Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-27 / 22. szám

1997. január 27., hétfő Megyei Tükgk, 7. oldal Sok tulajdonos között elvész a szolnoki Arkád-sor? Most még a vandalizmus diadalmaskodik Jelenleg igen ijesztő képet nyújtanak a szolnoki Árkád­sor oszlopai FOTÓ: M. J. Az újságíró akár még hálás is lehetne a szolnoki Árkád­sornak, hiszen gyászos kiné­zetével, az utcaképet rontó állagával állandó témát szol­gáltat. Azonban a tollforgató is városlakó polgár, és ugyanúgy bosszankodik, mint bárki más a megye- székhelyen az évek óta hú­zódó áldatlan állapotok mi­att. Most azonban felde­renghet - ha halványan és távolinak tűnőén is - valami­féle reménysugár a tűrhetet­len helyzet megoldására ... Amint azt Furcsa Józsefné la- kóközösSégi közös képviselő­től megtudtuk, az ott lakók ré­széről vannak tervek arra nézve, mit is lehetne csinálni. Persze nem csak most, hanem régebben is volt megoldási ja­vaslat, csak még nem jutottak el a megvalósításig - anyagi és egyéb akadályok folytán. Az „egyebek” között a legfon­tosabb az, Hogy tulajdonilag nincs elrendezve az Árkád-sor helyzete.- Nincs még konkrétan el­fogadott terv, de többféle megoldás, lehetőség kínálko­zik - mondta Furcsa Józsefné. A jövő hónap végén lesz köz­gyűlésünk, majd akkor dől el, mit is akarunk kezdeni. A tu­lajdonviszonyokat pedig a földhivatalnak kell rendeznie. Tavaly egyébként küldött a földhivatal az OTP-nek egy levelet, miszerint nincs kielé­gítően lerendezve a 10 évvel ezelőtt átadott épület tulajdo­nosi viszonya. Ezután - mivel ők nem voltak hajlandók meg­csinálni - úgymond idedobták nekünk, mi pedig továbbadtuk egy ügyvédnek, aki azóta is dolgozik rajta. Miután elren­deződik a dolog, utána tudunk leülni a közületekkel, és be­szélni arról, mit is tehetnénk. A közös képviselő szavai­ból kiderül: végül is van ennek tulajdonosa, csak senki nem akarja felvállalni a több millió forintos beruházást, illetőleg nem meri azt vállalni, hogy a több millió forintért végzett felújítást barbár emberek is­mét összetörik.- Számunkra az lenne a leg­jobb megoldás, ha végre szé­pen néznénk ki, és senki nem bántana emiatt bennünket - magyarázza Furcsa Józsefné. Egyelőre nem lesz sajnos pén­zünk, úgy néz ki, de ha mégis lesz, megcsináltatjuk és bebiz­tosítjuk. Tehát ha a közület nem „közösködik” velünk vagy nem hajlandó megcsi­nálni, akkor a ház egyedül fel­vállalja valamilyen formában. Jelenleg az a tervünk, hogy a tetőteret beépítsük, illetve el­adjuk, és abból a pénzből tud­juk renováltatni a házunkat. A közös képviselő el­mondta: Szolnok polgármeste­réhez is fordultak már levél­ben ennek a helyzetnek a megoldásra, a tarthatatlan ál­lapotok felszámolására. Tehát ha minden jól megy, talán már az idén megoldódhat az Ár­kád-sor ügye. Ehhez tényleg nem kellene más, csak valami­féle közös összefogás az érin­tettek részéről... B. Gy. Nagycsoportos lett az alapítvány Megmozdult” az óvoda Madarason Ferike olyan nyakatekert kunsztokat mutatott be a gyűrűn, hogy talán még a szer olimpiai bajnoka, az olasz Yury Chechi is így csettintett volna a láttán: ezt én sem csináltam volna job­ban négyéves koromban! Józsika még mindig az új felfedezés örömével mutatja be nekem a gyermekbirodalom kincseit, a mozgásfejlesztő játékokat. A tündéri Szandika sportépítőből alkot olyan magas toronyházat, hogy igazán derékpróbáló torna leguggolni hozzá, amikor kedvesen arra invitál, hogy társalogjak vele a földszint átjáróján keresztül. Eközben élő sportszerreklám a mászókötél, melyen egy igazi kis ördögfióka, Florika, az izomember, csupán karizmai segítségével jut el a plafonig. Jól bírja a nyúzópróbát a mászófal is, melyen a fél „kisdedóvó” tart teherpróbát a kedvemért. Mindez a kunmadarasi V. Számú Óvodában történt a mi­nap, amikor néhány lelkes gyermekpedagógus arra invitált, hogy írjak Tolvajné Nagy Ma­rianna vezető óvó néni 1994- ben „kipattant” ötletéről, mely alapítványi formában próbálta, próbálja egyre nívósabb szinten kielégíteni negyvenöt „apró­szent” mozgásigényét. Azt hiszem, nem kell magya­rázni, hogy három és hat év kö­zött szinte határok nélküli erre a kereslet. Csak hát az is tény, hogy az önkormányzatok, gyermekintézmények napja­inkban nem dúskálnak azokban az anyagi javakban, melyek a megfelelő kínálatot biztosíthat­nák. így van ez sajnos Kunma­darason is . .. Talán éppen ezért gondolta úgy a vezető óvónő, hogy lerakja azokat az alapokat, amelyek az „ép test­ben ép lélek” nemes eszmeiség értékrendjéhez igazítja a sze­rény lehetőségeket. Kolléganői - Tóthné Pápai Mária, Erdeiné Kővári Julianna és Ladányi Já­nosáé - segítségével elérte sze­rencsére, hogy stílusosan fo­galmazva nagycsoportos le­gyen napjainkra az 1994-ben életre hívott „Mozogjunk az egészséges holnapért” magán- alapítvány. Hogy a reggeli ze­nés tornák, a játékosan sportos mozgásfejlesztés, a rendszeres úszásoktatás elérte célját, jelzi, hogy szinte egész Kunmadaras segíti a programot. Az önkor­mányzat, a szövetkezet, a helyi vállalkozások, szülők és neve­lők közösen tesznek azért, hogy egyre életképesebb, virgoncabb legyen az „Ovi-movie”. De nem szabad megfeledkeznem Berekfürdő önkormányzatáról sem, amely kedvezményesen biztosítja, hogy egyre több V. sz. óvodás apróság tanuljon meg úszni fürdőjükben. A jó példák felsorolása mindezek mellett szerencsére tollkoptató. Ezért talán csak a legnépsze­rűbbet említem: Madaras óvo­dáinak nagycsoportos gyer­mekhada „vetekszik” évente a Mókusok, ki a házból! sportve­télkedőn a helyi iskola torna­termében elnyerhető vándorser­legért. Most pedig újra jóté­konysági bált szerveznek az óvó nénik, melynek természe­tesen a gyerekek lesznek a ked­vezményezettjei. Talán még egy „mini tomapalota” tervei is elkészülhetnek a bevételből. Az V. Sz. Óvoda sportos apróságai ehhez játékfüzérrel és egy igazi „ki mit tud?-dal” járulnak hozzá. Mi, nagyobbacskák pe­dig támogató szeretetünkkel. Azért, hogy a kunmadarasi „Lócikból” igazán egészséges felnőtt óriások lehessenek! Ezért reméljük, hogy telt ház lesz február 8-án a helyi műve­lődési házban. P. M. „Nem szimulálni. Csak élni és élni. Megmaradni. ..” A Kaukázusban raboskodott- Talán a hazugságok miatt maradtam meg - mondja a jászbe­rényi Csák László, aki 1923-ban született. - Talán annak is kö­szönhetem, hogy túléltem a kaukázusi hadifogság éveit, hogy megtanultam az orosz nyelvet. Csak élni és élni, megmaradni. Nem szimulálni. Ez vezérelt. Sokan megették a szappant meg a dohányt, hátha legyengülnek, és hazahozzák őket. A katonaviselt férfiak körében ismerős kegyes hazugságokat - vagy inkább füllentéseket - mindig egy cél motiválta: elvi­selhetőbbé tenni a katonaéletet. Kaland Galántán A galántai sorcsendőrzászlóalj- hoz 1944 őszén hívták be Csák Lászlót. A kérdésre, hogy mi a foglalkozása, meggyőzően vá­laszolta: hentes és mészáros. Azt remélte, közelebb hozzák így majd a lakóhelyéhez. Való­jában annyi köze volt a mester­séghez, hogy rövid ideig vágó­hídon inaskodott. Tizenöt éve­sen azonban már aratnia kellett, hogy nagybeteg édesapját ki­váltsa a munkából. Történt azonban, hogy bemondott, „rendes” szakmájánál fogva ki­vitték a laktanyából a főszem- lész úr disznóját levágni.- Nagy volt a disznó roppan­tul. Rám adták a fehér ruhát. Iz­zadtam cudand. Az mentett meg, hogy volt egy kalapács a nádtetős ólnál. Azzal fejbe vág­tam, aztán valahogy csak le­szúrtam. A boncolásnál már se­gédem is volt. Hanem amikor mondták, hogy felsál, rövidka­raj, hosszúkaraj, csak tátottám a számat. Gyanút is fogtak, nem vagyok én hentes. No, el nem árultam volna semmi pénzért. Korbáccsal a hajóra Az egy szem disznón túl sem állatban, sem emberben nem okozott kárt Laci bácsi egész katonáskodása alatt. Még puska sem dördült a kezében, mégis hét év kaukázusi fogság, kény­szermunka következett. Áz oroszok ellen már nem vetették be a zászlóaljat. Menekültek : nyügat felé. Hadifogságba es­tek, majd az ausztriai Eisen- stadtnáF rakták őket marhava­gonokba 1945 augusztusában.- Csudára megdöbbentünk. Hogy vihetnek ki, amikor már Csák László FOTÓ: CSABAI vége van a háborúnak? Nyaltuk egymásról az izzadságot a túl­zsúfolt vagonokban. Mikor Szolnokon megálltunk, jött egy akkor egybekelt fiatal pár. A férfit befogták - sajnos kint meg is halt -, úgy elvették a nő­től, hogy le sem felehetett az új asszonnyal. Constancán, a Fe­kete-tenger partján katonanő hajtott fel bennünket korbács­csal - ezer magyar, ezer német foglyot - egy hajóra. Kenyérvágó, jelzőőr- Öt nap, öt éjjel hánykolód­tunk a hajón egymás hegyén- hátán. A tengeribetegséget úgy sikerült elkerülni, hogy belefe­küdtünk felváltva az árbocra felkötött sátorlapba az egyik cimborámmal. Karcagi pálinkát vittek a hajófenékben. Ázt ittuk csajkából éjszakánként, mert elvettek ugyan mindent tőlünk, de valahogy csak sikerült meg­fúrni a hordókat. Potiban száll­tunk partra. Vittek a Kauká­zusba. A 41-es lágerben egy évig Vóltam kenyérvágó. Négy­ezer darab kenyeret kellett ki­mérni egy nap. Olyan vasutat építtettek velünk, amit még a németek terveztek és egy aranybányához vitt fél. Sokat kellett követ robbantani. Hamar megtanultam oroszul, ezért le­hettem jelzőőr a robbantások­nál. Szabadonmozgó voltam. Ez annyit ért, mint ma egy ötös találat. Sosem szöktem. Amíg a karomon a VP-s szalag - voj- nopléni, azaz hadifogoly -, nem vagyok elveszve. így gon­dolkoztam. Egyébként rosz- szabbul bántak velünk a ma­gyar lágerparancsnokok, mint az oroszok. Aztán voltam fékező, pálya­mester. 1948-ban Sztálingrádba mentünk. Minden romos volt. Nyolcemeletes házakat építet­tünk. Itt már ácsnak adtam ki magam. Könnyebb volt talics­kát javítani, mint a betont tolo­gatni. Mínusz 43 fokban dol­goztunk. Tíz perc munka, ötven perc melegedés. Nem bírtuk máshogy. Voronyezsben sza­kaszparancsnok lettem egy épí­tőbrigádban. Hatvannégyen dolgoztak alattam. ’50 karácso­nyán jöttünk haza. A népet nem engedték a közelünkbe. Keserédcs hazatérés Toloncházba vittek, majd egy kőbányai bikaistállóba kivizs­gálásra. Feküdtünk, akár a ha­lak, jobban el voltunk kese­redve, mint a fogságban oda­kint. Egy ávós ezredes, akinek már kiette a fogát szivar, így szólt hozzánk: önök egy fa­siszta tömeget alkotnak, de az a szerencséjük, sok ártatlan em­ber van maguk között. Ezt örökre megjegyeztem. Csák László ’51-ben végre hazatérhetett Jászberénybe szü­leihez, testvéreihez, négy-öt jászsági bajtársával együtt, akik túlélték a VP-s éveket. 1952-ben megnősült. A vasútnál dolgozott térközőrként, a villamosításig. Ma egyik lába rövidebb pár cen­tivel, mint a másik. Kaukázusi emlék. Leesett a barakk priccsé- ről, négy méterről. Akkor sérül­hetett meg a medencecsontja.- Még egyszer nem bírnám ki - töri meg a beállt csendet Laci bácsi. - Más elsőre sem - mon­dom. Nehéz szívvel kortyolom könnyű, piros borát. Simon Cs. József Vadásztársaság, terület nélkül A fényes évek, évtizedek után az abszolút változás korába ke­rült az Alföldi Kőolaj Vadásztársaság. A közel száz tagot szám­láló szervezet ugyan együtt marad, de működése merőben más lesz - ezt sejtetik a február 28-án sorra kerülő intézőbizottsági ülés előkészítésének munkálatai, amely törvényszerűen hiva­tott határozni a vadgazdálkodás, a cserkészés, egyáltalán a működés további sorsáról, jövőjéről. A több évtizedes múlttal rendel­kező olajos vadásztársadalom a Törökszentmiklós és Mezőtúr közötti 23 ezer hektáros terüle­ten végzett mezeinyúl-, fácán-, őzkilövéseket, irtotta a dúvada- kat. Emellett értékes vadgazdál­kodást, mesterséges fácánszapo­rító és -nevelő telepet működtet­tek. Területükön a vadászház kulturált környezetével fogadta a hazai és külföldi vendég vadá­szokat, adott otthont a vadász­mezőkre kiruccanó olajosoknak. Amint Simon Norbert bánya­kapitánytól, a Kőolaj vadásztár­saság elnökétől megtudtuk, az erdő- és földtulajdonviszonyok változása miatt akár kilencezer hektár vadászati területtel is megelégedtek volna Mezőtúr és Túrke ve között, de erre sem nyílt lehetőség. Maradt a külföl­diekhez hasonló bérkilövés. A körülbelül 15 millió forint ér­tékű társasági vagyonukat sze­retnék értékesíteni. Ezt már meghirdették, de egyelőre sze­rény az érdeklődés. Á február 18-ra kitűzött inté­zőbizottsági ülés hivatott arra is, hogy március elsejével meg­szüntesse az eddigi vadőri állo­mányt. Ezentúl földtulajdonoso­kat, erdőgazdálkodókat terheli a vadgazdálkodás, illetve a vadál­lomány biztosítása, amely meg­lehetősen vaskos összeg. Ezt ta­núsítja, hogy az elmúlt időszak­ban térségükben 14 esetben tör­tént gépjármű és az utakon át- száguldó őzek karambolja, ame­lyek következtében tetemes ká­rok is keletkeztek, -endrész­Vizsgázók a mezőtúri főiskolán Négyen a kilencszázötvenből Az első emeleten, a főigaz­gatói szoba környékén izga­tott lányok, srácok. Ki a körmét rágja, ki a könyvet bújja, a harmadik rágyúj­tana, de nincs meg a gyufa. Hiába, feszült pillanatok ezek a GATE Mezőtúri Me­zőgazdasági és Gépészeti Főiskolai Karán, ahol ilyen­tájt kilencszázötvenen ad­nak számot felkészültsé­gükből. Közöttük Véninger Orsolya, aki kengyeli és gépészmérnök- hallgató.- Ez a hatodik, remélem, utolsó vizsgám Lengyel Lajos tanár úrnál.- Szigorú?- Igen, követel.- Ha átmégy? Véninger Orsolya- Először is harapok vala­mit, mert most egy falat se menne le a torkomon. Távolabb pár méterrel ma­gas, göndör hajú srác, Konczos Konczos Géza Géza, és ő is elsős, akár Orso­lya.- Ez a negyedik vizsgám, és eddig jók a jegyeim.- Kollégista vagy?- Sajnos nem vettek fel, így maradt az albérlet négyezerért. Összevissza tizenkétezerbe ke­rülök havonta.- Ha ez sikerül?- Még nem lesz dínomdá- nom, mert maradt egy vizs­gám, matematikából. Nem messze tőlük Tarsoly Károly, akiről kiderült, Szeg­halmon érettségizett és Komó­diban lakik. Teljesen nyugodt.- Hogyne lennék az, amikor én már túl vagyok minden fél­évi vizsgámon, 3,5 körüli eredménnyel.- Hány éves vagy?- Kissé túlkoros, huszonkettő. Elvégeztem az ötödévet, így megvan a technikusi minősíté­sem is, azután egy évig viseltem az angyalbőrt, átképzésen is vol­tam, most kezdtem a főiskolát.-Hobbi?- A barátnőm volt, akivel négy évig jártam, de sajnos el­hagyott. Azt hiszem, én rontot­tam el... Tarsoly Károly- Látok egy aranykarikát a bal füledben.- 1993. április 19-én lőtték be Szeghalmon. Akkor fájt, de az­óta hozzám nőtt, megszoktam. A hosszú asztalnál magas, barna, vállig érő hajú fiú támasz­kodik. Békéscsabai, Bukovszky Tamásnak, hívják.- Agráros vagyok, és az eredményeim akár az időjárás. Bukovszky Tamás Akad köztük hármas, négyes, de az ötös sem hiányzik.- Mit csinálsz vizsgaidőszak után ?- Párat bulizok, mert hosszú volt az elmúlt néhány hét.- Hol, Merre?- Csabán, mivel ott laknak a gyerekkori meg középiskolás barátaim. D. Sz. M. Fotó: M. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents