Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-01 / 229. szám

1996. október 1., kedd 7. oldal Körkép Zene, zene, zene... Számítástechnikai szaküzlet nyílt tegnap Tiszaföldváron, a városi könyvtár szomszédsá­gában. Ez az első ilyen szaküzlet a Szolnoktól Kunszentmártonig ter­jedő térségben. Az érté­kesítésen kívül szervi­zeléssel és szoftver-, hardvertanácsadással is foglalkoznak. FOTÓ: MÉSZÁROS Házasodjunk, haj, haj, haj! A válás oka a házasság, íme egy nem mai keletű bölcselet. En­nek ellenére, az ősz a lakodalmak, esküvők szezonja. Nincs ez másképpen Tiszaföldváron sem, tudtuk meg Kiss Adorjánné- tól, aki évek óta „vezényli” az ottani, polgári ceremóniákat. Jól döntöttek, akik a hangverseny­évad nyitányául a Raab vonósné­gyes szolnoki koncertjét választot­ták. A hangversenyre az Európa- nap előestéjén invitált annak szer­vezőbizottsága és a Magyar-Né­met Baráti Társaság. A mindössze másfél éve mű­ködő quartett Győrből érkezett; tagjai: Pongrácz Judit primárius, Kornfeld Zoltánná, Németh Gusz­táv és Kornfeld Zoltán. Az együt­tes számos hazai siker mellett már külföldön is fölkeltette a kamara­zenét kedvelők figyelmét. A hangverseny műsorán két da­rab szerepelt: J. Haydn g-moll, „Lovas” vonósnégyese, valamint Beethoven B-dúr quartettje. A Raab vonósnégyest a bécsi klasszikus kamaramuzsika stí­lushű tolmácsolójaként ismerhette meg a szolnoki közönség. A quar­tett muzsikusainak együttgondol- kodási készsége figyelemre méltó; jól érzik magukat ebben a zenei közegben. Szép karrier váromá­nyosai, ha le tudják küzdeni a játé­kukban helyenként még fellelhető „gyermekbetegségeket”. A galéria nyújtotta akusztikai körülmények között igazából a lassú tételek nyújtottak maradékta­lan élvezetet, de élményt szerzett a Haydn-quartett kecses Menüettje, a Beethoven-vonósnégyes Scher- zója, valamint remekbe sikerült utolsó tétele is. Jász-Nagykun-Szolnok mégye felnőttkórusai ezúttal hatodszor adtak egymásnak randevút, hogy méltóképpen megüljék a muzsika ünnepét: a zene világnapját. A hangversenynek szombat délután a karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ adott otthont. A vendégeket a város alpolgármes­tere: H. Tóth János köszöntötte, majd Ferenczy György, a megyei KOT A elnöke mondott megnyitó- beszédet. A hangverseny első fel- lépőjeként Karcag Város Vegyes­karának ifjú énekesei adták elő nagy sikert aratott műsorukat Mé­száros Ferenc vezényletével. A megalakulásának 85. évfordulóját ünneplő együttest és az azt har­mincöt éve vezető karnagyot a KÖTA nevében Buday Péter kö­szöntötte, majd a fellépő kórusok képviselői nyújtották át ajándékai­kat, virágaikat jókívánságaikat. A koncerten fellépett a Berek­fürdői Női Kamarakórus, vezé­nyelt Kovács Andrásné; a Jász­apáti Városi Vegyeskar Sajó Ágota vezetésével adta elő műso­rát, majd a Tiszafüredi Pedagógus Női Kar énekelt, karnagyuk Erőss Lászlóné. A jászberényi Vasas Munkásénekkart Bedőné Baki Ka­talin karnagy vezényelte, az ő és Thormanné Huszkai Mária irányí­tásával lépett a hangversenydobo­góra a jászberényi Palotássy János Vegyeskar is. Ä Martfűi Városi Művelődési Központ Női Karát Bozorádi János dirigálta. Fellépett a Tiszaföldvári Városi Férfikar, karnagyuk Jordán Antal és Jordán Antalné. Vájná Katalin két ének­kart: a Megyei Karnagyok Kama­rakórusát és a Kisújszállási Phoe­nix Kórust vezényelte; a mezőtúri Petőfi Dalkört pedig Kávási Sán­dor dirigálta. Két karnagy: Cs. Nagyné Túri Márta és Ferencz Sándor vezényelte a Jászsági Áfész Székely Mihály Kórusát. A megyeszékhely énekkari mozgal­mát két együttes a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus - karnagyuk Molnár Éva - és a Zámbó István vezette Szolnoki Kodály Kórus képviselte. A koncerten lengyel dalosok is felléptek: a Strumieniu-i Városi Lutnia Vegyeskart Krisztof Wojtowicz vezényelte. Áz ünnepi hangverseny minden megjelentet meggyőzött a megye kórusmozgalmában rejlő erőről, a jövőbe vetett hitről. ígéretes hangversenyműsor csábította vasárnap este Szolnok zenebarátait a Belvárosi nagy­templomba. A koncert első részé­ben - Ócsai-Szikora Ilona előadá­sában - orgonaművekben gyö­nyörködhetett a hangverseny kö­zönsége. Elsőként Buxtehude g- moll prelúdiuma és fúgája hang­zott el, majd Händel Pastorale című műve csendült fel, angolkür­tön előadta Patkós Imre, orgonán kísért Ócsai-Szikora Ilona. A rit­kán hallható hangszerpárosítás, a megejtően szép darab, a remekbe sikerült előadás egyaránt elnyerte a hallgatóság tetszését. A zömében a barokk zene re­mekeiből merítő koncert műsorán a kivétel: Mendelssohn A-dúr szo­nátája következett ezután, az or­gonaművésznő előadásában. Az ízig-vérig romantikus darabot hallgató jóleső érzéssel regisztrál­hatta, hogy Ócsai-Szikora Ilona művészi útja jelentős eseményé­nek lehetett tanúja ezen az estén. A műsor második részében el­sőként egy sokszor, de soha nem elégszer hallható mű, Albinom Adagiója hangzott el. A darabot a Szolnoki Szimfonikus Zenekar vonósai adták elő, Báli József ve­zényletével; orgonán közreműkö­dött Ócsai-Szikora Ilona. Majd - a fúvósokkal kiegészült zenekar, az orgonaművésznő és Bah József karmester tolmácsolásában - Händel d-moll orgonaversenye hangzott el. A zenekar és a szóló- hangszer távolsága szülte kisebb pontatlanságokért kárpótolta a hangverseny közönségét a darab nagyszerű, telt interpretálása. A koncert méltó befejezéseként Händel Vízizene-szvitjéből hang­zottak el részletek a zenekar él­ményt nyújtó előadásában, Bah József vezényletével. Szathmáry Judit- Az átlagéletkor?-Huszonöt alatti, bár azért akadt egy 70 éves menyasszo­nyunk is, akinek ez az első es­küvője. A férj pár évvel idősebb, és nagyon aranyosak voltak.- Mennyi a várakozási idő'?- Harminc nap.- Előfordul, aki meggon­dolja ?- Olykor-olykor. Van, aki már harmadszor is meggondolta magát. Azért várom ismét.- Legújabb divat?- Ismét megjelentek a koszo­rúslányok. Beöltöztetve igazán szép kísérőknek számítanak. Közel harmincezer Hogy mennyibe kerül manapság egy menyasszonyi ruha, itt már csillagászati összegekről beszél­nek. Cibakházán Szécsi Nor- bertné ezt mondja:- Kölcsönöztük, az enyém huszonhétezer volt. Természete­sen ehhez jött a fejdísz, a kesz­tyű, a cipő, a menyásszonyi cso­kor. Az utóbbi rózsákból, szeg­fűkből, orchideából készült, és ez csak négyezerbe került. Mi­vel varrni tudok, a menyecske­ruhánál könnyebb volt a helyze­tem. Piros gloknis, fehér fod­rokkal, hozzá kalocsai mintás blúz társult. Eltettük a húgom­nak, jó lesz majd neki. Végül is az a lényeg, hogy boldog fiatal- asszony vagyok. Ez nem elhanyagolható szem­pont. Hogy miképpen kérik meg az ember lánya kezét, arra nincs kötelezően érvényes recept. Pau- lovicsné Takács Mária Tiszaino- kán így emlékezik erre:- Előzőleg mi már három éve együtt laktunk. Én nemcsak azért választottam ezt az életformát, hogy egy fedél alatt jobban meg­ismerem a párom, hanem arra is kíváncsi voltam: tudok-e háztar­tást vezetni, együtt lenni valaki­vel.-És?-Mindkettőre igen a vála­szom. Ráadásul egy Shakes- peare-szonettel kérte meg a ke­zem. Persze, hogy hozzámen­tem, és az esküvőnk napján vol­tam a legboldogabb.- Mennyibe került a lagzi?- Nekünk személyenként két­ezer körülibe, vagy inkább még egy kicsivel többe. Van, aki a sátoros lagzira es­küszik, mások egy közismert, közkedvelt kultúrházban, ven­déglőben tartják az eszem-iszo- mot. Ilyen manapság Kun- szentmártonban a Mátyás pince. Százhatvan vendéget is képesek elhelyezni, és hogy mi mindent kémek az asztalok körül ülők, arról Madarasi Imre felszolgáló így beszél:- Általában újházi tyúkhúsle­vest és birkapörköltet, errefelé ez a divat. Éjfélkor pedig hideg sültet tálalunk fel.- Mennyiből jön ki szemé­lyenként önöknél egy-egy lako­dalmi rendezvény?- Most ezerötszázból: ezért lehet enni, inni, nem marad éhes, szomjas senki.- A főszezon ?- Részben májusra csúszott, de változatlanul népszerűek az őszi hónapok is. Egy esküvői ceremónia elke­rülhetetlen velejárója a fényké- pezkedés. Kúszné Sárközi Kata­lin erről sokat tud, mivel temér­dek esküvőt megörökített már a Tiszazugban. A színeset kedvelik- Mostanság a színes felvételek a divatosak, noha személy szerint én jobban szeretem a fekete-fehé­reket. Általában összesen tizenöt­húsz beállítást igényelnek. Rész­ben a házasságkötő teremben és a templomban, részben - ha olyan az idő - a szabadban, valamelyik parkban, esetleg a műteremben. A mi nászajándékunk az, hogy az ifjú pár kap valamilyen kedvez­ményt.-Egy-egy felvételből meny­nyit rendelnek?-A legkevesebb harminc, a legtöbb hetvenöt.-Elárulná, mennyibe kerül átlagosan a fotózás?- Nyolcezer körüli... Az együttjárásnak, ismerke­désnek, udvarlásnak megvan a maga ideje, bár akadnak ma is sebes legények, párok, akik nem sokat teketóriáznak, ha döntésre kell vinni a dolgot. Mint aho­gyan Kemenesné Gulyás Orso- lyáék tették.- Noha már korábban is ismer­tük egymást, de a kapcsolatunk úgy istenigazából csak május ele­jén mélyült el. Nem telt el pár hét, megjelent, és kerek perec közölte velem: nézd, Orsi, szeretlek, ezért elveszlek feleségül.- Mire a válasz?-Alaposan meglepődtem, s mivel nekem is tetszett, mit mondhattam volna?- Gondolom azt, hogy igen.- így történt.-Azt hallottam, szűk körű volt az egész.- Katalin, a férje, a szülők, a húgom meg mi ketten.-Es ez a ceremónia így mennyibe került?- Tízezerbe, a gyűrűk ennek a duplájába.- Már elnézést, de most hol tartanak?-Kezdem megismerni a pá­rom, de nem bántam meg sem­mit. Egyébként is néhány hét udvarlás után én már éreztem, hogy megtaláltam az igazit. Nagy lagzi volt viszont Tisza- sason, ahol Szelei István és Ga- rai Klára Andrea kötötte egybe az életét. Hogy szülői oldalról mekkora előkészülettel jár az ilyesmi, arról a fiú édesanyját, Szelei Sándomét kérdeztük.- Úgy százhetvenen lehettünk összesen. Az öt birkát, a har­minchat tyúkot, meg a negyven­egy csirkét a szülők adták. Csi­gatésztából tíz kiló kellett, a tor­ták 31 ezerbe kerültek. Süte­mény ötven adag volt, hozzá húsz kiló kalács, hatvan kiló ke­nyér. Kávét négy kilót vettünk. Töményből harmincnyolc liter, borból ötven liter, sörből negy­ven láda volt, üdítő is akadt harminc ládával. A zenészek ti­zenháromezret kértek, de mivel remekül muzsikáltak, tizenötöt kaptak. Még csak annyit, hogy a fiunk ruháját a keresztszülők áll­ták, s ahogy hallottunk, ez is volt vagy tizennyolcezer.- Menyasszonytánc?-Nem kell, így döntöttek a fiatalok.- Mennyit illik ma adni nászajándékként?- Pénzt legkevesebb ötezret vagy ettől felfelé, ők is kaptak forintot, szőnyegeket, készlete­ket, órát, edényeket, ágyneműt, kávéfőzőt.-A legérdekesebb?- Becsomagolták: baba, cumi és egyebek voltak benne. Gondoltak a jövőre.- Azon kívül, hogy jószerével minden ennivalót biztosítottak, mennyibe került a lagzi?- Még most számolgatom, nincsenek pontos adataim, de csak a fizetség felette van a százezernek.- Nem olcsó...-Tudom, de hát kinek adná az ember, ha nem a gyerekének meg a kis menyének? így van. Legfeljebb majd ér­kezik egy vagy több jövevény, akiknek hasonlóan szívesen vagy még szívesebben adnak pénzt is, ajándékokat is. Úgy hívják őket, hogy unokák... D. Szabó Miklós Újra a színházban! Jóleső érzéssel fog­laljuk el helyünket a nézőtéren, van, aki régi, megszokott helyét, hisz évtizedek óta él bérleti szövetségben a Szigligeti­vel; székünket, ahová ezúttal fiatal, ked­ves lányok vezetnek el, a szolnoki Köz- gazdasági diáklányai, akik szerződésben vállalták e színházi feladat megoldását, íme egy újdonság a kezdetek kezdetén! S akár stílusosnak is mondhatnánk, hisz enre az estére két fiatal szerelmi történe­téhez vagyunk hivatalosak, akiket a még szintén fiatal Shakespeare „énekelt meg”. És most a szomorú végű história hozzánk is eljutott e barátságtalan, bo- rongós szeptemberben. Ismerős történet, szinte már beivódott emlékezetünkbe, iskolás korunktól hor­dozzuk magunkban, így a várakozás iz­galmait nem az jelenti, hogy mit játsza­nak majd, hanem hogy a gyakorta színre kerülő Rómeó és Júlia milyen képet mu­tat most nekünk. Vajon mit fűndált ki a színház, hogy felfrissítse a jól ismert tör­ténetet anélkül, hogy önkényesen vál­toztatna rajta - erre is van példa -, vagy hogy hajhászná az újszerűségeket. Nos, Iglódi István nem „talált ki” semmit, ami idegen lenne Shakespeare-től, ha­nem teremtett nekünk egy szép színházi estét a nagy kedvvel játszó együttessel. Úgy szólal meg ez a Rómeó és Júlia, hogy szava-hangja a szívünkig ér. Mert pontos a részletekben, mert kiegyensú­lyozott az egészben, mert mozgalmas, amikor kell, és meghitt a lírai pillana­tokban, mert jó ütemű, dinamikus, len­dületes, mert ízléssel érzelmes. Prológgal indul, ahogy ez elő vagyon írva, ám idős asszony-ember szájából hangzik el, aki a színpad mélyéből érke­Rómeó és Júlia a Szigligetiben Kapunyitás Shakespeare-rel zik fel hozzánk, és ahogy megszólal, úgy érezzük, mintha évszázadok mé­lyéből jönne, hogy el­hozza, s kedvünkbe ajánlja a veronai szerel­mesek mesébe illő histó­riáját. A hang Törőcsik Marié, közvetlen, emberi és szomorú. Szinte elő­revetíti a tragikus véget; meghat, megindít. (Lám, egy „száraz” közlés is hogy megtelhet érzel­mekkel!) Ám amikor a játék kezdődik, vaskos humorral találjuk szem­ben magunkat; teü száj­jal, durván ékelődő bo­tos szolgák, az ellenfél­család képviselőit gú­nyolják, mert hogy ők Capuletek, amazok meg Montague-k. Vígjátékba illő jelenet. S az egyik „botosban” már itt felfigyelhe­tünk arra a Mészáros Istvánra, aki majd a játék folyamán az ízes, zaftosabb hu­mort szállítja szórakoztatóan. Komédia a tragé diában? Igen, de remekül fér meg itt együtt a költőien finom és a pró- zaian durva. A színpadról vaskos falak néznek ránk és reneszánsz formákkal kör alakú építmény - Capuleték háza -, művészi ízlés van benne, de szellemes 1 megoldás is egyben, körbejáratásával Törőcsik Mari és Dobos Ildikó pillanatok alatt változnak a helyszínek, és valahogy egységbe is foglalja mind­azt, ami körülötte, benne történik. Része van a kitűnő színpadi harmónia megszü­letésében is. (Rózsa István gondolta ki.) S ahogy Rómeó megjelenik, öröm­mel vesszük tudomásul: ő valóban fia­tal, fess legény, nem holmi ifjoncnak ál­cázott öreg. Még kedvetlenül vonszolja ugyan magát, arcán egy viszonzatlan szerelem mélabúja, de sejtjük: szenve­délyek szunnyadoznak benne, s ha majd felébrednek, lángra is kap­nak, hogy magasra csapja­nak. Szenvedélyes, tiszta és természetes Görög László Rómeója. Keresett­ség semmi benne, sem az ellágyulás pillanataiban (erkélyjelenet), sem vulka­nikus kitöréseiben (pl. Lő­rinc barátnál, a száműzetés előtti súlyos helyzetben). Mindvégig hiteles, érze­lemgazdag, a fiatalság ere­jével. Akárcsak Júlia. Ru­dolf Teréz lényében hor­dozza hófehér tisztaságát, s amikor úrrá lesz kezdeti el­fogódottságán, magávJ tud ragadni; öntudatos ka­maszlány, aki rajongva tud szeretni, vállalván szerel­méért akár a halált is. Két végtelenül rokon­szenves szerelmes, szeplőtlenek, bűn- telenek, mégis csak haláluk után le­hetnek egymáséi igazán - egy másik világban. Mert az, amelyik körülveszi őket, a gyűlölködés, az ostoba családi viszálykodás, meg a megalázó kon­venciók világa. (Itt a kotnyeles, öreg Capulet remek rajzát kapjuk a drámai erőre kapott Újlaky Lászlótól.) Brutá­lis világ, amelynek a legjobb barát, a hevesvérű, ám sziporkázó szellemű Mercutio is áldozatul esik. (Kaszás Mihály erős alakítása pompás, felvil­lanyoz.) Hiába van a szerelmesekkel a szor­gosan ügyködő, megértő, józan észjá­rású dajka, aki Törőcsik Mari remek megformálásában ezúttal erős, érett, tapasztalt nő, és mintha a parasztasz- szonyok ősi temperamentuma haj­taná, és aki talán maga is átélte Júlia- korban a szerelmi boldogság és gyöt­relem ízeit, de immár józanul látja és ítéli meg a világ dolgait. Vidámsága, kacaja, ahogy libben és lobban - el­bűvölő. (Néha azt érezzük, ő irányítja a játékot.) De hiába Lőrinc barát bölcs, humánus buzgalma is! Győry Emil zengő hangján milyen érzékien szólalnak meg a shakespeare-i jambu- sok, és ebben a fráterben hatalmas fér­fierő lakik. Hiába, a vége: tragédia. És amikor a félhomályos kriptában a holtan fekvő szerelmespárt körül- állja a népes sereg, a lobogó fáklyák belénk is világítanak, akik ott ülünk a nézőtéren, s szomorúan kérdezzük, már nemcsak Rómeóra és Júliára gondolva, magunkra is: miért van, hogy a rossz, a gonosz, az ostoba oly gyakran állja útját a szépnek és a jó­nak? A végén kezet fog a két, addig gyű­lölködő család, békesség születik, de miért kellett ehhez két tiszta szerelmű fiatal halála - hasít belénk a gondolat, és távozóban, csitultabb hangulatban talán az is megfordul a fejünkben: va­jon tudunk-e ma is még úgy szeretni, ahogy az a két kamasz ott Veronában? A színház ezen az estén nemcsak kapuit nyitotta meg - szívünket is nyi- togatta. Valkó Mihály X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents