Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-03 / 231. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. október 3., csütörtök A felvétel 1928-ban készült Tiszasülyön, az elemi iskola I—II. osztályában. Both Ilona tanárnő tanított minket a szépre, Szondra Ödön a tudományokra, a Wengritcky Konrád a hitre. A felvétellel volt osztálytársaimnak szeretnék örömet szerezni. W. B., Szolnok A munkásőrök nem csak énekelni tudtak / Évtizedekig viták kereszttüzében álltak Felhívás Szolnok sportszerető lakosaihoz A város nagy múltú sportjának megmentéséért Időben védekezzünk! Óvjuk méheinket! Az utóbbi években több betegség is veszélyeztette méheinket, legfőképpen a hasítást. Legveszélyesebb a nyúlósköl- tésrothadás, a meszesedés és az atka. Ez utóbbi ellen most a leghatásosabb a védekezés, mivel a hasításból, azaz annak élelméből táplálkozik. Az ősz közeledtével a hasítás szinte teljesen leáll, az atkák búvóhelye minálisra beszűkül, sőt megszűnik. Ennek következtében kénytelen a védekezőszerrel a méheken keresztül találkozni, mivel a méhek testén érzi jól magát. A vegyszerek használata után a kézmosás kötelező. A védőszerek egy hónapnál további benntartása káros! A kereskedelmi forgalomban kapható Mitax, Fuvalinát, Klar- tán vagy Amitrász ajánlható az eljáráshoz. Id. Sándor János Szolnok Köszönjük, Zsolti! A nyilvánosság előtt szeretnénk köszönetét mondani egy kedves fiatalembernek, a túrkevei 10. számú választókerület képviselőjének, Oszlánszki Zsoltnak. ő az, aki a választási kampány idején nem ígért fűt-fát, bokrétát, mégis többet tett már értünk eddig, mint bárki. A mi körzetünk a város perifériáján húzódik, egy teljesen elhanyagolt része a településnek. Ide még soha nem jutott el úthálózat - nyár kivételével nem tudott az utcákba mentő, tűzoltó és egyéb jármű bejutni -, ide nem jutott semmilyen fejlesztés, pedig rendes, becsületes, dolgos parasztemberek lakják. Igaz, hogy mi nem kértünk, nem követeltünk, nem zajongtunk..., le is maradtunk az osztogatásnál. Mondom, idáig, mert amióta megválasztottuk a mi képviselőnket, minden megváltozott: megvalósult egy régi álmunk, a burkolt út, félig-meddig rendeződött a szeméttelep ügye is és sorolhatnám még, mi minden. Képviselőnkre mindig számíthatunk, kiáll értünk, harcol az érdekeinkért - és ami ebben a rideg, kegyetlen, eldurvult világban szinte már nem is szokás, mindenkihez van pár kedves szava. Ilyen emberek kellenének a parlamentbe is, így talán előbbre tartanánk. Bizakodunk is, hogy talán az új generáció - amelynek vezetői ilyenek lesznek, mint a mi képviselőnk -, bekerülnek egyszer oda, ahol az országot igazgatják. Mindannyiunk nevében: köszönjük, Zsolti! Nyugatújváros, 10. sz. választókerülete, Túrkeve Az utóbbi években oktalanul agyonhallgatott, sőt jogtalanul vádolt munkásőrség áldozatos küzdelmének igaz történetéről láthattunk a közelmúltban egy őszinte hangvételű műsort a televízió adásában. Kik voltak ők valójában?- hiszen viták kereszttüzében álltak mindig; olyan egyszerű munkások, parasztok és jelentős számban értelmiségiek alkották a szervezetet, akik 1956 novemberében megelégelték az esztelen vérontást. A későbbi torz propaganda miatt évek múltán is azonosították őket a „pufajkásokkal”, pedig ez nem igaz. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jó szándék mellett sem volt könnyű akkortájt megválogatni az állományt, és később- a konszolidáció idején - is bekerült néhány haszonleső a testületbe. Amennyi túlkapást elkövettek az egyik oldalon, annyi a másikon is volt: a börtönökből kiengedett „köztörvényes” bűnözők garázdálkodása, üzletek kirablása mindenki által tudott dolog. Nagy hiba volt, hogy kezdetben a munkásőrséget a párt fegyveres testületének nevezték és csak párttagok lehettek tagjai. Ez az exlex állapot hamarosan megszűnt, és innen kezdve nem politikai alapokra épült a szervezet. A küzdelmes évek alatt kialakult egy ma semmihez sem hasonlítható, „igazi” demokrácián alapuló testület: az igazgató lehetett itt sima beosztott és az ő munkása lehetett parancsnok. Az ilyen Viszony elfogadása természetes lett. A munkásőrség katonai képzettsége sem volt rossz. Végleges feladatként kapta a hátországi objektumok vé- delmezését, a közbiztonság helyreállítását, az országhatárok biztosítását, a rendőrséggel és a határőrséggel együttműködve. Az öt évre szabott szolgálati idő is kedvezett a feladatokra való felkészülésnek. Ez azt is jelentette, hogy a személyi állomány 25-30 év alatt a tartalékokkal több százezerre nőtt. Sajnos az 1980-as években ismét mélypont következett a szervezet életében, ami erkölcstelen életet, korrupciót, tiltott fegyverhasználatot és más egyebeket jelentett. Bizony, ez sokak emlékezetében megmaradt. Mivel lehet vádolni a munkásőrséget? A kezdeti évek sok apró hibáival nem, mert lényegesen több az érdem, s nem hagyható szó nélkül az a tény sem, hogy a szolgálat gyakran ment a családi élet, a pihenés, a szórakozás rovására, sok lemondással járt, minden anyagi haszon nélkül. De megérte, mert csökkentek a lopások, betörések, rablások, a közbiztonság tényleg az volt, aminek neveztük. S ki nem kívánna mostanság félelem nélkül élni, munkát és kenyeret? Szabó Béla, Szolnok Szeptember 18-án értesülhettünk az újságból arról, hogy az SZVSE - vagyis a város vízilabdacsapata - alapvető anyagi gondokkal küzd. Egy város - e város - értékét sok egyéb között a sportélete is meghatározza. A verseny- sport ma már elképzelhetetlen amatőr szinten, így a sok sikert megért I. osztályú vízilabdacsapat is komoly anyagi támogatást érdemel. E támogatás nehézségei miatt a csapatot a megszűnés fenyegeti, ami egyben a város sportélete egyik rangos színfoltjának elvesztését is jelentené. Bármely sportágban egy első osztályú csapat megőrzendő érték; ez esetben e sorok írójának véletlenszerű és több mint egyéves személyes tapasztalata az a lelkiismeretes, nívós és következetes edzésmunka, amit a lelkes és tehetséges pólósgárda és a kitűnő edző végeztek és végeznek, és amelynek csapatépítő hatása beérőben van. A vízilabda egyébként a közismert Daniiban folyó munkának csupán a csúcsa - a számos bajnokság és kupa megnyerése mellett 46 év alatt hozzávetőleg húszezer gyermek tanult itt úszni, vált egy részük versenyzővé, jó néhányan kiemelkedő pólóssá. A verseny- sport mindig példa és húzóerő, amit elveszteni óriási hiba lenne. Úgy tűnik, hogy az önkormányzatot nem lehet tovább terhelni, és természetes, hogy a város polgárai sem vállalhatják hosszú távon a csapat anyagi fenntartását, de a szorult helyzetben a sportszerető szülők, polgárok, vállalkozók, vállalatok átmeneti áldozata időt biztosíthatna a megfelelő szponzor megtalálásához a megnyugtató megoldásig. Ezért kérem azokat, akiknek anyagi helyzete lehetővé teszi, támogassa a város úszósportjának kiemelkedő sportolóit! A felajánlott havi ösz- szeget - az esetleges megoldásig, de legfeljebb egyéves időtartamra - a következő címre jelezzék: SZVSE Szolnok, Szabadság tér 9. E felhívás teljes egészében egyéni kezdeményezésre, a csapat elnökségének tudtával, de nem annak felkérésére született - természetesen magam is felajánlottam a támogatást. Megfelelő számú támogató esetén - bankszámlaszámról és más részletkérdésről - az elnökség ad tájékoztatást. Prof. dr. Gergely Mihály nyugdíjas sebészorvos Nyertesek és vesztesek Az idősebbek átélték a diktatúrák időszakát: 1947-től számíthatjuk, egészen a rendszerx’áltá- sig. Ezt a történelmi szakaszt több részre oszthatjuk: 1947-56-ig - a legkegyetlenebb Rákosi-kor- szak -, amelyben szorgalmas családokat gyaláz- tak meg. Erre az időre esik a mindenáron végrehajtott államosítás, az erőszakos kollektivizálás. 1956 után a forradalom némi enyhülést hozott, de folytatódtak a letartóztatások, börtönbe zárások: a Kádár-diktatúra ellenzőit szedték össze. Többnyire olyan polgári réteg lett az áldozat, amelfik a háború után felépítette a lerombolt országot. Sokan közülük már nem élnek, akik meg élnek, kis nyugdíjuk mellett ma is dolgoznak kevéske erejükből. A rendszerváltás a lakosság nagy többségének szegénységet hozott: nélkülözést, adósságot. Volt idő, amikor csak villany- számlára, fűtésre nem volt pénz, most már tankönyvre, tandíjra sincs. Most már semmire sincs. Mi lesz gyermekeinkkel? Hisz mindenkinek joga van egy jobb, emberségesebb élethez! A mi demokráciánk hamarosan eljut odáig, hogy benne csak egy igen szűk réteg élvezi e jogokat; azok, akik pár év alatt - többnyire nem becsületes úton - megszedték magukat; ők azok, akik ott voltak az előző rendszer felelős beosztásaiban s ma is ott vannak a hatalomért vívott harcban, az acsarkodásban. Nem kell mindenért az Antall-kormányt okolni. Nyilván voltak annak is hibái, de a gyökerek jóval messzebbre nyúlnak: el lehetne azon gondolkodni, miként jutott országunk idáig! Gazdaságunk és társadalmunk olyan mélyen van, hogy két évtized is kevés lesz az elfogadható emberi viszonyok megteremtéséhez. Szűcs Kálmán, Jászberény Európa-napon európai színvonalú esküvő A Szolnoki Rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője, Szűcs Tibor őrnagy - családunk kérését teljesítve - szeptember 28- án rendőri kíséretet biztosított, hogy a közel negyven autóból álló esküvői menet fennakadás nélkül eljuthasson a házasságkötő teremig. Csinos motoros rendőr vezette a kocsisort, és rendőrautók irányították a lámpáknál a zavartalan áthaladást. Közreműködésüket, segítségüket köszönjük. Szolnok Európa-napi házaspárja: Menyhért József és felesége, Szabó Katalin Találkoztak a géplakatosinasok Harminchat volt géplakatosinas közül tizenhármán - akik 1943-ban szerződtek az akkori szolnoki MÁV-műhelybe - az ötvenedik évforduló megünneplésére jöttek össze az utód MÁV Járműjavító Kft.-ben. A találkozó színhelyét a tanműhely vezetősége biztosította. Az ötévenként esedékes - és immáron fél évszázados - találkozót Sárkány János egykori oktató és tizenhét nyugdíjas géplakatos érte meg egészségben. 1946. szeptember végén a létszámcsökkentés utcára küldte az egykori segédeket, 1947-ben újonnan belépőként kerültek vissza a MAV- hoz. Huszonegy munkás kapott állást, a többiek más helyeken kerestek munkát. Az ország különböző településeire szórta szét őket a sors, de az ötévenként ismétlődő találkozóra mindig visszajönnek. A résztvevőket Sándor János igazgató köszöntötte, majd vele és Kanyó Sándor munkaügyi osztályvezetővel üzemlátogatást tettünk. A felújított, átrendezett műhelycsarnokot és a korszerűen felszerelt tanműhelyt Barhács Mihály mutatta be. Az üzemi konyhán Ulviczkiné Ilonka és munkatársai extra ebéddel vártak bennünket. Kötetlen beszélgetés zárta a napot, és fogadalmat tettünk, hogy öt év múlva ismét találkozunk. Köszönjük a fogadtatást. ' Guba András, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Tűzijáték a francia köztársaság ünnepén Francia barátaink meghívására - akiket iskolánk júliusban látott vendégül - a PHARE Programirodától pályázaton nyert összegből tizenkét napot töltöttünk nevelőinkkel együtt Franciaországban: Beziersben és Montpellierben laktunk. Érkezésünket követő második napon részesei lehettünk a francia köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségnek, a tűzijátéknak is. Sokféle program várt ránk: láttuk a Perrier ásványvízgyárat, voltunk városnézésen, fürödtünk a tengerben, végignéztünk egy bikafuttatást és még sok más érdekességgel találkoztunk. Megkóstoltuk a franciák ínyencségeit, amelyek számunkra kicsit furcsák voltak, de nagyon finomak. A búcsúzás nehéz pillanatai is eljöttek: ahogyan mi is ajándékokkal kedveskedtünk a magyarországi találkozás alkalmával, nekünk is volt részünk örömben. Szomorúan váltunk el egymástól, de bizakodunk, hogy még találkozhatunk. Ezúton is hálásan köszönjük Kis Istvánná igazgatónőnek és az iskola tanárainak, hogy megszervezték nekünk ezt a csodálatos utazást. Fedor Renáta és tizennégy tanulótársa Szakképző Iskola, Szolnok Gondtalan négy nap Velencén Az iskolai diáknapok keretében Velencére szervezett kirándulásunk kétszáz gyermeknek jelentett kikapcsolódást. A zsúfolt programba belefért két gyárlátogatás is. Az István Király Múzeumban gyermekeink dicséretet kaptak fegyelmezettségükért és érdeklődésükért -, láttuk az Országalma emlékművet, a Romkertet és az Anna-ká- polnát, majd a Bory-várhoz „hajtottunk”, ahol a vár ura személyesen beszélt a várépítés történetéről. Pákozd összes nevezetességét is felkerestük, a nyolcadikos diákok mondták el a hely történelmi jelentőségét. A Vörösmarty Emlékmúzeumot sem hagytuk ki Kápol- násnyéken. Az esti programban elsöprő sikere volt a bátorságpróbának és az éjfélig tartó diszkónak. A harmadik napon túráztunk, este nagyszabású vetélkedőn „csillogtunk”. Tábortűz zárta a napot, kis csoportokban műsorszámokkal szórakoztattuk egymást. Jó volt együtt. Köszönjük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanács Titkársága támogatását. Köszönet a tábor üzemeltetőjének, Szabó Józsefnek és munkatársainak, hogy hozzáállásukkal segítették gondtalan pihenésünket. Kosa Ferenc tanár Jászdózsa A pákozdi emlékmű előtt Küldjön egy képet! A tiszasülyi elemiben
