Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-09 / 7. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. január 9., csütörtök Az egészségügyi előírások semmit nem számítanak? Az átkosban természetes volt. hogy a szállítójárművek és szállító- munkások - no meg az élelmiszerüzletek alkalmazottai - az előírá­soknak megfelelően bántak a kenyérrel. Úgy is mondhatnám, betar­tották a higiéniai előírásokat. Az ellenőrzésekre is megvolt az ille­tékes hivatal létszáma akkoriban. Biztosak lehettünk abban, hogy tiszta kenyeret veszünk a boltokban. Hosszú ideje irritál, ami mostanra úgyszólván szokássá vált. A kenyérszállító autóból kiszáll a sofőr, lerakja a kenyeresládákat - aminek az alja tudvalévőleg lyukas és papír vagy más szigetelő- anyag nincs beleterítve -, majd végighúzva a járdán - a porban, a sárban - beviszi a boltba. S mivel a bolt és a szállítócég között a megállapodás úgy szól, hogy a szállítómunkás rakja fel a szállít­mányt az állványra, úgy, ahogyan szegény munkásember kiszállt a volán mellől - abban a ruhában és olyan kézzel - felrakja a kenye­ret a polcra. Hát ez felháborító! Én magam már több alkalommal szóvá tettem a jelenséget ott, ahol ezt láttam, minden eredmény nélkül. Szóltam már erről az illetékes hivatalban is, de létszámgon­dok miatt ellenőrzésre nincs módjuk - mondták. Gondolt-e valaki arra, milyen fertőzésveszélyt rejt magában ez a gyakorlat, milyen betegséget okozhat a kenyérre tapadt por, sze­mét, az utcai mocsok? Ki a felelős? Vagy ha már ilyen nincs, ki tudná megmondani, hol vegyek tiszta kenyeret, amit nem undorral teszek az asztalra? K. M., Szolnok Gőzölgés a szálló gőzfürdőjében Örülünk a Tisza Szálló Gyógyfürdője felújításának, de sajnos bosszankodunk is. Meg kellett állapítanunk, hogy a férfizuhanyzó bejárati ajtaja rosszabb lett, mint korábban volt. Emiatt kibírhatat­lan a huzat, ami a körmedencében különösen érezhető. A lefolyók nem nyelik el a vizet, ezért a gyógytorna ideje alatt lapáttal kell fel­szedni és vödörbe rakni. De legirritálóbbnak a dohányzást tartjuk. A gyógyfüves, nedves gőzből vastag füstfelhőbe megyünk hajat szárítani. Amit a víz és a gőz gyógyító'hatása eredményezne, azt rögtön lebombázzák a dohányfüsttel. Ilyen körülmények között a szálló gyógyfürdő jellege megkérdőjelezhető. Tudatosítani kellene az ide járó gyermekek szüleivel, hogy hány éves kortól ajánlatos a száraz és nedves gőz, mert bizonyos kor alatt többet árt az egész­ségnek, mint azt gondolnánk. Arról nem is beszélve, hogy a gyer­mekzsivaj a felnőttek nyugalmát zavarja. Éppen ezért szükség volna a gyermekeknek külön nyitvatartási időre. Mindezek együtt megnehezítik a gyógyulást. Azt már csak ráadásként említjük, hogy sáros cipőben is közlekednek a hajszárító helyiségben. Kérjük, le­gyen rend ennyi pénzért. (Tizenheten az idejárókból) Mindenekelőtt köszönöm az észrevételeket, hiszen közös cél érdekében fogalmazódtak meg. Felvetésük egy részében tudok segíteni, egy részében azonban nem. Ott sem a szándék hiány­zik, hanem a körülmények szab­nak határt. Magam is nemdo­hányzó vagyok, így megértem a levélírókat, de a dohányzók számára is gondoskodnunk kell egy erre alkalmas helyről - köz­fürdőről lévén szó. A gyógy­fürdő területén belül, a teljes nyitvatartási időben, több évti­zedes próbálkozás után is, mint lehető legkisesebb rossz, a haj­szárító környékét tudjuk kije­lölni, hiszen nincs más, elkülö­níthető zárt helyiség e célra. Ta­lán csökkenti a probléma nagy­ságát, hogy a kijelölt hely nagy légterű, zárt helyiség, s a köze­lében lévő elszívóberendezések fokozottabb működtetésével csökkenthető a panasz, a kupola­térben pedig - ahol vendégeink a legtöbb időt töltik el -, a do­hányzás kategorikusan tilos. A hely szűkösségére vezet­hető vissza a gyermekmedence hiánya is. Önöknek igazuk van abban, hogy az optimális tartóz­kodási időn túl árthat a fürdőzés a gyermekeknek, mint ahogy igaz az is, hogy gyakran orvos, gyógytornász kéri - éppen az egészség védelme érdekében hogy engedjük a fiatalabbakat is a víz gyógyító hatásához. A nagyszülők a hétvégék leghasz­nosabb programjának tartják az unokákkal együtt itt töltött időt. A személyzettől azt kértem, hogy tartózkodjanak hosszabb időt a medencetérben, és a han­goskodó fiatalokat figyelmez­tessék. Gyermekeknek kijelölt időpontokra a lényegesen meg­hosszabbított nyitvatartási idő miatt sincs mód, s azt is meg kell mondanom, hogy a változatlan létszámú személyzet leterhelé­sének is van határa. Megoldjuk viszont - remé­nyeim szerint megelégedésükre - a férfizuhanyzó huzatosságát egy plusz takarófüggönnyel, a meleglevegő-befúvók és vízpá­raelszívó motorok jobb össze­hangolásával. Szeretném kérni jelzésüket a módszer hatékonyságáról! A hajszárításra betérő vendé­geinket igyekszünk leszoktatni a sáros cipő viseléséről. Kérem a kedves levélírókat, ha idejük engedi, személyesen is keressenek meg, javaslataikat bármikor szívesen veszem. Lipóczki János ügyvezető igazgató Nem szobaszámtól függő végtermék Sokan vagyunk, akiket mélységesen felháborít az önkormányzat által elfoga­dott szemétszállítási díj és a számítás módja. Az a vé­leményünk, hogy csak pi­hent ember gondolhatja azt, hogy a szemét a szobák számától és nem a benne lakóktól függ. Érthetetlen, hogy a szobák száma mi­lyen alapon lehet meghatá­rozó a számításnál? Az idő­sek, az egyedül élők több­nyire maradtak családi fé­szekben, ahol gyermekei­ket felnevelték, ahol meg­özvegyültek. A magára maradott - és két szobát „bitorló” - nyug­díjas, akinek lassan már en­nivalóra sem futja, így sze­metet sem nagyon csinál, ugyanannyit fizet, mint az ugyanakkora lakásban élő négy- vagy többtagú család. Nem furcsa? E döntés a szociális érzékenységére büszke önkormányzatot meghazudtolja. Vagy a hát­rányos helyzetbe kénysze­rült ember adja el házát, ve­gyen kisebbet? Az idei energia- és egyéb áremelések mellett - ame­lyek az ígért nyugdíjemelést jelentősen meghaladják - még az önkormányzat is ró­lunk akarja a bőrt lenyúzni? Kiss Béla, Szolnok * Karácsonyi ajándékként kaptuk a városatyáktól a szemétdíj rendezését. Pol­gármesterünk (cui prodest?) kinek az érdekét képviselte a Rethmann-nal folytatott tárgyaláson, amikor elfo­gadta, sőt a közgyűléssel is elfogadtatta a szobánkénti „ szemétdíjat? Még dicseke­dett is vele, hogy sikerült a 38,7 százalékkal szemben 28,7-re lemenni. Hát elgondolkodtató, sőt morbid az ezzel való di­csekvés, hiszen egyszerű jó­zan paraszti ésszel csak a személyek szemetelnek és nem a szobák. A város választópolgárai „áldják” a vezetést az újabb népnyomorító intézkedés miatt. Gödri Dezső, Szolnok Köszönet a karácsonyért A Humán Szolgáltató Központ köszöni a karácsonyi rendez­vényhez nyújtott segítséget és támogatást az Egyesített Szociá­lis Intézmények, a Vöröskereszt megyei szervezetének, a Tó­szegi Kenyér Kft.-nek, a Tisza- menti Vegyiműveknek, a So- lami Húsipari Rt.-nek, a Szetá- nak, Szabó Rudolfné dr. ország- gyűlési képviselőnek, a szolnoki Református Gyülekezetnek, a Caritasnak, a Máltai Szeretet­szolgálatnak, a Camilliánus csa­ládnak, a Katolikus Karizmati­kus Ifjúsági Közösségnek. Nem jut minden rászorulónak támogatás? A jászladányi polgárok másképp látják December 18-án jelent meg írásunk Kinek jut majd olaj a tűzre? címmel a jászladányi polgárokat segítő fűtési támogatásról. A most közölt két olvasói levél az önkormányzati állásponttól elté­rően, más oldalról mutatja be a jogosultak helyzetét. Nagyon egyetértek a panaszte­vővel - írja olvasónk. Annál inkább felháborítónak tartom a jegyzőnő nyilatkozatát, amely szerint „eszméletlen pénzt” fi­zettek ki. Véleményem szerint nem a kifizetett pénz mennyi­sége az „eszméletlenül sok”, hanem az az esztelenség, aho­gyan azt kifizették. Az elosz­tásra vonatkozóan önkormány­zati határozatot hoztak: sem­mibe vették az idevonatkozó rendelet irányelveit. Kifejezet­ten törvénysértést követtek el. Kapott a község lakossága - és nem az önkormányzat - fűtés­támogatásra közel 24 millió'fo- rintot, fűtésátalakításra 1,3 mil­liót. Ezzel szemben az önkor­mányzat által hozott határozat szerint minden címen osztottak pénzt, csak HTO-fűtéstámoga- tás címén nem. Még olyanok is kaptak belőle, akik 1995-ben már gázzal fűtöttek. A rendelet szerint a támogatás 1996 janu­árjától élt és 1996. december 31-ig volt érvényben, viszont sem tavasszal, sem ősszel nem osztották ki a pénzt. Most azt állítják, hogy 1997-ben is fo­lyamatosan lehet igényelni. A dolog pikantériája az is, hogy az elosztást egy ideig a képviselő-testület szociálpoliti­kai bizottsága végezte, aztán a polgármester saját hatáskörbe vonta (a többi segélyezéssel együtt). Éljen a demokrácia! Nem kell ide képviselő-testü­let! Ezzel meg lehet takarítani egy. csomó pénzt, a Jcépviselők tiszteletdíját. Arra kérem pol­gártársaimat,' hogy akit sérelem ért, ne hagyja szó nélkül, ‘hal­lassa szavát illetékes helyen! (Teljes név és cím) * Nagy felháborodással írom e sorokat, reagálva a Kinek jut majd olaj a tűzre? című cikkre. Több évtizede élek egyedül; sokszor kértem már én is se­gélyt az önkormányzat szociá­lis ügyintézőjétől, de mindig visszautasított. Igénylőlapot nem adnak ki, környezettanul­mányt nem folytatnak. Sokak­tól hallom, hogy ott, helyben döntenek egy-egy ügyben. A falu jegyzője a nekem járó - Országgyűlés által ho­zott döntés szerinti - egyszeri kárpótlás kifizetését is folya­matosan megtagadja tőlem. Általában meg sem hallgat. Csak annyit mond: nincs rá pénz. A napokban kértem HTO- támogatást, mert hallottam er­ről a lehetőségről. Igénylőla­pot akkor sem kaptam. Azzal utasítottak el, hogy „elfogyott a keret”. Ha viszek számlát a vásárolt tüzelőről - mondták -, akkor talán kapok valamicskét. De nekem nincs pénzem tüze­lőre) Olyan nehéz ezt megér­teni? Ebben a faluban sorozatosan eltapossák a nyilvánosságot, a demokráciát. Sehol nem hirde­tik meg a rendeleteket. Nyil­vános helyeken ilyen tájékoz­tatások nincsenek! Honnan ér­tesüljünk akkor jogainkról, mi, a nép? (Teljes név és cím) Bízunk abban, hogy szavunkat meghallják A nép szavazatokkal jutalmaz „Van más út” - hirdette meg programját ellenzéki pártként az MSZP az 1994-es választá­sok előtt, ami a munkásoknak reménykeltő kapaszkodót jelen­tett az Antall- és Boross-kor- mány népnyomorító bel- és külpolitikájával szemben. Egyetértésüket a polgárok úgy fejezték ki, hogy az 1994-es parlamenti választásokon 54 százalékos abszolút többség­hez, az egyedüli kormányzás lehetőségéhez juttatta az MSZP-t. A lakosság mély megdöbbe­néssel és még nagyobb felhábo­rodással tapasztalta később, hogy a Horn-kormány nem tartja be az MSZP választási ígéreteit; ellenkezőleg: az euro- atlanti szervezetekhez való csatlakozást elsőrendű feladat­ként határozta meg, engedé­lyezte az IFOR-csapatok bete­lepülését az országba, fokozott mértékben árusítja ki a nemzeti vagyont, folytatta az ipar, az agrárágazat, a falvak tönkreté­telét. A lakosság jövedelmének erőteljes elvonásával csökken­tette a fogyasztást, ezzel szűkí­tette a belső piacot, a beruházá­sokat, inflációt felhajtó monetá­ris intézkedéseket határozott el, növelte a munkanélküliséget, a lakosság tömeges elszegényíté- sét. A Bokros-csomag a helyze­tet tovább rontotta. A lakosság keserves tapasztalatok árán jött rá arra, hogy az MSZP rend­szerváltó csomagjára más volt írva, mint ami abból követke­zett. Napjainkban a helyzet az, hogy a lakosság 70 százaléka felélte minden tartalékát, az ál­lampolgárok 20 százaléka nem tudja fizetni a közüzemi díja­kat, a lakosság 40 százaléka a létminimum szintjén vagy az alatt él. A szegények száma el­érte a hárommilliót. Megyénk­ben nyolc év alatt az ipari és mezőgazdasági termelés 50 százalékra esett vissza, a mun- kanélküli-ráta viszont nagyobb az országosnál. Ebben a kriti­kus helyzetben a Hom-kor- mány újabb áremelésekre szánta el magát 1997. január el­sejével. Ez érinti az energia- és tömegközlekedési árakat, az élelmiszert, a gyógyszereket, a közüzemi díjakat, a postai szol­gáltatást és még sorolhatnánk. Az áremelések mértéke megha­ladja a bérek növekedését, sok munkahelyen évek óta nem is emelkedett. A kormány által ígért kompenzáció nem több egyszeri 300 forintnál. Ebben az elviselhetetlen helyzetben a Munkáspárt megyében élő tag­jai nem hallgathatnak. Tilta­koznak a Horn-kormány gazda­ságpolitikája, a lakosság elsze- gényítése ellen. A párt meg­győződése, hogy valóban van más út: ez azonban olyan poli­tikai döntést tesz szükségessé, melynek következménye balol­dali gazdaságpolitika. Ez azt feltételezi, hogy a kormányzati tényezők felfogják: a tőkés Nyugat gazdaságfilozófiája nem olyan gazdasági szükség- szerűség, amelynek alkalma­zása kötelező lenne az ország, a lakosság érdekeinek figyelmen kívül hagyásával is. A Mun­káspárt által ajánlott fordulat megkövetelné a piac mindenha­tóságát hirdető politika feladá­sát, az állam szerepének növe­lését a stratégiai ágazatokban, a szociálpolitikában. Igényelné a belső piac bővítését és védel­mét, mert az elősegítené a be­ruházások növekedését, a mun­kanélküliség és az infláció csökkenését, megállíthatná a lakosság további elszegényedé­sét, az agrárágazat válságának megszüntetését. A baloldali ér­tékek mentén kialakulhatna olyan választási szövetség, amely széles, haladó, nemzeti, demokratikus, baloldali össze­fogáson alapulna és képes volna a polgári választási szö­vetségre vereséget mérni az 1998-as parlamenti és helyha­tósági választásokon. A Munkáspárt megyében élő tagjainak meggyőződése, hogy elképzelésünkre van fogadó- készség. Bizton számítunk arra, hogy szavunk széles körben meghallgatásra talál, amit a la­kosság szavazatokkal jutalmaz 1998-ban. A Munkáspárt megyében élő tagjai nevében a párt megyei elnöksége A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen agy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szeri eszti: Kácsor Katalin Levél Jászberény város önkormányzatához Egy kinevezés margójára Tisztelt Képviselő-testület! A karácsonyi készülődés közepette- legalább olyan izgalommal - vártuk az önkormányzati dön­tést: ki kerül iskolánk, iskoláink igazgatói székébe? Áz időzítés- csakúgy, mint az előző sikertelen választás alkalmával - most is „profizmusra” vall, hiszen gondolhatták, hogy a szünidőben lesz idő megemészteni a történteket. E második választás alkalmával bíztunk abban, hogy a kép­viselő-testület döntésében figyelembe veszi a tantestületek, a szülők és a gyermekek véleményét, ugyanis erre ígéretet kap­tunk a pályázat meghirdetőjétől. Mi becsülettel helytálltunk: két pályázóval huzamosabb ideje munkatársi kapcsolatunk van, mindhárom pályázatot alaposan áttanulmányoztuk, a szakmai véleményeket megismertük. És Önök? Három tantestület két délután gyűlt össze annak érdekében, hogy a döntést segítse. Ha Önök nem tudnák, egy iskola működésének alapvető fel­tétele: 1. az igazgató és a tantestület emberi kapcsolata 2. a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör 3. a bizalom (oda-vissza) 4. az igazgató és a szülő(k) kapcsolata. Mindebből következik, hogy nyugodt, színvonalas munkát egy tantestület csak e feltételek megléte mellett tud végezni. Az eredmény a tanulók egészséges fejlődésében, tanulmányi mun­kájában, mosolyában mérhető. Gondoltak-e erre, amikor dönté­sükben figyelmen kívül hagyták véleményünket? A jászberényi Bajcsy-Zsilinszky Úti Általános Iskola gyermekekért aggódó dolgozói kollektívájából harmincegyen Társbérletben a vakondokkal Vidéken felszámolták azt a temetőt, ahol szüleinket örök nyugalomra helyeztük. Szol­nokon lakunk, ezért idehozat­tuk földi maradványaikat. Sírhelyet egy elhanyagolt környéken kaptunk. A teme­tőgondnokság megnyugtatott: errefelé már temetnek, hama­rosan rend lesz. Akkor 1988-at írtunk. Az­óta történt egy és más a te­mető területén, de azon a ré­szen továbbra is burjánzott a gaz a sírokon, az utakon, van­dálok rongáltak, loptak. Egy temetés alkalmával megláttuk, hogy a ravatalozó mögött eladó egy sír: gondo­zott környezet, szépen ápolt sírok és kút is van. Igen bor­sos összegért meg is vettük (nem az egyháztól). Az újra­temetés megtörtént 1995 au­gusztusában. Beültettük virágpalánták­kal, szép lett, örültünk neki. Szorgalmasan jártunk ön­tözni, amikor egyik alkalom­mal „felszántva” találtuk: összetúrta a vakond. Rájöt­tünk, hogy az új ravatalozó alatt tanyáznak. Bementem a gondnokságra és kértem, irt­sák ki az állatokat. Sajnos nem tehetnek semmit - volt a válasz -, mert a ravatalozó alá nem lehet bejutni, próbáljuk mi elriasztani az állatokat. Ebbe a válaszba nem tudok belenyugodni. Valamit mégis csak tenni kellene az illetéke­seknek, mert abszurd, hogy szeretteink társbérletben lak­janak ezekkel az állatokkal, és elborzadok attól a gondo­lattól, hogy ha majd ide kerü­lök „örök nyugalomra”, va­kondokok között leszek. B. A., Szolnok Ha térdig ér a hó... Nagy telet fogtunk ki az idén is. Nemrégiben a Baross út elején jártam, az 1-es ABC környékén. Mivel a bolt előtt parkoló van, egy gépkocsi-tulajdonos oda állt be. Dolga végeztével indulni akart, de ez csak naiv remény maradt, mert a kocsi kerekei csak pörögtek a nagy hóban, indulni nem tudtak. Két férfi segítségé­vel sikerült csak kijutnia. Jól látható helyen tábla jelzi: fizető- parkoló. Körülnéztem, hol lehet a parkőr ilyenkor. Természete­sen sehol, mert csak akkor van gazdája a parkolónak, amikor jó idő van, amikor még söprögetni sem kell. Utam innen a piacra vezetett. Errefelé már okosabb emberek közlekednek, mert a fizetőparkolóba egyetlenegy autó sem állt be. Mivel a Szolnok ispán körúton lakom, akarva-akaratlanul is a Tabán „úrinegyedre” esett a tekintetem. Éppen egy nagy hó­kotró szenvedett a házak között, hogy a rövid utcácskákban megteremtse a könnyed közlekedést, hogy ne szenvedjenek az itt lakók a ki- és beállással a garázsuk előtt. Igaz, itt jó időben sem szednek parkolási díjat. K. M.-né, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents