Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-25 / 275. szám

8. oldal

Sport

1996. november 25., hétfő

Sem a fociedzők, sem a játékvezetők nem haragszanak egymásra?

Csak időnként kinyílik a bicska a zsebükben

A közelítés szándékával ültettük egy asztalhoz a szembenálló feleket

bizottság, mint edzőt és játékost egyaránt kivontak a forgalomból, tehát dupla felelősségre vonást alkalmaztak velem szemben.

ÁRVÁI ISTVÁN: - Szerintem a bírók felkészültsége éppen olyan színvonalon áll, mint a megyei futball. Ellenben, ha nem indul meg a testületen belül egy tisztulási folyamat, még jobban elmérgesedik a viszonyunk. A gyengéket egyszerűen ki kell szűrni. Feltűnően rossz a felfogásuk a testi erő kihasználásának terén, a lapok alkalmazásában. Azt pedig, hogy a sárgákat és pirosakat pénzért meg lehet váltani, egyszerűen hülyeségnek, pedagógiai esődnek tartom. Ez a szövetség hibája, mert óhatatlanul is felvetődik az emberben az, hogy a befolyt összegek a szövetség kasszájába kerülnek, amelyből például a játékvezetői táborokat is finanszírozzák. Azt

Elindult egy folyamat, amelynek akaratlanul is aktív részeseivé váltunk. Nevezetesen, a megyei futballedzők az őszi szezonban minden eddiginél élesebben, több esetben sértően ostorozták nyilatkozataikban a játékvezetők tevékenységét. Az sem volt ritka eset, hogy a nyomdafestéket nem álló szitkozódást kénytelenek voltunk lehúzni a tudósítások végéről, ám az is előfordult néhányszor, hogy az általunk még éppen „szalonképes” véleménynyilvánítás után eltiltás következett a megyei labdarúgó-szövetség részéről. Hasonló esetekben valamilyen mértékben, de közvetett előidéző lettünk a bajnak. Arról nem is beszélve, hogy már-már úgy tűnt, lapunkat amolyan postás szerepkörre használták fel azok az elégedetlenkedők, kiknek egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban, önvédelmi szándékkal üzennivalójuk volt egyrészt saját környezetük irányába, másfelől eképpen próbálták felhívni a figyelmet vélt vagy valós sérelmeikre a játékvezetés ellen tiltakozva. így a félidény végeztével, mikorra valamennyi szakemberben úgymond leülepedett az elmúlt tizenöt forduló eseménysorozata, megkértük néhányukat, jelenlétünkben mondják el általános tapasztalataikat a megyei JB elnökének, Marosvári Csabának és főtitkárának, Szabari Miklósnak. Meghívásunkat Márton Ferenc (Törökszentmiklós), Földesi János (Mezőtúr), Sólyom Vilmos (Kunszentmárton), Szabó Imre (Jánoshida), Hajdú Gábor (Sz. Vegyiművek SK), Árvái István (SZVSI-CFC) edzők fogadták el.

bírókat nem a pályán fizetnék ki, hanem a küldőbizottság - amely egyébként rá lenne kényszerítve a keretösszegből való optimális gazdálkodásra - utalná ki a konkrét összegeket. Azonkívül üdvözölném az olyan kezdeményezést, amely a játékvezetők kimondottan gyakorlati oktatását szorgalmazná.

SZABARI MIKLÓS: - Azt, hogy nincs egységes álláspontunk, visszautasítom. Megyénkben kilencvenöt ellenőr és játékvezető rendszeres továbbképzésen vesz részt. A lapok megvásárlásával mi sem értünk egyet, de hát az nem rajtunk múlik. A befolyt összegek szétosztásáról annyit, négy évvel ezelőtt ugyanúgy negyvenezer forintot kaptunk a szövetségtől, mint az idén arra a célra, hogy továbbképző tábort szervezzünk. Szerencsére a szövetségek szövetsége is kisegített bennünket húszezerrel. A megtisztulás igenis tetten érhető a testületben, nyugodtan kijelenthetem, nincs italozó bírónk, de azt is hozzá kell tennem, valóban felhígult az állomány. A küldés, higgyétek el, sok gondot okoz, hiszen sokirányú szempontokat kell figyelembe vennünk. így az NB III-as igényeket, a társmegyékkel kötött kölcsönös foglalkoztatási megállapodást, vannak, akik egyszerűen „leiratkoznak csapatokról”, a maradék pedig a meSzabari Miklós rendszeresen ellenőrzi a küldéseket

gyei első- és másodosztályt kapja. A küldést egyébként Pintér Béla és Balogh Sándor tervezi és alkotja meg három hétre előre - előfordul, hogy közben is változtatni szükséges -, munkájukat Varga Sándor és jómagam ellenőrizzük. A díjak előre fizetése nem rajtunk múlik, de miután jövő áprilisban minden valószínűség szerint választás lesz, a következő elnökség és JB figyelmébe ajánlható mindenképpen a felvetés. Engedjetek meg azért nekem is valamit. Szemünkre vetitek, hogy ezért a pénzért minőséget vártok a bíróinktól. Tudnotok kell, az ő két-háromezer forintos díjuk messze elmarad azoktól az összegektől, amelyekért már a megyei másodosztályú labdarúgók is helyenként pályára lépnek. Mégpedig edzés, felkészülés nélkül.

Á. I. - Hogyan lehet az, hogy három hétre előre tudjátok, vajon ki lesz jó formában? Mi történik akkor, ha valaki már az első meccsén gyengén működik?

SZ. M.: - Gyerekek, nagyon jól tudjátok, a játékvezető is ember, tehát fontos ismernie előre a beosztását, hiszen csak akkor képes magánjellegű programot tervezni a családjával, ha a játéknapokkal tisztában van. Ezért az értesítéssel nem várhatunk az utolsó pillanatig.

A Játékvezető Bizottság elnökének magunk tettük fel a kézenfekvő kérdést:- Érkezett-e a bizottsághoz

néhány kolléga irányunkba tett szélsőséges megnyilvánulása sújtotta csapatomat.

MÁRTON FERENC: (őt Török partjelző feljelentése - mely szerint egész meccsen szidta a játékvezetőt - alapján tiltották el négy mérkőzésről) - Mit mondjak. Jó anyagi forrás a lapvásárlás (az 1996-97-es bajnokságra egyébként 700 ezer forint bevételt tervezett költségvetésébe a szövetség - a szerk.), a küldések terén pedig egyszerűen káoszt tapasztalok. A Cibakháza-Jánoshida mécsesét jászsági bíró dirigálta, nálunk pedig egy pesti hármas működött potom húszezerért. Mikor szóvá tettem elégedetlenségemet, akkor a válasz az volt: „Figyelj, kisöreg. Te nyers parasztgyerek vagy, én viszont a Flórián térről jöttem, és tudod hol lakom? A T betű alatt.” Mégis azt mondom, megbántam azt, amit Török partjelző füle hallatára mondtam, mert saját csapatommal is rosszat tettem. De azt nem hallgathatom el, engem rendkívüli módon sért az a tény, hogy a martfűi klubelnök a fegyelmi bizottság első embere is egyben. (Németh Gézáról volt szó - a szerk.)

HAJDÚ GÁBOR: - Sajnos nem hallottam egyikőtöktől sem előremutató javaslatokat. Ami most van, az nem egészséges folyamat, az állandó egymásra mutogatás sehova nem vezet. Az is a baj, túl későn alakult meg az edzőbizottság. Nincs olyan szervezetünk, amely képviselné az edzőt adott esetben, nem beszélve arról, hogy a fegyelmi bizottságban nem ártana egy jogot végzett ember jelenléte. Hiszen döntéseik komolytalanná teszik a

Hajdú Gábor a JB-re bízná a bírók kifizetését, mert nem szereti még a gyanú árnyékát sem

bajnokságokat. Hiányzik a közös álláspont. Az edzők fújják a magukét, a játékvezetők pedig ugyanazokat a szabályokat merőben más felfogásban értelmezik és alkalmazzák. Teljesítményük ugyanolyan hullámzó, mint a csapatok szereplése. Javaslatom az lenne, hogy a következő bajnokságtól a nevezési díjak mellé mindenki fizesse be az egy évre szóló játékvezetői költségtérítést is, a többi már a JB dolga lenne. És akkor még a gyanú árnyéka sem vetődhetne senkire, mert a

FÖLDESI JÁNOS: - Előrebo csátom, nem a játékvezetők miatt állunk a mezőny alsó régiójában. De kellemetlen tapasztaSzabó Imre negyedszázada dolgozik a szakmában, de eltiltást csak az idén sikerült kiérdemelnie

az ellenérveimet, a határozat azonban az elsőfokúéhoz képest semmit nem változott. Magyarul, enyhítő körülményeket nem talált a fellebbviteli

Árvái István szerint a lapok megvásárlása teljes mértékben aláássa a pedagógiai munkát

is nehezen értem meg, két szolnoki csapat találkozójára miért kell kétszáz kilométerről bírót küldeni, hatalmas kiadásokba verni vele a klubokat. Főleg úgy, ha egy helyről jönnek, akkor is két gépkocsi útiköltségét fizettetik ki velünk. Amennyiben pedig szóvá tesszük a manipulációt, akkor még ők vannak felháborodva. Az ellenőrökről pedig jobb, ha nem beszélek, mert nem akarom őket megbántani.

SÓLYOM VILMOS: - Sokan azt hiszik, mert elsők vagyunk, elégedett vagyok a játékvezetőkkel. Ez nem igaz. Csupán arról van szó, hogy miután edzői pályám elején négyszer eltiltottak, mintha lehiggadtam volna, nagyobb önfegyelmet erőszakoltam magamra. Sokan vádolnak azzal, csak szolnokiak vezetnek nekünk. Persze, mert ott él a legtöbb megyei játékvezető. De ettől még többjük stílusát nem kedvelem, ám azt sem szabad elfelejteni, létezik náluk is valamiféle rokonszenv egy-egy csapat iránt. Sajnos, ha ellenfélnézőbe megyek, a hazaiak többször rám kiabálják: „persze nektek könnyű, mert megveszitek a bírókat”. Nyugodt lelkiismerettel állítom, én soha egyiküket meg nem környékeztem. Annak még a feltételezését is bárki részéről gusztustalannak tartom. Hiszen a kárunkra is akadt tévedés, például Kenderesen vagy Kunhegyesen ugyanúgy nem adták meg szabályos góljainkat. Nem tagadhatom el azért azt sem, hogy

Földesi János az egykori labdarúgókból lett bírókat jobban kedveli

latokat azért szereztem, elsősorban a fiatalabb bírók okoztak csalódást. Nemegyszer nagyképűen, cinikusan, egyenesen fölháborítóan viselkedtek a pályán. És ami még szembetűnő, nem képesek helyesen megítélni a test test élleni harcot, a lapok kiosztásakor mérlegelnek, az előnyszabályokat nem tudják alkalmazni. Szóval, annyit állíthatok, elmérgesedett az edzők és játékvezetők viszonya. Nekem azokkal a bírókkal volt a legkevesebb bajom, akik korábban maguk is labdarúgók voltak.

SZABÓ IMRE: („... elcsalta a mérkőzést” nyilatkozata miatt az év végéig eltiltva edzőként és játékosként egyaránt) - Huszonöt esztendeje vagyok a szakmában, de eddig nem voltam száműzve. Sajnos, nemcsak én láttam lesnek azt a gólt, amellyel a Kunszentmárton ellen kikaptunk (itt Földesi közbeszólt: - Ott voltam én is, egyértelmű, hogy tévedett Markóth Pista), hanem szinte mindenki. Mint edző, egyébként rendre megbüntetem a játékvezetőkkel foglalkozó játékosokat, de ez az eset kirívó volt. Sajnos az első tárgyalásra kiküldött idézést későn kaptam kézhez, majd a saját zsebemből kifizettem a 10 ezer forintos fellebbezési díjat. Elmondtam

A véleményeket meghallgatta és lejegyezte Néder István, a fotókat Mészáros János készítette.

Sólyom Vilmos gusztustalannak tartja a játékvezetők megkörnyékezését

olyan konkrét panasz, névvel és aláírással ellátva, amiben játékvezetőt marasztalnak el a sérelmezők?

MAROSVÁRI CSABA: Nem, ilyen jelzés nem érkezett. Pedig már régen kinyilatkoztam, ha konkrét a panasz, akkor annak okait kivizsgáljuk, ám elnökségem három és fél éve alatt ilyen nem történt. Most is csak hallomásból értesültem, hogy Mezőtúron az egyik partjelző állítólag kimutatta a hátsó felét a nézőknek. Amennyiben ezt a fülest mindkét csapat megerősítené, abban az esetben elmarasztalás lenne a dolog vége. De addig nem tudunk mi sem lépni, amíg a sértett felek hallgatnak. Ebben a félévben fegyelmi bizottságunknak egyszerűen nem volt dolga. Bevallom,, néhány nyilatkozaton magam is megdöbbentem. Az ideges hangulat, a vibráló levegő, higgyétek el, szélsőséges irányba tereli az embereket. Régen is szidták a bírókat, csak éppen a megnyilvánulások nem kerülhettek napvilágra. Meglátásom szerint néhány edző a nyilvános szereplés egyik lehetőségének tekinti, ha aranyköpéseivel vagy pikírt csipkelődéseivel hozakodhat elő. De hát a felháborodásnak is van határa. Én azt gondolom, a megyei játékvezetők egy fokkal még mindig a labdarúgók előtt állnak. Szó érte az ellenőrzéseket. Nos, azokat az idősebb kollégákat, akik hosszú évtizedek alatt sokat tettek a régió labdarúgásáért, azokat óvatosabban kellene megítélni, több megértést érdemelnek. Arról azonban nem tehetünk, hogy az ellenőri jelentések „összeköszönnek”, megjegyezve azt: olykor valóban, jobbára az idősebbek, nem vállalják a sarkosabb fogalmaMárton Ferenc sajnálja a történteket, mert annak csapata látja a kárát

zást, inkább arra törekednek, minél jobb osztályzatot adhassanak, kerülve vele a konfliktusokat. Az országos ellenőrzések már jóval keményebbek.

F. J.: - Engem az zavar a legjobban, mikor az ellenőr egyenesen a játékvezetővel beszéli meg a történteket.

Á. I.: - Ne próbáljunk az országos ellenőrzésekre hivatkozni, mert mi itt vagyunk a megyében.

H. G.: - Látnotok kell, nekünk a csapatokon belül igen kemény intézkedéseket kell hozzunk támogatóink megtartása, tehát a jövőnk érdekében. Ezzel komolyodik a bajnokság, viszont szövetségi és bírói oldalról nem kísérik hasonló mentalitású döntések a csapatok erőfeszítéseit. Állítom, továbbra sincs egységes szemlé- letj ha nincs színvonalas ellenőrzés, minden dugába dőlhet. Valóban, a játékosok sem minden esetben angyalok, de a játékvezető milyen alapon takarózhat azzal, hogy: „kihagytátok a helyzeteket, nem rúgtátok be a tizenegyest.”

M. CS.: - Eddig is esett lesgól, lesz jogtalan tizenegyes, de mindezt nem szándékok eredményezték és eredményezik a jövőben, inkább a tapasztalatlanság. Mi a megválasztásunkkor elindultunk egy nyomvonalon, a korábbinál nagyobb tempóban. Tudjátok jól, hány alkalommal ütköztünk, ütköztem, s milyen eredménnyel. Jövő áprilisban jön majd egy új elnökség, új JB, valószínű új konMarosvári Csaba jó szemű, fiatalos, kritikus ellenőröket ígért a tavaszi szezon rangadóira

cepciókkal. Persze addig is előfordulhatnak problémák. Azt tudom ígérni, a rangadókra fiatal ellenőröket küldünk.

S. V.: - Számos szurkolószintű vezető azt hangoztatja, már klikkek alakultak a JB-n belül, készülve a választásokra, ki-ki saját táborát próbálja erősíteni a másik rovására.

M. Cs: - Hát az csak természetes, hogy egy demokratikusan választandó testület leendő vezetőire néhányan szimpatizánsokat, ha úgy tetszik, szavazatokat keresnek. Ebben semmi kivetnivalót nem találok, hiszen a lobbizás nem a csapatok ellen irányul, hanem az új vezérkar kialakítása érdekében folyik. Akik itt a testületben eltöltőnek sok-sok évet, azok velünk együtt mindannyian ennek a nagy csa- 1 adnak-a tagjai még akkor is, ha a következő vezetőség megválasztásában különböző álláspontra is helyezkednek, egyéni meggyőződésük talaján állva.- Ámondó vagyok, a magam nevében megköszönöm az Új Néplapnak, hogy gondolt reánk és jó szándékkal megszervezte ezt a találkozót. Abban a reményben állok fel az asztaltól, hogy a tavaszi fordulókban az őszinél jóval kevesebb nézeteltérés lesz edzők és játékvezetők között. S azon kevesek is, melyek netán elkerülhetetlenek, nem szítanak senkiben gyűlöletet, hanem emberi, sportbaráti közegben maradva kezelhetők, orvosolhatók lesznek mindenki megelégedésére.

Frappánsabb befejezést nem is kívánhatunk. Örülünk, hogy az egyértelműen látszódott, valamennyi részvevőnek könnyebb lett a tarsolya, mivel azok tartalma jócskán megcsappant. Ha végső megoldásokat nem is tudtunk előidézni, abban azért talán sikerült elérnünk valamit, hogy a két tábor közötti szakadék nem mélyült tovább, sőt, a „feltöltés” a lankás völgyig meg sem áll.