Új Néplap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12 / 239. szám

1996. október 12., szombat Körkép 5. oldal Közérzetünk Mindennapi tébénk A Tocsik-ügy néven ismertté vált botrány az utóbbi napokban elborít szinte minden mást, holott igazán érdekes dolgok történnek pél­dául adó- és tb-fronton. Noha a jövő évben fizetendő közterhekről még kevés konkré­tum látott napvilágot, szándékok, elképzelé­sek annál inkább. Ezekből pedig egyértel­műen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy végre jó irányba változik az adórendszerünk, mérséklődni lát­szik az állami büdzsé adó iránti, eddig csillapíthatatlannak tűnő éh­sége. A nyilvánosságra került személyijövedelemadó-sávok és -kul­csok jobban figyelembe veszik a magyar valóságot, a gazdasági-tár­sadalmi viszonyokat. A tervekből visszatükröződik az a kormány­zati szándék, hogy szinte valamennyi rétegnek érezhetően csökken­jen az adóterhelése. Megszűnik az elképesztően magas, 48 százalé­kos kulcs, amely jelenleg a normális polgári lét szintjén lép be. A társas vállalkozások számára is tartogat kellemes meglepetése­ket a kabinet, hiszen a kiegészítő adó megszüntetésének, valamint az osztalékadó megduplázódásának egyenleg pozitív - az adózni való összességében 5,6 százalékkal lesz kevesebb, ha a javaslatok törvényben öltenek testet. Egyedül talán a kistermelők háboroghat- nak, ők is elsősorban azért, hogy a kedvezmények szűkítése mellett bonyolult adminisztrációt kényszerítenek rájuk. Minden okunk meg lehetne tehát az örömre, ha nem lenne az or­szágban egy állatorvosi ló, amit társadalombiztosításnak hívnak, s ennek nem volna óriási hiánya. Vitathatatlan, hogy a tb-alapok mér­legének helyre billentése elkerülhetetlen, ám azt is látni kell, hogy mint minden nagy elosztó rendszerben, ez esetben is egyszerre meg­figyelhető a krónikus pénzszűke és a pazarlás. Mindenesetre a hiány következményeként a jövőben szélesíteni kívánják a járulékalapot. Ettől kezdve pedig félő, hogy amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Meggyőződésem, hogy ebben az országban a legnépszerűbb sportág, a jövedelemeltitkolás mozgatórugója elsősorban a társada­lombiztosítási terhekben keresendő. Ezek miatt lettünk például a „vállalkozó alkalmazottak” országa. így ha a kormány a tb oldalán „bekeményít”, akkor ez továbbra is a jövedelem minimalizálására ösztönzi az embereket, s táptalajt biztosít a feketegazdaság működé­séhez. Nem irigylem ezért az APEH munkatársait, hiszen nem csak a közteherviselés megvalósítását elősegítendő javaslataik „verődnek vissza” rendre a politika falairól, hanem - igazán hatékony eszköz- rendszerük nem lévén - újabb nehézségekkel kell szembenézniük minden jó érzésű ember érdekét szolgáló munkájuk során, a fekete- gazdaság elleni küzdelemben. . Varázslatos este Schiff Andrással- Hangverseny a Szigligeti Színházban ­A zsúfolt nézőtéren a már jól is­mert helybéli zenerajongók mel­lett kecskeméti, karcagi vagy ép­pen egri ismerősöket lehetett fel­fedezni. Mondhatni tehát: a fél Magyarország muzsikusai zarán­dokoltak Szolnokra csütörtökön este, hogy meghallgassák a város világhírű művészvendége, Schiff András és a Liszt Ferenc Kama­razenekar hangversenyét. Ismeretes, hogy a zongoramű­vész előszeretettel tűzi műsorára egy-egy komponista azonos mű­fajban született műveit. Ezen az estén J. S. Bach hat zongoraver­senye szerepelt a koncert szok­ványosnak aligha nevezhető programján; ez csaknem teljes „sorozat”, hiszen a zeneszerző mindösszesen hét egyzongorás versenyművet és egy töredékben maradtat hagyott az utókorra. A zongoraversenyeket Bach rövid időn belül írta: a darabokat egyet­len összefűzött kottába jegyezte le. A koncertek nem eredeti kompozíciók, hanem korábbi he­gedűversenyek vagy cencerto grossók átiratai, átdolgozásai. A hangversenyen az alábbi hat zon­goraverseny hangzott el: f-moll (BWV 1056), D-dúr (BWV 1054) , g-moll (BWV 1058), E- dúr (BWV 1053), A-dúr (BWV 1055) és d-moll (BWV 1052). Már a zenekar színpadi elhe­lyezkedése sejtetni engedte, hogy a zongoraművész - aki mindig komoly figyelmet szentel az ál­tala előadott zene kontúijainak megrajzolására - interpretációit a basszus erőteljes fundamentu­mára kívánja felépíteni; így ke­rültek a pódium középpontjába a mélyvonósok. Schiff András tö­kéletesen birtokolja a zenekari szólamok anyagát; olykor alig észlelhető - olykor igen határo­zott - jelzéseivel érthető módon teremt szoros kapcsolatot az őt kísérő muzsikusokkal. A kivéte­les állóképességet és lankadatlan koncentrációt igénylő koncert so­rán a szerencsés jelenlévők meg­csodálhatták a zongoraművész át­tekintő képességét, kifogástalan jártasságát a kis és nagy formák értelmezése terén. Rabul ejtette hallgatóit póztalanságával, zon­gorázásának lendületével és vir­tuozitásával, hangszíngazdagsá­gával, férfias karakterével - vagy a dallamok énekhangra emlékez­tető értelmezésével. A Liszt Ferenc Kamarazene- kar - hangversenymester Rolla János - szolnoki közönsége az elmúlt néhány év során sokszor meggyőződhetett az együttes ki­fogástalan alkalmazkodni tudásá­ról. így volt ez ezúttal is, hiszen a zenekar - melynek Bach-interp- retációi határozottan egyedi ka­raktert mutatnak - ezúttal is ké­pes volt tökéletesen azonosulni a szólistával. A feledhetetlen szépségű hangverseny óriási sikert aratott; Schiff András két ráadással bú­csúzott elvarázsolt közönségétől. Szathmáry Judit Új tantárgyak az iskolában A Nemzeti Alaptantervről és a helyi tantervek készítésének ak­tuális feladatairól tartott tegnap előadást a karcagi pedagógusok­nak a városházán dr. Mihály Ottó, az Országos Közoktatási In­tézet főigazgatója. Az előadásban szó volt arról, hogy 1998 szeptemberében már minden intézménynek rendel­keznie kell a képviselő-testület ál­tal elfogadott, a jegyző által aláírt helyi tantervvel. Addig el kell ké­szíteni minden iskolának a peda­gógiai programját, melyhez előtte fel kell mérni az intézmény adott­ságait, milyen lesz a demográfiai mutató, milyen évfolyamokkal és csoportlétszámokkal számolhat­nak. A NAT érdekessége - mondta az előadó -, hogy egy sor olyan tudás- és ismeretanyagot tartalmaz, amely eddig nem volt az iskolákban, ilyen az informa­tika vagy az életvitel mint önálló műveltségterület. Felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy legfonto­sabb a gyerek; ne kerülhessen sor arra, hogy valaki azt nyilatkoz- hassa: neki nem a gyerek hiány­zik, hanem a pedagóguskollek­tíva. A kitűnők között is kitűnik A törökszentmiklósi Bercsé­nyiben akad vagy negyven színötös. Közülük néhányan még ebből a csoportból is ki­tűnnek, mint például Hagy- mássy Kornélia, aki most a 3.A osztályban tölti a napo­kat. A bizonyítványa olyan unalmas, hogy mire általában végigolvassa az érdeklődő, elálmosodik. Nincsen abban semmi változatosság, csak je­les, jeles és így tovább - vé­gig. És ez évek óta ismétlő­dik. Aki töriórán Hagymássy Kornéliától olyat kérdez, amire Kornélia nem tud vá­laszolni, azonnal ötöst kap. Ám ez a potyaötös szeptem­ber óta még nem „született” meg. FOTÓ: CS. I. Egyébként Kornélia jogi pályára készül, ráadásul a németet meg a matematikát emelt szinten tanulja. Nem bízik semmit a véletlenre, szó szerint a tanulás, a versenyzés az élete. Magyarból már nyert megyei első, második helyet is, de történelemből sem tud kevesebbet. A históriánál maradva - ezen az órán él egy érdekes kihívás. Nevezetesen az, hogy aki az osztályból Kornéliától az adott témában valami olyat kérdez1, amelyre nem tud he­lyesen válaszolni, azonnal jé- lest kap. Eddig jó néhány kérdés megfogalmazódott már, de ahogy a tanára említette - aki nevezetesen az igazgató is — ez az ajándékötös még nem született meg. Pedig ő szívesen adná, sőt be is írná... Mindenki a Tocsik-ügyet ragozza Miről beszél az utca embere? Simon Gyula egy híján ötvenéves: fodrász Szolnokon, az Ady Endre úton.- Szegény a nép, gazdagok a vezetők. Az előbbi meglátszik a forgalmunkon is, mert az utca embere egyre kevesebbet képes áldozni magára. Sajnos, Tocsik Márta nem a mi vendégünk... Berényiné Héja Bea 21 éves bolti eladó. Szolnokon dolgozik, Besenyszögön lakik.-Most volt az esküvőnk 300 vendéggel, épphogy kikeveredtünk az egészből. Kaptunk vagy 300 ezer forintot, ebből kétszázezer el­ment a lakásunk felújítására, korszerűsítésére. Most a legfontosabb, hogy egyenesbe jöjjünk. Nagyjából berendezkedtünk, még egy fagyasz­tót kellene vennünk. Azután jöhetnek az apró­ságok, kettőt tervezünk. Molnár László 36 éves tanár Szolnokon, a Vargában.- A volt osztályomban a 4. cében huszon­hármán érettségiztek, és kivétel nélkül minden­kit felvettek egyetemre, sőt tizennyolcat az első helyre. Ez nekem még ma is téma. Azután a fiam is folytatja apja hobbiját, hiszen én is ját­szottam NB I-ben is, most meg az NB Il-ben asztaliteniszezem. Legutóbb ez a tizenegy éves legény harmadik lett egy országos versenyen. Remélem, viszi még többre is. Éliás Sándor szolnoki rokkantnyugdíjas.- A párommal ketten együtt ötvenhét(l) évet húztunk le a munkahelyen, és az én nyugdíjam 14 ezer, az övé nem egészen tíz. Tízezer kell rezsire, ezernél több gyógyszerre, a többiből élünk. Higgye el, a nyugdíjfizetés előtt két-há- rom nappal olykor kenyérre sem futja, ami aligha az én bűnöm. Ilyenkor azt nézzük, ha egy kis pénz kapunk, hol vehetnénk olcsóbban kenyeret, tejet. Szegény Tocsik, gyanítom, nem ez foglalkoztatja. Kár, mert ha ő meg akik ezt a vagyont neki ajándékozták, s az én helyemben lennének, sok mindenre rájönnének, amit így soha nem tudnak meg. Nagy Gáborné 82 éves nagykörűi özvegy­asszony.- Kilencéves korom óta dolgozok, és van vagy' tizenháromezer a nyugdíjam. A sok-sok évemből, erőmből, kevéske pénzemből csak aprólékra futja. Hallottam, valaki pár hónap munka után felvett 800 milliót. Egyet tudok: nem dolgozott meg ezért. Almádi László újságárus.- Itt most mindenki a Tocsik-ügyet ragozza. Én például azt nem értem, aki mondjuk egyszer sem fizeti ki az OTP-részletet, annak letiltást küldenek. Ugyanakkor akad olyan ember' akinél a 800 mil­lió sem számít. Hogy adhatnak ekkora összeget ilyen felelőtlenül? Mivel érdemelte ezt meg? Gondolom, mert valakinek a valakije. Az meg, hogy nem tudtak róla, mese, mert ide is érvényes a közmondás: fejétől büdösödik hal. Munkácsi Györgyné 28 éves kismama. A lányuk kétéves, a másik még a pociban, ér­kezése februárban esedékes.- Engem most az foglalkoztat, hogy mit fő­zök és miből. A férjem messze dolgozik, ha itt­hon van, naponta készül ebéd, ha nincs, előre megfőzök két napra. Az is tény, hogy nehezen jövünk ki ebből 31 ezerből. Kovács Béla 48 éves buszvezető.- Engem az is megdöbbent, hogy mindunta­lan szajkózzák az Európai Unióhoz való csatla­kozást, de fizetéskor ezt soha nem érzem. Ráa­dásul az emelkedő árakkal nem bírunk verse­nyezni. Sokat gondolkodtam azon is, hogy a törvény szigora egyre inkább a kisembereket sújtja. Ha nekem 60 forintom hiányzik a kasz- szából, lehet, hogy foghatom a kalapom. Más­hol százmilliók folynak el, mondvacsinált telje­sítményekre. D.Sz.M. Tizenhárom éve végez fekete munkát Örményesen találkoztunk egy kerékpáros emberrel, akiről ki­derült, hogy évek óta fekete munkát végez. Jobban mondva tizenhárom esztendeje, de eled­dig sem az adóhivatal, sem egyetlen ellenőrzési osztály, szervezet, csoport, cég nem tett kifogást ellene. Nem is tehetett, meft ez a fe­kete munka szó szerint érthető, és a korom az oka. Elvégre Oros Imre Karcagon Kunmadarason, Kisújszálláson, Örményesen a kémények tudora, szakértője. Ottjártunkkor Örményes hat­száz házát járta körbe, ellen­őrizte a kürtőket, és ehhez kell vagy két hét. Összesen öt gyere­ket nevelt, neveltek a párjával, bár a legidősebbek már kiröpül­tek, családot alapítottak. Még kettő van otthon, és egy unokával is dicsekedhet. Ami az utánpótlást illeti, eddig közülük egy sem folytatta Oros Imre munkáját, és az egy szem unoka sem valószínű, hogy a padláso­kat járja, lévén lány. Szerinte ennek akad még egy oka, és az nem más: ez piszkos sőt nagyon piszkos munka. Mégis az a szép benne, hogy utána jobban ég a kályha, jobb lesz a huzat, ha a kémény megszabadul a sok­sok felesleges koromtól. Oros Imre 13 éve végez fe­kete munkát, járja a pad­lásokat. FOTÓ: CS. I. Különös sorsokat is rejtenek az újszászi falak A kastélyotthon most az otthonuk Bólogató faóriások között, majdnem átellenben az újszá­szi vasútállomással, magasodik az Orczy-kastély, vagy ahogyan általában hívják: a megyei önkormányzat kas­télyotthona. Sok-sok titkot, érdekes emberi sorsot, életu- tat rejtenek ezek a falak, amelyek között ma is kétszázan találtak otthonra. Pszichiátriai kezeltek, szenvedélybete­gek, alkoholisták, illetve olyan időskorúak, akik hovato­vább gondozásra szorulnak. Romantikus a környezet, ro­mantikus a kastély múltja is. A századforduló körül az ak­kori gazdája már életében megcsináltatta érckoporsóját. Később az egyik örökös - lány volt az illető! - elkár­tyázta az épületeket, területe­ket, majd azok az Isten Meg­váltó Lányai Szeretetrend tu­lajdonába kerültek. Államosí­tották, volt tüdőszanatórium is, és ma sem néptelen. Sőt azt hallottuk, hatvannál is több a sorban álló, akik sze­retnének bejutni. A létesítmény egyik legér­dekesebb lakója Kővári Er- nőné, akit csak Mici néniként ismernek. Kilencvenkét éves, de évtizedeket letagadhatna.- Hogy mi a hosszú élet titka? Az, amit én csináltam: dolgoztam és sportoltam, eveztem a Tiszán. Nem ver­senyszerűen, csak úgy.- Látogatják?- Igen, jön a fiam, de már ő is 72 éves. Azután az unokák is fel-felkeresnek kocsival.- Mondják, még táncolt is...- Igen, tavaly a benti ün­nepségen. Most már aligha fogok: hiába, elszaladt az idő.- Ahogy látom, most sem tétlenkedik.- Fonalat gombolyítunk a szobatársammal, szőnyeg lesz belőle. A közismert, közkedvelt Mici néni után egy újabb ér­dekes lakóval váltunk szót: dr. Hartner Lászlóval, aki nyugdíjas egyetemi tanár, ma­tematikus. Franciául, néme­tül, angolul beszél, és ha ef­féle küldöttség érkezik, tol­mácsol.- Két hónapja lakom itt, és remélem, átmenetileg. Sze­retném bíróság előtt tisztázni magamat, és ehhez az igaz­gató úr minden segítséget megígért. Egyébként özve­gyen élek, egy lányom szüle­tett. Pesten lakással rendelke­zem, a találmányaim díjaiból vásároltam. Szóval várom a rehabilitációm, mert az a gya­núm, ez a lakás másnak is kel­lene.- Hol tanított?- Nyugat-európai egyete­meken németül, angolul a ma­tematikát, illetve az ELTE-n. Most a könyvtárat vezetem, és ha külföldiek érkeznek, tolmácsolok. Szedetnék ismét a magam ura, gazdája lenni, mert ahogy látják, nem va­gyok én 66 évesen még any- nyira elesett.- Mi is ezt tapasztaljuk, de hát ebben a bíróság az illeté­kes. Még valamit: Ön egy köz- utálatnak tunó' tárgyat taní­tott...- Pontosítani az állítását, mert a matematika csodálatos része a világnak, a tudomá­nyoknak. Sajnos rosszak a könyvek, a felépítésük, és a tanulók ezért nem kedvelik ezt a tárgyat. Higgye el ne­kem, hogy mindenkiből lehet jó matematikus. Mit mondhatnék erre? Elhi­szem a professzor úr állítását, de gyanítom, esetemben már elkésett. Bár az is igaz, ta­nulni soha nem késő. Pataki István sorsa nem más, mint tragédiák egymás­utánja. Műtős volt Pesten, majd Jászberényben. Egy ideig törzsvendégnek számí­tott néhány herényi szórako­zóhelyen, és öt hónap alatt 400(1) ezer forintnyi értékű italt gurított a gallér mögé. Jobban mondva fizetett ki magának meg a cimboráinak.- Nem tagadom, tényleg így történt. Már ismertek, mennyire vagyok hitelesítve.- Mennyire volt?- Barackból egyszerre le­csúszott két deci, és ezt há­romszor megismételtem. A hat deci alapozó után jöhetett a három üveg bor.- Miért vált az ital rab­jává?- Mert nekem kegyetlen sorsot írt a sors vagy a jó Is­ten, szóval valaki. Meghalt az apám, az anyám és mindhá­rom testvérem. De ez mind nem volt elég: kö/u i baleset­ben itt hagyott egyetlen gye­rekünk, a 29 éves fiunk is. Majd nem sokkal rá a felesé­gem ravatalánál kellett áll- nom. Olyan magányosan ma­radtam ebben az irdatlanul ha­talmas világban, akár az uj­jam. Kezdetben ezt a tragédi­asorozatot csak a poharak emelgetésével, ivócimborák között bírtam elviselni.- Amikor kattant valami...- Igen, kattant az agyam­ban, ennek így semmi ér­telme, hiszen a társaság a pénzemért kedves, és az hogy leiszom magam, mit sem old meg. Nehéz volt, de tavaly április 29-én letettem a poha­rat. Azóta víz, üdítő az ita­lom, mert máskülönben már engem is eltemettek volna. Az ital olyan, akár az erős kötél, magához láncolja azt, aki sze­reti, de nekem sikerült meg­szabadulnom tőle. Újra nősül­tem, van egy jóravaló párom, aki törődik velem, akivel tö­rődhetek. Dolgozom én is, ő is, és fizetnek is érte. Az igazgató úrtól kaptunk egy külön szobát, ez az, ahol most beszélgetünk. Pataki Istvánnak sikerült: leszokott az alkoholról, és majdnem hatvanévesen új éle­tet kezdett. Nem mindenki képes így úrrá lenni családi, személyes gondjain, tragédiá­ján. Mások hetekig nem isz­nak, de ha hozzák a nyugdíjat, a járandóságot, ismét el-el- zsibbadnak. Hogy miért, el­térnek az okok, és egy másik írásomban majd róluk is szót ejtünk... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents