Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22 / 45. szám
1997. február 22., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Vidékpolitika Ilyen vagy ehhez hasonló címmel valószínűleg már több dokumentum látott napvilágot, de itt, az Alföld közepén aligha érzékelhető, hogy tartalmában létezne efféle koncepcionális politika. Ha mégis van, akkor hiányzik belőle a leglényegesebb elem, a vidéki ember, a vidéki életközeg ismerete. A napokban kiteljesedni látszó gazdatüntetések is arra figyelmeztetnek, hogy nem működik, vagy nem is létezik vidékpolitika. Ennek ugyanis jóval többet kellene jelentenie az agrárpolitikánál. Mert nézzük meg, miért is tiltakoznak ezúttal a termelők. Elsősorban nem azért, mert óriási a tőkehiány, mert alacsony a hízó felvásárlási ára, mert a támogatások csak egy bizonyos körben értelmezhetőek, mert lassan csak az állatkertben lesz látható a magyar tehén, és hosszasan lehetne sorolni az ágazat akut problémáit. Önmagukban akár ezek is elengedő okot adhatnának a tiltakozásra. Ennél azonban sokkal többről van szó. Ebben az országban hagyományosan mindenki ért a mezőgazdasághoz, még az is, aki életében nem fogott kapát a kezében, vagy soha nem almozott az istállóban. Ugyancsak tradíció, hogy a földművelés, az állattartás, egyszóval a paraszti munka a legalávalóbb tevékenységek körébe tartozik, következésképpen a társadalmi és anyagi elismerés is ennek megfelelő. Ezek után nincs is mit csodálkozni azon, hogy némelyik politikusunk - belemerülve a vidék ügyeibe - döbbenetes tájékozatlanságról ad tanúbizonyságot. Ugyanakkor meggyőződéssel vallják, hogy ők aztán tudják, mi kell a vidéknek, hogyan fognak az itt élők jobban boldogulni. Szintén hagyományos megközelítés, hogy a parasztember könnyű préda, éppen ezért a legalkalmasabb a kísérletezésre is. Munkabírása révén még a komolyabb politikai baklövések sem okozhatnak túlságosan nagy károkat, mert ösztönösen kikecmereg a lehetetlen helyzetekből, tehát kicsi a kockázat. Egyértelműen jó céllal, az igazságosabb közteherviselés jegyében idén bevezetett „huncutságokról” hamar kiderült, hogy szinte mind öngól. Különösen itt, a legszegényebb keleti végeken. Arra viszont jónak bizonyult, hogy felszínre hozza a hosszú évek óta szunnyadó elégedetlenséget, amely alapvetően abból táplálkozik, hogy a vidék lényegesen kevesebbet kap, mint amennyit nyújt. Erre jó példa a mezőgazdaságon keresztüli jövedelemelvonás. Agrártámogatások címén szó sincs valamiféle segélyalapról, az ágazat ugyanis sokkal többel járni hozzá a költségvetéshez, mint amennyit onnan visszakap. Ez az összefüggés mindenekelőtt nemzetközi összehasonlításban értelmezhető, mert néhány kivételtől eltekintve a világban mindenütt ténylegese^!) támogatott az agrárszféra. Ettől függetlenül nem feltétlen további árkiegészítésre, export- szubvencióra, beruházási támogatásra van szüksége a magyar vidéknek. A halmozottan hátrányos falvak, kisvárosok feszültség- forrásainak oldása, az esélyegyenlőtlenség csillapítása nem az agrártárca egyedüli feladata. (Más kérdés, hogy sokszor ők visaikielv .balhét”). lenne szükség. Ezen belül ölyan speciális programokra, melyek a kis településeken élők életesélyeinek, életkörülményeinek javítását segítik elő, legyen szó munkahely- teremtésről, vállalkozásfejlesztésről, oktatásról, egészségügyi ellátásról vagy közművelődésről. Ahogyan erre számtalan jó példát találni kontinensünkön is. Talán egyszer ezt is észre kellene venni... Megyénk szervezi az Alföld bemutatkozását Díszvendégek leszünk az Utazáson Az Alföld lesz a díszvendége az Utazás ’97 idegenforgalmi kiállításnak, amelyet az idén március 19 és 23 között rendeznek meg. Első alkalommal történik meg, hogy a kiállításnak belföldi díszvendége is lesz. Ez azt jelenti, hogy az Alföld turizmusa külön hangsúlyt, fokozott érdeklődést kap. Az Alföld, mint turisztikai régió mutatkozik be a kiállításon. Hat megye - Szabolcs- Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun - közösen állítanak ki az A pavilon 205/C részében, egy közel 200 négyzetméteres standon. Az Alföld részvételét a vásáron a szolnoki Tiszainform Idegenforgalmi Szolgálat szervezi. Mint Szilágy iné Katona Ilona, a szolgálat igazgatója elmondta, a hat megye összefogása nem most kezdődött. A közelmúltban megalakították az Alföld turisztikai munkacsoportot. E mögött az a felismerés áll, hogy közösen nagyobb eséllyel jelennek meg az idegenforgalmi piacon, a kiállításokon, vásárokon. Az Utazáson való részvételüket a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. is támogatja. A pavilon stílusosan nádfe- deles lesz, és az egyik részében gémeskutat állítanak fel. A falon dekorációként egy díjnyertes óriásplakát látható - naplementével, gémeskúttal, lovakkal. A stand különböző részeiben kilenc úgynevezett idegenforgalmi terméket, programot - többek között a gyógy- és termálturizmust, a horgászatot, lovaglást, természetjárást - kínálnak. A megyék közösen is bemu- ‘ tarják ajánlatukat, de lehetőség van az önálló bemutatkozásra is. A pavilon egyik sarkában színpadot állítanak fel, ahol különböző bemutatókat - kézműveseket, táncosokat, csipkeverőket, fafaragókat stb. - láthatnak az érdeklődők. P.É. „Egymásra talált” a két kulturális bázis Földvári „Ki mit tud?” - először Első hallásra nem tűnik szenzációnak, hogy a tiszaföldvári művelődési otthon és a Mocorgó Művelődési és Sportegye- , sülét közös programokat szervez. Ám az előzmények isme- j rétében előrelépésnek számít ez, amelynek a város kulturális élete láthatja a legnagyobb hasznát. ; Mint arról már lapunk hasábjain olvashattak, Tiszaföldvár nem éppen tág kulturális piacát kettéosztotta, hogy lakossági kezdeményezésre tavaly augusztusban megalakult az előbb említett művelődési egyesület. i Gyorsan népszerű lett, ám ! igazán sem a Mocorgó, sem ! pedig a művelődési otthon nem profitált a kettősségből. A kultúrát szerető és igénylő földvári embereknek éppen ezek miatt jó hír, hogy művelődés két helyi „fellegvára” megtalálta a közös hangot, s együtt is szervez már programokat. A két, egyáltalán nem elhanyagolható előnyt, (melyeket eddig külön-külön hordoztak) a népszerűséget és a kedvező helyiségbeli adottságokat összehangolva rendezik meg például az első városi „Ki mit tud?” versenyt és a tiszaföldvári festők szintén eddig egyedüli közös kiállítását. Nagy hírverést sem az egyik, sem a másik fél nem csapott az együttműködésről. Tudomást csak a művelődési ház által kiadott műsorújságból szerezhetett bárki, ahol az előbb említett két program rendezőjeként az intézményt és az egyesületet is feltüntették. -pókászPrint Design néven új számítástechnikai szaküzlet nyüt Szolnokon a hónap elején. A hagyományos számítástechnikai eszközök forgalmazása mellett szervizzel, karbantartással, javítással, valamint a felhasználói és ügyviteli szoftverek árusításával is foglalkoznak. fotó: csabai noeoío 4*- Z. •Í1IV Életében keveset látogatta a rokon Halála után lett fontos a néni - hagyatéka Isten mentsen meg bárkit attól, hogy szegényen haljon meg; hogy még a temetésre is úgy kelljen összekapargatni a kö- nyöradományokat. De úgy tűnik, olykor az sem jó, ha több minden marad hátra az ember után. Különösen akkor van ez így, ha a jobblétre szenderülteknek nem volt gyerekük. Esetünk is ehhez hasonló, hiszen a magányos asszonyra legtöbbször nem azok nyitottak ajtót, akik később minden holmit magukénak vallottak. Mondta is az egyik érintett: bár életében úgy ragaszkodtak volna a nénihez, mint most a jusshoz... A házaspár Szolnok egyik külvárosában élt nagy békességben. A férj remek mesterembernek számított, kedvelt üzlettel, visszatérő vásárlókkal. Nem panaszkodtak, sokan felkeresték a kis boltját. Talán egyetlen bánat homályosította el a napjaikat: nem volt gyerekük. Régebben még olykorolykor csak rájuk nyitotta az ajtót egyik-másik távoli rokon, de ahogy szaladtak az évek, ők már másra is vágytak, nem csak ritka találkozásokra. A szomszédok közül egyet, akit gyerekkorától ismert az idős emberpár, nagyon megkedveltek. Kevés embert tegeztek ők ketten, M. S. és a felesége közéjük tartoztak. Havi ezerötszázat fizetett M. S.-nek és párjának az önkormányzat, ami bizony nem sok pénz, és nem volt az pár éve sem. Ezért ők naponta többször elmentek hozzájuk: takarítottak, begyújtottak, bevásároltak, telefonáltak az orvosért ha szükség volt rá, szóval tették, mikor mit kellett. Először a bácsit temették el, és attól kezdve idős párjára még többet kellett ránézni. Hiába, összenőttek, akár gyökér a fával, és nem is sokáig bírta az egyik a másik nélkül. Igaz, még korábban az egyik unokahúg meglátogatta őket Borsodból, de az özvegyasz- szonyt az utolsó tizenöt hónapjában elkerülték a rokoni vizitek. Meghalt, eltemették illően, és hamarosan meglett az a rokon, aki örökölte a házat, a kertet, szóval a vagyon túlnyomó részét. Ezzel nincs is gubanc: hanem inkább a néni azon állításával, amely így hangzik: a jószívű szomszédoké a kisebbik szoba berendezése és egy kép. Ezek összesen mintegy ötvenezer forintot érnek. Addig egy gombhoz nem nyúltak, amíg el nem készült a hagyatéki leltár. Kiderült, hogy volt végrendelet is, amiről a nénit gondozó szomszédok nem tudtak. Rájuk ezen sorok vonatkoztak: „Ha életem végéig becsületesen gondoznak, rájuk hagyom a kis szoba teljes berendezését, azután a konyha, az udvar felőli előtér, mellék- épület berendezését és egy képet.” A másik szoba berendezését a barátnőjére testálta, minden egyéb az örökösé, illetve kapott néhány dolgot a keresztfia, keresztlánya is. A végrendelet géppel készült, és akkor egy tanú írta alá, a másik később. Ezért a törvényes örökös megtámadta a hagyatéki rendeletet, szóval per lett a dologból. A néni barátnője erre a fenyegetésre visszaadta a másik szoba bútorát, ők azonban nem. Vállalták a pert, hiszen tanúk állították, hogy ezt a néni életében is többször elmondta. Az ellentábor véleménye az volt, biztosan nem volt teljesen tudatánál. Nem szaporítom a szót, a pert első fokon, másodfokon Miskolcon, sőt a Legfelsőbb Bíróságnál is elveszítette a szomszéd. Nem másért, hiszen egy jogilag érvénytelen végrendeletről van szó. M. S. és a felesége ebbe nem nyugodott bele. Aligha az összeg nagysága miatt, arra ők nincsenek rászorulva. Csak sértette az önérzetüket az, “hogy előttük, tanúk előtt a néni ezt az állítását - mi szerint ők is örökölnek - többször kijelentette. Közben még történt valami: M. S.-ék tanúinak a vallomása eltűnt, az irat szerint: „a négy tanú bizonyítását igazoló hangszalag használhatatlan lett”. M. S.-ék ezek után perújítást kértek, és gondolom, nem meglepő: kaptak. Szóval a kalamajka folytatódik. A néni tudna minderre feleletet adni, de hát ő már nincs. Marad ismét a négy tanú, akik, mint hallottam, megint elmennek szót emelni a korábbi gondozó mellett. Hogy aztán mi lesz az újabb döntés, ez a bíróság dolga. M. S.-ék bíznak abban, hogy a tanúik vallomását rögzítő hangszalagok nem csak Szolnokon, de a megyén kívül is használhatóak, jól érthetőek lesznek. Mert egyszer elromolhat egy efféle szalag, de többször...? D. Szabó Miklós ______________________25B í j n Y’t-1~ *, sAi. viijrt .tz^.—iiüj* „... a Földön a helyzetek változásoknak vannak kitéve 99 avagy lecke az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolájában Csütörtök este Szolnokon, a Városi Művelődési Központ egyik második emeleti kis termében vagy hatvanan jöttünk össze az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolájának első előadására, amelynek témája: Az ember hét tudatállapota. Mindenki kap belépéskor egy kis ismertető füzetet. Amíg a közönség némileg megilletődve csendben várakozik, beleolvasok: „Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolája, a Lectorum Rosicrucianum rejtélyiskola, mely korszakunk lehetőségeit figyelembe véve közli a megszabadulásra vágyó emberekkel az egyetemes tant, amely nem ebből a világból származik... nem új elméletet hangoztat, hanem a bukott emberiség megszabadításáért fáradozó Egyetemes Szerzet bőségéből merít.” A közönséggel szemben egy asztal mögött egy hölgy és egy férfi ül. Amikor a halk moraj is várakozóan elhalkul, a hölgy feláll, és egy papírról kissé akadozva olvasni kezd. Megtudjuk többek között, hogy a Rózsakereszt kincseit mindig megosztja az igazi igazságkeresővel, továbbá hogy ólomból aranyat csinál, és hogy a vallásos eszmék labirintusában eltévedt embernek Ariadné-fonalat ígér. Ezután a hölgy és a férfi, akik a nevüket nem árulták el, felváltva ismertetik az ember hét tudatállapotát. Illetve csak hatot, mert nem vagyunk méltóak, hogy a hetediket is megismerjük. „Nem lehet szép kilátásról beszélni annak, aki most kezdte megmászni a hegyet” - mondja a férfi, a közönség némi elégedetlen morgásától kísérve. Földhöz ragadt elménkkel bizony nehéz követni az előadást: világosságbirodalom, a legbelül lakó istenség hangja. átkelés a belső hídon, szel- lemszikraatom, asztrális áramkörök generátora az aszt- ráltestben, és hasonló kifejezések röpködnek. A közönség feszengeni kezd. Amikor pedig azt halljuk, hogy „a mikrokozmosz az Isten akarata szerint működött közre formájának megtalálásában”, egy nő csendesen kioson a teremből. Pedig a java még ezután következik. Kérdéseket lehet föltenni az elhangzottakkal kapcsolatban. „Problémám van a mikrokozmosszal, amiről itten szó van” - kezdi egy középkorú kövérkés férfi. A rózsakeresztes hölgy válaszolna, de a férfi a szavába vág, egyikük sem hagyja, hogy a másik végigmondja, amit akar. „Szóval be vagyunk vetve a világmindenségbe, mint a légypiszok, vagy mi a túró?!”- kiáltja a férfi, mire egy kis helytelenítő moraj támad. „A mikrokozmosz a bukott isteni lény” közli a hölgy, azután elmagyarázza, hogy „a mikrokozmosz egy gömb, ebben van az isteni álom”, s hogy „hét kozmikus terület van az isteni teremtésben, maradjunk ebben!” „Miért maradjunk ebben?”- kérdezi a férfi. A hölgy egy kissé ideges lesz. „Ha nem érti, hagyjuk abba!” A férfi leül, és elégedetlenül morog egy darabig. Egy nő megkérdezi, hogy mi a tudat. A rózsakeresztes hölgy megismételné, amit a hét tudatállapotról elmondott, de a nő nem erre kíváncsi. Látszik, hogy olvasott már valamit erről a témáról, csak az a baj, hogy materialista alapon szeretné megérteni, rezgésekről, az agyban működő hormonokról beszél. Finoman kiigazítják, és felhívják a figyelmét a gnosztikus világosságerő-körforgásra. A nő lelkesen bólogat. „Hát persze - mondja - a májléprendszer kiiktatja a felsőbb rezgést.” Ebben megegyeznek, jöhet az újabb kérdés. Egy férfi például arra kéri az előadókat, hogy egy mondatban foglalják össze tanukat. A hölgy vállalkozik rá. „Létünk értelme, hogy a bennünk lévő istenembert visszahelyezzük oda, ahonnan kiszakadt.” De ezzel nem elégszik meg, újra nekifog, az egyetlen mondat sokszorosan összetett alá- és mellérendelő körmonuattá válik. „Nem tudja megfogalmazni” — mondja kuncogva a kérdező. „Hogy kerül Isten ebbe az egészbe?” - kérdezi valaki. „Bizonyos rezgésről van szó, azért mondjuk, hogy Isten, mert nem tudjuk másképp megnevezni” - mondja a nő, és megint elmennek néhány an. „Rövidítés céljából nevezzük Istennek” - teszi hozzá a férfi. Többen is konkrétumokat hiányolnak. „Hogy fogjak hozzá, ha ma este meg akarom kezdeni az utat a magasabb tudatállapotba?” - kérdezi egy úr, de válaszként csak annyit kap, hogy majd megnyilvánul számára a következő lépcsőfok, ha önként akarja. „A saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat?” -kér: dezi félhangosan egy férfi, de ezt elől nem hallják meg, hanem javasolják, hogy fejezzük be, mert sok embernek megy a busza. Egy másik résztvevő még megkérdezi, hogy ehet-e húst magasabb tudatállapotban, s egészen konkrét választ kap, hogy nem. Ezzel véget is ér a szellemi iskola első foglalkozása. Bistey András
