Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-17 / 294. szám

1996. december 17., kedd Megyei Körkép 7. oldal A virradattal érkezett a böllér Szegény röfögő: talán már csak az örök moslékos me­zők birodalmában tudja meg, hogy előző este miért éhez- tették. Csak egy kis híg ivóst kapott Jászladányban, Bá- gyiék portáján, úgy szakadt rá a csillagtalan sötét éj. Pe­dig a másnap hízószemmel nézve még rosszabbul kez­dődött. Hiába tiltakozott 180 kiló­jának minden izmával, erős kezek ragadták meg, és mire a harmadikat kukorékolta a kakas, a vére már egy tálban alvadt. Nem telt el pár óra, és ár- tányunk földi maradványait nincs az a Nobel-díjas tudós, aki megközelítőleg is össze tudta volna rakni. De hát nem is ez a cél, ha­nem valami olyasmi, hogy a jó súlyú hízó immár oldalas, Három gyilokszerszám meg az áldozat legeleje, azaz a feje haralu, hurka, kolbász, sza­lonna, zsír, darált hús formá­Ennyire hófehér a ruhája csak akkor lehetett, amikor megszületett Kolbászkígyók szépen, sorban egymás mellett jában szolgálja azt a három családot, akikért távoznia kellett erről a poros, saras földtekéről. Disznóvágások szezonja révén őhízóságának csendes belenyugvást, a belőle fo­gyasztóknak jó étvágyat kí­vánunk! D. Sz. M. Fotó: I. Cs. Levéltári ingajárat elvárás és lehetőség között Ha jól meggondoljuk, a közművelődés nem tartozik egészen a megyei levéltár feladatai közé, hiszen az egy igazgatási feladato­kat ellátó tudományos intézmény. Ennek betudhatóan csupán a ’80-as évektől kezdve, a levéltár nyitottabbá válása jegyében kezdett érdemibb közművelődési tevékenységet folytatni. A „feledékeny” mester története Javítás címén eladta a bútort A reklám, a hirdetés nagy érték, fontos mozzanat mindennap­jainkban, hiszen tele van velük a rádió, a televízió, az írott sajtó. így történt esetünkben is, amelynek az is lehetne a csat­tanója, hogy egy olyan szakember a főszereplő, aki javítás he­lyett túladott a bútorokon. Pontosabban mondva egy részükön, de a többi „munkájában” sincs sok köszönet. Hogy ez mikép­pen történhetett meg, erről szól írásunk. Azóta fogadják az iskolák tanu­lóit, akiknek útmutatással szol­gálnak a levéltár tevékenységé­ről és az ott tárolt anyagról. Kü­lön kérésre bizonyos témákhoz - így például a szabadságharc­hoz - kapcsolódóan előre készí­tenek anyagot, s arról vagy ők, vagy a tanárok tartanak elő­adást. Első próbálkozásként két éven át fogadták kéthetenként a tiszakürti tanulókat, akik a le­véltár mellett az ahhoz kapcso­lódó segédtudományokkal is­merkedtek. Örömmel vettek részt a foglalkozásokon. Sajná­latos jele a falusi iskolák hátrá­nyos helyzetének az is, hogy a községi önkormányzat már nem tudja finanszírozni a Szol­nokra való utazásukat. Most a szolnoki Eötvös József Általá­nos Iskolával folytatják ugyan­ezt a munkát. Esetenként - társintézmé­nyekkel közösen - kiállításokat is rendeznek. Csupán példaként említjük a megye megalakulá­sának 120. évfordulójára a me­gyeházán rendezett és a re- demptiót idéző vándorkiállítás­hoz a levéltár által biztosított anyagot. Igazgatási tevékenységet is ellátnak a megyei levéltár dol­gozói. A hozzájuk forduló ügy­feleknek különböző igazoláso­kat és egyéb iratokat - például építkezésekhez tervrajzok má­solatát - adnak. Különösen 1991-től, a kárpótlási jegyek megjelenésétől nőtt meg a le­véltár ügyfélforgalma. Körül­belül hatezren fordultak kárpót­lási kérelemmel hozzájuk. Je­lenleg a hadigondozottak és a hadiárvák kárpótlása van fo­lyamatban. Akinek ilyen igénye van, az fordulhat hozzájuk. A levéltár munkatársainak említett tevékenysége főleg azért elismerésre méltó, mert mindezt a szakmai munka mel­lett kell elvégezniük. Az a tény, hogy begyűjtik az iratanyagot, ellátják segédlettel, kiszolgál­ják a hozzájuk forduló kutató­kat, a kívülállók számára nem ismeretes. Ezért szükséges, hogy legalább egy bizonyos kör számára a kiadványokból is­mert legyen a munkájuk. 1986 óta minden évben kiadják a Le­véltári Évkönyvet, s tavaly megindították a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltár Köz­leményei című sorozatukat. Ennek első számában jelent meg Cseh Géza Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása című tanulmánya. Ä második szám Zádomé Zsoldos Mária Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai című tanulmányát tartalmazza. Manapság a kiadványok költségeit is nehéz, szponzorok nélkül szinte lehetetlen előte­remteni - hát még a fejlesztés anyagi hátterét. A korábbi években nem volt annyira ke­vés a költségvetési előirányzat. Egy-egy kis összeget félre tud­tak tenni, s a megtakarításból új tetőteret építettek. Annak vég­leges kialakításához azonban még tetemes summa hiányzik. Pedig nagy szükség lenne rá, akárcsak a raktár bővítésére, hi­szen a tavaly megjelent levél­tári törvény szerint az anyagok már 15 év után kutathatók. Te­hát ha most a levéltárban lenne 1981-ig az iratanyag, lehetne kutatni, ha az nem sértene sze­mélyi jogokat. De hát - tárolási nehézségek miatt - csak 1973- mal bezárólag van bent az ot­tani tárolásra szánt iratanyag. A kintlévőség mintegy háromezer folyóméter, a levéltárban tárolt iratanyagnak körülbelül a fele. A tetőtér beépítésére meg azért volna szükség, mert ott irodákat, restaurátorműhelyt, könyvtárat lehetne kialakítani, s lenne helye a számítógép­nek, a mikrofilmfelvevőnek, a másológépnek. Sok minden kellene tehát - az említettek mellett a költ­ségvetési előirányzat emelése - ahhoz, hogy az intézmény megfelelhessen a levéltári tör­vény előírásainak. Esete jól példázza azt, hogy nemcsak elő kell írni valamit, hanem a feltételeket is biztosítani kel­lene hozzá. Üdvös lenne, ha a levéltárnak nem kellene in­gázni az elvárás és a lehetőség között. Simon Béla Szilágyi Lajosék Kunhegyesen huszonötödik házassági év­fordulójuk alkalmával úgy döntöttek, hogy korábbi, mu­tatós ebédlőbútoraikat, ülő- garnitúrájukat fel kellene újí­tani. Politúroztatni, ahol szükséges, a szöveteket áthú- zatni, szóval egy kicsit hely­repofozni. Kapóra jött, hogy a helyi, városi újságban olvasták, hir­deti magát egy Sebella István nevű vállalkozó, aki hasonló tevékenységet végez. A mű­helye a Zádor utcában talál­ható. Azt tudták róla, hogy Sebella úr nem kunhegyesi, de azért megegyeztek vele. Elvitte a bútorokat, sajnos el­ismervényt nem készítettek mindenről, sőt az időpontot sem rögzítették, mikorra lesz kész a munka. A vállalkozó hamarosan benyújtott egy számlát, hogy húszezer fo­rintra lenne szüksége bizo­nyos anyagok megvételére. Nem érették, miféle mester, kárpitos az, akinek még enyve sincs, ezért valamit gyanítva csak ötezret adtak. Ezt is úgy, hogy együtt vásároltak be Szolnokon. Azt is mondta, a műhelye Martfűn van, majd ott hozza helyre a bútorokat. „Lakkozott” válaszok Telt, múlt az idő, a székeket valóban átfestette, bár finoman fogalmazva ez a tevékenység aligha tartozott a mestermunka fogalmába. Nem hogy szép fé­nyesek lettek volna a farészek, inkább tompa matt színűek. Kiderült, olyan lakkot vitt rá­juk, amelyet nem ecsettel kel­lett volna szétkenni, hanem rá- fújatni. Szomorúan hozták el a székeket, miközben a többi ott maradt. Közben 1995 májusa lett, és úgy határoztak, az ef­féle munkából nem kérnek: a szekrényeket, az ülőgarnitúrát, a kinyitható heverőt inkább visszahozzák. A mestert ritkán találták, de az élettársa el­mondta, azért nem készült el eddig a többi, mert megfelelő lakkot nem kaptak és anyagot sem az áthúzásra. Kellett volna újabb 40-45 ezer, amiről Szi­lágyiék ezek után hallani sem akartak. Jelentették kálváriájukat a helyi polgármesteri hivatal il­letékesénél. Ott először azt a választ kapták, hogy ennek az embernek nincs vállalkozói engedélye, de ezt az állítást 1995 augusztusában módosí­tották, mondván: van iparen­gedélye. Közben ők sem tétlenked­tek, mert egyre jobban érezték, valami nagyon, de nagyon nincs rendben. Panaszt tettek a fogyasztóvédelmi főfelügyelő­ség megyei felügyelőségén. Meg is érkezett a válasz dr. Takó Éva aláírásával, miszerint írásba az égvilágon semmit nem foglaltak, javasolták: vagy egyezzenek ki, vagy bírósági pert kell indítani. Rendőrségi feljelentés Nem nyugodtak a helyzetbe, már csak azért sem, mert az élettárs azzal a javaslattal állt elébük: ha kap hatvanezer fo­rintot tárolási költségként, oda­szállítja a bútort, mivel tudja, hol van. Természetesen nem fi­zettek egy petákot sem, inkább felkeresték a megyeszékhelyen a kézműveskamarát. A kamará­tól azután kétszer is kiküldték a felszólítást Sebella úr korábbi címére, de ő egyszer sem jelent meg. Igaz, a küldeményt sem vette át, hiszen már akkor nem ott lakott. Kijelentkezett, de a másik címen sem találta a pos­tás. A türelem ha nem is rózsát, de ismereteket terem, és a kéz­műveskamara etikai bizottsága - Samu István aláírásával - az alábbi levelet juttatta el Szilá- gyiéknak 1995 októberében: „A martfűi polgármesteri hiva­talban közbenjárásunkra kide­rült, hogy Sebella úrtól vállal­kozói igazolványát visszavon­ták, ezért mivel nem vállal­kozó, panaszával érdemben in­tézkedni nem tudunk. Panaszát illetékességből továbbítottuk az APEH megyei gazdasági és ellenőrzési osztályára, vala­mint Kunhegyes polgármesteri hivatalának jegyzőjét is tájé­koztattuk az ügyben.” Látszólag a kör bezárult, de Szilágyiék nem nyugodtak bele, és a rendőrségen is felje­lentették „jótevőjüket”. Nem hiába, mert a nyomozók lefog­laltak néhány darabot bútora­ikból, és ezeket visszakapták. Igaz, szétszedett, sokkál rosz- szabb állapotban, mint amikor elvitték tőlük. A két ebédlő­szekrény és a rekamié nincs meg, bár az utóbbit tudják, ki vette meg. Tanulságos ,Javítás” Az ügy végül is a Karcagi Vá­rosi Bíróságon kötött ki, ahol Sebella Istvánt sikkasztás mi­att 18 ezer forint pénzbünte­tésre ítélték. Az ítélet jogerős. Hogy mikor juthat jogos tu­lajdonához a házaspár? Ha újabb polgári peres eljárást indít a „feledékeny” mester ellen. Még csak annyit: a fele­ség rokkantnyugdíjas, a férj munkanélküli, a nagylányuk még tanul. Az esetet tanulságképpen ír­tuk le. Mert ez drága „javítás” volt, annyi szent. Néhány bútor szétszedett állapotban került haza, néhány .javítva”, a többi még oda van. Áz már csak hab a tortán, hogy még fizetniük is kellett volna hatvanezret a táro­lásért ... D. Szabó Miklós Az öreg kontinens régióinak csúcstalálkozója Svájcban Megyénk aktív európai részvétele December 4-én és 5-én a festői szépségű svájci Rajna-parti vá­rosban, Baselben rendezték meg az európai régiók csúcsta­lálkozóját. A Kongresszusi és Vásári Központban közel há­romszáz fégió képviseletében vettek részt küldöttek huszon­négy országból. Megyénket Szabó </ózse/“alelnök és Báli István nemzetközi referens képviselte. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei küldöttek a baseli ta­nácskozáson Az Európai Régiók Gyűlését - mely­nek négy éve tagja megyénk - kilenc interregionális szervezet és negyven régió alapította 1985-ben. A régiók nemzetközi szervezete azt tűzte ki legfontosabb céljának, hogy segítsen a párbeszéd, a konzultáció megszer­vezésében és az együttműködésben Európa összes régiója között. Szem előtt tartva az érvényben lévő alkot­mányokat, törvényeket és jogszabá­lyokat, egyezményeket és figyelembe véve az európai kultúrák sokszínűsé­gét, különbözőségét. Programjai között szerepel a regio- nalizmus népszerűsítése és támoga­tása, a régiók intézményes részvételé­nek biztosítása a döntéshozatalban. Ennek érdekében vesz részt aktívan az Európa Tanács, az Európai Bizton­sági és Együttműködési Szervezet és az Európai Unió bizottságaiban, leg­aktívabban a nemrégen működő ré­giók bizottságával. A kongresszus első napján Eduard Belser, Basel kanton elnöke köszön­tötte a résztvevőket, majd a közgyűlés egyik legfontosabb napirendjére, a vá­lasztásokra került sor. A küldöttek egyhangúan a leköszönő katalán el­nök, Jordi Pujol helyére Luc Van Den Brandet, a flamand kormány minisz­terelnökét választották meg, aki szék­foglaló beszédében kiemelte: a holnap Európája nem állhat meg a jelenlegi határoknál. A ré­giók gyűlése fontos külde­tése, hogy támogassa a tag­ságra váró kelet-közép-eu- rópai országokat, hogy ked­vezőek legyenek az integrá­ciós feltételek gazdasági és politikai szinten. Ehhez ál­landó fórumot kell biztosí­tani a régióknak az informá­ciók gyors és hatékony áramlásához, segíteni kell egy hatékonyan működő há­lózat kiépítésében a nyugati és a keleti régiók között. „Meg vagyok győződve ar­ról - hangsúlyozta Van Den Brande -, hogy az Európai Uniónak hosszabb távon nem lehet érdeke az, hogy késlekedjen az új ta­gok felvételével.” A választások magyar diplomáciai sikert is hoztak: Simon Imrét, a Békés Megyei Közgyűlés elnökét választot­ták meg az egyik legfontosabb bizott­ság, a kelet-nyugati gazdasági kap­csolatokat fejlesztő és koordináló el­nökének. Megyénk négy bizottságban kapott lehetőséget az aktív részvé­telre. A már előbb említett bizottság mellett a szociális és egészségügyi problémák kezelésével, a környezet­védelemmel, infrastruktúrával és tu­rizmussal, valamint az oktatással, kul­túrával és az ifjúság ügyeivel foglal­kozó bizottságok munkájában. A csúcstalálkozó le­hetőséget biztosított kapcsolatok kialakítá­sára. Új színfolt volt a magyar anyanyelvű ro­mán önkormányzati képviselők részvétele a tanácskozáson, akik magyar régiókkal kez­deményeztek kétoldalú kapcsolatfelvételt. Me­gyénk küldöttei megbe­széléseket folytattak román, német, francia és belga régiókkal közös gazdasági, kulturális és oktatási projektekben való részvétel lehetősé­géről. Ez annál is in­kább fontos, mivel a legtöbb euró­pai uniós projekt első számú felté­tele, hogy két-három nyugat-euró­pai régió vegyen benne részt. A me­gyéknek a régiók gyűlésében való részvétele lehetőséget biztosít a megye bemutatására, megismerteté­sére is.-báli-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents