Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-19 / 270. szám

1996. november 19., kedd Megyei Körkép 3. oldal Véradást tartottak tegnap Szolnokon, a városi kollégium hármas számú tagintézmé­nyében. Felvételünkön a vérmintavétel látható. fotó: mészáros A nagyvisnyói úttörőtábor rejtélye Miért nem lehet egyezség? (Folytatás az 1. oldalról) nyék értelmében Tiszafüred kapta meg a tábor százszázalé­kos tulajdonjogát. Ekkor a volt nyolc járási társközség - Abádszalók, Ti- szabura, Tiszaroff, Tisza- gyenda, Kunmadaras, Tiszaörs, Tiszaszentimre és Tiszaderzs - követelte a részét. Most ott tart az ügy, hogy a kistelepülések 43/100 vagyon- arányban követelik tulajdonjo­gukat, s mivel egyezség nem jött létre Tiszafüreddel, ügyvé­det bíztak meg jogaik érvénye­sítésére. Mindezek mellett Tiszafüred nem hajlandó belemenni a 43-57 százalékos elosztási arányba, mondván: Nagyvis- nyón az elmúlt 18-20 évben a város jelentős önerős fejleszté­seket hajtott végre. Szerintük a bevezetett víz, meleg víz, gáz s egyéb infrastrukturális fejlesz­tések is tárgyai az egyezségnek. Ebben nem tudnak most zöld ágra vergődni a pereskedő felek. Lényegében az a vita tárgya, hogy valóban megoszthatók-e az egykori „testvériesen” meg­állapított közös költségek. Ti­szafüred ragaszkodik az igazá­hoz, a perre vivők pedig állít­ják, az ő követelésük is jogos. Annál is inkább, mert az akkori költségek azóta jelentősen inf­lálódtak. A nagyvisnyói vita bírósági perrel fenyeget, mivel a kisköz­ségek ha mást nem, az eredeti­leg kifizetett költségeiket vísz- szakövetelik. Röviden ennyi idáig a Szil­vásvárad melletti, valóban szép nagyvisnyói úttörőtábor ügye, aminek kivitelezési költsége akkor 6 millió 276 ezer forint volt. * Ha megegyeznének a közös hasznosítás és fenntartás kérdé­sében, 1996-ban ez az összeg most jóval többet érhetne. Mert ha nem, marad a per. Ki tudja, kinek a hasznára? Véleményem szerint az eredeti célnak igen jól megfelelne Nagyvisnyó mind a mai napig, talán úgy is meg lehetne egyezni, hogy az érdekeltek eldöntenék, hogy egy nyáron a vitatkozó telepü­lések gyermekei mennyi ideig üdülhetnének ott. Még akkor is, ha már sok helyen nem úttö­rőknek hívják a csapatot. fi Ä ■ --percze­Jó érzés volt hazajönni Beszélgetés Iván Ildikó opera-énekesnővel Pénteken este a kisújszállási városházán adott nagy sikerű koncertet Iván Ildikó operaénekes. Műsorában közreműködött a Phoenix kórus Vájná Katalin karnagy vezénylésével. Iván Il­dikóval a hangverseny után pályájáról beszélgettünk.- Az Ön zenei pályája Kisúj­szállásról indult. Milyen érzés volt most hazajönni énekelni?- Rettenetesen izgultam, s nagyon boldog vagyok, hogy hosszú idő után újra itthon éne­kelhettem.- Miért választotta a zenei pályát?- Nagyon szerettem a zenét, ezért szüleim beírattak a zene­iskolába. Azért is muszáj volt valamilyen hangszeren tud­nom, hogy felvegyenek a ze­neművészeti szakközépisko­lába, majd a zeneművészeti fő­iskolán fuvola-ének szakon végeztem.- Aztán az ország operaéne­kesként kezdte megismerni.- Amióta az eszemet tu­dom, mindig énekelek. Kisúj­szállási éveim alatt minden lé­tező énekversenyen elindul­tam, s nyertem, s ez így volt a középiskolában is. A főisko­lán karvezetést is kellett ta­nulnom, s Varga Magda ének­tanárnőm biztatására kezdtem komolyan foglalkozni az énekléssel.-A kisújiak hallhatták fuvo­lajátékát is. Ez már csak hobbi?- Sajnos, mert erre egyre ke­vesebb időm jut.- Úgy tudom, hogy fest is.- Igen, három évig a bonni opera tagja voltam, akkor kezd­tem el festegetni, csak sokkal kevesebb képet festettem, mint amennyit szerettem volna. Reszkető lábbakkal mutattam meg képeimet Szántó Piroská­nak és Szász Endrének, akik biztatnak a folytatásra.- Hol lép fel legközelebb?- Több németországi fellé­pésem van, ahol operettet fogok énekelni, itthon a szekszárdi német színházban, Szegeden és az Operában is várnak rám sze­repek. S ha hívnak, ismét szíve­sen jövök haza énekelni.- Úgy hallottam, hogy lemezt is készít.- Hamarosan elkezdem egy ária- és egy kamaralemez felvé­teleit.-de­Maguk írták, róluk szól Könyv Zagyvarékasról Nemrég jelent meg Zagyva- rékason egy könyv, amely­nek címe „Községünk és népoktatásának története”. A kiadvány, amely már a jövő évben esedékes 650. évfordu­lóra is íródott, eredetileg 272 éves helyi népoktatás-, iskola- történeten alapult. Mivel azonban egy kis településen a falu és az iskola története gyakorlatilag szétválasztha- tatlan, logikusan született meg a gondolat, hogy az okta­tás történetét bővítsék ki a falu történetévé. Erre a munkára vállalkozott Agócs Gyuláné tanárnő, aki a könyv történeti anyagát gyűj­tötte, írta. Az ezt követő további öt fe­jezet tartalmaz többek között gyermekmozgalom-történeti, nevelés- és oktatástörténeti eseménynaptárat, öregdiákok megható visszaemlékezéseit, valamint a jelenkor kisdiákja­inak beszélgetéseit hajdanvolt tanulókkal. Képet kaphatunk ezáltal régi tanítókról, a falusi gyere­kek diákcsínyeiről, szokásai­ról, tanfelszereléseiről, öltöz­ködéséről. A kiadvány végén az utolsó fejezet a „Képes krónika” cí­met viseli. Hangulatos cso­portképeket, emlékezetes pil­lanatokat, falutörténeti ese­ményeket idéz fel. F. B. Srí Lankáról Karcagon A karcagi Kunhalom Polgári Kör vendége volt tegnap a vá­rosi könyvtárban dr. Padma Gannoruwa, Srí Lanka, vagy ahogy régebben nevezték Cey­lon magyarországi főkonzulja, aki hazájáról, „India könny­cseppéről” tartott képekkel il­lusztrált előadást. Mint elhang­zott, Srí Lanka területe 65 ezer négyzetkilométer, s 1948 óta független. Míg eddig eljutottak, 144 királyuk volt. Az országot sokan csak teájáról ismerik, pe­dig ezzel csak 100 éve foglal­kozik a lakosság, korábban ká­véültetvényeiről volt híres a sziget, s már Marco Polo korá­ban idejártak fűszerekért és drágakövekért a mohamedá­nok. A legértékesebb a kék za­fír, melyből Amerikában őrzik a legnagyobbat, az India ki­rálynőjét, a maga 528 kamtjá­val. Az ország kedvelt üdülő­hely, hiszen egész évben nyár van, a tengervíz pedig 26 fokos. Srí Lanka fővárosa Colombo, s az egykori királyi székhelyen, Candyben még megvan a leg­utolsó király által építtetett pa­goda és víztározó. A főkonzul szólt arról is - hogy a településeken jól elfér egymás mellett minden feleke­zet temploma, hiszen az or­szágban vallásszabadság van. Közérzetünk A mexikói út Bizonyára sokan irigyelték a hét végén a Kit mit tud? győzte­seit, akiknek jutalma mexikói út lett. De vajon hányán gondol­tak bele - miközben remekül szórakoztak a produkciókon, hi­szen a bemutatott számok többsége jó színvonalú volt -, hogy mennyi munka, mennyi kitartás és mennyi hit van a mögött, amíg valaki eljutott nyilvános megmérettetésig! Még szerencse, hogy van Ki mit tud? és több tucat olyan ren­dezvény az országban, amelynek megszállott szervezői, életre hívói nem hagyják magukat befolyásolni a divatos irányzatok­tól és gondolkodásmódtól: ragaszkodnak értékeinkhez, és eh­hez partnereket is találnak, amatőr és profi művészek, előadók, a művészeteket szerető és művelő emberek személyében. Miközben az egész életünk nem erről szól. Az élet ma Ma­gyarországon arról szól, hogy ki tudott meggazdagodni és ki nem, hogy hogyan maradjunk talpon vállalkozóként és alkal­mazottként. Aktuális botrányok kereszttüzében élünk, megje­gyezni is nehéz, hogy már megint ki lopott, sikkasztott, vett föl „sikerdíjat”. Kinek van eközben ideje, energiája odafigyelni az értékekre? Ki figyel oda a néptánccsoportokra, amelyeknek többsége lé­téért küzd, mert kevés a pénzük, drága a r"t>\ a csizma, az uta­zás? Ki figyel oda például arra, hogy mennyi a tanárok fizetése? Azoké a pedagógusoké, akiknek a kezébe adjuk gyerekeink (és ezzel együtt a nemzet) sorsát? Vagy ki figyel oda, hogy még mindig alulfizetettek az orvosok, az ápolónők, akik meggyógyí­tanak bennünket, hogy újra dolgozni tudjunk? Az ő munkájuk, tudásuk még mindig abba a szférába tarto­zik, ahol az értékeket nem értékelik igazán, abba a szférába, amely sem megfizetve, sem másképp megbecsülve nincsen. Nem elég, hogy szűkös egzisztenciát adnak ezek a pályák, de furcsa szemmel néznek manapság azokra, akik ilyen munkára adják a fejüket, vagy akik valóban hiszik, hogy van más is ezen a világon, mint a pénz hatalma. Kár, hogy ilyen alkalom, mint a Ki mit tud? csak kevés nyílik az életben. A mexikói út valamiféle elismerése volt annak a munkának, annak a hitnek, amellyel a versenyzők őrizték, őrzik pénzben ki nem fejezhető értékeinket. Jó lenne a hétköznapi életben is egy jó tündér, egy szponzor, aki ilyen mexikói utakhoz hasonlatos lehetőséggel elismerné azoknak a munkáját, akikét maga a társadalom évtizedek óta nem ismer el. Paulina Éva Víz, gáz, hő, villany Szolnokon Központban az energia A szolnoki energiaszolgáltató és közműcégek kapcsolata eddig jóformán kimerült abban, hogy egymás szolgáltatá­sait igénybe vették. Ezen is kíván változtatni Szolnok új energiakoncepciója, mely alapján 1997-re közös energia- szolgáltatói tanácsadó központot hoznak létre, amelyben összehangolnák tevékenységüket, a fogyasztók számára pe­dig információs irodaként szolgálna. , Ppryági n<Q$ci^. (igyyezejő igazgató az Álfa-Nova Kft. ne­vében szólt. Mint mondta, meg­próbálják a távfűtőrendszert eu­rópaivá tenni, a „gőzmozdony- hatásfokot” a duplájára emelni. Szeretnének a fogyasztók ke­zébe egyedi mérőeszközöket adni, ezáltal megszüntethető lenne az átalánydíjas fizetés, s egyben olyan energiatermelési módokat találni, amellyel ered­ményessé tehető a hőellátás. En­nek azonban az árban is tükrö­ződnie kell. A Titász Rt. területén a villa- mosenergia-ellátás biztonságos és kiegyensúlyozott - húzta alá Rózsa Ferenc üzletigazgató. Számukra az egyik legnagyobb feladatot a decembertől beveze­tendő új ügyfélforgalmi és szám­lázási rendszer jelenti, amellyel gyorsabban tudnak reagálni a fogyasztók igényeire, és egyben gyorsabban lehet az elektromos energia árát is beszedni. Erre már csak azért is szükség van, mert a cég nem tudja tovább fi­nanszírozni a harminc nappal későbbi fizetéseket. B. Gy. Többek között frről is szó esett azon a tegnap kezdődött kétna­pos konferencián, amelyen Szolnok önkormányzata, az energiaszolgáltató és közműcé­gek, illetve a reutlingeni testvér- város önkormányzati delegáci­ója vett részt. A cégek tájékoztatást adtak tevékenységükről, szerepükről a város életében. Dr. Kaposvári Kázjnér, a Víz- és Csatornamű­vek Koncessziós Rt. vezérigaz­gatója elmondta: legfontosabb beruházásuk jelenleg a szenny­víztisztító telep megépítése, amelynek a beruházási főösz- szege 1,5 milliárd forint. Emel­lett igen fontos feladatuk a víz­minőség-javító program megin­dítása. A Tigáz Rt. Szolnoki Te­rületi Igazgatósága képviseleté­ben Marjas Kornél üzemigaz­gató hangsúlyozta: a megye- székhely földgázellátottsága több mint 90 százalékos, és az ezredfordulóra várható a teljes telítettség. A cég évente 1,5-3 ki­lométer elosztóvezetéket épít Szolnokon, s 5-700 fogyasztóval bővülnek évente. Három megyei pályázó is nyert Van, akinek a kis pénz is nagy Három megyei szervezet nyert támogatást a „Hálózat a Demokrá­ciáért Program” pályázatán, amelynek célja a szociális védőháló erősítése. A nyertesek - a Rák Ellen Egy ütt Egymásért megyei egyesület, az Esély Alapítvány Regionális Szellemi Forrásközpont és az Etnikai Népfőiskola - tegnap sajtótájékoztatót tartottak. A szervezetek működésükhöz egyenként 100 ezer forint körüli összeget nyertek a pályázaton. A Rák Ellen Együtt Egymásért megyei egyesület 1988 óta végzi munkáját. Mint Kanyó Mária titkár elmondta, céljuk a megelő­zés, illetve a daganatos betegek gondozása, rehabilitációjának se­gítése. Segítségükkel három klub működik, kettő Szolnokon, egy Mezőtúron. Az egyesület nem ré­szesül állami támogatásban, pá­lyázatokon, szponzorok segítsé­gével teremtik elő a létükhöz szükséges évi 6-700 ezer forintot Az Etnikai Népfőiskola au­gusztusban kezdte meg érdemi tevékenységét. Mint Bereczki Józsefné titkár elmondta: olyan pedagógusok alapították, akik úgy gondolják, hogy segíteni kell az etnikai népcsoportokat - első­sorban a cigányokat - oktatással, demokráciára neveléssel. Az Esély Alapítvány Regioná­lis Szellemi Forrásközpont 1990- ben alakult. Részt vett PHARE- programban is, és most keresik azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeknek a segítségével tudja biztosítani a korábban a PHARE- programban életre hívott szolgál­tatásokat. A Hálózat a Demokrá­ciáért Programban konkrét céllal pályáztak. Támogatást igényeltek ahhoz a képzéshez, amelyet az egészségkárosodott érdekérvé­nyesítő csoportok tagjainak szer­veznek. November végére elkészül a Kuncsorbát és Örményest gázzal ellátó, 17 kilométer hosszú gerincvezeték. Képünk az örményesi határban készült, ahol nyomáspróbákat végez­nek, és az árkokat temetik. fotó: csabai Kamionkorlátozás Nehéz teherautók, lágy szabályok (Folytatás az 1. oldalról) a jelenség, hogy a járműóriá­sok hatalmas konvojokba tö­mörülve szabadultak rá az or­szágutakra. Igaz, ez okból halálos bal­eset nem történt, de a balese­tek számának két és félszeres emelkedését regisztrálták hét­főnként. A közlekedési felügyelet a tapasztalatok alapján a kor­mányrendelet módosítására tett javaslatot. Több megoldási lehetőség között felvetődött például az is, hogy a jövőben célszerű lenne-e csak a főutakon korlá­tozni a nehéz tehergépkocsik mozgását. A kérdés egyéb­ként hamarosan újra aktuális lesz, jövőre ugyanis már ja­nuártól életbe lép a hét végi kamiontilalom.-hgy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents