Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
1996. december 28., szombat Körkép 5. oldal ________________Nézőpont N evessünk? Nevessünk! Nem kell már sok napot átélnünk ahhoz, hogy elbúcsúztassuk az óévet. Volt, akinek remekül sikerült az idei esztendő, mások a kudarcok évének könyvelhetik el, attól függően, kinek hogyan kedvezett a szerencse, no meg a saját leleményessége, ügyessége és a munkabírása. „ Bárhogy alakult is: ilyenkor mindenki visszanéz egy kicsit, „összead”, „kivon” és a végén kimondva-kimondatlanul mérlegét von az elmúlt 12 hónapról. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ennek a mérlegnek az eredménye alapvetően befolyásolja hangulatunkat ezekben a napokban. Csakhogy kudarcok ide, melléfogások oda, ha sok negatívummal és kevés eredménnyel is zárjuk az évet, néhány nap múlva itt a szilveszter. Amikor is „illik” vidámnak lenni. Sokaknak már ettől a gondolattól is borsódzik a háta: miért legyen ő december 31-én, „megrendelésre" vidám? Miért legyen épp azon a napon jókedve? Különösen akkor, ha amúgy nincs is semmi különleges oka rá? Az egzisztenciális nehézségek ellenére makacsul tartja magát az a szokás, hogy sokan étteremben mulatják az óesztendő utolsó óráit. Ebben nemcsak kényelmesség van, hogy nem kell otthon sütni-főzni a háziasszonynak, hanem egy kis „megrendelt gondtalanság” is. Gondoljunk csak bele: egy házibulin általában ismerős házaspárok, vendégek vannak jelen. Az ismerősökkel óhatatlanul leülünk beszélgetni és - mivel ismerik á családot - feljöhetnek a gondok, a problémák is. Míg egy étteremben - többnyire idegenek vagy távoli ismerősök társaságában - szó sem lehet a gondokról. Ott csak az a téma, hogy most pedig jókedvűek vagyunk és mulatunk. Bármennyire is bizarrnak tűnik a december 31-re „előírt” jókedv, van valami praktikum is ebben a szokásban. Azt sugallja, hogy erre a napra - amikor egyébként sincs semmi fontos elintéznivalónk, hiszen az országban „megáll az élet” - tegyük félre a gondokat. Hogy feledkezzünk meg ezekről arra a néhány órára. Ettől persze a gondok nem múlnak el, nem oldódnak meg, mi viszont könnyebben vesszük a nehézségeket, ha egy kicsit kikapcsolunk, nevetünk, mulatunk néhány órát, aztán felfrissült lélekkel, talán egy kicsit optimistábban folytathatjuk ott, ahol december 30-án abbahagytuk. Nevessünk szilveszterkor? Persze, nevessünk, ahogy csak tudunk. A homlokunkat ráncolni ráérünk később is, az év többi napján. Számvetés a herényi kertbarátoknál * Egyre jobbak a borok Az év végi számvetés nemcsak a gazdasági szervezeteknél, hanem az egyesületeknél is fontos. Az elvégzett munka értékeléséről, a tapasztalatainak összegzéséről közgyűlés keretében adtak számot a jászberényi Jász Kertbarát Klubnál. A kertbarát klub életében az év egyik legnagyobb eseménye szeptemberben az OMEK-on való részvétel volt. Külön figyelemmel készültek a kiskertjeik legszebb terményeit felvonultató kiállításukra, hiszen az országos bemutatón nemcsak szőkébb hazájukat, a Jászságot, de az egész megyét is egyedül ők képviselték. A gondos felkészülés eredményeként első helyezést értek el. A kiállítás létrehozásában résztvevő tagtársai segítségét megköszönve Gulyás Miklós elnök beszámolójában külön kiemelte a Déryné Művelődési Központ igazgatója, Sas István és a polgármesteri hivatal részéről Kárpáti Zoltánná segítségét. Az év során jó néhány előadást hallgathattak meg a herényi kertbarátok a mezőgazdaság és az egészségügy számos területéről. A kapcsolattartás más kertbarát körökkel egyik kiemelt tevékenysége volt a szervezetnek. Az éves programból idén sem maradhatott ki a kertbarátkor tagjai között meghirdetett borverseny. A zsűri megállapítása szerint az áprilisban bemutatott nemes italok jobb évjáratról tanúskodtak az elmúlt évekhez viszonyítva. A millecentenáriumról való megemlékezés keretében a kertbarát tagok ellátogattak Ópusztaszerre, megtekintették a Feszty-körképet. A kertbarát kör minden évben ízelítőt nyújt a város lakosságának is az elvégzett munkájukról. A terménykiállítást a Csángó-fesztivál kirakodóvásárában rendezték meg. Kínai helyett magyar kislány megy Amerikába t A kis Niki otthonra talál Niki tündéri kislány. Élénk tekintetű, kedves arcú. Csak éppen az egyik keze nem fejlődött ki rendesen, nincsenek ujjai. Emiatt arra, hogy Magyarországon örökbe fogadják, nem volt semmi esélye. Niki a fegyvernek-szapárfalui csecsemőotthonban nevelkedett addig, amíg nem találkozott Kimberlyvel és Mike-kal, akik Magyarországra jöttek, hogy örökbe fogadhassanak gyereket. A fiatal amerikai házaspár Georgia államban él, egy 50 ezer lakosú városban. A férj programozó egy sző- nyeggyárban, a feleség lakberendezőként dolgozik. Hét és fél éve házasok, és nem született saját gyerekük. Mivel mindketten örökbefogadott gyerekként éltek, így nem sokáig gondolkoztak a lehetőségen, hogy ők is hasonlóképpen bővítsék a családot.- Mindent megpróbáltunk, hogy saját gyerekünk szülessen, de lombikbébit nem akartunk - meséli Kimberly. - Két éve végleg eldöntöttük az örökbefogadást. Eredetileg Kínából akartunk, mivel ott sok a kislány, de a kínaiak túl fiatal szülőknek tartottak bennünket. Egy barátunktól hallottunk a magyarországi örökbefogadási lehetőségekről, így rögtön ide jöttünk.- Tudom, hogy napokat töltöttek már együtt Nikivel, öltöztették, fürdették. Milyen a kislány?- Csodálatos, gyönyörű, elragadó. A legszebb gyerek a világon! Aridkor elmentük a csecsemőotthonba, ő ösztönösen kiválasztott bennünket, az ölünkbe ült, beszélt hozzánk.-Nem zavarja önöket, hogy a kislánynak deformált a keze?- Tökéletes gyerek nincs. Mi elsősorban az egész gyereket néztük, és nem egy kezet, amikor az örökbefogadás mellett döntöttünk.- Hogy képzelik az életüket a kislánnyal?-Biztosan nagyon elfoglaltak leszünk. Látjuk, hogy a barátainknak is betöltik az életét a gyerekek. Mike megtanítja majd horgászni a kislányt, e'l- visszük őt az állatkertbe, a játszóközpontba, megtanítjuk zongorázni is.- Nem jelent problémát, hogy most még nem értik egymás nyelvét? Az Amerikai-Magyar Örök- befogadási Központ - amely- lyel Kimberlyék is eljutottak Magyarországra -17 gyermek- és ifjúságvédő intézettel működik együtt. így értesülnek az örökbeadható gyerekekről. Amerikában óriási az érdeklődés a gyerekek iránt, mert sok a gyermektelen család. Két évig hivatalosan is jön visszajelzés Magyarországra az örökbefogadott gyerekről, de a legtöbbjük esetében a kötelező időn túl is érkeznek a fényképek, levelek, beszámolók az új életről.- Könnyen túljutunk ezen a nehézségen. Nem a nyelv az egyetlen módja a kapcsolatteremtésnek.- Mit szólnak az ismerőseik az örökbefogadáshoz?-Csodálatosnak tartják. Ha hazamegyünk, bevisszük a gyereket a munkahelyünkre, és ott ugyanúgy megünneplik őt, mintha most született volna egy gyerekem. Amerikában soha nem titkolják el egy gyerek előtt, hogy ő örökbe fogadott tagja a családnak. A környezetünkben többen örökbe fogadtak gyerekeket, kínait, indiait. A mi tervünk is az, hogy több gyereket is szeretnénk örökbe fogadni, akár hármat, négyet is. Paulina Éva Együtt a boldog család: Kimberly, Niki és Mike. fotó: m j A fejbe szúrt páciensük is szépen meggyógyult Műtét után a beteg énekelt az orvosának A nénit nemrégen műtötték agydaganattal. A viziten elénekelte a főorvosnak a „Darumadár fenn az égen” című dalt. Hogy miért éppen azt? Mert a főorvost dr. Tóth- DaruiPéternek hívják. Tessék fölemelni a bal kézét - kéri a főorvos, mire a néni lassan emeli. Aztán behajlítja az ujjait. Ez is nagy öröm az osztályon. A műtét előtt ugyanis csak az egyik ujját volt képes behajlítani, zavarosan beszélt, és gyakran eltévedt az utcán. A nemrég operált beteg reményteli gyógyulása egy sikerélmény a sok közül, ami a részlegen dolgozók nehéz munkájának nap mint nap értelmet ad. Tíz évvel ezelőtt azért hozták létre a Hetényi Géza kórházban az idegsebészetet, hogy a koponya- és gerincsérülteket (akiket nemigen lehet szállítani) minél hamarabb, helyben meg tudják operálni. Az idegsebészet munkájának egyik részét jelenti a baleseti sérültek ellátása, de operálnak többek között agy- és gerinc- dagánatokat, végeznek gerinc-, porckorongsérv-műtéteket. Munkájukról a részlegvezető főorvos így fogalmaz:- Gyorsan kell dönteni, sürgősen elvégezni a beavatkozást. A legreménytelenebb esettel is teljes bedobással kell foglalkoznunk. Egy rajzot mutat, ami egy fejbe szúrt betegüket ábrázolja. A kés a férfi szeménél ment be a koponyájába, a szemgolyó fölött, és a szúrás az agyat is érte. De nagyon szépen meggyógyult.- Amikor behoznak egy beteget, akinek a fejéből kiáll a kés, az ember nem számít arra, hogy tünetmentesen meggyógyul, de mindent bevet a gyógyulása érdekében. Ez csapatmunka, együtt dolgozik az orvos, a nővér, a röntgenes, az altatóorvos, a műtős. lók. A legfiatalabb, Novák Edina még csak 17 éves. A betegek sorsa olykor-olykor megviseli őket. Hegedűs Judit főnővér arról beszél, hogy nemrégen egy fiatal agydaganatos beteg élete okozott lelki traumáL • (* A bénult betegek ellátása nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is terhet jelent. Hogy mi ad sikerélményt? Bármi, ami akár csak minimális javulást is jelez. Például az, hogy valaki föl tudja emelni a kezét, vagy az, hogy nemrégen agydaganattal műtötték egy kismamát, és a mama is, a gyerek is életben maradt - mesélik a nővérek: Andó Gabriella, Dobos Éva, Ádám Imréné, Mucsi Marianna és Szabófi Ilona orvosímok. Kérik, hogy említsük meg azoknak a nevét is, akik éppen nincsenek szolgálatban: Törő Anita, Donkó Judit. Kissné Mohácsi Erika, Diósné ■ Káesor .Krisztinái- Fejes- Krisztina, Kókai Pétemé, dr. Grubemé Kerékgyártó Tünde nővérek, és Ja- niga Zoltán beteghordó segít még a betegek gyógyításában. Munkájukat dr. Tóth-Daru Péter így minősíti: „Szerintem fantasztikusan nagy dolog, hogy ezek a fiatalok szinte éhbérért, három műszakban odaadóan tudnak dolgozni, és emellett még tanulnak is.” A betegek is elégedettek az itteni ellátással. Távozása előtt mindenki kap egy kérdőívet, amelyen névtelenül elmondhatja véleményét az idegsebészeten tapasztalt tevékenységről. A vélemények nagyon hízelgőek, legtöbbször felsőfokon beszélnek az itt dolgozókról. Éppen arról beszélgetünk, hogy milyen nagy dolog, hogy a Kő- olajkutató Rt. és a Stella d’Oro segítségével sikerült egy számítógépet venni a részlegre, ami megkönnyíti a munkájukat. Szóval éppen ez a téma, amikor üzenetet kapunk. Az agyműtött néni üzent: szeretné elénekelni nekünk még egyszer azt, hogy: „Darumadár fenn az égen”... P. É. A nővérek mind nagyon fiataA betegágynál balról jobbra dr. Tóth-Daru Péter főorvos, dr. Szabó Attila, Hegedűs Judit főnővér, dr. Kiss János és az osztály nővérei. FOTÓ: MÉSZÁROS Szeptember-októberben még a megye több iskolájából érkeztek olyan jelzések, hogy sok gyereknek nincsenek könyvei. Nem azért, mert - mint korábban sűrűn előfordult - nem készültek el időre, hanem mert sok szülőnek nem volt pénze a megvásárlásukra. Később, többnyire az önkormányzatok jóvoltából, a helyzet sok helyen rendeződött, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Speciális Szakiskolában azonban még most is sok gyerek könyvek (valamint jó néhány füzetek és egyéb eszközök) nélkül tanul. Tanulás könyv nélkül Koncsik Jánosné a 2. b. osztályt tanítja.- Az osztályomban huszonhárom tanuló van. Kezdetben tíznek nem volt könyve és fölszerelése, most már csak hatnak nincs. Sír az ember szíve, hogy ilyen létezik. Néhány éve ez elképzelhetetlen lett volna.- Mennyibe kerül a 2. osztályos fölszerelés?- Körülbelül háromezer forintba, ha csak a legszükségesebbeket számolom. Ősszel kaptunk az önkormányzattól gyerekenként kilencszáz forintot. Amikor ezt a pénzt át lehetett venni, minden szülő eljött, azok is, akiket egyébként sohasem látunk. Sajnos aznap nem lehetett könyveket venni az iskolában, utána meg sokan már nem könyvre költötték a pénzt. Sőt volt olyan munkanélküli szülő, aki már akkor megmondta, hogy nem tankönyvet, hanem kenyeret vesz rajta. A kilencszáz forint egyébként csupán a három legfontosabbra, az olvasás-, a matematika- és a nyelvtankönyvre volt elegendő.- Tényleg annyira szegények azok az emberek, vagy felelőtlenek inkább?- Nehéz ezt megítélni. A szegénység nagy, de van felelőtlenség is. Néha látom, hogy olyan gyerekek költenek öt- ven-hatvan forintot naponta a büfében, akiknek könyvre állítólag nem telik, a másik gyerek meg, akinek van könyve, éhezik.- Ezelőtt tíz-tizenöt évvel is voltak felelőtlen emberek, mégis volt minden gyereknek fölszerelése, mint Ön mondta.- Igen, de a tankönyvek és egyéb kellékek nem csak ösz- szegszerűen, hanem relatíve is sokkal olcsóbbak voltak. Nem lehetett olyan felelőtlennek lenni, hogy ne jusson rájuk pénz.- A fölszerelések hiánya milyen megoldásokra kényszeríti a pedagógusokat?- Próbálkozunk sok mindennel. de nem sok sikerrel. Például összegyűjtjük a használt tankönyveket, bár ezek részben munkafüzetként is szolgálnak, tehát írnak beléjük. Kiradírozzuk a ceruzával írott megoldásokat, és a könyvet újra felhasználjuk. De feladatlapokat is készítek olyan gyerekeknek, akiknek nincs könyve, még ha ez sok plusz munkával -is jár. Az iskola könyvtára kapott olvasókönyveket, ezeket kikölcsönözzük a gyerekeknek, de nem vihetik haza őket, mert könnyen elvesznek. így az otthoni-felkészülésük hiányos, hiszen az olvasást nem tudják gyakorolni.-Próbáltak beszélni a szülőkkel?- A szülők egy részével nehéz kapcsolatot teremteni. Vannak közöttük analfabéták, tőlük a gyerekek segítséget nemigen remélhetnek. Sokan még azzal sem törődnek, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak iskolába. Nem győzöm írni az ilyen fajta felszólításokat. Miután a szülők egy része cigány, talán a cigány szervezetek segíthetnének meggyőzni a szülőket, hogy érdekük a gyermekek rendes iskoláztatása. Ibolya és Ilona szénfekete szemű, mosolygós kislányok, a 2. b. osztály tanulói. Elfogódva lépnek be az igazgatói irodába, ahol még egyébként aligha jártak, de elfogódottságuk gyorsan megszűnik. Ketten is beférnek egyetlen fotelbe. Mint tanítónőjük, Koncsik Jánosné elmondta, két ügyes, érdeklődő, jó eszű kislányról van szó, akiknél különösen fájdalmas a szükséges fölszerelések hiánya.- Hogy tudtok tanulni könyv nélkül?- A tanár néni föladja a leckét, és otthon megcsinálom - kezdi Ilona, a kisebbik.- Tehát füzeted van. Az olvasást nem tudod gyakorolni?- De igen. Jár otthonra az újság, abból gyakorlom az olvasást.- Nekünk is jár - veti közbe Ibolya. - Meg bejövünk fél nyolcra, háromnegyedre, akkor megkapjuk a könyvet, és olvassuk, amíg megkezdődik az óra.- A napköziben fölkészülhetnétek másnapra.- Anyukám nem engedi - mondja Ilona.- Segíteni kell otthon ?- Igen.- Nem is szokott segíteni! - árulkodik nevetve Ibolya. - Csak játszik otthon délután.- Es te jársz napközibe?- Nem, de én szoktam segíteni, néha felsöprögetek.- Gondolkoztatok már azon, hogy mik szeretnétek lenni, ha felnőttök? A két lány néhány pillanatig a vállát vonogatja, bizonytalanul néznek egymásra, azután Ibolya megszólal:- Én tanár néni szeretnék lenni.- Én is - vágja rá Ilona. - Testneveléstanár. Az jó lenne. Amikor a két kislány kimegy, Koncsik Jánosné széttárja a karját.- Az órán figyelnek, már ott sok mindent megjegyeznek, szeretnek tanulni. Nagy kár volna, ha a szegénység meg a környezet érdektelensége miatt nem tudnának kitörni onnan, ahol most vannak. B. A.
