Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-07 / 260. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. november 7., csütörtök Szupergrup Bár a kifejezést nem szokás kórházakkal összefüggésben alkalmazni, mi, akik hasonló műtéten estünk át október kö­zepe táján a megyei kórház idegsebészetén, nem találtunk jobbat. Az eltöltött 8-9 nap alatt folyamatosan éreztük, hogy a jól szervezett, kiválóan vezetett kollektíva értünk, be­tegekért van. Betegségünk mibenlétét, a gyógyulás esé­lyeit a lehető legőszintébben tárták fel a részleg orvosai. Hallatlan nyugalmuk és ma­gabiztosságuk jó hatással volt mindannyiunkra. A nővérkék és a beteghordó nehéz munká­ját a súlyosabb betegek gyors és szakszerű ellátásakor tudtuk igazán értékelni. Természete­sen betegként nem szeretnénk visszatérni, de az itt töltött né­hány napban egybehangzóan állapíthattuk meg: bajunkat le­számítva - vagy talán épp ezért - jó volt az Idegsebészeti Önálló Részleg betegének lenni. Tisztelet és köszönet érte: Kátai-Pál András és betegtársai Magyaros vendégszeretet Hosszas készülődés után október 18-án elindultunk Aradról, hogy részt vegyünk a zagyvarékasi is­kolanapokon. Sajnos kissé hosz- szabb lett az utazás, mint ahogyan terveztük, de a fogadtatás annál szeretetteljesebb volt. Érkezé­sünkkor a vetélkedő már megkez­dődött, de a harmadik feladatnál mi is bekapcsolódhattunk. Izgal­mas játék volt ez, sok érdekes kér­déssel. A vétélkedő után aztán kipi­henhettük a hosszú utazás fára­dalmait vendéglátóink házában. Programjaink sorában többek kö­zött szerepelt Szolnok látnivaló­nak megtekintése is. Autózás közben megálltunk a 100-as ABC-nél, ahol az üzlet yezetőjétől egy-egy ajándékcsomagot is kap­tunk. Ebédre a Belvárosi Vendég­látó Kft. vezetője hívott meg ben­nünket. Kitűnő kiszolgálásban volt részünk. Mindannyian örültünk, hogy Zagyvarékason lehettünk. Nem csalódtunk a magyar vendégszere­tetben. Varga Bea tanuló Arad, 1. Sz. Általános Iskola A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Negyvenéves iskolai találkozó az Újvárosi Általános Iskolában Ebben az évezredben még találkoznak Sárguló faleveleket kergetett a szél, erőtlen, délelőtti napsugár járta körül a 166 éves szolnoki iskolát. Nyitott kapu, az iskola igazgatónője és helyettese várta az 1956-ban végzett két nyol­cadik osztály egykori tanulóit negyvenéves találkozójukra. A hajdani „pacsirtaosztály” -ahol sok volt a jó hangú leány - szo­rongva várta a négy évtizede nem látott Kurdics Ilona ének­tanárnőt. A találkozás öröm­könnyeit sem a tanárnő, sem az egykori diákok nem tudták lep­lezni. Nagy szeretettel fogadtuk Gecse Ágnes magyar szakos és Hargitai Tibor testnevelő taná­runkat. Rontó Gyula akkor még igen fiatal volt, nem tanított bennünket, de meghívásunkat boldogan elfogadta. Az egykori tanárok közül Csontos Mária levélben köszöntötte a talál­kozó résztvevőit, első tanítvá­nyait, minden szépet és jót kí­vánva. Az előző találkozó óta sajnos megnőtt az örök hiányzók száma. Ez év júniusában kísér­ték Utolsó útjára a lányok gyé­mántdiplomás osztályfőnökün­ket, Török. Rózsát, aki nem él­hette meg a vasdiploma átvéte­Az egykori diákok és tanáraik lét. A találkozó alkalmából ko­szorút, az emlékezés rózsaszá­lait helyeztük el sírján. A taná­rok közül hatan, a diákokból heten távoztak örökre. Emlé­kükre gyertyát gyújtottunk. A beszámolók életurakról, sikerekről, betegségekről, fiatal özvegységről, válásokról szól­tak. Ä rendhagyó osztályfőnöki órát gyümölccsel, aprósüte­ménnyel díszített fehér asztal. FOTÓ: GYENES ADORJÁN ' ünnepi ebéd, jó hangulatú be­szélgetések, nagy nevetések, a hatvanas évek slágerei követ­ték. Elhatároztuk, még ebben az évezredben újból összejövünk; visszavágyunk az iskolába, oda, ahol 40 éve őrzik tablóké­pünket az emeleti kis zsibongó falán, ahol mi sok időt töltöt­tünk gyermekkorunkban. Deák Jánosné, Szolnok Finn-magyar főiskolai kapcsolat Finnországban járt a szolnoki Kereskedelmi Gazdasági Fő­iskola delegációja. Utazásuk célja hosszú távú finn-ma­gyar partnerkapcsolat létesí­tése a közép-finnországi vá­ros, Iyväskylä vendéglátó­ipari szakiskolájával. Megis­merkedtek a Priimusban folyó oktatással, jártak a város egyetemén, ahol Hungaroló­giai Tanszék is működik. Megnézték a laajavuori sí­centrumot és a város kertésze­tét. A látogatás egyik fény­pontja volt a magyar est, ahol kizárólag magyar ételekből álló menüt tálaltak a finn ba­rátoknak. A búcsúesten vi­szont a finnek egészségesebb étkezési szokásait ismerhették meg a magyar vendégek. Az intézmények főigazgatói alá­írták a létrejött kapcsolat hi­vatalos dokumentumait. Fleischman Éva, Szolnok Lövész barátok Németországból Testvérvárosi kapcsolatunk ápolása jegyében október vé­gén vendégeket fogadtunk a megyei Sportlövő Szövetség és a MÁV Lövészklub által ren­dezett a III. Schwechater nem­zetközi bajnokságra. A reutlin­geni és klagenfurti sportbaráta­inkon túl nagy nevű honfitársa­ink is eljöttek, hiszen meghí­vást kapott a teljes magyar él­gárda. Külföldi vendégeink számára a sok program között egyik legemlékezetesebb talán a budapesti út. Egy másik alka­lommal Szolnok központját ás a nagyüzemeket ismerhették meg; jártak a Solami korszerű üzemrészében, a tejipar bemu­tatóján találkoztak a WÉS ter­mékekkel, de voltak Martfűn a sörgyárban is. A testvérvárosi delegációtól a Hozam Klubban búcsúztunk. Gerhard Heiss, a sondelfingeni lövészklub el­nöke búcsúzó szavaiban elis­merően nyilatkozott a Schwe­chater nemzetközi bajnokság megrendezéséről, az ötnapos program teljes egészéről és a kiváló vendéglátásról. Meghívta Reutlingenbe a legtehetségesebb szolnoki sportlövőket az 1997-ben ren­dezendő újabb versenyre. Re­ményeik szerint a mostani ta­lálkozó egy hosszabb távú együttműködés kezdete volt csupán, s minden bizonnyal lesz folytatása. A vendégek egy csoportja „Öröm- és bánattérkép” a tiszta környezetért Szüreti muri népviseletben A Szandaszőlősi Általános Iskola és az igazgatása alá tartozó Alap­fokú Művészeti Iskola, valamint a művelődési ház nemrégiben vi­dám hangulatú hagyományteremtő szüreti felvonulást rendezett. Kétszázharminc, népviseletbe öltözött diák, szandai és rákóczifalvi lovasok, hintósok, kocsisok, a régi felvonulások hangulatát idéző korom-, liszt-, tollszóró, patkoló tréfacsinálók szórakoztatták a szépszámú közönséget. A zenéről a Sodrás zenekar gondoskodott. A hajnalig tartó bálban mindenki jól szórakozott. A felvonulás megrendezéséhez nyújtott segítséget minden résztvevőnek és tá­mogatónak ezúttal is köszönjük. Hálásak vagyunk a nagy türelmet és megértést tanúsító rendőröknek, akik a menet útvonalát biztosí­tották. * Október első felében elhatároztuk, rendbe tesszük környezetünket. Sajnos számtalan megtelt nejlonzsák bizonyította az emberi ha­nyagságot, igénytelenséget. Köszönjük Budai Péternek, a Reth- mann Recycling Szolnok Rt. üzletágvezetőjének, hogy gondosko­dott a szemét folyamatos elszállításáról, Zajzonné Ibolya néninek, az Abies díszfaiskola vezetőjének, hogy a leendő játszópark növé­nyeinek pótlásában segített. Köszönet illeti Pesti Istvánná nevelőt, aki a munka koordinálását végezte, s az önkormányzatnak, hogy megkezdte a Gorkij út rendbetételét. A nevelők és gyermekek ter­vezik Szandaszőlős „öröm- és bánattérképének” elkészítését, amely jelezné a tiszta és a szemetes területeket. Környezetünk vé­delme érdekében kérjük a környék lakóit, próbáljanak minél töb­ben az „örömtérképre” felkerülni! Az iskola igazgatósága A távhő-szolgáltatási számlák értelmezéséről A fogyasztó nem fizet kétszer a szolgáltatásért a fogyasztó nem kétszer fizeti meg ugyanazt a víz- és csa­tornadíját, hanem a lakásában elfogyasztott hideg és meleg vízért külön-külön fizet a két szolgáltatónak. A cikk második részében társaságunk fűtéskorszerűsí­tési programjával kapcsolat­ban szeretnénk hangsúlyozni, hogy az egyedi hőfogyasz­tásmérés utáni elszámolási rendszert mint lehetőséget kí­náljuk fogyasztóinknak, de semmiképp sem kényszerít­jük a lakóközösségeket ennek a bevezetésére. A programhoz való csatlakozás a lakóközös­ségek döntésén múlik. Az egyedi hőfogyasztásmérés utáni elszámolás oly módon történik, hogy a fogyasztó fű­tési idényben hődíjelőleget fi­zet, melyet a fűtési idény vé­gén a tényleges hőfogyasztás alapján számolunk el. A hődíjelőleg az első évben a városi átalány hődíj, a követ­kező években az előző mért időszak átlagfogyasztása alapján kerül megállapításra. Miután a távhő-szolgálta­tási számlák több tételt tar­talmaznak, emiatt eléggé ösz- szetettek, fontosnak tartjuk, hogy ennek az értelmezése vi­lágos legyen. Horváth István műszaki vezető Alfa-Nova Energetikai Fejlesztő, Tervező és Vállalkozó Kft. Az Új Néplap november el­sejei számában „Közel tíz­ezer forintos hőszámlák” címmel megjelent cikk a távhő-szolgáltatási számlák értelmezésével, illetve az egyedi hőfogyasztásmérés elszámolási rendszerével kapcsolatosan pontatlansá­got tartalmaz. Társaságunk szolgáltatási tevékenységét Szolnok Me­gyei Jogú Város Közgyűlé­sének többször módosított 23/1992. (VI. 23.) KR. számú rendelete szerint végzi, mely rendelet álla­pítja meg a mindenkori távlíő-szolgaltatási díjakat is. Az üzemeltetés átvételé­vel (1996. július 1-jétől) a díjak nem változtak. A cikkben szereplő fo­gyasztó október havi távhő- szolgáltatási számlája fűtési és használati melegvíz-díjat tartalmaz. A fűtési díj két részből áll: fűtési alapdíj 1756 forint, fél­havi fűtési hődíj 1929 forint. A fogyasztó, miután haszná­lati melegvíz-mérővel nem rendelkezik, 13 köbméter/hó átalánydíjat fizet (melyet a fent nevezett rendelet ír elő). A használati meleg víz díja három részből áll: alapdíj 314 forint, hődíj (felmelegítés díja) 1637forint és a haszná­lati melegvíz-készítéshez fel­használt hideg víz víz- és csa­tornadíja: 1645 forint. Tehát A bűn és büntetése Tisztelt Bistey Úr! Egy nemrég megjelent írásában a halálbünte­téssel foglalkozott. Meg kell mondanom, nem tudom elfogadni véleményét. Ön védelmébe veszi azokat, akik tetteikért halált ér­demelnének. Elismerem, egy százalékban jogos a téves ítéletre alapozott aggodalom. De kérdem én: ki védi meg az ártatlan ál­dozatokat? Manapság ha elfognak egy gyilkost, rögtön a jogairól papolnak! Az élet elleni bűncselekmények megfékezése, vissza­szorítása a halálbüntetés ideiglenes visszaállítása nélkül nem megy. Arról már nem is beszélve, mibe kerül az életfogytiglano- sok körülményeinek fenntartása, étkeztetésük s főként őrzésük. Személyes ismeretség nélkül is maradok tisztelője és rendsze­res olvasója: Id. Sándor János, Szolnok Kedves Sándor Úr! Levelére a nyilvánosság előtt válaszolok, mert tudom, hogy gondolatait sokan osztják, s nekik is szól ez a levél. Nos, szó sincs róla, hogy azokat védeném, akik tetteikért halált ér­demelnek. Épp ellenkezőleg, azokat, akiket esetleg ártatlanul ha­lálra ítélnének. Nem hiszem, hogy az ítéletek egy százaléka téves lenne, ennél többre becsülöm a magyar igazságszolgáltatást. Té­ves halálos ítéletből azonban nem egy százalék, de egyetlenegy is elviselhetetlenül sok. Hogy mennyire sok, arról fogalmat alkothat, ha önmagát vagy valamelyik szeretett hozzátartozóját képzeli egy ártatlanul halálra ítélt helyzetébe. A halálbüntetés visszaállítása érdekében hangoztatott azon érve pedig, hogy az életfogytiglanosok tartása, őrzése sokba kerül, számomra teljességgel elfogadhatatlan. Az emberi élet nem lehet ilyenféle mérlegelés tárgya. Ha ezt a véleményt következetesen vé­giggondoljuk, ijesztő eredményre juthatunk, hiszen a legrövidebb időre elítélt rabok őrzése és ellátása is sokba kerül, ráadásul ezek jóval többen is vannak, mint az életfogytiglanosok. Változatlanul az a véleményem, hogy nem a halálbüntetés visz- szaállítása, hanem a büntetések némi szigorítása mellett a rendőr­ség és a bíróságok munkájának javítása, az életszínvonal és az ál­talános műveltségi szint emelkedése vezethet el a bűncselekmé­nyek számának csökkenéséhez. Üdvözlettel: Bistey András Miért volt szükség a Bartók úton „fekvőrendőrre”? Nemrégiben a Bartók Béla úton két „fekvőrendőrt” és ahhoz tar­tozóan jelzőtáblákat helyeztek el - írja levelében Szép Sándor szolnoki olvasónk, a város pol­gármesteréhez címzett levelé­ben. - Úgy tűnik, ezzel a térség infrastrukturális beruházása be is fejeződött; véleményünk sze­rint az útküszöbök fektetését semmi nem indokolta, ez csu­pán a közpénz szórása. Egy ko­rábbi levelünkben azt kértük a város polgármesterétől, hogy a Pipacs tér, Nyár, Szeder, Har­mat és Barátság út útalapjait aszfaltburkolattal zárassa le. Kérésünkkel megkerestük a tér­ség képviselőjét is segítségét és támogatását kérve abban, hogy a gyalogjárdákat és az útkeresz­teződések átjáróit tegyék rendbe, valamint a Barátság út 1-15. szám között megsüllyedt betonlapokat rakják át - esős időben ugyanis a kereszteződé­seken nyakig sárosán lehet csak átkelni. Intézkedés eddig nem történt. Azt is szóvá kell ten­nünk, hogy a Málna út alapjai­nak lezárásakor az útpadkákat csak részben látták el aprókő­vel, egy darabon ki is maradt, mert a pótkocsi továbbvitte azt. De menjünk be a Pozsonyi útra, nézzük meg a gyalogjárdát a benzinkúttól a Szántó körútig: keskenyebb lett, mint korábban volt, mert feleslegesen egy bal­esetveszélyes, fedetlen vízelve­zető csatornát építettek. Sok he­lyen a beton két év után kipor­ladt (laikusok szerint kispórol­ták a cementet belőle). A Luca széke módjára készült gyalog­járdának egyes hírek szerint kártérítési vonzata is lett. Kérjük, hogy térségünkben még ebben az évben készülje­nek el a gyalogjárdák és útala­pok. Ha „fekvőrendőrre” volt pénze a városüzemeltetési osz­tálynak - szóbeszéd szerint önös érdekből -, akkor lenni kell arra is, hogy három év után a mi gondunkat is megoldják. * Várhegyi Attila polgármester­től megtudtuk, hogy a Barátság út térségének csatornázása 1988-ban, a gázvezeték 1990- ben épült ki, és 1995-ben befe­jeződött a telefonhálózat is. 1990-1995 között útalapok ké­szültek a Harmat, a Nyár, a Ba­rátság, a Hattyú, a Holló, a Fá­cán, a Szeder úton és a Pipacs téren, útalap és aszfaltburkolat épült a Nád, a Málna, a Daru, a Sárkány és a Nyúl úton. A Ba­rátság út közvetlen térségében nincs földút, míg a város össz- hálózatának 30 százaléka saj­nos ma is az. A Bartók Béla út lakói és a térség önkormányzati képvise­lője jelezte a városüzemeltetési osztálynak, hogy ezen az úton folyamatosan nagy sebességgel közlekednek a gépkocsik, va­lamit tenni kell. A szakemberek megoldást láttak a sebesség­csökkentő útelemek elhelyezé­sében. A gépkocsival közleke­dők természetesen ennek a megoldásnak kevésbé örülnek, annál is inkább, mert eddig a sebességcsökkentés ilyenfajta kényszerével a gyakorlatban nem nagyon találkoztak. A rendőrségi baleseti statisztika máris bizonyítja, hogy a hatás kedvező, azóta csökkent a bal­esetek száma. November 7-én a városi közgyűlés elé kerül a város út­hálózat-fejlesztési koncepciója, ami alapján majd folytatódhat­nak a munkák - természetesen a költségvetésben rendelke­zésre álló források függvényé­ben. S most néhány szó az emlí­tett járdák állapotáról: a Barát­ság út 1-15. számú épületek előtti szakaszon lapjárdaburko­lat van, ami az évek során el­használódott, megsüllyedt. En­nek felszedésére és új beton­járda építésére a Rethmann Rt- vel felvették a kapcsolatot, s várhatóan még az idén elké­szülnek vele. A felújítást megelőzően a Pozsonyi úti járda is lapjárda volt, a Moha úttól a Verbunkos közig terjedő szakaszon szük­ség volt átépítésére. Nem lett keskenyebb az eredetinél - mint ahogyan a levélíró állítja -, mivel azonban korábban a csapadékvíz-elvezetés hiány­zott, átlagosan tíz centiméter mély vízelvezető folyóka építé­séről is gondoskodni kellett (erre az út- és a járdaszint kü­lönbsége miatt is szükség volt). A folyókák az útszéli vízelnye­lőkbe vezetik a vizet, ami mű­szakilag elfogadott megoldás. A betonjárda felületi kopása a téli időszakban alkalmazott gyakori sózás következménye is lehet. A kivitelezővel közö­sen megvizsgálják a jelenlegi állapotot, s amennyiben az ész­lelt kopás építési hiba, garanci­ális kötelezettség keretében gondoskodnak a hibák kijavítá­sáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents