Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14 / 292. szám

1996. december 14., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Ajándék Ha azt mondjuk, hogy ezek a hetek az ajándékozás szellemében, örö­mében, keservében telnek el, akkor az elkövetkező napokra még inkább igaz ez az állítás. Sokan eddig csak nézelődtek a boltokban: feltérképezték, milyen a kínálat választékban, minőségben, árban. Aztán hazamentek, és otthon számolgatni kezdtek, vajon mire futja, a drágább vagy az olcsóbb ajándékra? Gyanítom, hogy a tavalyinál lényegesen nagyobb azok­nak a száma, akik az utóbbi lehetőséget választották. Ha csak néhány évvel ezelőttre is visszapillantunk, akkor azért nem gondoltuk volna, hogy az ajándékok értéke és nagysága csökkenni fog. Egy időben azok az emberek, akik nem itták el a keresetüket, karácsony előtt nagy gondban voltak: mit vegyenek a feleségüknek, a gyereküknek: hiszen már mindenük megvan. A könyv, egy-egy dezodor, csokoládé, zokni vagy sál olyan snassz ajándéknak számított. Igazából nem illett ilyesmit tenni a csomagokba, hiszen ezeket a dolgokat az il­lető egyébként bármikor megvásárolhatta a saját pénzén. És legyünk őszinték: ha igazán, szívből akarunk ajándékozni, akkor arra törekszünk, hogy meglepetést, örömet okozzunk a másiknak. Ezt pedig ügy érhetjük el, ha olyasmit teszünk a karácsonyfa alá, amire az illető nagyon vágyik, de valami miatt (többnyire azért, mert nem tudta eddig rászánni a pénzt) nem vette meg magának. Az ajándéknak tehát külön­legességnek kellett lennie. Ha megnézzük, hogy mostanában ki mit vásárol a bolt­ban, vagy ismerőseink elárulják, hogy mivel lepik meg sze­retteiket, bizony igen szerény választ kapunk. „A lányom egy dezodort kap, az unokám mesekönyvet”- meséli egy nagymama. Aztán hozzáteszi: „Másra most nem futja, akár­hogy számolok.” Egy dezodor, egy könyv. A növekvő szegénységben ajándékká válnak a valamikor hétköznapinak számító dol­gok. Ennek nyilván nem kell örülnünk, de mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Abban, hogy újra megta­láltuk az értékét az olcsó dolgoknak is. Hogy újra felértéke­lődhetett egy könyv, egy dezodor. És minél kisebb az aján­dékcsomag, annál nagyobb a figyelem, amikor választunk. Annál nagyobb szeretettel próbáljuk meg kiegészíteni a csomagot. Aki kapja, az is értékesebbnek érzi talán ezeket az ajándékokat, hiszen tudja, még ezt a pénzt is nehezen szakították ki, nagy spórolások árán tudják őt megajándé­kozni. Gondolom, a karácsonyfa is szerényebb lesz sok családnál, mint évekkel ezelőtt. Kevesebb lesz rajta a dísz, a szaloncu­kor. így talán nagyobb szerep jut az érzelmeknek, az össze­tartozásnak. Mert ahogy halványulnak az ünnep külsőségei - az aján­dékok, a feldíszített fák - egyre inkább előtérbe kerülhet az ünnep igazi tartalma: a szeretet, az _ egymással való törődés. A) . „ jA- „ KojuXc'w Diplomakiosztó ünnepséget tartottak tegnap Szolnokon a Technika Házában a szakközgazda vállalkozási szak adóellenőrzés specializáció másoddiplomás képzés végzős hallgatói számára. A tizennyolc hallgató közül tíznek már van munkája. fotó: csabai Pethes Imre síremléke megújult Felújították Jászárokszállás nagy szülöttének, Pethes Imre színmű­vésznek a fővárosi síremlékét. A Nemzeti Színház örökös tagjának díszsírhelye a budapesti Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban lálható. A Jászságból Budapestre látoga­tók gyakran megkoszorúzzák. A család és a Jászok Egyesületének kezdeményezése sikerrel járt, a Budapesti Temetkezési Intézet Rt áldozatvállalásával a síremlék ismét eredeti szépségében hirdeti a kiváló színész emlékét. Új számítógép a tomaji iskolában Tomajmonostorán csak szakköri foglalkozás keretében foglalkoz­hatnak a gyerekek informatiká­val. Külön érdekesség, hogy en­nek alapjait a Munkásőrség te­remtette meg a ’ 80-as évek ele­jén, amikor egy Commodore tí­pusú számítógépet adományozott az iskolának. Később a helyi kul- túrház vásárolt hasonló céllal egy Commodore 64-es gépet. Ezek a computerek annak ellenére, hogy nagyon népszerűek voltak a tanu­lók körében, csupán arra voltak jók, hogy heti egy alkalommal a szakkörösök játékos formában ismerhessék meg az informatika alapjait. Most úgy néz ki, hogy a piciny „világvégi” iskola előbbre léphet, mert pár hete a Soros Ala­pítvány 200 ezer forintos támoga­tásával beszerzett egy tantervi ok­tatásra is alkalmas IBM 486-os gépet, az összes tartozékkal együtt. Az iskola, ahová jelenleg 104 gyerek jár, most abban remény­kedhet, hogy hamarosan sikerül még egy hasonló kapacitású számítógépet beszerezni, mert akkor már tantervi keretek között is tudná okítani az informatikát a felsősöknek. Addig azonban ma­rad a szakkör, amely egyébként elismerésre méltón dolgozik. Ez utóbbira talán a legjobb bizonyí­ték az, hogy az elmúlt néhány esztendőben nyolc volt tomaj- monostori kisdiák választotta magának hivatásul a számítógé­pes pályát. -p­Novellák Karcagról Hétfőtől már kapható Körmendi Lajos karcagi író Magánkrónikák című novelláskötete, melyet a Felső-Magyarország kiadó jelen­tetett meg. AII. világháborútól napjainkig ölelik fel a novellák az Alföld, és nemcsak Karcag történéseit. A szerző sok élménye Karcagról való, s a,jiagy történelmet” írása­iban úgy ábrázolja, ahogy a ma­gánember megélte. A kisember történelmében megjelennek a nagy történelmi események, így a II. világháború, a Rákosi-kor- szak, '56, s a megtorlás időszaka, és a ma is olvasható a novellák­ban. A könyv nem dokumentum­kötet, annak ellenére, hogy do­kumentálható alapjai is vannak a történeteknek.-de­A bánhalmi intézetben is a karácsonyra készülnek Fogyatékosok otthona - félúton Amint arról a héten beszámoltunk, a megyei önkormányzat egészségügyi, szociális és fog­lalkoztatásügyi bizottsága október 24-én láto­gatást tett a fogyatékosok megyei önkormány­zati fenntartású bánhalmi otthonában. A bi­zottság a helyszíni vizsgálódás nyomán megál­lapította, hogy az otthon rossz működési felté­telek mellett látja el feladatát, és szakmai gon­dokat is tapasztaltak. Ezért szakmai vizsgálat lefolytatására, átfogó intézkedési terv kidol­gozására kérték fel a főjegyzőt. Ez lezajlott, a tegnapi önkormányzati ülésen tárgyaltak is az előterjesztésről (tudósításunk az 1-3. oldalon!). Ám úgy gondoltam: személyesen kérem ki az igazgatónő véleményét az elma­rasztaló jelentésről. Egyben személyes ta­pasztalatokat szerezhettem arról is, milyen belülről a bánhalmi intézmény. Bevallom, rosszabbra számítot­tam. Legalábbis a jelentés alap­ján. Bár sokat látott kollégám bizonygatta, hogy itt koránt sincs olyan kritikus helyzet, ahogy azt írják, magamban nem nagyon hittem neki. Aztán rájöt­tem, hogy tévedtem. Persze jó­magam nem a szakember szem­üvegén keresztül tekintek a lá­tottakra, ám azért jó pár dolgot így is meg lehet ítélni. Tisztaság és rend Az intézményben - eltekintve a sártól, ami ilyen latyakos időben bizony belerondít az összképbe, nem csak vidéken, hanem a vá­rosokban is - rend fogadott, már amennyire itt a rendet meg lehet teremteni. A súlyos, illetve kö­zépsúlyos értelmi fogyatékos ápoltak - akik jelenleg hetvenen vannak, mert egyikük sajnos a napokban elhunyt - mindegyike egy-egy egyéni sors, egyéni tra­gédia. Az igazgatónő, Szatmári Györgyné és a főnővér végigka­lauzolnak a 15 hektáron elterülő otthonban. Bekukkantunk az igen kicsi irodákba, végigjárjuk a személyzeti ebédlőt, a kony­hát, a főzőhelyiségeket, a kam­rákat, a zöldségtisztítót, a ke­nyérszeletelő helyiséget. Min­denütt tisztaság és rend. A falra kitett étlapot böngészve megál­lapíthatom: igen változatosan főznek az otthonban, a kosztra nem lehet panasz. A főztjük után bárki megnyalhatná mind a tíz ujját. Bemegyünk a szobákba is,, ahol a gondozottak vegyes kí­váncsisággal, ám mégis tartóz­kodóan vesznek körbe minket. A szobákban szépen beágyazva, itt-ott egy-egy ápolt fekszik az ágyon. A szobák ajtaja egész nap nyitva áll, jöhetnek-mehet- nek az emberek. Délelőtt az otthonban- Szemünkre vetették a „vizsgá­lódók”, hogy miért ilyen zsúfol­tak a szobák, és miért nincs bennük szekrény - panaszolja az igazgatónő. - Nézze meg, uram, hova férne itt még szek­rény?! Valóban, a több ágyas, ren­dezett szobákba több bútor már nem fémé el. Vasszekrények vannak mindenütt, mert a gon­dozottak a fából készülteket hamar szétverik. Ezért nincs is értelme ilyeneket beállítani. No meg azért sem, mert ezekben őrzik a gondozottak az értékei­ket. A lakattal zárható rekeszek kulcsa a nyakukban lóg. A szo­bák dekorációja - amely szegé­nyessége ellen szintén kifogás merült fel - a kívülállónak talán valóban puritánnak tűnhet, ám mindenütt több kép is van a fa­lon, vázákkal, szárazvirágokkal. Apropó, virágok. Az igazgatónő említette: vigyázni kell a deko­rációval, hiszen van olyan ápolt, aki megeszi a virágokat. Már­mint a selyemvirágokat. Ezért azokat már többször is ki kellett cserélni. A gondozottak ebédlőjében szintén rend uralkodik. Van, aki maga elé merengve ül, van, aki kiabál, van, aki építőkockákkal játszadozik vagy zenét hallgat. Az asztalokon mindenütt ízléses terítő - „odakinn” vannak olyan családok, ahol még ilyen sincs a konyhában. Néhányan éppen fürdetésre várnak. A fürdőt nemrég hozták rendbe, ám már megint mutatkoznak a salétro- mosodás jelei. A vécéken nincs ajtó - nincs is rá szükség, mondja az igazgatónő, úgyis szétverik -, és itt bizony naponta többször is fel kell takarítani. Talán nem szükséges magya­rázni, hogy miért. .. Nem mindenki dolgozhat Kint, az udvaron bújik meg a gazdasági épület a mosodával, ruhaszárítóval és raktárral. Hát­rébb disznók röfögnek az ólak­ban, birkák szálazzák a szénát az akolban. Mint „idegenveze­tőm”, Tapasztó Szabolcs gaz­dasági vezető sorolja, kéthetente két disznót vágnak le, alkalom- adtán pedig, főleg ünnepekkor, birkát. így a tőkehúsigényt önel- látóan ki tudják elégíteni. Az otthon mellett jalálhatpoa kony­hákért, a felújított 200 fás gyü­mölcsös.^ ,a szopta .• :j, , Azokat az ápoltakat, akiket be lehet vonni a napi munkába, rendszeresen foglalkoztatják a földeken, az állatok körül, a konyhában, a mosodában.- Az emberekből maximáli­san kihozzuk, amit lehet - hang­súlyozza az igazgatónő. Ám tu­domásul kell venni, hogy van­nak olyanok, akikkel ezt sem le­het megtenni. Aki nem akar dolgozni, azt nem lehet rákény­szeríteni. Egyébként a rend nem annak szól, hogy most eljött ide. Nyugodtan jöjjön bármikor, ugyanezt fogja tapasztalni. Ez nem vállalat... Mikor leülünk beszélgetni, azért kibukik belőle: kár, hogy csak most jutott a megyénél eszükbe, hogy tüzetesebben megnézzék őket. Amióta oda tartoznak, azaz 1991 óta, nem sűrűn jöttek ki hozzájuk látogatóba a veze­tők, még csak ad hoc jelleggel sem. Egyedül pénzügyi revíziók voltak.- Az intézmény valamennyi dolgozója szívvel-lélekkel végzi ezt az egyáltalán nem könnyű munkát, méghozzá a közalkal­mazotti bértábla legalsó határá­ért, amire még valamennyi pót­lék jön. De mi a 13. havi bért is rendszeresen fizetjük. És örömmel mondhatom, hogy tő­lünk nem szökött meg egy ápolt sem, nincs rendőrségi ügyünk, a gondozottak nem alkoholizál­nak. A látogatók, hozzátartozók maximálisan elismerő véle­ménnyel vannak irántunk, és ez nekünk nagyon jólesik. Persze hogy szeretném, ha minden szebb, jobb, nagyobb lenne, ha több pénz állna rendelkezé­sünkre. Ez azonban nem csak rajtunk múlik. Menedzserszem­léletet számon lehet rajtunk kérni, ám tény, hogy ez nem vál­lalat, nem gyár, hanem súlyos értelmi fogyatékosokkal foglal­kozó intézmény. Csak rossz van? Az igazgatónő jelentéseket mu­tat. Az egyikben megállapítják, idézem: „Tapasztaltam a leg­fontosabb dolgot is, ami az ott­honban lakók egymás iránti fi­gyelmességére, segítőkészsé- gére hívta fel a figyelmem. Ezek az emberek is a maguk módján, értelmi szintjüknek megfelelően figyelnek egy­másra, segítenek egymáson, és minden bizonnyal a nővérek példamutatása ehhez hozzájá­rul.” A kérdés csak az, ezek után miért a negatívumokról tesz említést a végső anyag? Mint roondjsjjf., ők (min4i§.|>p- tartották a megyei pénzügyi .. 4 reúsA kéjppét^ ,próbáljanak, meg ennyiből gazdálkodni, ne kér­jenek, mert az anyagi lehetősé­gek szűkek, adni úgysem tud­nak. A 35-40 milliós éves költ­ségvetés többségét az állami hozzájárulás, illetve a gondo­zási díjakból - amit jelenleg minden gondozott fizet valami­lyen formában - eredő saját bevétel teszi ki. Ünnephez nagy fenyő Az igazgatónő tehát nem látja oly kritikusnak a helyzetet, mint ahogy ez a jelentésben áll. Most mindenesetre készülnek a karácsonyra. Idén jó magas ka­rácsonyfájuk lesz. A parkban ugyanis kidőlt egy nagy fe­nyőfa, amit alámosott a víz. A szeretet ünnepe természetesen az intézetben is a megkülön­böztetett napok közé tartozik. Hiszen az élet bármennyire is a pénztől függ, nem csak azon múlik. A bánhalmi fogyatéko­sok otthonában sem, valahol Kenderes és Kunhegyes között, félúton... Baranvi György Rendezik a bányatavat Mezőtúron a képviselő-testület soron kívüli ülést tartott, melynek témája: tájékoztató a környezet­védelmi alapból nyújtott bányá­szati, tájrendezési támogatási és vállalkozási szerződésről. A Központi Környezetvédelmi Alapban kezelt bányajáradék ter­hére pályázatot írtak ki 1995 és 1996 évre az elmaradt tájrende­zési feladatokra. 1995-ben 3,1 millió forint vissza nem térítendő, míg 1996-ra 123 millió forint ke­retösszeget hagytak jóvá. A KTM Természetvédelmi Hivatal Földtani Osztálya előminősítéses közbeszerzési eljárást folytatott le, ennek során öt pályázó készí­tette el a mezőtúri téglagyári bá­nyató rehabilitációs pályázatát, melynek nyertese a Mezőtúr-Ti­szazugi Vízgazdálkodási Társulat lett. A bruttó kivitelezési összeg 106 millió forint, melyhez az ön- kormányzatnak saját forrást nem kell biztosítania. Kihasználják a Tiszaliget adta előnyöket A Szolnoki Gyermek- és Ifjú­sági' Alapítvány új kuratóriuma az eddigi tizenhárom helyett ki­lenc tagú lett. Oly módon, hogy a hat korábbi taghoz három újat választottak. A legutóbbi ülésükön döntés született arról, hogy ki legyen a Turisztikai és Szabadidő Köz­pont ügyvezető igazgatója, tud­tuk meg tegnap délelőtt Zakár Zoltántól, a kuratórium elnöké­től azon a sajtótájékoztatón, amelyet a szabadidőközpont fő épületében tartottak a Tiszali- getben. Nyolc pályázó közül végül Bíró Árpád mellett sza­vaztak a legtöbben. Az új igazgató tisztét ja­nuár elsejétől foglalja el, és rövid programbeszédében szólt arról, hogy szeretné tar­talommal, jó rendezvények­kel, programokkal megtölteni a létesítményeket. Megfelelően előkészített vál­lalkozásokkal évente 60- 70 milliós pénzforgalmat lebonyolítani, mivel biztos gazdasági háttér szükséges az alaptevékenységükhöz, amely nem más, mint a szolnoki gyerekek és fiata­lok segítése. így jelenleg is közel ötven diák kap tőlük havonta egy-háromezer forint, később visszafize­tendő ösztöndíjat. Azután tervez ide a vá­ros ifjúságának szakkörö­ket, tanfolyamokat, okta­tásokat, a távolabbról ér­kezett diákoknak, osztá­lyoknak 2-3 napos tanul­mányi kirándulásokra pe­dig szállást, éttermet ajánl. De színhelye lehet ez a ti- szaligeti létesítmény tovább­képzéseknek, konferenciáknak, esetenként diszkóknak, nyári szabadtéri koncerteknek, csa­ládi szabadidős programoknak Zakár Zoltán, nőké a kuratórium el­is, hangsúlyozta Bíró Árpád. Mindehhez komoly segítséget nyújt, hogy a konyhájukon na­ponta akár ezer személyre is főzhetnek. D. Sz. M. Ismét Szolnokon Varnus Xavér orgonakoncertje a Belvárosi Nagytemplomban Túl az 1650. koncertjén, hétfőn - december 16-án - ismét Szolnokon ad hang­versenyt Varnus Xavér. Az orgonaművész hosz- szabb időt töltött külföldön. Koncertkörútjának egyik ál­lomása Párizs volt: Fran­ciaország legnagyobb or­gonáján játszott a St-Eusta- che templomban. Amerikai tartózkodása alatt CD-le- mezeken rögzítették játékát. Az orgonaművész ezúttal is J. S. Bach műveit tűzi mű­sorára. Mindazok, akik már hallották szolnoki koncert­jeit, bizonyára emlékeznek különös szépségű interpre­tációira, és abban remény­kednek, hogy Varnus Xavér Varnus Xavér a világ leg- ezúttal is improvizációval nagyobb orgonáján játszik zárja hangversen' :r. Philadelphiában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents