Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-24 / 248. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. október 24., csütörtök Vidám szüreti mulatságot rendeztek a szolnoki Árnyas óvoda dolgozói a szülőkkel közösen. A Fuji Labor és a Foto Kft. munkatársai fényképeken örökítették meg a kicsik szórakozását, amit ezúton is köszönünk. Méry Éva intézményvezető Útban Európa felé Lakásom erkélyéről a gazos, szemetes ószolnoki pályaudvarra és az első állomás romos épületére látok. Hol van dédelgetett álmunk, a vasúti skanzen? - Ez csak kis szelete a városnak - mondogatom, de azért rászánom magam egy városi sétára. Szolnok természet adta szépsége a vizek. A dohányfermentálótól indulok a Tisza partján a belváros felé: szép növényzet övezi a folyót, de tekintetem megakad a tárház előtti elhanyagolt területen. A hajóállomástól rendezettebb a terep, fűzfák, gesztenyefák árnyékában haladok a Ti- sza-híd felé. Micsoda táj! De rögtön észreveszem az összetört lámpatesteket, a ledöntött virágtartókat, fel szaggatott padokat, felborított szeméttárolókat. Barbárók élnek itt? Vajon mi vezérli azokat, azok törnek, zúznak, lopnak, szemetelnek? Kik ők, hogy tönkretehetik városunkat? Átsétálok a hídon a Ligetbe. Nyugalmat áraszt a csend, tiszta a levegő. Pihenek kicsit, majd elindulok visszafelé. A belváros sok helyütt megőrizte régi arcát, az új házak esztétikusán simulnak a képbe. Kellemes látvány a Kossuth téri szökőkút - nincs itt baj - gondolom itt vagyunk Európában! Csak a sok szemét ne volna! Már delelőre jár, amikor kiérek a város egykori büszkeségére, a Széchenyi-lakótelepre. Igen, büszkesége, mert sok kétkezi munkásember jutott itt korszerű, összkomfortos lakáshoz megfi- ' zethető ároh.iSivár közterületek,' kevés fái Tönkreteszik vandál kezek, vagy nem marad meg? Buszra szállók, megyék a Vááúfállomá's irányábá. Séta a városban Gyorsan haladunk, kevés a felszálló, jól látható minden az út mentén. Teszek egy kört az állomás előtti téren. Modern lakóházak, az állomás korszerű, a 900 éves évfordulóra készült emlékmű környéke elhanyagolt. Innen a Körösi utat veszem célba. Már az út elején jól látható, hogy itt régen járt a köz- tisztaság embere, annyi a szemét, a lehullott levél. A buszvárók és a telefonfülkék őrzik a rombolók keze nyomát. Gyermekkorom ehhez a városrészhez köt. - Azóta sokat változott minden - gondolom: szép házak épültek, csatornahálózat, játszóterek, portalanított utak; igen, épültek szép házak, de az utak többnyire maradtak sárosak. A cukorgyár félé jövök vissza, de útba ejtem a kórház mögötti lakótelepet. Áldatlan állapot... A telekbotrányban elvesztett több tízmillió forintnak errefelé biztosan lenne helye. Minden elhanyagolt. A játszóterek gondozatlanok, a játékok veszélyesek, a kutyasétáltatók uralják a terepet. Miért fertőzzük gyermekeinket? Hazafelé tartok. A zebra környékén nyoma sincs autónak. Alig érek az út feléig, amikor hátam mögött legalább 100 kilométeres sebességgel elszáguld egy Opel. Hová is akarunk mi eljutni? Európába? Hát, igen! Földrajzilag ott vagyunk, de viselkedéskultúrában? Sok minden kell még ahhoz, hogy megérkezzünk. Lehet, hogy korai a városba vezető utak mentén a tábla: „Ez itt európai település”? Kántor István, Szolnok Az egészségbiztosító felelős mindenért? Csak derűs, vidám arcokat láttunk Törökszentmiklóson már hagyománya van a rokkantak napjának. Közel másfél százan voltak részesei az idén az egész napos programnak. Vidám harmonikaszóra érkeztek a betegtársak az Ipolyi Arnold téri iskola ebédlő- jébe. A déleló'tt a Miklós Néptáncegyüttes fiataljainak táncával kezdődött. Remek műsorral szórakoztatták a közönséget. Az ünnep színvonalát emelte, hogy a helyi támogatók képviselőin kívül vendégünk volt a Mozgássérültek Megyei Egyesületének elnöke, Nász Margit és helyettese, a karcagi Magyar Sándor is. Röviden mindketten beszéltek a bennünket érintő gondokról, de szóltak a reményt keltő tervekről is: a törökszentmiklósi rehabilitációs munkahely megvalósításáról. Hangot adtak örömüknek, hogy a megye egyik legjobban működő csoportjának vendégei lehettek, s dicsérő szavakkal méltatták csoportunk fáradhatatlan, lelkes irányítóit. Az ízletes, finom ebéd után kellemesen volt hangulat. A program egyik meglepetéseként Sülye Klára - ifjú kora ellenére is művészi színvonalú - énekét élvezhettük. A Róna zenekar ezután szinte megállás nélkül „húzta" a talpalávalót, s a muzsikára nemcsak együtt énekelt a jókedvű társaság, de a könnyebben mozgók táncra is perdültek. Közben gazdára találtak szponzorainktól kapott tombolatárgyak. Délután meglátogatott bennünket jogi patrónusunk, Slezák Sándor és a Rádió Törökszentmiklós munkatársa, Nagy Marianna, aki néhány helyszíni riportot is készített, és meghívta vezetőségünk két tagját egy élő műsorba. "Sok mozgássérültnek ez az őszi nap jelenti az egyetlen társas alkalmat. Nem csoda, hiszen sok közöttük az idős, egyedül élő ember, akinek közeli hozzátartozói sincsenek, ha pedig a fiatalabb korosztályhoz tartozik, feszélyezve érzi magát az egészséges emberek között. A nehezen, vagy csak támbot segítségével közlekedőkön kívül öt tolókocsis sorstársunkat is üdvözölhettük körünkben. Ezen a napon csak derűt sugárzó arcokat láttunk, ami azt bizonyítja, hogy akik eljöttek ide, elfeledkeztek gondjaikról, nem törődtek fájdalmaikkal, önfeledten tudtak örülni egymásnak. A jó hangulatú rendezvény sikeréhez az égiek is hozzájárultak, hiszen a langyme- leg napsugarak nem csak testünket, de szívünket és lelkünket is melengették. Fehérné Kovács Ilona Az Egészségbiztosítási Ön- kormányzat Elnöksége az alábbi közlemény közzétételére kérte szerkesztőségünket: Az elmúlt hetekben számos egészségügyi intézmény, munkacsoport tett olyan nyilatkozatot, ami saját orvosi tevékenységének feltételeiről, finanszírozásáról rendkívül negatív képet igyekezett kialakítani a közvéleményben. Ennek során többen igyekeztek a felelősséget az Egészségbiztosítási Önkormányzatra, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra hárítani. Mindezeket felelőtlen, a lakosságban és a betegekben indokolatlan félelmeket és bizalmatlanságot teremtő, az egészségügyben szándékosan zavart keltő, a biztosítási rendszerrel szemben hitelrontó megnyilatkozásokat elítéljük és határozottan visszautasítjuk. Az egészségügyi szolgáltatások hazai alulfinanszírozottságáról számos alkalommal bizonyítottuk, hogy azt nem a mi döntéseink, hanem mindenekelőtt az ország gazdasági helyzete, teherbíró képessége és az állami költségvetés ellentmondásai és hiányosságai okozzák. A szűkös finanszírozási forrásokon belül ai egészségügyi ellátás legmagasabb szintű feladataira (transzplantációk, szívsebészet, szívdiagnosztika) a ráfordítások a mi költségvetésünkön belül a fejlett országokhoz viszonyítva is igen nagy arányúak, és jelentős forrásokat vonnak el a lakosság egészségügyi alapellátásától. Felkérjük ezért a felelős döntéshozókat, az egészségügyben tevékenykedő szervezeteket és azok vezetőit arra, hogy a biztosítottak érdekében csak valósághűen, az adott konkrét ügyet gondosan ( kivizsgálva mondjanak véleményt. Az elmúlt időszak nyilatkozatai alapján soron kívüli vizsgálatot rendeltünk el az adott intézményekben célelőirányzataink felhasználásáról, mely vizsgálat eredményéről a közvéleményt részletesen tájékoztatni fogjuk, és a tapasztalatokat a finanszírozási rendszer reformjában kívánjuk felhasználni. A sok csapadék is gondot okoz A bőséges szeptemberi csapadék nehéz viszonyokat teremtett a megye mezőgazdaságában. A gazdálkodók csak nagy erőfeszítéssel, a költségek hallatlan növekedése árán és nagy betakarítási veszteséggel tudják megoldani a feladataikat. A csapadékos időjárás következménye az is, hogy a térségét kevesebb napfény érte, mint a sokévi átlagnak megfelelő 283 napsütéses óra. Szeptemberben a térségre átlagosan jellemző 220 napsütéses óránál lényegesen kevesebb volt a napos idő. Mindez rontotta a szőlő béltartalmát. Az októberi napsütéstől szerencsére javult a cukorrépa minősége minden olyan táblán, ahol elegendő a felvehető kálium. A gond alapvetően abban áll, hogy a gazdasági érdek helyébe nem a termelőt és a feldolgozót, valamint a forgalmazó kölcsönös érdekein nyugvó integrációt, hanem a külföldi monopóliumot állították. Ez jellemző a cukoriparra is. A mínusz 5 C-fokos erősségű fagy átlagos határnapja Szolnokon és környékén december 2. Ez ideig a kifagyás veszélye nélkül végezhető a répa betakarítása. A 0 C-fok hőmérséklet beállásának átlagos határnapja október 20., a mínusz 2 C-fokos talaj menti fagynak pedig november 2. Ezek a fagyérzékeny kultúrák betakarításának fontos tájékozódási dátumai. Az őszi búza vetését az októberi időjárás nem zavarta meg. Az őszi árpa vetésének ideje jó táperőben lévő talajon is lejárt. Kisebb a kockázat, ha az őszit felváltjuk a tavaszival, mert ez utóbbi annyi, vagy közel annyi termést ad, mint az idejében vetett őszi árpa, mivel érése megelőzi a kánikulai napokat. Ha viszont az őszi búzát tavaszival váltjuk fel, nagy hozamkieséssel kell számolnunk, mert ennek érése július második felére, a forró napokra esik. Ezért a búzavetést jó minőségű csávázott vetőmaggal az optimális időn túl is - nagyobb vetőmagmennyiséggel, de - célszerű folytatni. Az őszi vetések számára tavaszig elég a 25-30 kg/ha nitrogén hatóanyag. Ha lehetséges, karbamidot használjunk bedolgozva a talajba, hogy elejét vegyük a hatóanyag kimosódásának és a talajvizek szennyezésének. Ez utóbbi megfontolásból a tavasziak alá ősszel ne szóljunk ki nitrogént! A kálium és a foszfor műtrágyákat még ősszel, a szántás során dolgozzuk a talajba! Az őszi szárításainkat, ha azt a körülmények megengedik, zárjuk le, ami elvégezhető a szántással egy menetben is, simítóval. Tavasszal ez egy munkaműveletet takaríthat meg, ami a növekvő üzemanyagárak függvényében költségkímélést is jelenthet. De ez a művelet fontos a talajban lévő nedvesség megőrzése végett is, bár nem kizárt, hogy csapadékos időjárásra számíthatunk ezután is. Rendelkezésemre állnak a Szolnoktól északra húzódó, úgynevezett II. agroklimatológiai zóna 1860-1960. éveinek csapadékviszonyaira vonatkozó adatok; belőlük megállapítható, hogy ebben a zónában 43 százalékos a valószínűsége a 630 milliméter feletti csapadéknak, s mindössze csak 18,6 százalékos az esélye annak, hogy a csapadékos évet aszályos követi. Úgy tűnik, hogy a szárazságot hordozó esztendőket csapadékosabb évek váltják fel. Ez a tendencia a mi I. zónánkra is vonatkozik. Ez az időjárás-változás árvíz-, belvízveszélyeket, de az aszályos évekhez viszonyítva nagyobb lehetőségeket is tartogat számunkra. Ezért a körzetünkre jellemző sokévi meteorológiai adatok figyelembevétele a munkánkban nélkülözhetetlen. Másrészről a mezőgazdaság jelenlegi, zilált állapota igazolja a Munkáspárt azon véleményét, hogy egy nemzeti agrárprogram keretében lehetne mozgásba hozni azokat az erőket, amelyek esélyt adnának a veszélyekkel szembeni sikeres fellépésre, valamint a kínálkozó lehetőségek kihasználására. Szurcsik István, Túrkeve Gondozatlan árokpartok Egyre több helyen tűnik fel a megye útjait szegélyező árkok gondozatlansága. Az útpadkák még úgy-ahogy rendezettek, de az árkokban méteres, sőt embermagasságú a gaz, ami magától nem pusztul el, tudom tavalyról. Kevés a pénz - halljuk folyton. Bele is nyugodnánk ebbe a magyarázatba, de ez most már örökre így marad? Jó lenne, ha az illetékesek is úgy volnának a látvánnyal, mint én: amióta felfigyeltem rá, nem tudok szó nélkül elmenni mellette! Goda Zoltán, Jászberény s Életét áldozta a szabadságért Emlékezés Kovács Bélára Márványtábla őrzi Kovács Béla kisgazdapárti politikus emlékét a jászberényi bíróság falán. Ez az épület valamikor börtön volt, itt töltötte életének utolsó szakaszát a politikus. Munkássága 1930-as években kezdődött a békési nagygyűléssel. Ezt követte az a néhány év, ami II. világháború után egy demokratikus Magyarország felépítésének reményével felvillant. Sajnos akkor ez nem történhetett meg, mert országunk ki volt szolgáltatva szovjethatalomnak. Kovács Béla szembe találta magát a belső karhatalommal, az ÁVH-val, Rákosiék pedig a kisgazdapárttal a szalámitaktikát alkalmazták; teljesen szétforgácsolták. A politikust 1947-ben letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, kényszermunkára. Innen csak Sztálin halála után térhetett haza. Börtönbe kerül, egészen 1956-ig raboskodik. A börtönévek annyira megviselték, hogy súlyos betegen szabadul, Pécsre megy, de nem sokkal később meghal. Élete és munkássága szolgáljon példaképül kisgazda politikusainknak: én ma is egy alulról építkező kisgazda szövetségben látom a további fejlődést, nem a hatalmi harcban. Ezt tette volna Kovács Béla is, ha szabadon élhet. A nevét őrző emléktábla leleplezésére csak a rendszerváltás után kerülhetett sor; több ezren jelentek meg az ünnepségen. Szűcs Kálmán, Jászberény Küldjön egy képet! Cserkészlányok 1944-ből A MÁV-nál nem csak fiúknak, leányoknak is volt cserkészcsapatuk. A S-zilágyi Erzsébet nevét viselő közösség tagjai voltak Kiss Mária, Almási Mária, Kürthy Emília, (a sorban a negyedik leány nevére sajnos már nem emlékszem), Hoksári Mária; guggolnak: Nagy Ilona és én a kisöcsémmel. Fehér Kálmánné, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. ' Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Negyven éve búcsúztak az iskolától Vén diákok az iskolapadban Nemrégiben egy szép és nosztalgikus esemény színhelye volt a zagyvarékasi általános iskola. Ezen a szombati délutánon - bár a tanítás szünetelt - „diákok” vették birtokba az iskola padjait; igaz, nem mai diákok már ők, hisz negyven évvel ezelőtt vettek búcsút az iskolától, s ha mindenki nem is, de sokan eljöttek. Két régi pedagógus, özv. Bán Flóriánná Magdika néni és Le- geza Mihály tanár úr is megtisztelte e szép emlékű találkozót. Aztán sorjában felidéződtek a hajdani események, amelyek máig olyan elevenen élnek az emlékezetben, mintha csak tegnap történtek volna. Majd megtekintették az iskola új, nemrégiben átadott tantermeit. Mezőcsáti László, aki már évek óta külföldön dolgozik, nem felejti, honnan is indult valamikor. Sportszerető lévén, stílszerűen, sportfelszereléseket ajándékozott az iskolának. Ezt követően volt osztályfőnökük, Kocsis Károly sírján helyezték el az emlékezés virágát. A nap fénypontja ezután következett: este 7 órától ugyanis a Tomi ételbár adott helyet a hajnalig tartó mulatozásnak, természetesen már a házastársakkal kiegészülve. A fejedelmi ízek, hangulatos zenével párosulva, mindenkit nagy-nagy megelégedéssel töltöttek el. Hogy mi lesz öt, tíz, tizenöt év múlva? Akkor talán újra sikerül majd összehívni a régi osztálytársakat, és ismét aktuális lesz a negyven évvel ezelőtti fogadalomtétel: „még visszatér a vén diák”. Földes Barnabás Zagyvarékas
