Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-10 / 237. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából-------------------------------------i— 1 996. október 10., csütörtök Idősekét köszöntöttek Tószegen Sokféle világnap van, köztük az idősek világnapja. Október 1-jén a tószegi mű­velődési ház mozitermét ebből az alkalomban meghívottak né­pesítették be. Nagy nap volt ez minden időskorúnak a faluban. Papp István polgármester kö­szöntött bennünket szívhez szóló szavakkal. Bizony ebben a korban igen jólesik, ha érez­zük, hogy nem felejtenek el bennünket. A köszöntőt követően a Peli­kán művészei és zenekara, majd az iskolások szórakoztat­tak bennünket. Végül a nyugdí­jasklub tagjai léptek fel versek­kel és énekszámokkal. Terített asztal várt minket a ház nagy­termében. Mindezt klubtársaim és a magam nevében is köszönöm a polgármester úrnak, a képvi­selő-testületnek, a polgármes­teri hivatal hölgydolgozóinak, akik nagy szeretettel és figyel­mességgel szolgáltak ki ben­nünket, s köszönet illeti az óvodai konyha dolgozóit is. Kiss Gézáné, Tószeg Küldjön egy képet! Bajnokot is adott a jászapáti úszósport Kevesen tudják, hogy Jászapáti a magyar úszó­sport egyik vidéki fellegvára volt a két világhá­ború között. Az egykori nagyközség sportegye­sülete „JÖSSZE”, azaz Jászapáti Összetartás Sport Egyesület néven működött. A patinás gimnázium ontotta a jól tanuló, jól sportoló te­hetségeket. Kiemelkedő vízipólósok, úszók és műugrók voltak közöttük. Az idősebbek talán még emlékeznek a Szabady testvérekre, akik klubcsapatokban vízilabdáztak. A kétszeres olimpiai bajnok Kanizsa Tivadar is itt tanulta az úszás és a vízilabdázás alapjait. Az úszók közül az egyik legszebb sikert a képen látható Fehér II. István érte el, aki 1928- ban az 1500 méteres gyorsúszásban magyar bajnokságot nyert, majd Torinóban a főiskolai Európa-bajnokságon, 800 méteres gyorsúszás­ban lett első. Ez a tipikusan mezőgazdasági jellegű, alföldi település - gazdag kulturális örökségei mellett - nem mindennapi sporttörténeti múlttal is ren­delkezik. Ur. Nemes András, Szolnok A polgári leányiskola fél évszázados találkozója A cukorbetegek városi klubjának évnyitójáról Szomorú esemény övezte év­nyitó klubtalálkozónkat: kegye­lettel emlékeztünk megyei alel- nökünkre, aki ötvenkét éves ko­rában eltávozott közülünk. A napirendek sorában ismer­tettük megújult éves tervünket, ami az eddigieknél is hatéko­nyabban épít az orvos-beteg kapcsolatára, segíti a cukorbe­tegek életvitelének megválto­zását. A gyakorlati program ki­terjed a természetgyógyászat hasznosságára, a vízterápia sokrétű hatására is. Az orvosi előadásokat egész évben dr. Czakó László főorvos tartja, szó lesz többek között a beteg­ség kialakulásáról, kezeléséről és az önellenőrzésről. Dr. Dajka Miklós megyei elnök előadás-sorozata a cukorbeteg életmódjának kérdésköreivel foglalkozik majd. Ezekhez ételbemutatók, kóstolók, tápr lálkozási tanácsok kapcsolód­nak. A foglalkozások előtt vér­nyomás- és vércukorszintmérés is lesz. Hagyományainkat to­vább ápoljuk a névnapok meg­tartásával, szabadtéri progra­mok szervezésével. A klubfog­lalkozásokon vásárolni is lehet majd a diabetikus termékeket előállítók kínálatából. Kiemelkedő program lesz a cukorbetegek világnapja me­gyei rendezvénye, mely no­vember 23-án, szombaton lesz Szolnokon a Helyőrségi Műve­lődési Házban. Minden érdeklődőt szeretet­tel várunk klubfoglakozásain­kon a TESZ-székházban, á Szapáry utca 19.-ben egész év­ben, a hónap utolsó hétfőjén, 16.30 órától. Orbán Józsefné klubvezető A Belvárosi iskola adott otthont az egykori szolnoki polgári leányiskola 1946-ban végzett növendékei fél évszázados találkozójának. Bo­ros Mária igazgató és Agócs Mihályné igazga­tóhelyettes az első percektől segítette a talál­kozó szervezését. Nyolc kisdiák irodalmi mű­sorral köszöntött bennünket, majd osztályfő­nöki órán ismerkedtünk újra egymással. Egy­kori osztályfőnökünkkel is találkozhattunk, Nagy Gizellával, másik tanárunk dr. Wajand Ferencné táviratban köszöntötte az osztályt. El­hunyt osztálytársaink és tanáraink emlékére mécsest‘gyújtottunk. A találkozó családtagők- kal együtt folytatódott a Helyőrségi Művelő­dési Házban. W'; ^ Szurovecz Pálné Bíró Ibolya, Szolnok Ünnepi hangulat a besenyszögi otthonban- Subeczné Molnár Zsuzsa ta­nárnő irányításával - kedves, szórakoztató műsort állítottak össze. Dallos Giziké nótaéne­kes - a falu szülötte - és Paposi Sándor zenész közös produk­ciója jókedvet, derűt varázsolt az arcokra. Köszönjük az önkormány­zatnak, az iskola konyhájának, a takarékszövetkezetnek, az ABC-áruháznak, Gazdag Lász- lónénak, Stránszky Tamásnak, Balogh Jánosnak, a Vida virág­üzletnek és a Gitta étteremnek, hogy napjaink nehéz gazdasági viszonyai között is hozzájárul­tak az idősek világnapja méltó megünnepléséhez. Az idősek otthona lakói és a dolgozók nevében: Csapó Pálné otthonvezető Az idősek világnapja alkalmá- senyszögi Idősek Otthona Iá­ból bensőséges ünnepség kere- kói.'A község általános iskolá- tében töltötték a délutánt a Be- jának 6. b osztályos gyermekei Dallos Giziké az otthon lakói között Így látja az olvasó A valóságról csak hitelesen Tisztelt Kerékgyártó Úr! Rendszeresen olvasom jegyzetét, a Látleletet. Az a vélemé­nyem, hogy néha igen felelőtlenül fogalmaz. Szeretném fel­hívni a figyelmét arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetért nem csak a mostani kormány a felelős, nem kis része van ebben az Antall-Boross-kormánynak is. 1989-ben az MDF a válasz­tási kampányban jobb életet ígért. Én is hittem neki. Helyette mi történt? Lerombolták az ipart, szétverték a mezőgazdaságot, tönkretették a vasutat, tevékenységük nyomán lett nyolcszáz­ezer munkanélküli. Horn Gyula és a szocialista párt a 1994-es választások idején nem ígért tejjel-mézzel folyó kánaánt, ígért viszont megszorító intézkedéseket, amit végre is hajtott. A cik­lus végére jósolt csak egy kis javulást. Az Ön jegyzeteiből erősen kicseng az ellenzéki gondolkodás, ami nem is lenne baj, ha nem volnának benne valótlan, felna­gyított állítások. (S hogy Lezsák Sándor kerékpáron járja az or­szágot, még nem jelenti azt, hogy jót is tudna tenni a népnek, ők már egyszer levizsgáztak.) A szocialistákat a választók bíz­ták meg erre a ciklusra. Az értelmes polgár látja, hogy abból a helyzetből, amit az elődöktől örökölt, legalább négy-öt ciklus kell a kilábaláshoz. Mért vádolják hát önök a kormányt? Foglalkozott a beiskolázással is. Mindenki tudja, hogy sokba kerül a tanulás - de vannak támogatások is! Én a húszas-har­mincas években jártam iskolába, akkor is nagy terhet jelentett a szegényeknek, különösen ott, ahol négy-öt gyerek iá volt. Pala­tábla, palavessző kellett a betűvetés elsajátításához (két fillér volt egy palavessző, 30 egy palatábla, a második osztálytól már 4 filléres füzetbe írtunk s használt, 10-20 filléres könyvekből tanultunk). Mindezt azért említem, mert a sok száz iskolatár­samból egy sem lett bűnöző felnőtt korára, s akik még élnek közülünk, mind becsületes emberek. A mai iskolákból a bűnö­zők tömegei kerülnek ki. Ezt sem lehet a szocialista kormány nyakába varrni, mert a szálak visszanyúlnak az előző ciklushoz. A szegénység - amit Ön felnagyít írásaiban - nem az utolsó két év eredménye, hanem az utolsó hat évé. Bizonyára nem ért egyet velem, hogy kifogásolom a Látlele­tet, de szeretem, ha a valóságot hirdetik és nem a valótlanságot - felnagyítva. Létezik szegénység is ebben az országban, de azt is tudjuk, hogy ahol gazdag van, ott lenni kell szegénynek is. Szeretném olvasni jegyzetét arról is, hogyan lesznek a milliomosok, milli­árdosok, szerencsétlen hazánkban. Földi József, Szolnok Tisztelt Földi József Úr! Olvasói levelében meglepő egyértelműséggel és politikai el­szántsággal írta le észrevételeit, amelyekért mindenképp hálás vagyok Önnek. Legfeljebb csak az hoz zavarba, hogy a szemé­lyileg is minden bizonnyal motivált vélekedéseit nem tudom érvényes tényékként értelmezni. Mint ahogyan bátorságot sem érzek annak elemzésére, hogy a társadalom kétharmada - a harmincas-negyvenes évektől eltérően - miért kényszerült kol­dussorsra. Ha viszont érvényes ismereteket szerzek arról, ho- gyán lehet ma milliárdossá válni, igyekszem pontosan leírni. Addig is bízom állhatatos türelmében, s megkülönböztetett tisz­telettel gondolok Önre. Kerékgyártó T. István Szolnok belvárosában, az Üstökös és a Pozsonyi út sarkán fekvő üres telek mentén a közterületet díszíti ez a szeméthegy. A szomszédságnak eddig nem sikerült a „gaz­dát” megtalálni. Reménykednek a környékbeliek, hogy ta­lán akad valaki, akinél a felderítőmunka sikerrel jár, és előbb-utóbb rend lesz a telek környékén. fotó: mészáros Lengyelország a képviselő szemével Kasuba János országgyűlési képvi­selő a külügyi bizottság tagjaként gyakran jár külföldön. Ezúttal Lengyelországban szerzett tapasz­talatait osztja meg olvasóinkkal. A csúnya és szép főváros Varsó ma nem szép város - az ide utazó elsősorban a tipikus szovjet rendszerű épületek tömegét látja. Ha azonban visszatekint az elmúlt ötven év történetére s látja fényképekről a második világháború szörnyű pusztí­tásait, másként értékeli a látottakat. A lengyelek megpróbálták az Óvárost a régi képek, emlékek alap­ján újjáépíteni. Ez csak kisebb rész­ben sikerült. így épült fel a székes- egyház - eredeti gótikus téglákból, amit egész Lengyelországból hord­tak össze, darabonként. Ez a temp­lom egyben nemzeti emlékhely is. A lengyel gazdaság Problémáinkat, céljainkat tekintve Lengyelország áll hozzánk legköze­lebb a régióban. Egyre fontosabb ke­reskedelmi partnerünk lesz negyven- milliós lakosságával. 1995-ben a kül­kereskedelmi forgalom negyvenegy százalékos javulást ért el az előző év­hez képest. Elsősorban élelmiszer- ipari termékeket, gyógyszereket, vegyi anyagokat és gépeket exportálnak. 1996-ban külkereskedelmünk értéke tovább növekszik. Fontos tudnivaló, hogy ez évben nőttek a reálbérek, a szociális juttatások, nagyobb mértékű a fogyasztás. Ezek hatására nőtt a be­ruházás, és csökkent a munkanélküli­ség. A lengyel külpolitika E témában számítanak Magyaror­szág támogatására. Nem csak a nyu­gat-kelet irányú együttműködést szorgalmazzák, hanem a Földközi­tengertől a Balti-tengerig kiépítendő kapcsolatokat is. Ez óriási perspek­tívát nyújtana a térség országainak. Milyen lesz az EU és NATO a bő­vítés után? Fontos kérdés, milyen lesz a vidék, a falu sorsa. Milyen lesz az EU és NATO viszonya Oroszországgal és Ukrajnával? Ezek azok a fő kérdések, amelyek foglal­koztatják a lengyeleket. Rendkívül intenzíven foglalkoznak a közép-eu­rópai kapcsolatokkal (visegrádi né­gyek, CEFTA, EBESZ). E szerveze­tek az elmúlt évben elismerésre méltó eredményeket értek el. Azt támogatják, hogy Kelet-Közép-Eu- rópa konfliktusait az itteni orszá­goknak kell megoldaniuk. Ezért is üdvözölték a Szlovákiával és Romá­niával megkötött alapszerződést. Találkozás pártokkal A Munka Unió (ellenzéki párt) meg­köszönte, hogy Magyarország, sze­mély szerint Horn Gyula miniszter- elnök támogatta abban, hogy a Szo­cialista Internacionálé tagjai sorába lépjen. Ugyanígy köszönetét mon­dott a kormányzó Szociáldemokrata Párt is, támogatásunkért, hogy meg­figyelői státushoz jusson a Szocia­lista Internacionáléb^n. A látogatás során módom volt számos, főleg ellenzéki értelmiségi­vel beszélgetni. Ellenzékiek azért voltak többen, mert a lengyel parla­mentben a két kormányzó párt mel­lett hét ellenzéki párt van. Meglepő volt érdeklődésük minden aprónak tűnő kérdésben. Irigyelték, hogy Magyarországon az eddigi két kormány kitöltötte, il­letve kitölti választási idejét. Szá­momra meglepő volt, hogy kevéssé figyelnek a magyar ellenzékre. Valószínű, egyik oka lehet, hogy a magyar ellenzéki pártoknak nincs igazán „szinkronpártja”, mint pél­dául a szocialistáknak. Meglepett, hogy a lengyel ellen­zék számos kritika ellenére elismeri a gazdasági fejlődést és a külpoliti­kai sikereket. Ám nagyon bántja őket a nagy­arányú választási vereség. A szocia­lista Lengyelországban óriási áruhi­ány volt, szinte mindent csak jegyre lehetett kapni. Bántja őket, hogy a választók nem erre emlékeznek, ha­nem arra, hogy mindenkinek volt munkája, mindenki tanulhatott, in­gyenes volt az üdültetés is. A rend­szerváltás után óriási lett a munka- nélküliség, az infláció, és bizonyta­lanná váltak az emberi sorsok. A polgárok, mivel másként nem tudtak fellépni, a választáskor „büntették meg” mindezért a jobboldali és libe­rális pártokat 1993-ban. Életviszonyok Az eltelt három év eredményeit értéke­lik az emberek: a reálbér-növekedést, a gazdasági egyensúlyjavulását. A be­szélgetésekből azt lehetett levonni, hogy maguk a lengyelek úgy ítélik meg, jobban élnek jelenleg, mint mi, magyarok. Legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy a városi munkanélkü­liség jelentősen csökkent. A legna­gyobb problémának pedig azt, hogy vidéken, elsősorban az ipari üzemek további leépítése még nőtt is. A lengyelekre jellemző, hogy min­den élethelyzetben feltalálják magu­kat. Ezért nincsenek elkeseredve, jobb kedvűek mint mi, magyarok.

Next

/
Thumbnails
Contents