Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
1996. november 30., szombat Megyei Körkép 5. oldal Nézőpont Néhány hónapja az uniós csatlakozás kapcsán megrendezett eszmecserén találkoztam a mosonmagyaróvári címzetes egyetemi tanárral. Akkor úgy tűnt számomra, hogy nagyon határozott álláspontot képvisel a magyar élelmiszer-gazdaság EU-tag- ságra való felkészítését illetően, ami szerinte egyúttal az ágazat rohamtempójú modernizációját is takarja. Az új miniszter azonban nincs irigylésre méltó helyzetben. Nehéz lesz például a szinte végletekig csalódott termelői körnek bebizonyítani, hogy a kormány - mint ahogy ez a ’94-ben keltezett programjában szerepel - az ország egyensúlyának biztosításában kitüntetett szerepet szán a mezőgazdaságnak. Különösen akkor, amikor hazánkban a pénzügyi tárca „Csinálja” az agrárpolitikát, és persze még sok más politikát. Akkor, amikor ebben az országban minden egyetlen egy évre szól, az adórendszertől a támogatási struktúráig, bizony aligha lehet távlatokban gondolkodni. Főképp nem az agrárszférában, egyszerűen biológiai okok miatt. Ezért is alapvető fontosságú lenne egy nemzeti agrárprogram, vagy nevezzük bárminek, ami rögzíti, hogy •mit várunk ettől a. nemzetgazdasági ágtól, s csak ekkor lehet összeállítani a céloknak megfelelő eszközrendszert. Az ágazat a ’80-as évek közepétől kezdődő leépülése, majd a politikai rendszerváltást követő esztendők minden bizonnyal tudatos rombolása megyénkben például évtizedek óta nem tapasztalt természeti csapásokkal párosult, amelyek együttesen rendkívül mély gazdálkodási és morális válságot idéztek elő. Elsősorban az információs rendszer kuszaságából fakadó piaci zavarok, a gyatra, sőt sok esetben nulla jövedelmezőség, a nemzetközi porondon versenyképtelen birtokszerkezet, a nem tisztázott földtulajdoni és földhasználati viszonyok csupán a habot jelentik a tortán. Megfigyelhetők ugyan pozitív tendenciák, például elmozdulás érzékelhető az állatállomány bővítése és a műszaki fejlesztés terén, ez viszont vajmi kevés eredmény, különösen ha az európai integrációra kacsingatunk. Ha nem akarunk kiszolgáltatottak lenni az élelmiszer-ellátás tekintetében, akkor tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság által befizetett különféle adókból az eddigieknél lényegesen többet kell visszajuttatni a földet művelőknek. Ahogy mondani szokás: arra van pénz, amire akarjuk, hogy legyen. Nos, ha a bankoknak, az eladhatatlan termékeket előállító ipari cégeknek milliárdok, a „tocsikoknak” pedig százmilliók jutnak, akkor a vidéki lakosság életkörülményeit, boldogulását alapvetően befolyásoló ágazatnak is kell hogy csurranjon- cseppenjen. Mégpedig az eddigieknél több. Nem hiszem ugyanis, hogy a többség érdeke móiülM^z ^onjSzá^é^BtQS.. kenyér; a'kétszáz-forintos tej - nei^iiagyufciííiifc&úktfeiintfö 2 magyar tehénből ... ( Pályázati pénzekből a nagyiváni iskolában Csereüdültetés korszerűbben Nem lesz könnyű Megtörtént az, amiről már jó ideje suttog az agrárszakma: felmentették Lakos László földművelésügyi minisztert. Utódját a kormányfő Nagy Frigyesben látja, aki a Kisalföld egyik ismert állami gazdaságát irányítja, jelenleg pedig többek között a parlament európai integrációs bizottságának alelnöki tiszlatin pl Ügy jártak a pusztai Csíkosba, mint a templomba Oda van az iskolájuk, akár az ifjúságuk Ezen a péntek estén deres halántékú legények és fehérbe hajló hajú hölgyek ülték körbe Újszászon a Szász étterem asztalsorát. Kicsit meghatódottak, ünnepélyesek voltak, látszott rajtuk, nem ebben az évtizedben vagy a megelőzőben végezték iskolai tanulmányaikat, mégis ragyogott a szemük, és boldog felkiáltással fogadták egymást: „Jé, te vagy az, Pityu!”, „Bözsikém, de jól nézel ki!” Volt egyszer egy iskola, Jász- boldogháza és Újszász között, a végtelen pusztán, Tápióma- jor környékén. Csíkos, csíkosi iskola volt a neve, talán a medréből olykor-olykor kirohanó Zagyvától kapta a nevét, amikor a lapályosabb részeken csíkokban folyt a víz. Földutak vezettek őkelméhez, és azok a hajdani diákok találkoztak itt, akik 1930-60 között koptatták a nagy terem padjait. Szelei Erzsébet három kilométerre lakott ettől az intézménytől.- Bizony telente ilyenkor az éjszakával keltünk, indultunk, mert csak akkor kezdett virradni, mire beértünk. Botot vittünk a kezünkben a kutyák ellen, és fürkésztük a nyomunkba eredő sötétet. Tisztességet, emberséget, becsületet adtak drága jó tanítóink, Varga Edit és Dárdai István. Bólogatnak a többiek, és tőle Sándor Gabriella vette át a szót, aki 1949-ben járt oda.- Emlékszem, előbb kezdetben zsíros mécses, majd annak a modernebb változata, 11-es petróleumlámpa virított a teremben. A mennyezetig értek az árnyak. Mégis úgy jártunk oda, akár a templomba. Csutkatővel, ízíkkel tüzeltünk, volt, amikor a hónunk alatt hordtuk a kályhába valót. Én egyébként a MÁV-nál töltöttem el a munkáséveimet, és úgy alakult a sorsom, hogy egyedül maradtam, egyedül élek. Szaszkó Julianna ugyanitt J941;ben kezdte az iskolát. . - Akkora tél yelt abban, nz évben, hogy a szánkó után lépkedve tudtunk eljutni az iskolába. Ha ennek máshová kellett menni, egy lovas ember farönköt keresett, ácskapcsot vert bele, és lánccal erősítette a lovak hámjához. Utánuk a csapáson el bírtunk lépkedni. Háború volt akkortájt, hiányzott a könyvünk, de mégis tanultunk. Pedig hatvanan meg többen is szorongtunk egy teremben, ennek ellenére olvasni, számolni, írni kötelező volt. Sőt, kikerült innen doktor, ügyvéd, mérnök, jegyző is.- Ma mennyien emlékeznek ezekre az évekre?- Eddig hetvennégyen gyűltünk össze, negyvenhetén iskolacimborák, a többiek meg családtagok. Valóban, olyanok is akadtak az ünneplők között, akiknek a hozzátartozójuk járt ide. így a 68 éves Szűcs Kálmán Jászberényből érkezett, neki a felesége volt a Csíkos iskola diákja.- Életre szóló emberi tartást jelentett a század első felében meg még később is a tanyasi iskola. így ez is. Sokat mesélt a párom a petróleumlámpás előadásokról, az estébe nyúló órákról, összejövetelekről. Egyébként Kálmán bácsi régi levelezőnk, hosszú idő óta küldi írásait a Szerkesztőség postájából című oldalunkba, rovatunkba. Szatmári Imre másra emlékezik.- Előfordult a nádpálca is, szolgált tisztességesen, vagy a fenekünket porolta, vagy a tenyerünket csipkedte, már aki kiérdemelte. Azért csontja senkinek se tört. Emlékszem, katolikus iskolának számított, nemcsak a betűvetést sajátíthattuk el, de az imádságot is Dárdai István tanító úrtól, hiszen a terem mellett kápolna is volt.- Hol lakik most Imre bácsi?- Jászalsószentgyörgyre vetett a sors, ott felvásárlóként ismernek. Szaszkó Kálmán 73 évesen alighanem a rendezvény korelnöke.- 1930-ban kezdtem az iskolát a Csíkos tanyán, és lmre- falvi József volt a tanítóm. Naponta reggel 8-tól délután 3-ig koptattuk a padokat. Kijártam az osztályokat, pedig nekem is tíz testvérem született, akik közül heten még most is élnek. Hogy mit kaptunk az iskolától? Azt, hogy a mindennapokra, a valóságra nevelt. Baranyi István is ott kezdte a tanulmányait, és négy évet el is végzett, majd Jászberényben járt tovább.- Akkoriban egy tanyasi iskola mindene volt a nagy- nagy pusztának. Ha kellett, templomnak számított, máskor gyűlések színhelyének, azután mellette állott a tej- csamok, de ebben a tanteremben tartották a gazdakör foglalkozásait is. A tanító egyben kántor is volt, és nem pedagógus, hanem valóban tanított: énekre, jó modorra, az életre. Ha valakinek bármilyen panasza adódott, írni kellett egy kérvényt, abban is segített, sőt a leventefoglalkozásokat is megtartotta. Azután hazafias színműveket is megtaníttatott, előadatott velünk.- Nem verekedtek egymással a tanyasi lurkók?- Dehogynem. Főleg a fiúk. Ha aztán kitudódott, szolgált a nádpálca, mert akkoriban nem a hosszú hegyibeszédek divatoztak. A leckén kívül mindent megtanultunk, ami a paraszti élethez kell, kapálni, markot szedni, gereblyézni, ásni is. Azóta sem esik ki a szerszám a kezemből. Elkezdődött a vacsora, azután a beszélgetés. Emlékszel Tóth Pistire, hát Nagy Elekre? Segíts már, ki volt az a jegyző, akit nemrég temettek? Emlékeztek, a háború miatt szünetet kaptunk?! Azt is megtudtuk, a hatvanas évek közepén emberek érkeztek autókkal, Zetorokkal. Először lebontották a tetőt, szétszedték a falakat, kirángatták az ablakokat, ajtókat, majd az alapot is kicsákányozták. A helyén istálló van, a többi csupasz föld. Né- hányan kimentek, de éppen bús nótát cifrázott a téli szél. Néhányan arra esküdtek, hogy valami ilyesmit fütyült: „Ti még emlékeztek az itteni falakra? Mert volt itt egyszer egy tanyasi iskola, ami örökre eltűnt abban a földben, amelyből vétetett. . .” D. Szabó Miklós Minden támogatás aranyat ér Nagycsaládosok kiskarácsonya A nagycsaládosok megyei egyesülete hagyományaihoz méltóan készül arra, hogy támogatást nyújtson, némi örömet szerezzen a megyében élő öt-hatszáz sokgyermekes nagycsaládnak, noha lehetőségeik szűkösebbek, mint a korábbi években volt. A szociális válságkezelő állami program keretén belül pályázott a Nagyiváni Általános Iskola a Népjóléti Minisztériumnál napközi otthona korszerűsítésére, és az iskolában is kialakítható, 40 fős nyári gyermekszálláshely kialakítására. A pályázati kérelmet 1 millió 400 ezer forinttal támogatta a minisztérium szociális irodája májusban. Azóta a fenti összeg jelentős részét felhasználták, mint erről Tóth Józsefné iskolaigazgató, a Nagyiváni Általános Művelődési Központ vezetője tájékoztatta lapunkat. Az iskola először a napközi otthonos, étkeztetés feltételeinek javításához vásárolt étkezdéi asztalokat, székeket, valamint konyhai felszereléseket. Mindezek mellett lambériázták a napközi otthonos tantermeket. Nem titkoltan azzal szereztek be negyven új gyermekhe- verőt és tíz ruhásszekrényt, valamint televíziót és videpleját- szót, hogy itt kialakítsanak egy nyári, csereüdültetésre is alkalmas diákszálláshelyet. Részint azért, hogy ezzel plusz- bevételekhez jusson az amúgy igen szerény költségvetésből gazdálkodó intézmény, részint azért is, hogy a Hortobágyra kíváncsi gyermekek vendéglátása „fejében” a nagyiváni tanulók is nyaralhassanak az ország különböző részein. A pályázati pénzekből mintegy 100 ezer forintot tartalékolt az iskola vezetése, hogy a diákok még az idén megismerhessék Ópusztaszeren a Feszty-körképet.-perczeJászkunság, idén másodszor Úgy látszik, ha késve is, megindult és folyamatosan tart a Jászkunság idei számainak kiadása. A néhány héttel ezelőtti első szám után most kézbe vehetik az olvasók a másodikat. A viszonylag szerény terjedelem ellenére is gazdag tartalomból föltétlenül említést érdemel Szilárdfy Zoltán A Nap- baöltözött Asszony tisztelője című írása, amely barokk kori grafikák tükrében vizsgálja a Szent Gellért ikonográfiát. A sok illusztrációval szemléltetett tanulmány valójában többet ad, mint amennyit ígér, a Gellért- legenda utóéletét is nyomon kíséri, szinte a legutóbbi időkig. Napjaink egyik nyomasztó társadalmi gondjáról szól Nyári Katalin Mit gondolnak a bűnözésről? című cikke, amely egy közvélemény-kutatás eredményeit elemezve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a társadalom hogyan vélekedik a bűnözés terjedéséről, illetve hogyan viseli el azt, egyénileg és közösségben milyen védekezést tart szükségesnek és lehetségesnek. Tóth Albert az Alföld-program időszerűségéről, Harka Ákos a Közép-Tisza halfaunájában megjelenő új fajokról ír. A Művészet rovatban egy szolnoki építészeti kiállítás méltatása mellett érdekes írás olvasható arról, hogy a magyar jakobinusok alakja hogyan jelenik meg a magyar irodalomban. Fried István cikkének címe: „Erős várunk nekünk Kufstein”. A folyóirat anyagát könyv- ismertetések és a tudományos élet hírei egészítik ki. Szavalok Szentimrén Jól tanítanak, jókievelnek a versek Tiszaszentimrén hagyománnyá vált, hogy az általános iskola szavalóversenyt hirdet a térségi iskolák felső tagozatos diákjai számára. Idén, a jubileumi ötödik vetélkedőre - amelyet az önkormányzat is támogatott anyagilag - a helyieken kívül Tisza- derzs, Tiszaszőlős, Abádsza- lók, Tomajmonostora és Tisza- bura tanulói fogadták el a szervezők invitálását. A résztvevőket a helyi nyugdíjasklub nívódíjas versírója és -mondója, Susányi Andrásáé köszöntötte szavalatával. Ezek után kiderült, hogy a versek jól tanítanak és jól is nevelnek, hiszen a gyermek utánpótlás a verseny szlogenjéhez méltóan „jót, s jól” is teljesített. Az 5-6. osztályosok közül Baranyi Andrea abádszalóki tanuló, a 7-8. osztályos kategóriában pedig Fazekas Ibolya ti- szaderzsi diák vitte el a pálmát, Rajtuk kívül a tiszaburai Csömör Csilla, illetve a tisza- szentimrei Barta Diana produkcióját jutalmazta különdíjjal a zsűri. -pEzúttal elmarad a megyei, illetve városi önkormányzatok erre a célra szánt jótékony célú rendezvénye, marad az egyesület saját költségvetéséből biztosított százezer forint, továbbá azok a szerényebb csomagok, amelyeket különböző egyesületek, vállalatok, kft.-k szántak a nagycsaládosoknak. Mint Patkós Gyula megyei elnök elmondta, a jelenlegi szűkös anyagi helyzetben minden támogatás aranyat ér. Szükség van erre annál is inkább, mert a sokgyermekesek 70 százaléka hátrányos helyzetű, gyertyagyújtásban, ajándékozásban csak a társadalom segítségével részesülhetnek. Jó szívvel vennék, ha a Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Vöröskereszt és más szervek által nyújtott szerény támogatást a nagyobb cégek kiegészítenék. Az országos Héra Alapítvány az energiaárak növekedésének ellensúlyozására - pályázat útján - energiatakarékos külföldi égőket adományoz, családonként 4-5 ezer forint értékben. A karácsony jegyében a közelmúltban 157, az ünnepekig további hetven család kap speciális égőket. A megyei ünnepséget Szolnokon december közepe táján rendezik meg, amelyen szétosztják az ajándékokat is. Big Band-buli címmel adott koncertet tegnap a szolnoki Városi Művelődési Központ aulájában a Bartók Béla Zeneiskola Big Bandje. A vendég Potato Head Dixieland Jazz Band közreműködésével világslágerek szóltak a ’30-as évektől napjainkig. fotó: csabai Tamás is remek figaró (lesz) Korábban írtunk arról, hogy a fodrászok és kozmetikusok országos döntőjében három ifjú hölgy nagyszerűen szerepelt. A teljességhez, így az igazsághoz hozzátartozik, hogy az erősebbik nem egyetlen képviselője, a szolnoki Papp Tamás is a dobogóra „verekedte” magát. Tamás a megyeszékhely Ady Endre úti üzletében fogadja a betérőket, és már rutinos versenyzőnek számít. Mégpedig azért, mert tanuló korában volt országos második helyezett, Szolnokon megyei első, kelet-magyarországi bajnok. Most Pesten az ifjúsági kategóriában a divatfrizurák versenyében országos harmadik, a strukturált, művészi jellegű alkotásoknál negyedik. A szép sikernek örült a családja, és a barátnői is puszikkal fogadták. Szerinte ahhoz, hogy jó figaró legyen az ember, érzék kell meg tájékozottság, hogy a fodrász ismeije a divatot. A többi gyakorlás, szorgalom és kis fantázia kérdése. D. Sz. M. Papp Tamás frizurája mindig rendben van. FOTÓ: CS. I.
