Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

1996. december 23., hétfő Körkép 7. oldal Új korszak a szimfonikus zenekar életében Báli József: Az új helyzetnek a színvonal emelkedését kell hoznia Mint arról annak idején tájékoztattuk olvasóinkat, a szolnoki közgyűlés határozata értelmében január elsejé­től megváltozik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar hely­zete. Az eddigi félhivatásos státus megszűnik, és az együttes profi zenekar lesz. A küszöbönálló változások­ról beszélgettem Báli József karmesterrel.-Hogyan értékeli az önkor­mányzat döntését a hivatásos zenekarrá válásról?- Úgy gondolom, ez azt je­lenti, hogy az önkormányzat a harmincéves, sikéres szimfoni­kus zenekart továbbra is a város kulturális életének meghatá­rozó tényezőjeként tartja szá­mon. Egyúttal nyilván érzé­kelte, hogy a régi keretek kime­rültek, azok között lényegesen magasabb színvonalú munkára már nem volt lehetőség. Ezért a továbbfejlődés érdekében vál­toztatni kellett a kereteken. Az önkormányzat tehát deklarálta, hogy 1997 január elsejétől együttesünk hivatásos zenekar­ként dolgozik tovább, egyúttal hozzájárult, hogy szervezetileg egyesületként dolgozzunk.- Hogyan látja a továbbfej­lődés útját az új keretek kö­zött?- Minőségileg más, új feje­zet kezdődik. A mostani mu­zsikusállománnyal szeretnék tovább dolgozni, de a jobb anyagi lehetőségek miatt mód nyílik létszámbővítésre. Egy négyéves, viszonylag lassú építkezési időszakot tervezünk, hiszen egyszerre nem lehet annyi zenészt találni, ameny- nyire majd szükségünk lesz.- Milyen anyagi lehetősé­geik vannak az építkezéshez?-Úgy mondanám, hogy az alapok megvannak hozzá. Az eddigi 10 millió 620 ezer forint mellé kapunk még 6 milliót, s ez az összeg növekszik majd az infláció arányában. Hivatásos zenekarként jogosultak leszünk minisztériumi támogatásra, ami 10-20 millió közötti összeget jelent. Számítunk szponzori se­gítségre, és természetesen saját bevételeink növekedésére is.-A zenészek egy része pe­dagógus, akik talán nem szí­vesen hagyják ott állásukat, hogy profik legyenek. Velük mi lesz?- Senkit sem állítunk azon­nal választás elé. A tanárok megtarthatják állásukat. Vi­szont több próba lesz, ehhez al­kalmazkodniuk kell. Majd ki­derül, hogy ezt ki tudja vállalni.- Eddig főleg az anyagi és szervezeti változásokról be­szélgettünk. Milyen változá­sokat hoz az új helyzet a mű­vészi munkában ?- Föltétlenül színvonal­emelkedést kell hoznia. Mint említettem, több próba lesz, többször hívunk vendégkar­mestereket, így a zenekar több­féle elképzeléssel találkozhat, jobban bekapcsolódhat az or­szág zenei életébe. Ami a reper­toárt illeti, abban is lesznek vál­tozások. A létszám bizonyos ér­telemben meghatározza a mű­sort, ha nagyobb lesz a létszám, újabb műveket lehet műsorra tűzni, elsősorban nagyobb ap­parátust igénylő romantikus művekre gondolok, amelyek­hez eddig a kis létszám miatt nem tudtunk hozzányúlni.-Az ismert viták után ho­gyan alakul a kapcsolatuk a színházzal?