Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-03 / 2. szám
4. oldal 1997. január 3., péntek Körkép Mögöttünk a millecentenárium, előttünk a millennium Az értékteremtő munkának nincs becsülete Palotát - de azonnal! Az átlagember keze nyomát meghatározó módon nem őrzi a város. Az építészekét esetenként évszázadok múltán is. Ezt elismerve és tisztelve, régen a jelesebb épületek falán márványba vésve örökítették meg a tervezők nevét, például Obermeyer Lajosét a Damjanich Múzeum homlokzati falán. Ezt a furcsa címet is kaphatta volna a Magyar Turisztikai Egyesület (ismertebb nevén Matur) által egy éve kezdeményezett „A turizmus éve ’96” rendezvénysorozat országos zárókonferenciája, amely nemrég zajlott Budapesten. Az esemény előzményéhez tartozik, hogy a Matur kezdeményezésével és jelentős anyagi támogatásával a szervezet megyei tagozatai pályázatot nyújthattak be olyan - a millecentenáriumi évfordulókhoz illeszkedő - programokra, amelyek közvetlenül vagy áttételesen a magyarországi idegenforgalom élénkítését is szolgálták. A pályázók közül a fővárossal együtt kilenc térség (köztük a mi megyénk) pályázatát minősítették támogatandónak, s e zárókonferencián kellett a pályázóknak számot adniuk egymásnak, s a részt vevő prominens turisztikai szerveknek, hogy milyen eredménnyel, tanulsággal húzható meg a rendezvények végső egyenlege. Az összegző értékelés iránti érdeklődésre jellemző, hogy a kilenc beszámoló tagozaton kívül még közel százötvenen szorongtak a Rubin Hotel konferenciatermében, köztük a jubileumi rendezvénysor miniszteri biztosa, a turisztikai ágazat állami, szakmai vezető személyiségei. A beszámolókból a rengeteg színes és ötletes rendezvény felvillantásából még meggyőzőbbé vált, hogy „a magyar vonzerők léteznek”, s hog\' idegenforgalmunk kínálati piacán a kultúránk iránti érdeklődést egyre célszerűbb lesz a turisztikai termékcsomagba bekalkulálni. Lengyel Mindennapos tapasztalat, hogy az ésszerű mozgás és a rendszeres sportolás mindenkinek csak a javára válhat. Az általánosan elfogadott mérték: hetente legalább háromszori, alkalmanként húsz percig tartó, nagy intenzitású „munka”. Ezzel bizonyítottan csökkennek bizonyos betegségek kockázatai. Kevesebb lesz- a szívbetegek száma- a vastagbélrák kockázata- a mellrák- a cukorbetegség- az ízületi gyulladás- a csontritkulás. A rendszeres testmozgás folyamatosan javítja a kedélyállapotot, ezért az egyik legjobb gyógyszer a depresz- szió és a szorongás ellen. Hogyan szerettessük meg gyermekünkkel a mozgást? Korábban természetes volt, hogy egy gyerek rohangál, az Márton, a Matur elnöke ennek jelentőségét úgy summázta összefoglalójában, hogy a magyar kultúra nincs máshol, csak itt. E helyen nem tudjuk, s nem is feladatunk a régiók beszámolóját részletezni. A rendezvények tartalmi és gazdasági sikerét és eredményességét közvetve mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Magyarország 1996. évi idegenforgalmi bevétele - minden előzetes becslést és várakozást messze fölülmúlt a 2,3 milliárd dollár körüli eredményével (miközben a turizmusban nálunk sokkal előbb járó „élországok” szakemberei sikertelenebb évük miatt panaszkodnak). A rendezvények nagyban segítették az ország, a nemzeti imázs kedvező megítélését is. A kecskeméti ló- és lovas-világtalálkozóról noha csak huszonhárom nemzet képviseltette magát, a Föld száznégy országa legalább négyperces tévéadásban közvetítette, és tizenkét ország lovas magazinja beszámolt. A szakma első számú személyiségei - elismerve a rendezvénysor sikerét - hozzászólásaiban már főképp előre tekintettek. Deme Péter tájékoztatott, hogy kinevezték az államalapítás 1000. évfordulójának kormánybiztosát, s létrejött a kulturális szaktárca vezetésével az a rendezvény előkészítő koordinációs bizottság, amely - a tárcaközi együttműködést s a turizmus sokszektorúságát szem előtt tartva - várhatóan még hatékonyabb munkát végez majd. Örömmel hallgattuk, hogy a kormányzati, központi forrásokat is bővíteni akarják, amelyből elsőbbséget élveznének a királyi és királynői városok Veszprémtől Észterudvaron futkározik, ugrál. Ma a tévé, a videó, a számítógép és a sokfajta játék leszoktatta a kicsiket természetes lételemükről, a mozgásról. Mivel szerettessük meg velük az egészséges mozgást? Ne kényszerítsük a gyerekeket arra, hogy hosszúra nyúló vendégeskedést mozdulatlanul végigüljön az asztalnál! A házi feladat írása közben is engedjük meg, hogy néhány percre felálljon, és megmozgassa tagjait! Szabjunk határt a tévénézésnek! Beszéljük meg a gyerekkel, mikor milyen filmet és műsort nézhet! Ajándékozzunk mozgásra késztető játékot és tárgyakat az ellustu- lásra hajlamos kicsiknek! Ilyenek például az ugrókötél, a bicikli, a roller, a görkorcsolya és a szánkó. Ne szoktassuk le a gyereket a gyaloglásról! A közeli óvogomig, s Székesfehérvártól Budapesten át Visegrádig, továbbá harminc Árpád-kori templom, s nemzeti kulturális örökségünk intézményei (ezek zöme fővárosban van). A millecentenáriumi ünnepségek kormánybiztosa hozzászólásában - épp az 1996- os év tanulságai alapján már előre óvott mindenkit a rendezvények 2000-re történő össztűzszerű időzítésétől, részint, mert ami ez évben történt - mint mondta - azért mindenkinek sok volt, részint mert 2000-ben mások is évfordulót ünnepelnek, például a keresztény egyházak. A Magyar Turisztika Szövetség elnöke beszámolt az 1997- re beérkezett rengeteg (568) pályázatról, s az igényelt (46 milliárd forint) ösz- szegről 93 milliárdos önrészesedés mellett. Katona Béla e pályázatok realitását finoman megkérdőjelezte, majd summázva három fő feladatot fogalmazott meg a turizmus fejlesztése érdekében: mérjük föl mindenütt, hogy mi a vonzó, keressük meg a módját, hogyan lehet eladni, s végül, de nem utolsósorban: ne ámítsuk magunkat, se másokat. A turizmusban érintettek nagyobb összefogására, a szervezeti és regionális együttműködés szükségességére mindenki súlyt helyezett, Katona Béla még egy dologra hívta föl a figyelmet - s ezt is egy kicsit az ez évi mérleg egyik tanulságára építette -, hogy ne egyszeri sátoros ünnepekben gondolkodjunk, hanem folyamatos turisztikai eseményekben, amelyek gyakoribb visszatérésre, bekapcsolódásra, s természetesen többszöri pénzköltésre késztetik a turistát. Horváth Attila dába, iskolába és ismerősökhöz menjünk gyalog! Később sem árt, ha a gyerek busszal jár! Nem kell mindenhová kocsival fuvarozni! Iktassunk be a családi programokba mozgást követelő eseményt! Kellemes lehet a tavaszi születésnapon tartott biciklitúra és a téli névnapon rendezett kirándulás! Használjuk ki, ha a közelben van uszoda, jó állapotú játszótér vagy domb! A lakást ne tömjük agyon bútorokkal! Maradjon annyi hely, hogy a gyerek mozoghasson, bukfencezhessen, ugrálhasson! Az ajtótokba építtessünk be tornászásra alkalmas gyűrűt! A gyereket kényelmes, sportolásra alkalmas ruhában járassuk! Ne szidjuk meg, ha a kedvenc tréningje megint koszos! Mostanában kiveszett ez a szép és mindenféleképpen követendő szokás. Mi lehet ennek az oka? Tűnődésemre Pár Nándor, az Axis Kft. építésze adja meg a választ.- Az utóbbi tíz-tizenöt évben szakmánk presztízse nagyon eltűnt. Főleg a rendszerváltás óta - véleményem szerint - az értékteremtő munkának nincs kellő becsülete. Én egyébként nemcsak a saját feladatkörünket tartom értékteremtő munkának, hanem például azt is, ha egy kovács lovat patkói. Az ember lépten-nyomon azt hallja, hogy ki hogyan spekulál, milyen üzletet köt, s abból vidáman, esetenként túl vidáman él. Akik megmaradtak a kaptafánál, esetünkben a rajzasztalnál, azok nem részesülnek erkölcsi elismerésben.- Miből következtet erre?- Beszélgetéseim során kiderül, hogy az embereknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mit csinál egy építész. Nem tudják például, hogy egy négylakásos társasház engedélyezési, kiviteli terve, az engedélyek megszerzése milyen volumenű munkát jelent, mennyit kell azért dolgozni. Jó néhá- nyan azt gondolják, hogy az ember hétvégén leül az asztal mellé, piff-puff, már kész is egy-egy lakóház terve. Amikor például a Postabank épületét kezdtük tervezni, végigjártunk néhány intézményét. A debreceni Postabank-igazgató így vélekedett: „A szolnoki bank kisebb lesz, mint a mienk, ezért önöknek nem kell egy hónap a tervezésre.” Márpedig egy ilyen épület tervezése hat-nyolc embernek (beleértve a szakági tervezőket) körülbelül hat-nyolc hónapi munkát jelent. Ebből is kitűnik, hogyan értékelik manapság az építész munkáját. Az ilyen erkölcsi megbecsülésnek a függvénye az anyagi Pár Nándor elismerés. Ha valaki feltételezi, hogy hosszú heteket igénybe vevő tervezői munkát egyetlen nap alatt el lehet végezni, az értelemszerűen azt kérdezi: „Ennyi pénzt kér ezért a kis hétvégi munkáért?”- Egyébként van elég munkájuk?- Öt év alatt, mióta megszűnt a tanácsi tervezővállalat, s bennünket szélnek eresztettek, jól működött a kft.-nk. Nem volt olyan, hogy valaki megbízatás hiányában két hétig malmozott volna.- S mi okoz gondot önöknek?- Az, hogy megbízóink nagyon rövid idő alatt akarják elkészíttetni a terveket. Nehezen értik meg, hogy ennek van egy jó értelemben vett procedúrája, hiszen a tervezés, az engedélyezés évtizedekre meghatározza nemcsak egy-egy épület sorsát, hanem a városképet is. Az sem mellékes, hogy sietség esetén néha jóval többe kerül a kivitelezés, mint ha a beruházó jobban megfontolná, hogy mit akar, s nem lenne szükség utólagos módosításokra.- Hogyan valósulnak meg az építészek tervei? Nem látom például, hogy tető alá kerülne a repülőmúzeum ön által is elkészített tanulmányterve. A szolnoki Tabán házai pedig „meghíztak”, megváltoztatták a városrész régi miliőjét. A beépítési ter\> készítésekor feltehetően más elképzelései voltak.- Sok tanulmányterv készül - esetenként a megvalósításához szükséges pénzügyi fedezet hiányában is. Az engedélyezési tervekből is marad néhány az asztalfiókban, pedig a szellemi energia bennük van. A tervek megvalósulása tehát partner kérdése. Az sem mindegy, hogyan válnak valóra az elképzelések. Ha elfogy a pénz, akkor a beruházó azt mondja: ezt hagyjuk el, azt hagyjuk el. Ha meg a tervezettnél több a pénz, akkor meg hozzátesznek valamit a tervekhez. Ez esetleg még nagyobb baj. Ilyenkor a tervező hiába veti fel aggályát, például azt, hogy az épület így arányaiban nem jó. Egyszerűen kívülállónak tekintik. Ön ízigNérig szolnoki. Csupán egyetemi évei idejére hagyta el a várost. Néhány munkája - például a Damjanich Múzeum felújítási ten’ének Nagy György kollégájával együtt való elkészítése mellett megbízatásait inkább a megye területéről kapta. Például Török szén tm iklós ró l, Tiszaföldvárról, Tiszafüredről, illetve a megyén kívülről, így többek között Tiszaújvárosból és Csong- rádról.- Amikor elvégeztem az egyetemet, olyan szelek fújtak, hogy Szolnok „dinamikusan fejlődő város”. Úgy gondoltam, építészként sok munkát találok. Ha jól emlékszem, tizenegy évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az első házat megtervezzem Szolnokra. De hát úgy voltam vele, hogy a megye is a szülőföldem.- A nyugdíj még messze van.- Úgy érzem, a bennem lévő tudásanyagot, energiát még nem adtam ki magamból. Ha korombeli, más pályán dolgozó emberektől azt hallom, hogy korkedvezményes nyugdíjba készülnek, elgondolkozom: Atyaisten, ilyen öreg lennék? ők nyugdíjba készülnek, én meg arra vágyom, hogy még sokat, s nagyot alkossak. Simon Béla A mozgás betegségeket előzhet meg A gyerekekkel ismét meg kell ismertetni a futkározás örömét Fiút vagy lányt szeretne? „Csalhatatlan” módszerek a gyermekáldáshoz A minap kedves hangvételű értesítés érkezett a nevemre, amit egy pesti cég írt. A lényege az, ha ötezer forintot űzetek, néhány hónapos terhesség után 90 százalék pontossággal megmondják a születendő gyermekem nemét. Csak a fogantatás helyét, órára pontos időpontját kell megjelölnöm. Ha nem jön be a jóslat, a pénzt visz- szaküldik. Elérzékenyültem, lám-lám, a nehéz helyzetben lévő ország abban az életkoromban is számít rám, amikor a gyermek- nemzés nemes és kellemes folyamata már aligha az én évfolyamomra jellemző. Ugyanis lassan kitűnő minősítésbe kerülök. Tudják, mit jelent a kitűnő? Olyan számokat, amikor az értesítő ötössel kezdődik, és azzal folytatódik. Szóval lassan ötvenöt leszek. Na már most, ha rám efféle ágygimnasztika vár, tessenek mondani: mit tesznek az alig negyvenesek, harmincasok, esetleg huszonévesek? Már csak azért is, hogy nejem és saját távlati terveim között sok minden szerepel, de ebből a további gyermekáldás már valahogyan kimaradt. Elvégre hovatovább a fiaink jutnak abba korba, hogy ez nekik időszerű. Eszembe jut az a bölcs, öreg szülészorvos, aki megszívlelendő tanácsokkal látta el jó barátomat, akinek először gyönyörű kislánya született. Szerettek volna másodjára olyan apróságot, aki „periszkóppal” érkezik, ezért tanácsot kértek a deres halántékú tudortól.-Mondja, fiam, hogyan készült az első? Milyen körülmények között?- Ahogy visszaemlékszem rá, doktor úr: az emeleten, nappal, keletre fordulva. Az öreg doki feltolta aranykeretes szemüvegét, és imigyen reagált.- No, akkor a másodiknak úgy fogjon hozzá, hogy éjjel legyen, a földszinten történjék, és nyugatra nézzenek. Nem garantálom, de hátha ez beválik - nevetett. Nem szaporítom a szót, ismét áldott állapotba került az asz- szonyka, és mit ad az ég, újabb leányzóval gyarapodott a família. A féijuram reklamált keveset, de csak csínján, mert kiderült, nem a terápia volt rossz, hanem a kivitelezés. Ugyanis az ágy nem teljesen nyugatra, délnyugatra nézett. Hogy ez volt a lényeg, vagy valami más, az a történet szempontjából lényegtelen. Ugyanis a lassan deres halántékú apucit a 18 és 14 éves hölgyek a tenyerükön hordozzák. Lévén az egyetlen férfi a családban, aki ráadásul az apjuk. Szóval ennyit a tervezett, „tudományos” családalapításról. Ezzel kapcsolatban eszembe jut a jól ismert történet. Az anya az egyik héten zöldségféléket, gyümölcsöket eszik, mert lányt várnak. Igen ám, de a rákövetkező napokra úgy megéhezik, hogy az előző heti diétát hurkával, kolbásszal, töltött káposztával pótolja, mert úgy érzi, tüstént éhen hal. Amikor megszületett az apróság, kissé tanácstalanok lettek.- Bevált a jóslat, mert gyönyörű ajövevény!- Kislány vagy kisfiú?- Az nem derült ki, mert van annak mindene... Erre azt mondja az átlagember: tudják mit? Nem kell terápia, mert mi is így járunk. Elég ha a jövevény lánynak születik, vagy fiúnak. Teljesen mindegy, mert ha lány, majd szerez fiút magának, ha meg fiú, kap az oldalához való lányt. így igaz. A többit meg bízzuk a fiatalokra, majd gondoskodnak ők az utánpótlásról. Ehhez aligha kell bármilyen úr, kft. előrejelzése, jönnek a kislányok, kisfiúk jóslás nélkül is, maguktól, ha egy fiatal férfi s nő együtt él és szereti egymást. Legalábbis eddig vidéken így volt. Nagy divat a múltat letagadni, de miért kellene lemondani arról, ami hosszú távon bevált? Nem igaz? D. Szabó Miklós Melyik lesz a legjobb?
