csakúgy, mint a főtitkári, felettébb gyorsra, gondmen­tesre sikeredett. Már csak azért is, mert mindkét tisztségre egyetlen jelentkező akadt az eddigi poszttulajdonos Schmitt Pál, illetve Aján Tamás szemé­lyében. A küldöttek közfelkiál­tással erősítették meg újabb négy esztendőre tisztében Schmitt Pált és Aján Tamást. Amennyire egyértelmű volt az elnöki és a főtitkári válasz­tás, annyival többen álltak so­rompóba az alelnökségért és az elnökségi tagságért. Gallov Re­zső szerint ez annak a jele, hogy felértékelődött a MOB je­lentősége. Alelnöknek eredeti­leg hatan pályáztak, de Vass Károly, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke visszalépé­sével öten maradtak a kandidá­lok. Végül is három fordulóban dőlt el, hogy kik csatlakozhat­nak Harcsár István mellé. A végére maradt az elnökségi ta­gok megválasztása. A tíz helyre huszonhármán pályáztak, ám Kiss Imre és Gyenesei István alelnöki „befutója” és a kézi- labdás főtitkár Sinka László visszalépése után húszán ma­radtak a tagságra aspirálók. A Magyar Olimpiai Bizott­ság vezérkara a következő négy esztendőben így áll fel: elnök: Schmitt Pál, főtitkár: Aján Tamás, alelnökök: Har­csár István, Kiss Imre, Gye­nesei István. Elnökségi tagok: Baráth Etele, Császári Attila, Frenkl Róbert, Istvánfi Csaba, Kamuti Jenő, Molnár Zoltán, Nádori László, Novotny Zol­tán, Schulek Ágoston, Vass Károly. Az elnökségnek hiva­talból tagja Bonn Ottó, a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség főtitkára, és Gyulai István, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség főtitkára. Atlétika: Westel 900 fedett pályás bajnokság Szekeres és Kovács újra a csúcson Főpróba Már csak egyetlen hét van hátra a labdarúgó NB II. ta­vaszi rajtjáig, így az utolsó előkészületi mérkőzéseket játsszák élvonalbeli csapata­ink. A tiszafürediek Jászbe­rényben tartottak (sikeres) főpróbát a Kaba elleni va­sárnapi nyitányra. Jászberényi SE-Vasas- Tiszafüredi VSE City 6as 0-2 (0-2) Jászberény, 100 n., v.: Se­bestyén JSE: Kollár - Mosonyi - Juhász G., Keresztes - Lu­kácsi, Német (Bakonyi), Bathó, Török, Vasas (Lu­dast) - Kövesdi (Farkas J.), Ládi. Edzó': Sárközi Gyula. Tiszajiired: Nagy (Gál) - Kaszonyi - Porkoláb, Csil­lag, Antal (Borbély) - Dajka (Jeczó), Kalló, Lugossi, Bemáth (Bese) - Tóth, Dor- csák. Edző: Albert Csaba. Gólszerző: Csillag (10.), Kalló (43.) A salakos pályán leját­szott mérkőzés első félide­jében meglátszott az osz­tálykülönbség a két együttes közt, a fáradtabbnak tűnő hazaiak szinte a félpályát is alig lépték át. Igaz, ők csak három hét múlva rajtolnak. Egy aranyra számítottunk, kettő lett belőle. Mármint a hét végén megrendezett felnőtt országos bajnokságon, ahol a Szolnoki MÁV Ideál SE atlétái messze felülmúlták a várakozásokat. Az alaphangot az újdonsült ifjúsági magyar bajnok, Öhl- baum Emese adta meg, aki az ékesebbek között sem ijedt meg, a 60 méteres síkfutásban 7,70-nel az előkelő negyedik helyet vívta ki. A legnagyobb izgalommal a férfi magasugrók küzdelmét vártuk, hiszen két szolnoki versenyző is harcba szállt az elsőségért. Már a be­melegítésnél kitetszett: Kovács István nagy formában van, ám klubtársa, Kovács Tivadar meg­lehetősen sokat bizonytalanko­dott. Két méteren kezdett a me­zőny, Tivadar 210-en szállt be, ami majdnem kifogott rajta, mivel csak harmadik kísérletére jutott át. Kovács István a 214-et elsőre teljesítette, és társa is „állva maradt”. Következett a 218 cm, ami viszont csupán há­rom fiatalembernek adatott meg, a két szolnokinak és cse­peli Szórád Rajmundnak. Má­sodikra Kovács T. és Szórád is „átcsempészte” magát a falon, azonban a szabadtéri bajnoknak csak harmadjára sikerült. 221 ­re került a léc, ám Tivadar ezen már nem tudott továbblépni, a harmadik helyen fejezte be a küzdelmet. Roppant izgalmak közepette Kovács István és Szórád Rajmund is másodjára jutott át a léc fölött. Míg a magasugrók párharca folyt, egy váratlan, ám annál örömtelibb bajnoki cím „csú­szott” be. Miután a női 400 m toronymagas esélyese, a győri Petráim Barbara nem indult. Szekeres Judit lépett elő favo­ritnak. Judit 56,46-tal diadal­maskodott, több mint 2 tizeddel megelőzve az utána következőt. A sérüléssel bajlódó Biber Zsolt is összekapta magát, ne­gyedik lett a súlylökők közt. A magasugrók közben válto­zatlanul viaskodtak, már 224- nél jártak. Szórádon látszott, elkészült erejével, míg Pistinek mindig csak egy hajszál hiány­zott ahhoz, hogy ne essen le a léc. Harmadik nekifutásra vi­szont átlibbent! Ő a magyar bajnok. Óriási kő esett le a szí­véről, amit bizonyít, hogy a 226-on elsőre átrepült. Bár az országos csúcs kifogott rajta, az elért eredménye remélhetőleg elegendő lesz ahhoz, hogy ki­jusson a párizsi fedett pályás vi­lágbajnokságra. (S. L.) Sydney 2000 A Testnevelési Egyetem aulá­jában rendezett jó hangulatú ünnepség keretében került sor a Sydney 2000 tehetséggondozó program hivatalos értékelésére. Az 1995 elején az OTSH és a MOB által közösen indított ak­ciójában - amint arról Istvánfi Csaba programigazgató beszá­molt - 89 egyesület 276 fiatalja vett részt. Huszonhét szakszö­vetség javaslata alapján gondos orvosi felmérés előzte meg a kiválasztást. Az OTSH, a MOB és a Nemzeti Sportalap az első év­ben 30, a másodikban 28 millió forintot biztosított a kiváloga­tott tehetségek tervszerű fog­lalkoztatására. Ezúttal jutal­mazták meg a kiemelkedően szerepelt versenyzőket és edző­iket - köztük a szolnoki Hajnal András műugrót -, majd Aján Tamás, a MOB főtitkára ismer­tette: - „Az olimpiai szolidari­tás tavaly alapított ösztöndíját - havi 1200 dollárt - az első fél évre Boczkó Gábor vívó, Zsi- vótzky Attila tízpróbázó és Nagy Kornél sportlövő kapta.” Belehúz a Tisza Evezős Egylet Máig nem értem, miért van, hogy hőn szeretett folyónk, a szőke Tisza, valahogy nem kell Szolnoknak. Pontosabban a sport, a turizmus számára nem. Holott más városokban (Győr, Baja, Szeged, Dunaúj­város), ahol adott a folyékony közeg, mindent megmozgat­nak azért, hogy minél többen élvezzék a kajakozás, az eve­zés, a motorcsónakozás nyúj­totta örömöket. Csupán pénz kérdése lenne az egész? Nem tudom, de tény, nem olcsó mu­latság a vízen járás. Régen sem volt az, mégis Szolnok első sportegyesülete - hogy, hogy nem - az 1901-ben alakult Ti­sza Evezős Egylet volt, mely 1926-ban foglalta el a jelenleg is bázisául szolgáló csónakhá­zat. A II. világháborúban az evezős egylet megszűnt, hajó­parkjának és egyéb felszerelé­sének túlnyomó része meg­semmisült. Szerencsére 1954- ben újjáéledt, először Szolnoki A „vízipókoknak” még az elismertségért is küzdeni kell Kinizsi, majd Szolnoki MTE néven. Ezerkilencszázkilenc­vennégy óta újfent Tisza Eve­zős Egylet néven szerepelnek a híradásokban a „vízipókok”. Az új vezetőség eltökélt szán­déka, hogy minden létező fó­rumon népszerűsíti a sport­ágat, igyekszik színvonalas versenyekkel felkelteni az ér­deklődést iránta. Tavaly debü­tált - angliai mintára - a Varga Katalin és a Verseghy Ferenc Gimnázium versenye, melyet az élő Tiszán bonyolítottak le. Mint Dobos Lajos elnökségi tagtól megtudtuk, idén sem marad el a regatta, ráadásul a brit nagykövet személyében egy illusztris vendég is megte­kinti a két nyolcas küzdelmét. Talán a legnagyobb prob­lémát jelenti, hogy roppant ne­héz a toborzás, mivel majd minden iskola „beállt” ilyen­olyan sportágra. Puhatolózó tárgyalások folynak a sportis­kolával is, azonban független­ségét cseppet sem szeretné fel­adni a Tisza Evezős Egylet. A közeljövőben eldől, lát­hat-e már ebben az évben ran­gos evezősversenyt a nagyér­demű, melyre a Holt-Tiszán kerülne sor. Bízunk benne, be­lehúznak az illetékesek, és megteremtik a feltételeket, hogy végre az evezés is bebi­zonyítsa, igenis létjogosult­sága van a városban. (S. L.) Férfi teke A Szuperliga alapszakaszának zárófordulójában Kaposvárra látogatott a Szolnoki MÁV le­génysége. A mérkőzésnek a vendégek szemszögéből már különösebb jelentősége nem volt, hiszen ötödik helyezésük esetleges vereség esetén sem forgott veszélyben, ennek elle­nére pontosan tértek haza. Kaposvári Strabag - Szolnoki MÁV 4:4 (5438-5205) Strabag: Varga 894, Lapát 928, Láng 904, Keppel 896, Pintér 915, Horváth 901. MÁV: Szlovenszki 907, Mátyás 913, Berta 755, Földi 811, Tihanyi 912, Rigó 907. A Tisza-partiak kezdő és be­fejező párosainak eredményes játéka döntetlenhez segítette a vasutasokat. Ifjúságiak K. Strabag-Sz. MÁV 3:1 (1799-1659) Strabag: Bodor 904, Csendes 895 MÁV: Bíró 899, Finta 760

Next

/
Thumbnails
Contents