- Bízom benne, hogy a viták a kapcsolatot nem rontották meg. Erkölcsi kötelességünk­nek tartjuk, hogy a színház ze­nés darabjait magas színvona­lon kiszolgáljuk. A színház és a szimfonikus zenekar ilyen együttműködése egyébként nem szolnoki sajátosság, így van ez más, nagyobb városok­ban is, például Debrecenben, ahol a színházban operatársulat is működik. B. A. Betleliemes karácsonyi műsort adtak elő csütör­tökön a mezőtúri Református Általános Iskola és Diákott­hon tanulói, tanárai a belvárosi református templomban, a közelgő ünnepek tiszteletére. Karácsonyvárás a jászberényi kedvesnővéreknél A csendben fészkel a boldogság Rozária és Felicia nővért Szatmári Antalné Veronka, a jász­berényi Római Katolikus Egyházi Szeretetotthon igazgató­nője ajánlotta figyelmembe, mondván, magas koruk ellenére ma is tevékeny, közösségi emberek. Aktív szentjárók, akik es­ténként szobáról szobára viszik többekkel együtt énekelve, imádkozva, a szállást kereső Szent családot.- Százöt lakója van az otthon­nak, 89 év az átlagéletkor - mondja Veronka -, a kará- csonyvárásnak pedig évek óta külön szertartása van. A lakók adventi koszorúkat készítenek, három lila, egy rózsaszín gyer­tyával - így igénylik a kedves­nővérek -, zajlanak a lelki gya­korlatok, a kápolnában több fe­nyőfa van feldíszítve, és betle­hemet állítanak. Huszonnegyedikén este az ünnepi vacsora közben olvassa fel Veronka azt a 100-150 üd­vözlőlapot, amelyet intézmé­nyek, magánszemélyek, a püs­pöki kar, az érsek küld a lakók­nak. A felolvasás mikrofonba történik, a fekvőbetegek is hall­ják a szobákban.- Milyen emléket őriz a régi karácsonyokról? - kérdezem a 73 éves Rozária nővért, teljes nevén Szabó Fekete Máriát.-Az Irgalmas Nővérek Zár­dájában, a mai Nagyboldogasz- szony Katolikus Általános Isko­Lőrincz István, a Hortobágyi Nemzeti Park Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetének szakér­tője, ornitológusa szerint van­nak biztató jelek arra, hogy a tízéves kánikulai periódus után ebben a térségben visszaáll a vízi madárvilág korábbi rendje. Ez némileg már az idei csapa­dékos időjárásban is érzékel­hető volt, bizonyos „pálfordu- lást” figyeltek meg. Az egyik legnemesebb köl­tözőmadarunk, a gólya is rea­lában kápolna is volt annak ide­jén. A jászolban a Jézuskát fel lehetett húzni, szépen énekelt. Ma főként hallgatással készü­lünk a karácsonyra. Csendben fészkel a legnagyobb boldogság - mondja bölcsen Rozária nő­vér, aki a szétszóratás után jött vissza Szatmárnémetiből a szü­lőföldjére. 1951-től Pusztamo­nostoron, Jászjákóhalmán taní­tott rajzot, matematikát. Beteg lett, kórházba került, onnan köl­tözött négy éve az otthonba.- Tudja, az önfegyelem a leg­fontosabb. Az is baj, hogy a sza­badságot sokan összekeverik a szabadossággal. Nagyon szeret­tem tanítani... Baumann Mária Magdolna, szerzetesnevén Felicia nővér, ugyancsak négy éve, hogy be­költözött a herényi szeretetott­honba. Budapesti születésű, de világutazó - ahogyan Rozária súgja oda, miközben kedvesen nógatja nővértársát, beszéljen az életéről. gált a kissé hűvös, de csapa­dékban bővelkedő időjárásra. A tanyai kéményeken, vil­lanyoszlopokon, öreg, odvas fákon rakott fészkeikben oly­annyira jól érezték magukat, hogy egy-egy fészekben négy­öt fiókát is költöttek. A vizes területeken található táplálék­ból legtöbbjét egészségesen felnevelték, kiröptették, csu­pán az életképtelenebb egye- deket szelektálták ki, távolítot­ták el a fészkekből. Baumann Mária Magdolna Felicia nővér megrántotta a lábát, most éppen gyen­gélkedik Felicia 84 éves, elesett a lép­csőn, éppen gyengélkedik, há­romheti fekvőgipsz után még mindig fáj a bokája. Kis kéretés után mesél.- A pesti lakásomat az uno­kahúgomnak adtam, én meg Bécsbe költöztem. Ott voltam főnővér egy kórházban, majd Amerikába hívtak segédnővér­nek egy rendi otthonba. Tizen­egy év után, ’ 90-ben jöttem haza. Románia következett másfél évig. Egész idő alatt fá­tyolban jártam. ’92 júniusában jöttem be az otthonba.- Hogy lett szerzetesnővér?- Nem ismertem a szerzetesi életet, de valami különös vágy indított erre. Huszonöt évesen döntöttem úgy, hogy bemegyek a rendbe. Édesanyám nem elle­nezte, de sírtam, mikor elbú­csúztam tőle. Előtte éveken át kibáloztam, kistrandoltam ma­gam. Vonzódtam a nővérekhez. Ä villamoson is igyekeztem abba a kocsiba szállni, ahol ők álltak. A jó Isten hívó szava volt, hogy nővér legyek, máso­kon segítsek. Jól érzem itt ma­gam... Kép és szöveg: Simon Cs. József Ami a parti és városlakó molnárfecskéket illeti, számuk csak kissé csökkent, megfi­gyelhető volt esetükben is a lakóhelyváltozás. A nagy múltú szolnoki Ságvári úti vé­dett molnárfecsketelep lélek- száma ezen a nyáron kisebb volt a megszokottnál, ugyan­akkor tömegesen rajzottak a Városmajor úton, a vasútállo­mási toronyház környékén és a Tabán területén. A vízi madárvilágnak gond­ját viseli a Madártani Egyesü­lethez kötődő, de önálló jogi személyként működő szolnoki Jász-Nagykun Természetvé­delmi Egyesület. Most az eny­hébb, esetlegesen keményebb tél idején is megfigyeléseket végeznek a madárvilág moz­gásáról. -endrész­Ki mit tud?- győztesek segítségével Ihaj-„csuhéj” Tiszafüreden Tegnap egész napos táncos gála volt a tiszafüredi szakmunkásképző iskola aulájában. A tiszafüredi Népművészeti Alapítvány, valamint a Pátrya Művé­szeti Alapiskola a városi önkormányzat támogatásá­val egy régi szép hagyo­mányt elevenített fel a kö­zelgő karácsony alkalmá­ból: „Csuhéj” néven meg­hirdetett rendezvényük a még fellelhető népi ha­gyományok ápolását, meg­őrzését szolgálta. Ehhez szakmai szem­pontból profi segítséget ad­tak az iskolában tanuló gyerekeknek és a megyé­ből érkező vendég-baráta­iknak a „Ki mit tud?” ko­rábbi győztesei és idei dön­tősei; a Nyírség Néptánc­együttes szólistái és ál­landó kísérőik, a debreceni „Csürdöngölő” zenekar. Stílusosan szólva, köz­reműködésükkel igaz „ihaj-csuhéj” hangulat ke­rekedett. Mindezek mellett a játszó- és táncházak, a közös daltanulások is hoz­zájárultak a mintegy két­száz gyermek szórakozá­sához. - p ­Semmi sem lehetetlen / Életrevaló plusz program A kunhegyesi Kossuth Lajos Általános és Speci­ális Szakképző Iskola 4. c osztályos tanulói levél­ben keresték fel szerkesz­tőségünket. A „Csipke­bogyók” néven vetélkedő kisdiákok azért kérték segítségünket, mert a III. Életrevaló Plusz Prog­ram országos játékában kívántak (kívánnak) részt venni, melynek egyik feltétele, hogy va­lamely jó cselekedetükről jelenjen meg híradás. Nos, a „Csipkebogyók” a kunhegyesi Garai úti óvo­dásoknak készítettek aján­dékokat saját kezűleg, amellett, hogy mesés- könyvek és kifestők is ju­tottak a karácsonyi cso­magba. Remélhetően az ovisok sokáig és szívesen játszanak majd a „Csipke­bogyók” meglepetéseivel, ami hozzájárul karácsonyi örömükhöz. Talán az utóbbi fontosabb minden­nél. Mindezen által mi is készséggel segítünk a fen­tiek híresztelésével abban, hogy a mi „Csipkebogyó­ink” így részt vehessenek az országos versenyben. Alkalmazkodva levelük mottójához, miszerint: „Semmi sem lehetetlen”! Rozária nővér az Olvasó nő című olajfestményével / Átrendeződés a vízi madárvilágban Visszaáll a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben a korábbi rend Az elmúlt évtized kemény, viszontagságos, aszályos időjárása megváltoztatta a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet és a Körös­völgy vízi madárvilágát. A visszatérő, tartós kánikulában el­tűntek a kisebb vízterületek, tocsogók, a rövidláb'' kiskócsa- gok, bakcsók fontos tanyázó-, táplálékszerző területei. Követ­kezésképpen a víziszárnyasok átrendeződtek, olyan hazai terü­letekre költöztek át, ahol jobb életfeltételeket találtak maguk­nak, számuk viszont csak kismértékben csappant meg. Lovas kocsival az orvoshoz A lovas kocsija bakján várakozik egy ember Abonyban, a gimná­zium szomszédságában. Halkan permetez a decemberi köd, fázó­san húzza össze magát a bakon ülő. Bubelka Istvánnak hívják, hatvanhatot számlál. Vasutas­ként kereste a kenyerét, és a já­randóságát évek óta a postás hordja. Aligha gebed bele, mert az ilyen-olyan emelések után is éppenhogy tizenhatezer. Pista bácsi a város szélén lakik, és fe­leségét hordja a messziből az or­voshoz. Lehet ez a távolság oda- vissza öt kilométer, és a párja 1958 óta sűrűn felkeresi a fehér köpenyeseket. Nehezen közle­kedik, pedig már protézist ope­ráltak a lábába. Hat gyereket ne­veltek fel, és már nyolc unoka is született. Mindahányan Abony­ban laknak, úgyhogy sűrűn ellá­togatnak öregedő szüleik vásár­tér körüli házába. Időközben megérkezik Pista Bubelka István messze lakik a rendelőtől, ezért lovas ko­csival hordja nehezen járó feleségét az orvoshoz fotó: cs. i bácsi felesége is. Nehezen felka­paszkodik az ülésre, eligazítja a pokrócot, majd az öreg vasutas így szól:- Gyerünk, Baba, mert lassan etetni kell a süldőket... És Baba, a hétéves, egy lóerős paci megfeszíti a hámot, hiszen szóból ért az ember, jó szóból. Hát még a ló... D. Sz. M. A jászberényi „Működjünk együtt” program életképes Karácsonyi játék a Maci óvodában A Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatói ’93 óta vesz­nek részt a „Működjünk együtt” játékpedagógiai program­ban. Az évek, során több száz óvodásnak és kisiskolásnak szereztek örömteli perceket a játszóházi foglalkozások során. szerep jut annak, hogy a tanító- jelöltek kipróbálhassák a mun­kájuk során oly fontos pedagó­giai képességeiket, megismeijék a ,Jiatni tudás” eszközeit. A Soros Alapítványtól és a KOMA-tól nyert pályázati tá­mogatásokkal az első- és má­sodéves hallgatók pedagógiai gyakorlatukat kiegészítve, a jászberényi óvodásokkal és is­kolásokkal eljutottak már Deb­recenbe, Jászkarajenőre, Új­szászra. A herényi Kossuth úti óvodában hagyománnyá vált, hogy a főiskolások egy-egy kedves műsorral jelennek meg, és az óvodásokkal együtt váiják a Mikulást. Legutóbb a herényi Maci óvodában ünnepi hangu­latú ,játszóházas karácsonyvá- rást” (képünkön) szerveztek a herényi főiskolások. A foglakozások céljai között az örömszerzés mellett fontos A „hatni tudás” eszközeit gyakorolhatják a kicsinyeken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents