Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-03 / 282. szám

1996. december 3., kedd 5. oldal Kunhegyes És Környéke Szép répa, közepes cukorfok Folyamatos a szállítás, és remélik, december 20-áig az utolsó tétel is a hatvani gyárba kerül A vasútállomás mellett répahe­gyek fürkészik az üres vagono­kat, pedig ha hinni lehet a sta­tisztikáknak, már elszállítottak 16 ezer tonnát. Az is igaz, ott- jártunkkor még ugyanennyi várt erre a sorsra. Egyébként nem csak itt tárolják az édes terményt, hanem a gázfogadó­nál, a Hydrogép mellett, a volt munkásőrlőtéren, azután a gyendai út mentén, az úgyne­vezett Bottlik-kanyarban. A legelső tételt szeptember 15-én hozták, majd a jókora zuhárék miatt két hetet csúszott a beta­karítás. Kunhegyesen kívül Ti- szaburáról, Abádszalókról, Kisgyócsról is ide hordták a ré­pát. Ami az idei termésre vonat­kozik, valami ilyesmi: a répák szépek, egyenletesek, nagytes- tűek, ugyanakkor a cukorfokuk közepes. Azért, mert eső az ér­kezett csőstül,- csak a napfényt mérték szűkebben. Betakaríta- nivaló már nincs, csak Hatvanba kell elszállítani az errefelé ter­mett, jövő évi cukornak valót. Üzletek új köntösben Hegyesen, a Dózsa György út, Kossuth Lajos utca, illetve a Mirhó köz találkozásánál lévő házak, üzletek új köntösbe búj­tak. Az egyiket a helyi lakás- szövetkezet kezeli, és benne például divatáruboltot talál a betérő. Ugyanebbe az épületbe került az ÁB-Aegon Biztosító irodája, egy vegyes iparcikküz­let meg a fodrászat. Az udvar­ban üvegező, képkeretező teszi a dolgát, de aki köpdösni akar a világra, esetleg a napi jelensé­gekre, politikára, teheti, mert benn még szotyolát is lehet kapni. Átellcnben fclévíziójavítás' lehetséges, már akinek hiba adódik a készülékében. Termé­Közös összefogásból kápolna Régi hiányosságként tartották számon, hogy a katolikus teme­tőben nem volt ravatalozó-ká­polna. így a reformátustól hosz- szú az út, különösen ha idősek a gyászolók, és onnan ide hozták temetni az elhunytat. A hiány oly módon rendező­dött, hogy március elején kez­dődtek a munkák, és a létesít­ményt július 27-én már fel is szentelte Kovács Endre egri püspök. A mintegy hárommilliós építkezés temérdek ember ösz- szefogását dicséri. így a terveket Nagy Ferenc szolnoki mérnök ingyen készítette, Gönczi János kunhegyesi mérnök hasonló módon kivitelezte az alapot, Vá- radi (Weisz) István 100 ezret adott, Nagy András a cserepe­ket, ajtókat, ablakokat biztosí­totta, Nemes Ferenc Bécsből 120 ezerrel járult a költségek­hez, Dékányi Kálmán Lajosmi- zséről, dr. Tari György Veszp­rémből, Nemes Rita Svédor­Megvalósult a helyi plébános régi terve, a katolikus te­metőbe ravatalozó-kápolna került szágból segítette az építkezést. Ötvenkét család adott ötszáz s tízezer forint közötti összeget. Végül, de nem utolsósorban Bollók Emil kanonok, esperes plébános 800 ezerrel támogatta a létesítést. A ruháján kívül neki jószerével a kerékpárja maradt csak, igen viseletes külső gunúkkal. Olyanokkal, amelyek ma még bírják, de hogy holnap is... Naponta száz emberre főznek szetesen ezt a televízióra értet­tem. Szemben - én még emlék­szem rá - volt valamikor a te­metkezési vállalat. Most ifjú Rácz Ferenc és társa jóvoltából, rá sem lehet ismerni a hajdani, leromlott, sárga létesítményre. Alaposan helyrepofozták az egészet, és benne drogéria, ke- rékpáralkatrész-üzlet, papír-, nyomtatványbolt, francia pék­ség meg divatáruüzlet várja az érdeklődőket, vásárlókat. Mindezek után elmondható, a város ezen részén, százméteres ' Tcörzetbén húszából!, üzlet ív ákád, á^j'HS^y' álci vénfií1 Izé- retne valamit, nem kell mesz- szire kutyagolnia. Tiszagyendán 1 ezer 270 lélek él. Sajnos sok a munkanélküli, hi­szen a településen jószerével nincs elhelyezkedési tehetőség. A nehézségek ellenére azért valami- ! 'félé gyarapodás jellemzi a falüt. Például az, hogy vezetik a gázt, és a telefonhálózat is tovább bővül. Jelenleg mintegy százan fizettek be a gázra, és napjaink­ban 75 ezerbe került a bekötés a falig. Ami a telefont illeti, eddig íT vöít" körszérű készülék vagy harminc, és most az a változás, hogy 37 ezer 500-ért bárki igénylő hozzájuthat. Ahogy hal­lottuk, ez a szám napról napra változik, most mintegy nyolcvan körüli. Korábban úgy volt, hogy az ebédet máshonnan szállították, de a megfelelő felújítások után már helyben főznek a gyendai kony­hán. Mégpedig az óvodásoknak, iskolásoknak, illetve a rászoruló idősebbeknek napról napra ki- lencven-száz adag kerül ki a konyhalányok - elnézést, fiúk - kezéből. Ugyanis az ízek mestere Koós Arnold, és a segítője Sípos Károly, ők szerepelnek felvéte­lünkön. Még egy változás: hosszabb szünet után ismét van jegyzője Gyendának, Lévai Éva szemé­lyében. Egykor a kunhegyesi gimnázium tanára volt, és jelen­leg Szegeden, a jogi egyetemen folytatja tanulmányait. Egy a három felújított, régi ház közül. Ezt például a la­kásszövetkezet kezeli. Lehúzzák a Mezőbank rolóját? A Mezőbank Kunhegyesi Fiók­ja 1991. november 4-én nyitott, és majd öt évig a hajdani Kö­zép-tiszai Állami Gazdaság első emeletén fogadta az ügyfe­leket. Jókora volt a forgalom, hiszen az itt lakókon kívül fel­keresték Abádszalókról, Fegy- vemekről, Tiszaburáról, Tisza- gyendáról, Kenderesről is a vál­lalkozók, lakosok. Az idén, év elején* nem kis költségek, átalakítás után átköl­töztették a kultúrcikkbolt egyik részlegébe. Jól ment, megy az üzlet, korszerűbbek lettek a fel­tételek, körülmények, számot­tevően nőtt az ügyfélforgalom, amikor október végén derült égből villámcsapásként meg­tudták: országszerte huszonkét efféle fiók szűnik meg, közöt­tük a kunhegyesi is. Miért? Nem értik, mert ez a vidék, a vidéki emberek bankja, és a mezőgazdasági területen tették a dolgukat. Rebesgetik, decem­ber 31-én lehúzhatják a rolót, mehetnek az ügyfelek 60 kilo­méterre, mert ott a legközelebbi hasonló. Úgy hírlik, nem fizetik ki a betéteket. Ez nem így van, kifi­zetik mindenkinek, aki decem­ber 20-ig felkeresi őket. Aki nem teszi, az is hozzájuthat a pénzéhez, de sajnos Szolnokra kell utaznia. Itt meg januárban marad egy felújított, korszerű épület - üre­sen. Benne volt a zöld bank, amelyik tette a dolgát a város­ban és környékén. Nem is rosz- szul, hiszen az ügyfelek elége­dettek voltak tevékenységével, mégis bezárták az ajtókat. Élt öt évet és majdnem két hónapot. Visítva elég Tomaj monostora költségvetése összességében 47,5 millió, ami nem kimondottan szaknyelven fogalmazva, visítva elég. Min­den előzetes susmussal ellen­tétben szerencsére megmaradt az iskola, amelyben jelenleg is tizenhárom nevelő pallérozza a száznyolc diákot. Áz óvodájuk sem néptelen, itt a harminchét aprósággal három óvónő fog­lalkozik. Házi szociális gondo- zottuk is van közel harminc, és a könyvtárat sem csukták be. Tavaly ide is eljutott a gáz, és a bekötött lakások szárba már száz körüli. Gazdagságuk foka a templom egeréhez hasonlít, mégis bíznak abban, hogy nem csak ezt az évet élik túl. Iskoláskorba jutott Kunhegyesen iskoláskorba ju­tott a Nagykun Kalendárium, hiszen az idén hatodszor jelenik meg, dr. Szabó Lajos szakava­tott szerkesztésében. Munkáját a helyi szerkesztőbizottság se­gítette. Ebben az évben kétszáz forintért kínálják darabját, és lesz benne évforduló-, névnap­naptár is, bár a kiadvány a mil- lecentenárium jegyében ké­szült. Remélhetőleg megnyeri a helyi kunok és az elszármazot­tak tetszését. Várhatóan Luca napján már lapozgathatják. Hogy hol lehet majd megvásá­rolni? A teljesség igénye nélkül például a művelődési házban, a polgármesteri hivatalban, il­letve a könyvtárban, meg min­den bizonnyal néhány helyen, kereskedőnél, vállalkozónál. Krematóriumot (is) készítenek A Vízgép jogutódjánál, a Hydro- gép Kft.-nél 98 ember teszi a dol­gát. Elköltöztek a régi irodáikból, eladó a 625 négyzetméteres alap­területűi egyemeletes létesít­mény. Ára 8 millió, bár igaz, hogy núnden üzlet végül megál­lapodás kérdése. Egyébként köszönik, jól van­nak, 300 milliós az éves nettó ár­bevételük, temérdek a megrende­lésük. Termelésük 90 százalékát Németországba szállítják, a töb­bit belföldi megrendelőknek. Ezek főleg cementipari berende­zések, épületacél-szerkezetek. Ami a városban és a környékén kisebbfajta szenzációnak számít, füstgázszűrő berendezéseket csi­nálnak, kettőt is egyszerre. Szi­gorú szabványok szerint, mert ezek krematóriumokba kerülnek, német megrendelésre. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Nyugdíjban, de nem tétlenségben Ferenczné Kocsis Erzsébet, a városháza művelődési osztályának a vezetője az idei Pro Űrbe díjas. Jobban mondva volt vezetője, mert már nyugdíjas. Hogy mi­ért vehette át a jeles elismerést? Szak­nyelven fogalmazva: a hosszú időn át kifejtett művelődési és közoktatási te­vékenységéért, a település kulturális ér­tékeinek a feltárásában, gyarapításában, gondozásában kifejtett kimagasló eredményeinek az elismeréseként. Eny- nyi az indoklás, amely mögött tengernyi munka áll. Tanító volt, és valahogyan az is ma­radt mindig a hanghordozásában, visel­kedésében. Pedig könyvelőként kezdett érettségi után, jól is keresett, a pedagó­guspálya mégis (el)csábította. Elvé­gezte a tanítóképzőt, tanított Tiszavár- kony-szőlőben, Kunmadarason, Kapu- várott, utána két ízben is a Kossuth isko­lában. Utána még a tanácsrendszerben művelődési főelőadó, majd az önkor­mányzat művelődési osztályvezetője. Ha visszanéz élete elejére, lehet, nem olyan fényes ez a beosztás, vagy pálya, de mégis, sokszor elmondhatta, talán ebben is benne van a munkám, talán abban is, meg emebben is, megtettem a tőlem telhetőt. Legyen szó könyvtárépítésről, szépítésről, némi támo­gatás szerzéséről, Zsigmond Ferenc szobráról, az Ilosvai-emlékülésről, a kun emlékműről, Fe­keticsről. Nagyfiát elváltán, egyedül, jobban mondva édesanyja, édesapja szerető segítségével nevelte. A legény már felnőttkorba ju­tott, Pesten él és dolgozik. Ferenczné azért hetente benéz volt munkahelyére, kol­légáihoz. Azután tanfolyamra jár Szolnokra, és szín­házlátogató busztú­rákat szervez a fővá­ros hat jeles színhá­zába. Szóval elfog­lalja magát. Olykor elmereng: Istenem, de gyorsan elrepült ez a pár évtized. Háttérembemek tar­totta magát, össze­kötőnek a vezetők és a szakmai kiválóságok között. Milyen jó lett volna, ha az édesapja is megéri azt a napot, amikor Erzsébet lánya átve­hette a városért kitüntetést. Egyébként még annyit: Ferenczné Kocsis Erzsébet köszöni, jól van, és amióta nyugdíjas, azóta (is) rengeteg a dolga. Nyugdíjasként sem unatko­zom: tanfolyamra járok, színházlátogatásokat szer­vezek - mondja Ferenczné Kocsis Erzsébet, az idei kun­hegyesi Pro Űrbe díjas Fontos a kitartás és türelmetlenség Gálné Marika tíz évig volt a magyar horgászválogatott tagja. Azért versenyeken kívül sem töltötte feleslegesen ide­jét a folyók partján, mutatják ezek a trófeák Hogy mi kell ahhoz, hogy ki­váló horgász legyen valakiből? Kitartás és türelmetlenség, mert türelmes ember ritkán fog halat. Bizonyára igaz lehet az állí­tás, mert az, aki mondja, Gál Lajosné Marika, tíz hosszú esztendeig volt a magyar hor­gászválogatott tagja. Jó né­hány hazai, nemzetközi ver­seny díjazottja. Megfordult pecásként Lu­xemburgtól Bulgáriáig, és' hogy nő létére nem akárho­gyan horgászik, bizonyítja: csapatban háromszoros or­szágos bajnok, egyéniben egyszeres bajnok, de a do­bogó valamelyik fokára any- nyiszor állhatott fel, hogy hamarjában nehéz lenne ösz- szeszámolni az érmeit. A Tisza a kedvenc vize, a férje vadász, ő pedig megma­radt ennél a csendes időtöl­tésnél. Azért nemcsak a ver­senyeken bizonyított, hiszen horogra akasztott már hu­szonkét kilós harcsát és ti­zenöt kilós pontyot is. Annyit még róla, hogy a mákos tésztával ki lehetne kergetni a világból, viszont a halakból készült ételeket na­gyon szereti. Különösen a ha­lászlét, amelyet rendszerint a hites párja főz. Általában a munkahelyén évente sok százan keresik fel, hiszen a Kun.Ug Népe Szö­vetkezet földügyeivel, bérlő­ivel foglalkozik. Ha hétvége­ken, ritkán adódik szabad ideje, azonnal á Tisza felé kormányozza négykerekűjét. Legyen jó vagy borult idő, nyár vagy kora tavasz. Mert az igaz, hogy a ver­senyzéstől már visszavonult, de a szőke folyó, a horgászás ma is kedvencei közé tarto­zik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents