Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-19 / 296. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. december 19., csütörtök Egyre veszélyesebb eljutni a Barack úti buszmegállóig Állandó rettegést jelent az átkelés Egyre komolyabb gondot jelent a szolnok-kert- városi Barack út és környéke lakóinak a Szan- daszőlős felől érkező autóbuszok megközelítése, egyre veszélyesebb eljutni a Barack úti megállóig. A nagy forgalmú főútvonalról átjutni a túloldalra csak mutatványokkal lehet. Kisgyermekes anyák kicsinyeikkel és iskolások vannak életveszélyben nap mint nap az áthaladó autók forgatagában. Mi úgy érezzük, a feljáróhoz (lejáróhoz) messze van az említett buszmegálló. Az utazni szándékozók vagy szemben haladnak a forgalommal - kitéve magukat a legnagyobb veszélynek és annak, hogy ruhájuk sártól csöpög csapadékos időben - vagy valahogyan átjutnak a túloldalra, és a forgalommal egyező irányban jutnak el a buszmegállóhoz. Mivel az autósforgalom szabadon hömpölyög és alig törődnek a volán mellett ülők az ott közlekedő gyalogosokkal, gyakran a sofőr jóindulatán múlik, hogy elérik-e az utasok a buszt, átémek-e úgy a túloldalra, hogy közben nem szaladnak egy kocsi kerekei alá. Ez a helyzet mostanra elviselhetetlenné vált, állandó rettegés az itt lakóknak a közlekedés. Talán, ha lenne felfestett átjáró, megszűnne a veszély- helyzet. De kellene egy szilárd burkolatú sáv is a gyalogosok számára, hogy az országút szélén haladva ne a sárban, pocsolyában tapossanak. Egy figyelmeztető tábla is elkelne az autósoknak, hogy itt gyalogosforgalom is van - mert rettentő sebességet diktál egyik-másik. Az is megoldás lehet, ha a távolabbi - s egyben túloldali - megálló kerülne közelebb a feljáróhoz és a másik - a lépcsővel egy oldalban lévő - kerülne távolabb. Ezen ötletek valamelyike minden bizonnyal a biztonságosabb közlekedést szolgálná. Köszönjük az önkormányzatnak, hogy a feljárót felújíttatta, de engedjenek meg egy megjegyzést: véleményünk szerint változatlanul keskeny és meredek, az édesanyák küszködnek a babakocsik cipelésével minden utazás alkalmával. Kérjük, találjanak ki erre is valamilyen megoldást! Az itt lakók nevében: Polónyi Gáborné, Szolnok Küldjön egy képet! A szolnoki sajtótörténeti kiállításhoz Rangos sajtótörténeti kiállítást láthattak a szolnokiak az elmúlt napokban a Városi Művelődési Házban. Kezembe került egy felvétel, amely 1928-ban készült Esmond Harms- worthról és vendégeiről egy vacsorán. Apját - Rothermere Harold Sidney Harmsworth vis- countot - a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére - Magyarország ügyének felkarolása, a magyar kérdésnek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe állítása és így végeredményben az általános emberi igazság szolgálatában szerzett történelmi jelentőségű érdemei elismeréséül - a magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem Tanácsa a jogtudományok tiszteletbeli doktorává avatta ugyanezen esztendőben. Az alkalomból a lord fia is ellátogatott hazánkba, akit példátlan melegséggel ünnepelt a magyar nép. Esmond Harmsworth a magyar újságírók tiszteletére vacsorát rendezett. A képen (balról jobbra) Rákosi Jenő, Harmsworth, Vészi József, Ward Price, a Daily Mail lapok helyettes fő- szerkesztője, Márkus Miksa, a Magyar Újságírók Egyesülete elnöke, valamint Salusinszky Imre, az Újságírók Kórház és Szanatórium Egyesülete elnöke látható. Dr. Nemes András, Szolnok Szívükben ma is zagyvarékasiak Szemét és pocsolya a belváros szívében Nincs az évnek olyan napja, hogy legalább kétszer ne mennék el a szolnoki Ady Endre úti műszaki szakkönyvüzlet előtt. Elegáns, tip-top kis bolt. Éppen ezért feltűnő, hogy csapadékos időben az előtte húzódó járdán - járdában - áll a víz, amit a járókelők előszeretettel használnak szemetesnek; ide dobálják a cigarettavégeket és az elhasznált papírzsebkendőket. Ez az állapot szinte állandósult, mert mire kiszáradna a mélyedés, jön egy újabb eső, így a megszorult pocsolya előbb-utóbb bűzössé válik. Télen, amikor a víz belefagy, az elővigyázatlan járókelő biztosan landol a betonon. Mielőbb meg kellene csináltatnia az önkormányzatnak ezt a járdaszakaszt, elkerülendő a baleseteket és a szemetelést. Sz. G.-né, Szolnok Információs és szolgáltatónap időseknek Akire szívesen várunk A december a várakozások, vágyakozások hónapja. Ki-ki a neki legfontosabbat várja: a gyermekek a Mikulást, a kis Jézust, a felnőttek nagy tábora meg a postást. Kedves vendég minden nyugdíjas és munka- nélküli otthonában; a címzettnek házhoz viszi a küldeményt. Akik nem tudják kivárni, hogy rendben megérkezzék, becsengessen, elébe mennek reggel, még mielőtt elindulna napi kőrútjára. Kívánok nekik jó egészséget s azt, hogy jövőre is legyen módjuk könnyíteni a hétköznapok nehéz gondján az esedékes nyugdíjakkal, segélyekkel, járadékokkal. Molnár Ferencné, Szolnok Szent karácsony havában Megértem a hetvenediket. Nem számítottam rá. Tele teherrel, gonddal, feszültséggel azon töprengek, mit hozhat még a jövő esztendő? Jóra nem számítok. Általános áremelések. Hiába nő jövőre a nyugdíjam, akárhogyan számolok, nem tudok kijönni belőle. Pedig már eddig is nagyon nehéz volt. Még jobban össze kell húznom a nadrágszíjat, hogy talpon maradhassak, hogy ehessek, futhessek, világíthassak. Mily ’ régen volt, hogy egy könyvet vehettem! Örülnöm kéne a mának, mert hetvenen túl minden nap ajándék. Nem tudok örülni. Ráérősen bámulom ablakomból az utcát. Megtört arcú édesanyákat látok kopott ruhás, alultáplált gyermekekkel. Errefelé, ahol én lakom, egyre többen vannak. Jól ismerem ezeket az arcokat, Naponta várom a találkozást. Sebtében ösz- szekapkodott, kis csomagommal ballagok utánuk, és biztató szavakkal nyújtom át az alamizsnát: benne kenyér, tej. Ennyire telik. Ha mások is csak ennyit adnának, ha így éreznének! Könnyebb lenne a szegénység. Mikor látjuk újra mosolyogni az elgyötört anyaarcokat, boldognak a vézna gyerekeket? Karácsony jön ... Bérezi Jenő, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A tavalyi sikeres premier után a művelődési házban idén is megrendezték a Zagyvarékas- ról elszármazottak találkozóját. A csaknem százhetven vendég a helyi általános iskola és a Nyugdíjas Műkedvelő Művészeti Csoport másfél órás műsorát tekintette meg. Fellépett a mazsorettesoport, láthatták az Európai idősek I. baráti találkozóján is bemutatott köröstárká- nyi ugróstáncot, a martfűi minősítő népdalversenyen arany minősítést szerzett, műkedvelő művészeti csoport produkcióját, a törökszentmiklósi nyugdíjasok Ki mit tud?-ja egyik különdíjasának, Csömör Boldizsárnak harmonikakísérettel előadott nótáit, a nívódíjas Este a fonóban című zenés-táncos produkciót. Az ország számos pontjáról érkező vendégek között üdvözölhettük Móricz Imrét, Móricz Zsigmond fiát, felesége társaságában. Amikor csak teheti, visszatér a kis faluba, ahol éveken át nevelkedett, s büszkén meséli a régmúlt történéseit, az egyszerű falusi emberekről őrzött emlékeit. Mert nem volt más ez a rendezvény, mint emlékezés; rég elfeledett arcok újra felidéződtek. És hogy minél emlékezetesebb legyen, arról a nagyszerű zene is gondoskodott. A hajnalig tartó mulatozás talán kedvező jele annak, hogy jövőre is lesz találkozó. Földes Barnabás A Nyugdíjasok Megyei Egyesülete immár negyedik alkalommal rendezte meg az idősek információs és szolgáltatónapját. Az Országos Gerontológiai Intézet igazgatója, dr. Vértes László, dr. Árok Terézia főorvos asszony és Kunné Nagy Ágnes gyógytornász tartott előadást az érdeklődőknek, akik termékbemutatót is láthattak a Kapocs-Háló Alapítvány és a Sziget Szövetkezet jóvoltából. A megyei rendelőintézetből Morvái Istvánné vércukorszin- tet, az egészségügyi szakközép- iskola diákjai vérnyomást mértek díjmentesen. A Fórum című műsorunkban vendég volt a Népjóléti Minisztérium, a megyei és városi önkormányzat képviselője, valamint a megyei nyugdíj-biztosítási igazgatóság igazgatónője. {Sokféle kérdés hangzott el, melyekre korrekt válaszokat kaptunk. Vendégeink felkészültsége és embersége valamennyiünknek imponált. A nap méltó befejezéseként a megyei nyugdíjasklubok műkedvelő - országos ezüst vagy arany minősítéssel díjazott - tagjainak műsorát láthattuk. Az utólagos visszhangok is igazolják, hogy rendezvényünknek igen nagy sikere volt. Köszönhetjük ezt többek között annak, hogy önzetlen segítőket találtunk, akiknek hálásak vagyunk, s reménykedünk abban, hogy támogatásukban a jövőben is részesülhetünk. Nekik és minden nyugdíjas társunknak szeretetteljes karácsonyt, jó egészséget kíván a megyei nyugdíjas-egyesület vezetősége nevében: Demény Istvánné titkár Szép épület, rendezetlen környezetben Elkészült a szolnoki városi rendőrkapitányság új épülete, hamarosan beköltöznek a szomszédságunkba. Az utcáról nézve az épület impozáns, de ami mögötte van, kritikán aluli. Az építkezés megkezdése óta szemét- és törmelékhegyek nőttek ki a földből a főépület és a lakóházak közötti területen, s ez nem a legszebb látvány a rendőrkapitányság ablakaiból sem. Nem is szólva a düledező, helyenként életveszélyes épületekről, melyek a város egyik leendő központi épületét körülveszik. Várakozással tekintünk az elkövetkezendő napok elé: vajon a környék rendezését mikor kezdik meg? Szabóné B. Judit, Szolnok A Jászapáti» élő Ballagó Sándor és felesége, Rusvai Margit a napokban ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját. Az idős házaspár örömteli családi összejövetelen fogadta a jókívánságokat. (beküldött fotó) Játék a nemzet egészségével Mi, betegek már 1991-ben figyeltünk arra, hogy a lakosság egészségi állapota rohamosan romlik, lassacskán a betegek országa leszünk. A hazai és külföldi tudományos anyagokra építve két alkalommal az egészségügyi miniszternek, majd Horn Gyula miniszterelnöknek küldtük el anyagunkat, amelyben az óvodás, iskolás és katonaköteles korú fiatalok egészségi állapotáról adtunk számot, de a rákos, a szív- és érrendszeri betegségek csökkentésére - a hazai gyógyítás mellett japán, kínai, amerikai és német eredmények tanulmányozására - is tettünk javaslatot. Sajnálatos, hogy az 1991 óta tervezett egészségügyi törvény a mai napig sem született meg, miközben a társadalmi átalakulás utóbbi öt évében óriási szegénység következett be, az egészségügyi tárca pedig a legdraszti- kusabb elvonásokat vitte véghez. Az élelmiszerárak és az egyéb kiadások szüntelen növekedése oda vezetett, hogy egy jelentős tömeg a napi élelmet sem tudja megadni családjának, sok gyermek éhezik, s a nélkülözhetetlen ásványi anyagokhoz nem jut hozzá a szervezet. Mindez az ellenálló képesség rohamos gyengülését eredményezte. Ez az állapot legfőképpen a hárommillió kisnyugdíjason, a hatszázezer cukorbetegen, az állástalanokon, hajléktalanokon és a gyermekeken mérhető. A kormányintézkedések következményeit kellő időben felmérve, dr. Kovács Pál, egykori népjóléti miniszter le is mondott. Lelkiismereti okokból nem vállalta Szabó György sem a miniszterséget tovább, belátta a nemzet egészségi állapotának romlását, a nép életének ellehetetlenülését. Mi azt mondjuk, hagyják békén a kórházakat, rendelőket és az egyetemek orvosait! Nekik nem az a feladatuk, hogy bárkivel is viaskodjanak az intézmények fennmaradásáért. A nemzet egészségi állapotát nézve, Magyarországon kórházi ágyfelesleg nincs. Orvosfelesleg sincs. Legfeljebb a magyar otthonokban van ágyfelesleg, ahonnan sorra kihalnak az emberek. Az egészségügyre nem rárakni kell a terheket, inkább levenni róla más ágazattal szemben. Rohamosan csökken a termelő ágazatban a dolgozók aránya az eltartottakéhoz képest, már most látható, hogy 2010-re felborul a demográfiai egyensúly. Az egészségügyön most megtakarított milliárdok száz és száz milli- árdban mérhető károkat okoznak. Meggyőződésünk, hogy az életen senkinek nincs joga spórolni! Követeljük, hogy a kórházak, a szak- és körzeti orvosok dönthessék el - minden félelem nélkül kinek, mennyi gyógyszerre van szüksége, ki, milyen támogatásban részesüljön. Bizalmatlanság és egyéb okoknál fogva ne küldözgessék a betegeket ide-oda, felülvizsgálatokra. Az orvosságok árát tovább ne emeljék, mert azokat kiváltani már így sem tudják a betegek, gyógyítómunkát pedig gyógyszer nélkül nem lehet végezni. Már most felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a tervezett törvény a beteg emberek országában jó és időtálló nem lehet, ha nem foglalja magában a természettudományon alapuló gyógyítást is. A természettudomány körül kialakult lehetetlen helyzetben szintén a kormány és a minisztérium felelősségét látjuk. Kérdezzük: miért gyógyít külön - plusz költségre - a természetgyógyászati intézmény ambulanciája és oktatóközpontja? Hiszen nélkülözhetetlen lakossági igényt elégít ki, milliárdos nagyságrendű gyógyszer-megtakarítással jár és bizonyíthatóan eredményesen dolgozik. Javasoltuk, hogy a kormányzat föglalja törvénybe az egyetemes gyógyítás mellett az alternatív tudományokon alapuló gyógyítást is. Dr. Kovács Pál volt miniszter is beszélt arról, hogy a külföldről valutáért beszerzett gyógyszerek nem segítették kellő mértékben a betegek gyógyulását. Tehát szükségesnek látjuk, hogy a hazai gyógyítómunkában az alternatív gyógyítás is kapjon helyet. Ismé rm, milliárdos megtakarításokról van itt szó, ezenfelül a különböző betegségek közös gyógyítása sokkal nagyobb eredménnyel járhat. Javaslatunkra a miniszterelnök főtanácsadója két alkalommal is azt válaszolta visz- sza, hogy nincs ideje a miniszterelnöknek annak tanulmányozására. Egyelőre anyagunk szakértők előtt van - azt azonban nem tudni, hogy azok milyen szakértők, kádármesterek vagy tűzikovácsok. A főtanácsadó egyébként egyetért levelünk tartalmával, igazat is ad. Lezsák Sándor, Pető Iván és Torgyán József országgyűlési képviselők válasza is birtokunkban van. Meggyőződésünk, hogy soron kívül volna szükség a szörnyű sorsban élő cukorbetegek étrendjének kiegészítő támogatására is - gyógyító hatásukra és igen magas áraikra tekintettel -, mert az érelmeszesedés, az agyvérzés, az infarktus, a végtagi amputációk száma e betegségben szenvedőknél is egyre nő. Elismerésünk az orvostársadalomnak, mert annak ellenére lelkiismeretesen dolgoznak, hogy évek óta zavaija munkájukat a kormányzat átgondolatlan döntéssorozata. Elismerés a gyógyszerészeknek is, hisz hihetetlenül nehéz etikai problémákkal néznek szembe, és sok konfliktus kezelésére kell még felkészülniük. Id. Olej Zoltán, Szolnok
