Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-09 / 7. szám

1997. január 9., csütörtök 9. oldal Érdekességek Dallas-rajongók figyelmébe Üj film Jockeyékkal Amióta öt évvel ezelőtt véget ért az Egyesült Államokban a Dallas, az amerikai rajongók levelek millióiban kérik, hogy legyen folytatás. Hát lett! A világ legnépszerűbb tévécsa­ládja visszatér a képernyőre, igaz, csak egy egész estés film erejéig, de legalább visszatér­nek. Mivel nálunk még javában megy a Dallas, az alábbi soro­kat, amelyekben kénytelenek vagyunk a sorozat végét össze­foglalni, csak azok olvassák el, akik kíváncsiságukat nem bír­ják türtőztetni. * Jockey az utolsó epizódban tö­kéletesen összeroskad, és a „mindennek vége” jegyében pisztolyát maga ellen fordítja. A lövés eldördül, ám a nézők nem tudják meg, hogy meg­halt-e. Még maga Larry Hag- man sem lehetett biztos Jockey sorsa felől. „Annak idején nem tudtuk, folytatjuk-e valaha a so­rozatot, ezért egy kicsit nyitva hagytuk a dolgokat”. * Nos, a „Dallas: Jockey vissza­tér” című filmben (mint emlí­tettük, ez már nem lesz sorozat) Jockey Párizsból indul haza, hogy visszaszerezze a családi céget az „ősellenség” Clifftől, aki viszont rájön arra, hogy Af- tontól lánya született. Mind babakocsikban, mind já­rókákban egyre gyakrabban látni textilből készült képes­könyveket. Pedig a csecsemő szájába veszi, rágcsálja - s ez káros lehet. Németországban megvizsgálták az ilyen köny­veket, s az eredmény lesújtó volt. Csaknem valamennyi „A forgatás első napján szinte egy igazi család találko­zott újra - mondja Bobby, alias Patrick Duffy. Ken Kercheval (Cliff) csak kontrázni tud: „Olyan volt, mintha soha nem is ért volna véget.” A forgatás kezdetét hat hó­nappal késleltette Larry Hag- man májátültetése. „Mindany- nyian szorítottunk érte - em­lékszik vissza Samantha (az életben Linda Gray). - A munka során aztán persze al­kalmazkodnunk kellett az ő las­súbb tempójához, de mindig nagyon jól tartotta magát.” Akárcsak az eredeti széria, a Dallas film sem nélkülözi az enyhén szexis jeleneteket (a boldog nyolcvanas évek emlé­kezetére), és ezekben éppen Hagman az egyik főszereplő. „Pokoli volt, de valakinek meg kellett csinálnia”, ironizál mindannyiunk szeretett Jockey­ja­A tizenhárom évet végigdol­gozott színészgárda egyébként gyakran összejár: Duffy és Hagman együtt horgászgat, Linda Gray közös szülinapi partikat tart. Ami pedig a foly­tatás folytatását illeti, Patrick Duffy szerint ideje lenne elké­szíteni a Dallas vidámabb vál­tozatát - egy hangulatos paró­diát, ahogy ő fogalmaz: „a le­hető legidétlenebb humorral megspékelve”. könyv anyaga az egészségre ár­talmas lángmentesítő szerrel vagy textilfestékkel volt szeny- nyezett, amelyek allergiát és idegkárosodásokat okoznak. Szakértők ezért azt tanácsolták, hogy gyermekeinknek vásárol­junk inkább kartonból vagy pa­pírból készült képeskönyveket. Marco Polo sosem járt Kínában? Frances Wood neves brit Kína-kutató nagy feltűnést keltett tanulmányában nem kevesebbet állít, mint hogy a középkor nagy utazója, Marco Polo sohasem járt Kínában. Ez azt is jelenti, hogy a velencei fiatalember nem állhatott tizenhét éven át Kublaj kán mongol ural­kodó és kínai császár szolgá­latában. Az eléggé hihető, hogy Marco - apjával, Niccolóval és nagy­bátyjával, Maffeo mesterrel együtt - 1271-ben elindult Közép-Ázsiába. Más kérdés viszont, meddig jutottak. Frances Wood mindenesetre bizonyítottnak véli, hogy ami­kor 1298-ban - immár a génu- aiak fogságában - Marco Polo nagy művét diktálja, akkor egy perzsa útikönyv és nem saját élményanyag a legfőbb for­rása. Á kutatónő ugyanis meg­találta ezt az útikönyvet. Aligha hihető, hogy Polo mongolul beszélt volna Kublaj kánnal. Nem szerepel a velen­cei fiatalembernél a teaház, az evőpálcika és a nők megnyo­morított lába. Ugyancsak nem szól a nagy utazó a Nagy Fal­ról, ami már akkor Koreától Belső-Mongóliáig átszelte a Mennyei Birodalmat, és Marco Polo állítólagos utazása idején már vagy ezer éve léte­zett. Márpedig Marco Polo útja - naplója szerint - a mai Afga­nisztánon át egészen a Sárga- folyóig éppen a Nagy Fal men­tén vezetett. Képtelenség, véli a tudós szerző, hogy valaki ily hosszasan az emberiség egyik csodája mellett Jialadjon el, és egy szóval se emlékezzék meg róla. FEB Megérzik, ha jön a gazdi A kutyatulajdonosok mindig is tudták azt, amire most tu­dományos bizonyítékkal szolgált Rupert Sheldrake brit kutató: a családoknál élő kutyák jóval a gazdi érkezte előtt tudják, hogy közeledik. A cambridge-i egyetem sejtbiológiai és biokémiai in­tézetének egykori vezetője 400 kutya magatartását kí­sérte figyelemmel és vette videóra. A felvételek egyér­telműen bebizonyították, hogy az ebek 46 százaléka jóval a gazdi érkezte előtt - néha már egy órával koráb­ban - izgatottan várnak az ablak előtt. Ez még azokban az esetekben is így van, ahol a gazdi rendszertelen időkö­zökben megy el, illetve jön haza. „Lehet, hogy ez egye­seknek hihetetlennek tűnik, de a háziállatok gazdáinak ez egészen természetes” - véle­kedett a kutató, aki szerint mindez a gazda és a kedvenc közötti erős kötődéssel ma­gyarázható. FEB Ne adjunk kisgyermeknek textil képeskönyvet Sokan a 14. vértanúként tartják számon Peranyag a császári és királyi titkos levéltárban Batthyány Lajos miniszterelnöki iratait rendezi sajtó alá Ur- bán Aladár történész, az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc korának kutatója, s ezzel eló'ször kerülnek nyilvánosság elé az első, független, felelős magyar kormány jórészt még a szakemberek előtt sem ismert dokumentumai. A többségében kézzel írt jegy­zőkönyvek, feljegyzések, utasí­tások, levelek gyűjteménye tel­jesebbé teszi ismereteinket 1848 kormányáról, vagy ahogy akkor nevezték: a minisztéri­umról, és árnyalja a Batthyá- nyról kialakult képet - mondta az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem egyetemi tanára. A professzor a továbbiakban utalt arra, hogy kutatásai kö­zéppontjában immár több mint két évtizede Magyarország első miniszterelnökének élete és munkássága áll. Hogy históri­ánk e leggazdagabb-korszaká­ból miért éppen az övé, arra ne­héz lenne válaszolni, talán vé­letlen gyermekkori vonzalom az oka. Levéltári búvárkodásai­nak az eredményei azonban bi­zonyítják: Batthyány személye megérdemli a figyelmet. Felelős: a népnek így vélekedhetett a szabadság- harc leverése után a császári udvar is, amikor nem elégedett meg várfogságra ítélésével, ha­nem Haynau kezére adta az arisztokrata származású minisz­terelnököt. Sorsa ezzel megpe­csételődött, 1849. október 6-án golyó oltotta ki életét, Pesten, a később emlékére emelt - és a háború előtti, valamint a kö­zelmúltbeli tüntetésekről elhí- resült - örökmécses helyén. Az utókor ugyan mély tiszte­lettel van iránta - vélte a pro­fesszor -, ám mégis aránytala­nul keveset tudunk róla, aminek persze megvan a számos - és érthető - magyarázata. A Horthy-rendszer például Szé­chenyit állította, előtérbe, az ő eszméit érezte a magáéhoz kö­zelebb, 1945 után pedig Kos­suth lett a „jelszó”. Holott pél­dául a most megjelentetés előtt álló kéziratgyűjteményből is egyértelműen kiderül, hogy Batthyány sikerrel birkózott meg a magyar politikus előtt még soha nem volt feladattal: minden külső hatalomtól füg­getlen, a népnek felelős kor­mány felállításával és működte­tésével. Jelentés 1841-ből Batthyány sietős, alig kibetűz­hető soraiból és kitűnő titkára, az akadémiai tag Jászai Pál fel­jegyzéseiből például kiderül, hogy sok egyéb mellett az ő - és nem a belügy- és nem a had­ügyminiszter - hatáskörébe tar­tozott a nemzetőrség irányítása. Másrészt viszont a kormány par­lamenti szóvivője Kossuth volt, ami nem feltétlen törvényszerű. Bizonyítják a dokumentu­mok azt is - ez más forrásokból már tudott a számunkra -, hogy ellenzéki fiatal politikusként tudásával, fellépésével, rangjá­val szerzett vitathatatlan tekin­télyét kormányfőként is mind­végig megőrizte. Jellemző a bécsi titkosrendőrség 1841- ből(!) származó jelentése, ame­lyet Károlyi Árpád Batthyány- kutató 1932-ben megjelent könyvében idéz: a magyarok körében egyöntetű a vélekedés, hogy ha egyszer lesz Pesten fe­lelős kormány, azt csakis Bat­thyány vezetheti. Vitték Becsbe Az életmű viszonylagos isme­retlenségének az is oka, hogy számos kortársával ellentétben Batthyány nem hagyott hátra emlékiratokat, levelezésének nagy része pedig elveszett. Azoknak a többsége sincs meg, amelyeket 1849 januárjában az ikervári kastélyban összeszed­tek az osztrákok. A miniszterelnökség és a honvédelmi bizottmány irat­anyagát a császári seregek ha­dizsákmánynak tekintették, Bécsbe vitték. Visszaadásukról csak a Monarchia széthullása után, 1925-ben megkötött levél­tári egyezmény intézkedett. Akkor váltak hozzáférhetővé, de 1941-ig, haláláig a nagy te­kintélyű történész, az említett Károlyi Árpád határozta meg sokáig a kutatások irányát. Ugyancsak ő dolgozta fel a Batthyány-per anyagát, amely Haynau kezdeményezésére év­tizedekig a császári, királyi csa­lád titkos levéltárában pihent. Még jó, hogy megtette, mert - mint öreg levéltárosok elmond­ták - íróasztala, amely számos történelmi dokumentumot őr­zött, a háborúban bombatalála­tot kapott. Deregán Gábor Vigyázzunk a szívünkre A skóciai koleszterin- kísérlet eredménye Ezer férfibeteg közül, akiknek túl magas a koleszterinszintjük, a „Lipostat” elnevezésű gyógy­szer 20 szívinfarktust és 7 ha­lálesetet tud megakadályozni, továbbá 22 bypass műtétet tesz feleslegessé. „Ez a legmeglepőbb kutatási eredmény, amellyel valaha is találkoztam.” így interpretálta a hétéves kutatómunka eredmé­nyét a glasgow-i James She­pherd professzor az amerikai Heart Association világkong­resszusán Kaliforniában. Glasgow a kardiológusok körében a „szívinfarktusok vi- lágfővárosa”-ként ismert. A skót férfiak különösen egész­ségtelenül táplálkoznak (min­den reggel sonkát, szalonnát és zsírban készült tükörtojást esz­nek). Emiatt Skócia lakosságá­nak nagyon magas a koleszte­rinszintje. Ezért határozta el Shepherd professzor hét évvel ezelőtt, hogy tömeges kísér­letbe kezd. A professzor egy 6500 főt számláló csoportot állított ösz- sze, akiknek a koleszterin­szintje 270 vagy annál is maga­sabb volt. A csoportot megfe­lezte. Az egyik rész „Lipostat’’- ot szedett, a másik rész egy „plasztiktablettát”. A kísérlet­nél a résztvevők nem tudták, hogy melyik csoporthoz tartoz­tak. A „plasztiktablettát” szedő férfiak közül 248 kapott öt éven belül szívinfarktust - a másik csoportból viszont, akiknek vé­rében a „Lipostat” a koleszte­rint csökkentette, csak 174. Át­lagosan 20 százalékkal csök­kentette a szer a vér koleszte­rintartalmát. A halálesetek száma 32 százalékkal volt ala­csonyabb. Nő-e a szívbetegek száma? A szívinfarktus és más szívbe­tegségek okairól a kardiológiai szaksajtó világszerte évek óta egyre riasztóbb híreket közölt. A szakértők elkeseredett vitá­kat folytattak arról, vajon a hi­bás táplálkozás, a túl magas ko­leszterinszint, az alkoholfok gyasztás vagy a túlzott dohány­zás következtében vált-e drá­maian gyakoribbá a „szívha­lár. Most első ízben mutatott rá egy szakember olyan magyará­zatra, amelyet korábban nem vettek figyelembe. William Stehbens professzornak az a vé­leménye, hogy a halálos kime­netelű szívbetegségek állandó statisztikai növekedésének meghökkentő magyarázata van: az orvostudomány fejlődése. Vagyis az olyan betegeket, akik évtizedekkel ezelőtt különböző betegségekben meghaltak, ma már a gyógyszeripar egyre jobb termékei révén megmentik. Statisztikailag ezek a bete­gek korábban a haláluk oka szerint olyan rubrikákba kerül­tek, melyek vírusokra, baktéri­umokra vagy valamilyen szerv működésének elégtelenségére utalnak. Most, hogy az orvos- tudomány az okok egy részét már legyőzte, a betegek maga­sabb kort élnek meg, és végül szívbetegségben hunynak el. Stehbens professzor ebből azt az egyszerű következtetést vonja le, hogy nincs szó a szív- betegségek számának növeke­déséről: a szívbetegségben el­hunytak száma korábban éppen ennyi lett volna, ha az emberek elérik a magasabb életkort. Ferenczy Europress Az egykori tiszafüredi kormányos hajóskalandja Az olajért vett fenyőfa és pulyka Bakos László, az egykori kormányos már rég nem hajózik. A Mahart emlékezetes válsága után, amikor szinte teljesen meg­szűnt a magyar dunai hajózás, úgy döntött, hogy vállalkozó lesz. Tiszafüreden ma a köznyelv által csak Napsugárzónak aposztro­fált kocsmát vezeti. Sokan betérnek hozzá azért, hogy meghall­gassák hajóstörténeteit. Egyet - mint mondta - míg él, nem felejt el: hiába tervezte, hogy ötvennapos távoliét után feleségével és öt­éves kisfiával tölti a karácsonyt, az mégsem úgy történt. A családi idill helyett 800 mázsa fenyőfarönk és matrózkollégái társasága jutott neki osztályré­szül 1984 szentestéjén a jeges Dunán, melynek partjára csak fél méteres hóban lehetett utat tömi. A Sopron nevű vontatóhajó húzta uszályukat Németország­ból az ausztriai Ybbs eléggé el­hagyott külső kikötőjébe, ahol nemhogy Mahart-kirendeltség, de még telefon sem volt. Amíg az osztrák kömyezetfelügyelők megvizsgálták a faárut, a moto­ros vontató elpöfögött ivóvízért a városba. Az osztrákok hiába mi­nősítették jónak az árut, ha nem jöttek a rakodómunkások. Ezzel kezdődött két magyar matróz kálváriája. A Sopron személy­zete, miután visszafelé jövet látta, hogy még az uszályán van az áru, úgy döntött, nem vár, s el­robogott Bécs irányába, hogy szentestére Magyarországra ér­jen. Hiába kiabált öklét rázva utánuk a két magyar uszályos legény, a Sopron kettőt dudálva kívánt nekik boldog karácsonyt a Duna közepéről. A mi matrózaink bizony elég kiszolgáltatott helyzetbe kerül­tek. Egyrészt, mert éppen a kará­csony miatt minden pénzüket ajándékokra költötték még Né­metországban, másrészt azért, mert december 22-én éjjel az al­pesi szél mínusz 15 fokra hűtötte le a levegőt, miután jó félméteres hóval borította be a környéket. Bakos László, Keló matróz — kollégái még ma is így ismerik - ekkor bizony már egyáltalán nem adott igazat annak a népi bölcsességnek, miszerint: leg­szebb a jégcsapos, hóeséses ka­rácsony. Szerencse volt, hogy az osztrák gazdák valahogy meg­sejtették, hogy a várostól pár ki­lométerre vesztegel egy magyar uszály, és megkeresték a dunai hajósainkat. Abban a remény­ben, hogy traktorjaikba is jut majd abból a gázolajból, amit az uszály hordói rejtegettek. Miután megköttetett a nem éppen OPEC-játékszabályok szerint fo­lyó alku, jutott is... Annál in­kább, mert az ázó-fázó, pár má- zsányi fűtőkoksszal rendelkező hajósok úgy gondolták, hogy a kis Jézuska a születésnapján fel­oldozza őket a Mahart-szabály- zattal ellenkező adásvétel bünte­tése alól. Ezek után csilingelő schillingekkel a zsebükben be tudtak menni a városba, hogy ott vegyenek egy kis karácsonyfát, egy kövér pulykát, no és két üveg vörösbort. A baljósnak tet­sző hajóskaland jól végződött, hiszen matrózok a csontig hatoló szélben, leküzdve a hóakadályo­kat, visszaevickéltek az uszályra, ahol „bedurrantották” a kazánt, ropogósra sütötték a pulykát, s mi tagadás, a bornak is a fene­kére néztek. Tompítandó a bána­tot, hogy nem a családjuk köré­ben, hanem a jegesedő Dunán vesztegelnek. Végül a „menny­ből az angyal” a Mátra nevű von­tatóhajó formájában jött hozzá­juk. Igaz, csak karácsony után, küszködve a jégzajlással, de szilveszterre már a csepeli kikö­tőben volt a kokszot utolsó de­káig eltüzelő két magyar hajós. Bakos László kisfia újévre kapta meg az elektromos, kor­mányozható kisautót, felesége pedig már az ajándék videomag­nóra vehette fel a bécsi szimfo­nikusok újévi koncertjét. Azóta tizenkét karácsonyt töltött ottho­nában együtt a család, de Isten tudja miért, a családfő ezt a tör­ténetet sosem felejú el. P. M. Kéthetes fekete jaguárkölykök a berlini állat­kertben. Bianca (balra) és Branko most mutatkozott be először a nagyközönségnek fotó: feb-reuters

Next

/
Thumbnails
Contents