Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-23 / 19. szám
4, oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. január 23., csütörtök Nádtetős „hűsölő” a Zádor úti ovisoknak Esztétikus, szép környezetben fogadja a kunhegyesi Zádor úti óvoda a kicsiket. Zsupos Gábor balmazújvárosi nádkészítő felajánlotta, A mester az utolsó simításokat végzi (BEKÜLDÖTT FOTÓ) hogy ingyen elkészíti az udvaron megépített kisme- dence fölé tervezett tetőt; vállalkozók, szülők, nagyszülők a medence megépítésében segédkeztek, s az óvoda festésében, takarításában is részt vettek. Az intézmény dolgozói valamennyiüknek köszönik az önzetlen segítséget. Nincs közöm az ügyhöz Az Új Néplap január 9-ei számában a Balesetek, bűnügyek rovatban Sikkasztó libás címmel megjelent egy hír. Ebben az olvasható, hogy eljárás indult egy kunhegyesi asszony ellen, aki a szerződéses libákkal nem tudott elszámolni. Én évek óta foglalkozom vállalkozóként libákkal, és ez, a városban köztudott. K^ivéúa'megjelent' hírben a gyanúsított nevére semmiféle utalás nincs, sokan velem azonosítják a sikkasztó személyét. Egy ilyen kisvárosban a gyanúsítgatás mindig kellemetlen, sőt, mivel kereskedőként is tevékenykedem, a vevők egy része is bizalmatlanná válhat. Kérem ezért a lapban közzétenni, hogy a kunhegyesi sikkasztó libás asszony nem azonos velem. Szabó Lászlóné vállalkozó Kunhegyes Wesselényi u. 9. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Érdekképviseletet kínálunk Halljuk, olvassuk, hogy a mezőgazdasági üzemek és a magánvállalkozók nehéz anyagi helyzetben vannak: a termelési költségek magasak, az értékesítéssel komoly gondok vannak, s ez kihat a mezőgazdasági foglalkoztatásra is. Sajnos arról már keveset hallunk, hogy a mezőgazdaság eltartóképességének összeomlása után hogyan alakult a volt munkavállalók sorsa. Azt tudni lehet a munkaügyi kirendeltségek kimutatásaiból, hogy a munka- nélküliek közel 25 százaléka a mezőgazdaságból került ki. ők ma munkanélküli-járadékból vagy jövedelempótló támogatásból tengetik napjaikat. Sajnos az érdekvédelmi szervezetek látószögéből is kikerültek. A mezőgazdasági üzemek megszűnésével együtt a munkavállalói érdekvédelem is megszűnt, így sehová sem tartozónak érzik magukat. A gazdasági egységek szakmai alapon - nagyon helyesen - megszervezték szervezeteiket; rájöttek, hogy csak erős érdekvédelemmel, közös összefogással segíthetnek gondjaikon. A munkaképes polgároknak és a nyugdíjasoknak fel kell ismerniük, hogy tartozniuk kell egy olyan szervezethez, amely érdekeik érvényesítéséért egységesen tud fellépni, mert a bezárkózás a legrosszabb megoldás. Ezért szeretne segíteni a Medosz megyei szervezete azoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoztak s létszámleépítés vagy kényszernyugdíjazás miatt kikerültek a szakszervezetből. Szeretnénk megalakítani a Medoszon belül egy megyei szintű szakszervezeti csoportot. Várjuk tehát azokat a volt szakszervezeti tagokat, akik saját hibájukon kívül kikerültek a szervezetből, de szeretnének visszakerülni. De azokat is várjuk, akik nem voltak korábban szakszervezeti tagok. Megfelelő létszám esetén tervezzük, hogy külön mezőgazdasági nyugdíjascsoportot is létrehozunk. Érdeklődni Szolnokon a Szakszervezetek Házában, a Medosz megyei bizottságánál, a Szapáry u. 23. szám alatt lehet. Túrái Péter a Medosz megyei titkára Az állampolgári bejelentések fogadása nem marad el Előre nem tervezhető események a fogadóórák rendjét megzavarhatják A polgármestert távollétében helyettesítik Szép Sándor szolnoki olvasónk lakókörnyezete ügyében a város polgármesterét fogadóórán szerette volna felkeresni. A hivatal munkatársaitól kapott időpontban a találkozóra mégsem kerülhetett sor, mert a polgármester nem tartózkodott hivatalában.- Valóban létezik demokratikus jogrend, beadványokra, kérelmekre köteles-e válaszolni a hivatal (ugyanis újabb időpontot kért az elmaradt találkozó helyett), s ha igen, milyen határidőn belül? Miért nem kapott értesítést arról, hogy a kitűzött időpontban a fogadóóra elmarad - kérdezi levelében -, hiszen neve, címe, telefonszáma rendelkezésre állt. Néhány nappal később keltezett újabb leveléből arról értesültünk, hogy az új időpontra tervezett fogadóórán sem jött össze a találkozó. Első alkalommal még idejében értesítették arról, hogy a polgármester fogadóórája elmarad, a második alkalommal azonban az értesítést a találkozó napján, délután 2 órakor kapta kézhez. Bár 17 órakor így is megjelent, a polgármesterrel nem tudott beszélni, a személyi titkár és még két hivatali alkalmazott kívánta őt meghallgatni. A késői értesítésre számára elfogadható magyarázatot nem kapott. „Miért értesített ki a polgármester, ha nem fogadott? — teszi fel a kérdést újabb levelében Szép Sándor. Miért nem nyolc nappal hamarabb küldték ki a levelet? Miért úgy időzítették, hogy esetleg ne tudjak elmenni? Tekintve, hogy fontos közügyben kértem polgármester úrtól a találkozót, most már ragaszkodom hozzá. ” * Tisztelt Szép Sándor! Polgármesteri, alpolgármesteri fogadónap - mint azt Ön is tudja - minden hónap első szerdáján 14-tól 18 óráig van. A város polgáraitól azt kérjük, előzetesen egyeztessenek időpontot titkárságunkkal. Mivel a fogadóórák iránt igen nagy az érdeklődés, az időpont-egyeztetésre feltétlenül szükség van. Előzetesen arról is tájékozódnunk kell, hogy milyen természetű lesz a felvetett probléma, hogy annak ismeretében előkészíthessük az anyagot, utánanézhessünk a megoldás lehetőségének. A fogadónapon természetesen én is jelen vagyok. Azonban előfordulhat, hogy olyan vidéki vagy fővárosi tárgyalás, egyeztetés jön közbe, amelyet más időpontra áthelyezni nem lehet. Ilyenkor - vagy ha az idő rövidsége miatt előre nem tudtam értesítéssel lenni távollétemről, utólag - ügyfeleimtől - Öntől is - levélben kérek megértést. A decemberi és januári fogadónapomon távollétemben a segélyezési csoport munkatársa, a lakásügyi osztály vezetője és személyi titkárom helyettesített. Mivel az Ön által képviselt ügyben voltak ismereteim, a prob- 'áma orvoslására Stefanik Lászlót, a városgazdálkodási főosztály vezetőjét kértem meg és egyben arra is, hogy tárgyaljon Önnel a nevemben, s találják meg a megoldást. Ezt a lehetőséget Ön nem fogadta el, ezért új időpontot jelöltek ki munkatársaim egy velem való találko- zásra. Tisztelt Szép Úr! Sajnálom, hogy ennyire késve jön össze találkozónk - hiszen bizonyára fontos problémával keresne fel; ahogyan Ön fogalmazta: a térség panaszával. És ez számunkra is fontos. Tisztelettel: Várhegyi Attila Megejteni - azután ejteni avagy hogyan lehet néhány perc alatt húszezret keresni? Egy közvetítőiroda anyagi segítséget ígér vállalkozóknak, magánszemélyeknek; lehet választani a magas havi kamatozású kölcsönök között. Mivel nagyobb összegre lett volna szükségem, felkerestem őket. Tájékoztattak, hogy igényemnek nincs akadálya, ha a feltételeknek megfelelek: fedezetként a házunkat kérték. Azt is elmondták, ha létrejön a megállapodás, húszezer forint napidíjat kell fizetnem annak, aki kijön a lakásunkat felmérni, de ezt az összeget visszakapjuk az iroda egyszeri, 10 százalékos jutalékából, amikor a szerződést megkötjük. Ketten jöttek el, s néhány perc alatt felmérték a lakást. Megállapodtunk a szerződéskötés napjában is. A tulajdoni lapot elvitték, mondván, arra szükség lesz a hivatalos eljárásnál. A húszezret átadtuk, s azzal búcsúztunk, hogy még aznap visszaszólnak telefonon: közlik a szerződéskötés helyét és idejét. De hiába vártuk a hívást. Érdeklődtem. Az irodában nem tudtam azzal beszélni, akivel eddig kapcsolatban voltam, s kérdésemre egy másik ügyintéző közölte, hogy elállnak a szerződéskötéstől. A válasz meglepett, hiszen szóban már megállapodtunk. Mindezek után szerettem volna kapcsolatba lépni azzal, akinek kifizettük a húszezret, de az iroda ehhez nem nyújtott segítséget. Elgondolom, ha egy nap alatt öt-hat ilyen ügyet sikerül megejteni - és utána ejteni -, milyen jó bevételt könyvelhetnek a húszezrekből. Csak azt tudnám, mennyit adóznak és hogyan fizetnek tb- járulékot a bevétel után? (Teljes név és cím) Halállal incselkedők Gépkocsivezetőként járom az országot. Sok kollégám sem tagadja, hogy sötétben fél vezetni a kivilágítatlan kerékpárosok miatt. Tudom, a sebességet úgy kell megválasztani, hogy szükség esetén meg lehessen állni. De ez nem elég a tragédia elkerüléséhez. A rendőri ellenőrzések szigorúan vizsgálják a gépjárművek műszaki állapotát, de a világítás nélkül közlekedő kerékpárossal senki nem törődik. Az „átkosban” sűrűn tartottak ellenőrzést a mellékútvonalakon is; figyelmeztették a kerékpárost, és három napon belül be kellett mutatni a felszerelt biciklit; ha ez elmaradt, ment a feljelentés. Ha bírságolnák a szabálytalan kerékpárost is, biztosan meggondolná, érdemesebb-e megvenni a kiegészítőket. Egy esős napon, rossz látási viszonyok között 20 perc alatt 37 kerékpárossal találkoztam. Ebből mindössze kettőnek volt lámpája és egynek hátsó fényvisszaverő prizmája. Azt nem is firtatom, mennyi volt ebből az ittas. Hogy valaki balesetmentesen vezet, nem a tudásán, tapasztalatán, sokkal inkább csak a szerencséjén múlik. Szigorú intézkedésekre van szükség. Nem elég, ha a járművezető vigyáz a kerékpáros testi épségére. A kerékpárosnak is vannak kötelességei. A balesetek körülményeit vizsgálva gyakran kiderül, nem a gépkocsivezető volt hibás. De ez nem könnyít lelkiismeretén, mert a tragédia nyomasztó élményétől sohasem lehet szabadulni. B. J., Szolnok A vízvezetékrendszer felújítása 2003-ban várható A szolnoki Toldi út és környéke lakói úgy érzik, gyakoribb a csőtörés errefelé, mint a város más részén. Várható-e a gerincvezeték felújítása vagy cseréje a közeljövőben? - kérdezik. Mészáros Páltól - a Víz- és Csatornaművek Rt. üzemigazgatójától - megtudtuk, hogy az utcában 80-as átmérőjű öntöttvas gerincvezeték - horganyzott acél - és felújított műanyag bekötővezetékek vannak. A hibabejelentő naplók adatai szerint 1995-ben csőrepedés nem volt, tavaly egy gerinc- és két bekötővezeték hibásodott meg. Az ingatlanokat ellátó közüzemi vezetékrendszer komplett felújítása a tizenöt éves rekonstrukciós terv szerint 2003- ban történne meg. Természetesen, ha az ütemezésig a meghibásodás gyakoribbá válna, a rekonstrukció ideje módosulhat egy közelebbi időpontra. Gyémántdiplomás tanárnőnknek A mi Erzsiké nénink szerény, biztató mosolyát az idők nem halványították. Nem fogyott türelme, megőrizte e nehéz időkben pedagógushitét is. Ki ő? Nádházi Lajosé Radó Erzsébet - aki nemrégiben Budapesten vette át a gyémántdiplomát. 1936-ban szerzett képesítést a Páiritiftfy PSer TwPonlányegyetem ’Bcúcs&üfRcílfthcík ' magyar-latin szakán, majd a mezőtúri Teleki Blanka Gunuázi- Timbáir'mhítdtfhyii^tííjbzdi/áff.ffégfidegen nySRéőbé$jHIf is segíti az ifjú nemzedéket a nyelvek tanulásában. Pedagógusdinasztiát teremtett: gyermekei és unokái is az ő nyomdokain haladnak. A sok-sok tanítványból nap mint nap felkeresi valaki, mert a tudományok mellett igazi emberségre, hitre, becsületre tanított bennünket. Köszönjük! Szívből gratulálunk! Jó egészséget és hosszú alkotó életet kívánunk: volt tanítványai, pályatársai és iskolájának tantestülete. T. B.-né, Mezőtúr Nagy sikerű műsorral mutatkozott be szülőfalujában, Jászjákóhalmán Nagy Attila, akit a legutóbbi Ki mit tud? egyik indulójaként már sokan megismerhettek. A Dallos Gizikével közös műsorban operetteket és magyar nótákat hallgathatott a közönség. (beküldött fotó) Egy kicsit ők is „csinálják” a lapot A szerkesztőség önkéntesei Olvasóink nem is gondolnák, hogy alkalmanként a Jászkun Volán Rt., sőt a Mátra Volán is „besegít” lapunk szerkesztésébe. Ennek a felvételnek a negatívja például - amelyen éppen egyik alkalmi buszsofőr „szerkesztőnk” látható -, autóbusszal érkezett a Jászberényből a szolnoki autóbusz-pályaudvarra, hogy onnan szolnoki kollégáink vigyék fotólaborunkba. A felvételt jászberényi fotóriporterünk készítette. A kormányforgató volánosok önzetlen közreműködésével így friss, képes tudósítást közölhetünk egy-egy késő délutáni, kora esti jászsági eseményről is már a másnapi lapban. A volános gépkocsivezetőknek ezúton is köszönjük a segítséget. Szeret- jó szokásukat és megmaradnak nénk, ha az idén is megtartanák önkéntes szerkesztőink! A „Himnusz kesernyés szájízzel” című riportunkhoz Az utolsó szó jogán Január 10-12. között rendezték meg Békéscsabán a XIII. országos szólótáncfesztivált a legjobb néptáncosok részvételével. A negyven induló között két jászapáti táncos is volt: a Népművészet Ifjú Mestere címet már korábban elnyert Kökény Richárd - aki évek óta az Állami Népi Együttes szólótáncosa - és öccse, Kökény Szabolcs -, aki két éve, tizenöt évesen megszerezte a jogot a legjobbak közötti bemutatkozásra, és a Ki mit tud?-on is eljutott az országos válogatóba. Az elhivatott tehetséget és a szorgalmas felkészülést a zsűri is méltányolta: Szabolcs T,mior díjat, Richárd Aranysarkantyút kapott - immár harmadik alkalommal. Ezzel a megyében elsőként, az országban pedig a legfiatalabbként az „Örökös Aranysarkantyús Táncos” címet viselheti, amely talán a legnagyobb szakmai elismerés hazánkban néptáncos körökben. A zsűri döntését a versenyzők is igazolták, mert az általuk megszavazott, legjobb táncosnak járó díjat is Richárd vehette át. Az új év tehát úgy kezdődött számukra, ahogyan a ’96-os befejeződött: mindketten az Operaház szilveszteri gálaműsorában táncolhattak, világhírű művészek társaságában. De senki nem lehet próféta a saját hazájában. Richárd - művészeti vezetőként - hiába „csinált” majdnem Kiváló Együttest a jászapáti néptánccsoportból, hiába jutott el velük a Ki mit tud? országos válogatójáig, mások tartottak igényt az elismerésre, mások akarták learatni a babért - s miután munkáját ellehetetlenítették -, a város vezetőitől meg is kapták. Talán emiatt nem kaphatta meg az öccse sem újra az előző év elismerését, amely munkája alapján kijárt volna neki. A kicsinyesség és az irigység „eredményeként” városunk és a néptáncegyüttes ismét elveszített két olyan fiatalt, akik még sok dicsőséget szerezhettek volna Jászapátinak. Ilyen módszerekkel pedig az eddig egyébként mozgó „kulturális állóvízből” csak pocsolyát lehet csinálni. Kökény Gábor, Jászapáti
