Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-03 / 282. szám

1996. december 3., kedd Megyei Körkép 3. oldal Pályaválasztási kiállítás nyílt Szolnokon, a Foglalkozási Információs Tanácsadó­ban, ahol ezúttal a Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskola mutatkozik be. Nemcsak a pályaválasztás előtt állókat, hanem minden érdeklődőt szívesen látnak decem­ber 6-áig. FOTÓ: MÉSZÁROS Egy helyett már két tévét fizet Szolnok A november 15-én, Siófokon átvett oklevél és jutalom után most ismét jó hírről tudunk be­számolni: a KTM 60 millió forin­tos pályázati támogatása segítsé­gével biztos, hogy tovább nő Abádszalók idegenforgalmi vonzereje, hiszen az abádi és sza- lóki, úgynevezett keserű tavak teljes rehabilitációjával még zöl­debb, virágosabb lesz a település. A munka megközelítően 15 hek­táros területen, több mint 40 ezer köbméter föld cseréjével is jár. A kivitelezésre pályázó öt jelölt kö­zül információnk szerint a hajdú- szoboszlói Róna Kft. kapott megbízást. Jövő év elején már el­kezdődhet a keserű tavak, a ho­mok- és vályoggödrök rehabilitá­ciója. A megszépülő táj várhatóan még több vendéget vonz majd a Tisza-tóhoz, növelve a település idegenforgalmi bevételeit. -p­(Folytatás az L oldalról) A közszereplés e nagyszerű le­hetőségéről lemondani badarság lenne, így a médiatörvény elő­írásának teljesítése - a televízió társasággá való átalakítása - ki­kerülhetetlen kényszer volt. Anyagilag viszont, vulgárisán fogalmazva, úgy hiányzott ez az önkormányzatnak, mint vándor­üvegesnek a hanyatt esés. Ehhez ugyanis egy fillért sem kaptak az államtól, amely például saját nagy televíziója esetében „le­nyeli” az átalakulás költségeit. Mert azok ott is, itt is vannak bőven... Az idén augusztus 31-én in­tézményként megszűnt városi televízió a nyár végéig már ez évi 30 millió forintos keretét el­költötte, és a szeptembernek üres kasszával vágott neki. A pénztelenség nem kis bizonyta­lanságot okozott, és az októberi fizetéseket szinte az utolsó pil­lanatban kapott önkormányzati átutalásból tudták csak boríté­kolni. Az átalakulás költségei között jegyzendő a külső szakértőknek kifizetett 6 millió és a szeptem­bertől decemberig terjedő szol­gáltatásokért járó, közel húsz­millió forint. (Ebben benne van a havi egy helyett immár két közgyűlési ülés közvetítése, amelynek ára „darabonként” félmillió forint.) Ezt fejelte meg a több képviselőt váratlanul ért igazgatói végelszámolás, a maga 5,2 millió forintjával. Ezen téte­lek együttesen „ütik” a 30 mil­liót, azaz már egy „másik” tele­vízió cehjét is állja Szolnok. E summa megegyezik például a város félévi közvilágítási díjával vagy egy átlagos óvoda működ­tetésével. Ebből a helyzetből már nincs visszaút, és különösebb látnoki képesség nélkül megjósolható: miközben a tévé megpróbál a piacon szereplőként megnyilvá­nulni, bevételei oroszlánrészét továbbra is az önkormányzattól - mint megrendelőtől - reméli. Kérdés, mennyit ér a testületnek önmaga viszontlátása a megvál­tozott körülmények között? Törökszentmiklós „zöldebb lesz” Idén 6,4 millió forintot terve­zett Törökszentmiklóson a városüzemeltetési centrum a parkok, zöldterületek gondo­zására. Ezt az összeget úgy határozták meg, hogy 4,2 mil­lió forint csak parkfenntar­tásra fordítható. A város még tavaly készített egy hároméves munkaprogramot, amelyben szerepel többek között, hogy törekedni kell a rendezett zöldterületek növelésére, illetve a meglévők állapotának javítására. Szintén ennek a programnak a ré­sze, hogy meg kell kezdeni a fás területek fiatalítását. (A program egyébként 1998-ig szól.) A városüzemeltetési centrum­nak nincs kertészeti szakembere, ezért az önkormányzat úgy hatá­rozott, hogy a parkosítási felada­tok ellátására célszerű lenne - kí­sérleti jelleggel - pályázatot ki­írni. Előzetes tájékozódás szerint a parkgondozás vállalkozásban kifizetődőbb lenne. A városüzemeltetési centrum feladatköre más tevékenységek­kel is csökkent. Többek között január elsejétől a polgármesteri hivatal műszaki irodája engedé­lyezi a közterületi, belterületi fa­kivágásokat, illetve az útfelbon­tásokat. Rehabilitálják a keserű tavakat Abádszalók elsősorban idegen- forgalma érdekében igyekszik javítani a külcsínyét. Idén nem csak a települési központ moder­nizációját kezdték el egy kor­szerű bevásárlóközpont, üzletsor építésével, de a közhasznú mun­kások bevonásával fásabb, zöl­debb és virágosabb is lett Abád­szalók. Nem véletlenül jutal­mazta őket a „Virágos Magyaror­szágért” pályázaton elismerő ok­levéllel az Ipari, Kereskedelmi és- Idegenforgalmi, a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium, valamint a Belügy­minisztérium. A jegyzőnő másképpen látja a kisúji sajtüzem ügyét A szennyvíz az áttelepítés igazi oka? (Folytatás az 1. oldalról) pályázatot is nyújtott be a WÉS Rt. idén szeptemberben a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Területfejlesztési Ta­nácshoz, s 6 millió forint vissza nem térítendő támoga­tást kapott. Ezt követően - amikor már minden feltétel adott volt - került sor ez év október 21-én a szennyvíz-előtisztító meg­építésére kötelező határozat meghozatalára, melyet a cég november 7-én megfellebbe­zett és kérte, hogy a teljesítési határidőt december 31-éré módosítsák. November 19-én a jegyzőnő a fellebbezésnek helyt adott, a megépítés új ha­táridejét 1.99?,,decejaber 31. napjában határozta meg. A jegyzőnő szerint a másik ellentmondás a gyűlésen el­hangzottakkal szemben - mi­szerint a gyár csak egyszer szennyezte a csatornarend­szert -, hogy a szennyvíztisz­tító telep üzemnaplójának be­jegyzése szerint 22 alkalom­mal engedett savót a rend­szerbe a WÉS, ami miatt ká­rosodott a biológiai tisztítás is, s több hetet vett igénybe, míg újból tökéletes hatásfok­kal működött a telep. A WÉS Rt. által emlegetett ultimátumról - mely szerint a jegyző eltorlaszolja a csator­nát és bezárja az üzemet, ha december 31-ig nem épül meg az előtisztító - csak annyit kí­vánt megjegyezni dr. Kittiin­ger Ilona, hogy a szennyvíz- , előtisztító., megépítésére köte­lező határozatban szankció­ként csak ló ezer forintig ter­jedő pénzbírság szerepel, szó sincs benne eltorlaszolásról, bezárásról, s a megépítési ha­táridő egyébként is az év vége. Végül a cikkben hivatko­zott 10 millió forint önkor­mányzati bevétel kieséssel szemben az rt. idei iparűzési adója másfél millió forintot sem éri el, melyből a mai na­pig egyetlen fillért sem fizet­tek be a település számlájára. Mint a jegyzőnő megfo­galmazta: távol áll tőle még a gondolata is annak, hogy a te­rületfejlesztési tanácstól el­nyert munkahely-teremtési célú 10 millió forintot arra használja WÉS Rt., hogy az egyik üzem felszámolása mi­att ebből fejleszti. a másik üzemet. Bízik abban, hogy rövidesen kiderül, az áttelepí­tés igazi oka is. de Közérzetünk Száj öli harmincegyek Két éve, azon a december 2-án pénteket mutatott a kalendá­rium. Csikorgó hideg ereszkedett Szajol környékére is, ami­kor estefelé a gyorsvonat hibás váltóállítás következtében száz kilométernél is nagyobb sebességgel belerohant a váró­terembe. Nem tudom, mit érezhettetek abban a pillanatban, szajoli harmincegyek, hiszen közületek huszonkilencen már a hely­színen örökre befejeztétek az utazást, az életeteket. A halál nem volt válogatós: hideg kezeivel magával vitte a tízéves kislányt éppúgy, akár a nagymamát, de nem kegyelmezett a vonaton ülő főiskolások, egyetemisták, középiskolások többségének sem. Ketten még viaskodtak az életükért, sok embert meg tu­dott menteni az orvostudomány, de őket nem. Harminc­egyen két esztendeje felszálltak egy vonatra, de soha nem érkeztek haza. Helyettük kissé zavarban lévő, megilletődött rendőrök, kopogtak másnap az ajtókon.- Megkérjük, fáradjon velünk Szolnokra... Gyanítottatok valamit, nem érkezett meg a gyerek: de a szívetek mélyén még valahol reménykedtetek. Hátha még­sem az állomást romboló szerelvényen ült, esetleg lekéste, vagy a kórházban fekszik a melegben. Azután felismertétek. Ott pihent a földön, a padlón. Úgy, ahogyan jönnie kellett volna. Talán csak a haja volt poros, az arcára száradt egy kis vér, és a lába állt furcsán. Szóltatok hozzá, vagy nem, ők már abba a világba érkeztek, ahonnan nem válaszolhattak. Azóta a katasztrófa színhelyén elkészült az emlékmű. Az élet ege, amelyikből leszakadt egy darab, magával vive, maga alá temetve harmincegy lelket, csillagot. Megemlékeztek rólatok tavaly is, meg tegnap is: délelőtt egyházi szertartást tartottak, délután az államvasutak nevé­ben helyeztek el koszorút. Lobogtak a gyertyák, eljött több hozzátartozó, nézte a fickándozó lángokat. Ezen a helyen, pár méterre innen fejezte be fia, lánya szűkre szabott földi létét. Nekik egy tévedés, egy rossz váltóállítás miatt ennyi jutott. Álltatok egy darabig, talán felidéztétek a hétszáz-egyné- hány napja nem látott kedves arcot, majd hazaindultatok Debrecenbe, Pestre, Ceglédre, a Kunságba, a Jászságba. Megnyitottátok az ajtót, és szívetekbe nyilallt a valóság: ak­kor hiányzott a kedves igazán. Mert még ott hever a polco­kon a könyve, a tolla, a szekrényben egy rend ruhája, esetleg a kabátja. Nem volt szívetek kidobni, jöhetne bármikor. De hát ebből a harmincegyből egy sem tud. Síremléket kapott mind, tőlünk, a szerkesztőségből pedig két év teltével ezen rövid, kis írást. Megnyugvást, vagy legalábbis csendes beletörődést kívá­nunk a hátramaradottaknak, ti pedig, szajoli harmincegyek, pihenjetek békében. D. Szabó Miklós • • Ügyesen kezelték a kötelet Az országos kötélugró-bajnokságon a szol­noki Újvárosi Általános Iskola csapata jó eredménnyel szerepelt az elmúlt hét végén Egerben. A kilenc kisdiák százharminc versenyzővel mérte össze ügyességét a Questor Kupán. • fotó: csabai Dzsingisz kán, a kőműves Kevés régi hatalmasság nevét jegyezték meg a magyarok, de az biztos, hogy Dzsingisz kánét nem felejtették el. Annak hadai valószínűleg Szolnokot sem kímélték. Most egy kései utóduk, Gereltuja Erdenebileg Erka, akit társai évődve Dzsingisz kán­nak hívnak, részt vesz az utólagos „jóvátételben”. A Stukkó Kft. kőműveseként dolgozik a szolnoki építkezéseken. Nevelőapja az egyik vízügyi vállalat gépkocsivezetőjeként került Mongóliába. Ulánbátor­ban ismerkedett meg Erka édesanyjával. Mivel nevelőapja ott nem kapott letelepedési en­gedélyt, Kőtelken telepedtek le.-Tizenkét évesen kerültem Magyarországra - meséli Erka. - Magyarul csak annyit tudtam, hogy „csókolom” meg „szervusz”. így aztán az isko­lai tanulmányok folytatása is nehézkes volt. Egy évig csak a magyar nyelvet tanultam. Most már viszont úgy érzem, hogy teljesen magyarrá változ­tam.- Ha mongolokkal találko­zom, értem, hogy mit monda­nak, de amikor válaszolok, már keresnem kell a szavakat. Nevelőapjának nem csak a letelepedési engedély okozott gondot Mongóliában. Erka azt mondja erről:- Ott sokkal nyugodtabb és családcentrikusabb az élet. Nevelőapámat vonakodva fo­gadta be a rokonság. Nehezen törődtek bele abba, hogy édesanyám nem mongol élet­társat választott. Tőlem azt várják, hogy ne kövessem az anyám példáját. Én is sokat gondolkozom azon, hogy ha tiszta mongol vagyok, meg- törhetem-e a családi hagyo­mányt. Van egy komoly ba­rátnőm, s Mongóliában is vál­tozik az élet... Előfordulhat tehát, hogy megfordul a kocka. Erka édesanyja magyar ember fele­sége lett, ő meg magyar fele­séget visz Mongóliába. Dé­delgetett vágya ugyanis a szü­lőföldjére való visszatérés:- Arról álmodozom, hogy összegyűjtők egy kis alaptő­két és a Stukkó Kft. képvise­lőjeként építkezem majd Ulánbátorban. S. B. Színház a Széchenyiben Színházat játszik az iskola - egy átalakított tanteremben, hová színpadot ácsoltak, és rá körfüg­gönyt raktak. A nézőtér - al­kalmi széksorokból. A játszók és a nézők, mielőtt kezdődnék a já­ték, együtt várnak lent a nézőté­ren, az utóbbiak székeken ülve, az előbbiek a színpad előtt, a csupasz földön. Innen indulnak, ha üt az óra, azaz megszólal a zene, fel a deszkákra, s ide tér­nek rendre vissza, amikor nincs dolguk a színen. És ez így megy, ki tudja hányadik hétvégen, il­letve a hét utolsó tanítási napján, péntek délután, amikor újabb és újabb csoportok érkeznek, diák­társak környékbeli iskolákból, a szolnoki Széchenyi gimnázium zenés színházába, amely, mint a hívogató falragasz hirdeti, a Pygmalion nevet viseli; s amelynek állandó társulatát azok a diákok alkotják, akik az intézet dráma tagozatos harmadik osztá­lyát járják, elméletben és gya­korlatban a színészi mesterség tudományát kóstolgatják. Taní­tómesterük a Szigligeti Színház dramaturgja, Matuz János, az ő szellemi vezérletével működik a lelkes csapat, ő írta egyébként a bemutató, a Romos és Juló for­gatókönyvét is, s mert zenés a já­ték, a dalszerzőség is őt illeti. A címében, mely kamaszosan já­tékos előadást ígér, felfedez­hetni, hogy ami a színpadon tör­ténik, annak ugyan némi köze van a jól ismert Rómeó és Júlia históriájához, csak hát itt Romos lett a Rómeóból és Juló a Júliá­ból, és két koldusbanda konflik­tusában bontakozik ki a „szere­lem”; a vakondok és a kárók vív­ják „élet-halál” harcukat, egy csúfondáros, ám de jókedvű já­tékban. Ha kell, dalra is fakad­nak, ha meg úgy hozza, ölre mennek, hajba kapnak - sok-sok pompás ötlettel valósítják meg, amit mesterük számukra produ­kált, az érdekes forgatókönyv szellemes tartalmát. Diák koldusok, avagy koldus diákok? De semmiképp sem lelki szegények, a játék örömétől duzzadnak valamennyien, hogy játszhatnak, hogy valamit felmu­tathatnak magukból - vele má­soknak is örömet szerezvén; a nagyképűség, nagyravágyás legkisebb jele nélkül. Csak ját­szanak, talán a legügyesebbek a színészi pálya felé is kacsingat­nak, mondjuk a Julót alakító Ste­iner Vera, de alapvetően nem színésznek készülnek, minden tárgyukat úgy tanulják, akár a többiek, csak ők ráadásul még a játékot is bevették tantárgyaik közé. S ezzel az iskolai élet pa­lettájára is új színt hozván; olyasminek hódolva diákos szorgalommal és alázattal, ami ebben az ismerethajhászó vilá­gunkban kihalófélben van: az önfeledt játéknak, amely éppúgy hozzátartozik az élethez, akár csak a mindennapi táplálék; s a boldogságnak pedig egyenesen elengedhetetlen feltétele nem­csak fiatalon, az emberélet min­den szakában. Vakondok és ká­rók - játsszatok csak, játsszatok sokáig! V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents