Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-04 / 283. szám
1996. december 4., szerda 7. oldal Az Új Néplap A Tiszazugban Az IFOR katonáit erősítik Úgy látszik, a csépai Kondicionáló Berendezéseket Gyártó Kft. megerősödött a gépeitől, bár egyáltalán nem rózsás a helyzete. Mindenesetre a nehézségeket eddig átvészelték. Mint a vezető elmondta, az utóbbi időben eléggé megváltozott a megrendelői kör. Mostanában inkább magánszemélyek vásárolnak, nagyobb áruházak nem. Néha jelentkezik egy-két vállalkozó, akinek a konditermét szerelik föl gépekkel. Most az egyik legjobban fogyó gépük a szobabicikli (képünkön). Nem is olyan régen az IFOR békefenntartóinak készítettek komplett edzőtermeket az egyik Balaton melletti szállodában, valamint Bosznia-Hercegovinában. A sok-sok gazdasági gond ellenére még mindig biztató a talpon maradás, ami különösen azért fontos a helybélieknek, mert negyvenöt-ötven férfit és nőt foglalkoztat a kft. gépgyártó és varrodai részlege. Lift szolgálja az idősek kényelmét Egy emelettel feljebb lépnek Hatmillió forintot nyert a ti- szaugi Öregek Otthona a Népjóléti Minisztérium pályázatán a férőhelyek bővítésére. Ebből a pénzből a padlásteret építik át, így tíz férőhellyel nagyobb lesz az intézmény.- A pályázat valószínűleg azért nyerte el az illetékesek tetszését, mert a nehezen járó idős betegeknek liftet építünk, megkönnyítve ezzel a közlekedést - mondta Tégyi Istvánná, az otthon vezetője. Még idén birtokba vehetik a régi és az új lakók a tetőtéri szobákat, ugyanis már van jelentkező, sőt, várhatóan még lesz olyan, aki ide szeretne költözni. Nagyon sok a nyugdíjas a faluban - a lakosság fele! - és bizony a rokkant, önmagáról gondoskodni nem tudók száma is elég jelentős. Az épület adta lehetőségeket a padlás átalakításával teljesen kihasználják, tovább terjeszkedni nem lehet. Jelenleg huszonegyen lakA szolnoki Épülettechnika Kft. készíti az otthon liftjét nak az otthonban, tizennégy idősnek a szociális étkeztetését is megoldják, valamint hu- szonhatan szorulnak házi gondozásra, akikhez kijárnak az intézmény munkatársai. Mivel a bőség nem önti el Tiszaugot sem, ezért magukon próbálnak segíteni az otthon vezetői és lakói. Alapítványt hoztak létre, s a befolyt pénzből rendezvényeket szerveznek. Nemrégen idősek napját tartottak, karácsonyra egy kisebb szeretetcsomagot kap mindenki, ami nem sok, de szebbé teheti a mindennapok amúgy egyáltalán nem szívet melengető történéseit. „Túl jó munkát” végzett a januári tűz Az ugi levegő csodát tett A szociális otthonok falai megannyi szomorú élettörténet utolsó éveinek szemtanúi, oda általában végső elkeseredettségében vagy kilátástalannak ítélt helyzetben kerül az ember, s ebben a szomorú hangulatban is hagyja itt az élők sorát, beletörődve életének megváltoztathatatlanságába. Parókia: talán majd jövőre Viderspán József azon kevesek közé tartozik, akik hosszú életük legboldogabb napjait ilyen intézmény falai között találták meg. Tiszaugra egy sajnálatos betegség, a bénulás kényszerítette.- Életem hatvanhat évéből az eddig itt töltött fél év volt a leggondtalanább időszak, lég-"' ■szívesebben erre emlékezem vissza mindig. Feleségemtől már régen elváltam, a gyerekeim azt sem tudják nyolc éve, hogy élek-e vagy sem. Az unokáimat nem is láttam, fogalmam sincs, hányán vannak. Ezek szerint én már örökké meghaltam számukra. Bizony, ez örök bánat marad már az életemben. Hat éve vett egy kis házat Nagyréven, s úgy gondolta, most már csak a horgászással kell törődnie, a munkás hétköznapok gyötrelmeit végleg a háta mögött tudhatja.- Sajnos közbeszólt a bénulás, a bal oldalamat egyáltalán nem tudtam mozgatni. Azt hittem, mindennek végvidékéiül-' tem, s azóta teljesen rendbe jöttem, újra tudok mozogni, szinte jobban vagyok, mint régen. Az otthon mindenese lett a gyógyulás után, ha valahol bármi elromlik, akkor azt rendbe teszi.- Egész életemet végigdolgoztam, itt végre megtaláltam az áhított békét. Gyakorlatilag semmit sem csinálok, mégis, mindent megteszek, amit tudok. Ha valahol ki kell cserélni egy villanykörtét, akkor engem hívnak, és nagyon jó érzés, hogy valakiknek szüksége van rám. Szabadidőmben régi szenvedélyemnek, a horgászásnak hódolhatok. Hol a Holt-, hol pedig az élő Tiszánál töltöm a szabadidőmet. Egyetlen vágyam van csak, hogy magamhoz ölelhessem a gyerekeimet és az unokákat. Szeretném életem hátralévő éveit itt eltölteni ilyen békességben, mint most. ■Közel egy éve húzódik a januárban leégett tiszasasi református parókia felújítása. A legfőbb gond, mint oly sokszor, most is a pénzhiány. Az újjáépítéshez kevés a kapott biztosítási összeg. A leégett épület falai annyira rossz állapotban vannak, hogy nem lehet felújítani, tehát le kell bontani. A rendelkezésre álló összegnél viszont jóval többe kerülne egy teljesen új parókia, éppen ezért újabb források szükségesek. A terv már készen áll, csak a pénz hiányzik Szerencsére a helyzet nem reménytelen. Négymillió forintot már sikerült előteremteni, s ezt hozzátéve a meglévő kétmillióhoz; talán már elegendő lesz egy parókia felépítéséhez. Szintén a sasi református lel- készi hivatalt érintő ügy, hogy visszakapják a most is használt régi iskola épületét az önkormányzattól, amint készen lesz az új. Ezt egyébként azért nem lehet lelkészi hivatallá átalakítani, mert túl öreg ahhoz, hogy szerkezetileg megoldható legyen az átépítés. Az átádás időpontja meglehetősen bizonytalan, mert ez csak akkoí lehétsSgéS,' ha a diákokat el lehet helyezni máshol. Jelenleg félkész állapotban van az új iskola, a munka folytatásához kiváltási pénzt kap majd a község önkormányzata az államtól, amit az építkezésekre kell majd fordítania, hogy ne szüneteljen egy pillanatra sem az oktatás. Földvári vezetőt alkalmazott a művelődési minisztérium Stuttgartba a csarnokon át vezet az út December 1-jétől a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet és Tájékoztatási Központ gazdasági vezetőjét Gál Péternek hívják, akit Tiszaföld váron a sportcsarnok igazgatójaként ismernek az emberek. A fiatal, mindössze huszonhat éves fiatalember már harmadik diplomamunkáját írja lassan. A gépészmérnöki és a kulturális menedzseri diplomája már otthon van a fiókban, most mellékállásban a Közgazdaság-tudományi Egyetem hallgatója.- Pályázat útján nyertem el az állást barátnőmmel együtt, negyven jelentkező közül választottak ki minket. A kikötés a felsőfokú végzettség volt, a javamra talán az döntött, hogy egyik végzettségem szerint ex- pomenedzser és kulturális programszervező vagyok, s így nem csak gazdaságilag kapcsolódhatok az intézet munkájához. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor négy évig kint is maradunk. Magának az intézménynek a feladata a magyar kultúra népszerűsítése, a kapcsolatok ápolása és fejlesztése Baden-Würt- tenberg tartománnyal. Tiszaföldvámak, s ezen keresztül a megyének sem jöhet rosszul a stuttgarti „kapcsolat”. Ha konkrét együttműködés nem is lesz, legalább megismerik Földvár és Jász-Nagykun- Szolnok megye nevét. Nem nyerő az András-nap Tiszasas. November 30-a volt a telefon átadásának a határideje, s most már biztosan kicsúsznak a kivitelezők. Öröm azonban az ürömben, hogy már csak a készülékek bekötése van hátra, a házakba már bevezették a vonalakat. így összességében százhetven előfizetője lesz a Matávnak a településen, ami különösen akkor nagy szám, ha figyelembe vesszük a lakosságszámot. Közel ötszáz porta van a faluban, ennek egy része nem is lakott! Sok nyugdíjas vezettette be a technika eme vívmányát, így a század végéhez közeledve végre könnyebbé válik a kapcsolattartás a távoli hozzátartozókkal, valamint a segítségkérés. Az Pókász Endre Fotók: Mészáros Já Kopjafák a parkban Kunszentmárton. Mint arról már lapunkban írtunk, a hetes és a nyolcas számú választókerület lakói közös összefogással, valamint szponzori segítséggel építettek fel egy parkot és egy szabadtéri színpadot az Epres- kertben. A kopjafákat Virág János helybéli fafaragóművész adományozta a városnak, pontosabban a parknak. Köveznek Tiszaföldvár. Idén még két kilométernyi utat szeretne útalappal, azaz kőzúzalékkal ellátni az önkormányzat. Hétezer méteren már elvégeztek hasonló munkát, az ez évre tervezettből már csak az előbb említett szakasz hiányzik. Persze ehhez még az időjárásnak is lesz egy-két szava, de legalább a pénz már együtt van, köszönhetően a lakossági hozzájárulásoknak. Ugyan nem út-, de szintén földvári beruházás a csatorna- építés, melyre a területfejlesztési tanácstól kapott pénzt a település. Még 1996-ban fel kell használnia a pénz egy részét, ötmillió forintot, s ha minden jól megy, ezt meg is tudják tenni. Szinte mindenki tudja Öcsödön, hogy hol lakik Enyedi Antalné, vagy ha ezen a néven nem is annyian ismerik, Margó nénihez már szinte mindenki odatalálna. Férjével, Enyedi Antallal együtt sok száz gyereket tanítottak meg írni, olvasni, számolni a hosszú évek során Öcsödön és Mezőhéken. Ettől az évtől mindketten aranydiplomásnak mondhatják magukat, ötven évvel ezelőtt kapták ugyanis oklevelüket. A családfő Debrecenben, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián végzett a német megszállás évében, 1944-ben, felesége, akkor még Győrbíró Margit néven Szarvason, a Luther Népiskolai Tanítóképző Intézetben szerzett 1946-ban tanítói képesítést.- 1949-ben kötöttük össze életünket - kezdte a házigazda -, s miután a gazdaképző iskolát megszüntették (mondván, magángazdákat nem képzünk), a nejemmel Mezőhékre költöztünk. Ketten tanítottunk egy egy tantermes iskolában tizenegy évet, s mikor elmentünk, a kezdeti harmincas tanulói létszám már hetvenhatra emelkedett. Otven év munka aranyat ér Öcsödön, Enyedi Antal szülőfalujában élnek azóta. Másfél évig még mindketten tanítottak. Tóni bácsi végre szakmájának megfelelő állást kapott, a csőd szélén álló helyi termelőszövetkezet állattenyésztésének irányítását bízták rá. A keze munkája nyomán is két esztendő alatt nyereségessé vált a téesz, nem is engedték el nyugdíjig a kitűnő szakembert. Sőt, még ezután is szükség volt a tanácsaira.- Szép emlék a téeszben töltött sok év, csak mivel pártvonalon nem voltam eléggé aktív, ezért a ranglétrán feljebb ne juthattam. Ezalatt Margó néni József Attila egykori iskolájában foglalkozott a fiatal generációval.- Sajnos az épület egy idő után tönkrement. Valamit tennünk kellett, éppen elég bíráló szót kapott a település amiatt, hogy azt a házat, ahol a híres költő nevelkedett, lebontották. Szerencsére ezt már nem hagyta veszni a tanács, felújították, és helytörténeti múzeumot hoztak létre. A gond csak a gyűjteménnyel volt, ugyanis meglehetősen kevés kiállítható tárgy állt rendelkezésére.-Honismereti szakkört szerveztem az alapítóknak, és ennek keretében Az arany okleveles házaspár és a díszes diplomák kezdtük el összegyűjteni az anyagokat és különböző tárgyakat. Mindemellett szépen lassan, együttes munkával, Margó néni tollából feldolgozták Öcsöd régi és mai életének különböző területeit. A földrajzi nevektől a szólásokon át sok mindenről született könyv. Összesen 2967 népi mondást sikerült összeszedni hosszú munkával.- Nem tudok nyugodtan ülni ma sem - folytatta az aranydiplomás tanítónő -, vezetem az Arany Páva díjjal kitüntetett hagyományőrző népdalkört, amit huszonhárom évvel ezelőtt alapítottunk Csonki Sándor kollégámmal. A munkánk értékét jelzi, hogy jövő nyáron, ha minden jól megy, egy spanyolországi meghívásnak teszünk eleget, amire azért vagyunk különösen büszkék, mert minket választottak ki Magyarországról, s ez nagy szó! Margó néni nyugdíj előtti életét a kisebbeknek szentelte, de ideje mostanában sem pihenés. A népdalkor mellett egyetemisták és főiskolások diploma- munkájában segédkezik, s készül az újabb könyv, az öcsödi kubikosok és a kordésok életvitelét bemutató munka.
