Új Néplap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-11 / 212. szám
6. oldal Sorstársak 1996. szeptember 11., szerda Körkép Mindenütt más és más módszerekkel segítik a fogyatékosokat. Körképünkben betekintést adunk arról, hogy néhány városban, községben milyen lehetőségek, tapasztalatok vannak a sérült emberek gondozásában, elhelyezésében. Nyíregyháza Az Irgalmas Szamaritánus Gyülekezet Szociális Módszertani Központjában a gondozottak egyharmada félárva. Itt is arra törekednek, hogy az otthon és a segítőház tevékenysége összekapcsolódjon. Munkalehetőséget is teremtettek egy tésztagyártó gép beállításával. A tervekben szerepel egy 16 ágyas bentlakásos szeretetin- tézmény építése. A városban is jelentkezik az igény arra, hogy a fogyatékost egyedül nevelő szülő és gyermeke együtt költözzön be az otthonba. Debrecen A városban sokan családban nevelik a fogyatékosokat. Az egyik elhelyezési lehetőségük az értelmi fogyatékosok napközi otthonában van, ahol étkezést, munkát, foglalatosságot, társaságot biztosítanak a számukra. Az ÉNO-ban megün- neplik az ünnepeket, a névnapokat. A napközi mellé gondozóházat is szeretnének építeni az árván maradt fogyatékosoknak. Ezért jött létre a „Gondoskodó Szeretet Alapítvány”. Cegléd Itt is több az ellátásra szoruló, mint amit a szociális ellátó rendszer képes felvállalni. Speciális problémát jelent azoknak a 30-35 éves fogyatékosoknak a helyzete, akiket a szülők gondoznak. A. fogyatékosokon segítők 67 szazaiéba családtag, 29 százalékuk 61 éven felüli. Egyre nehezebb feladat számukra ellátni a sérült hozzátartozót. Ugyanakkor a szociális otthonok alkalmatlanok arra, hogy ott függetlenül éljenek a gondozottak. A közepesen fogyatékosoknak nyilvánvalóan nem megoldás az intézet, így Cegléden is otthonházak kialakítására van igény. Piliscsaba Piliscsabán is otthonház megteremtésén gondolkoznak, hogy a sérültek sorstársaik körében éljenek. Az otthonházban fürdőszobával ellátott saját lakrésszel rendelkeznének az ott lakók. Egy piliscsabai fogyatékos gyereket nevelő szülő saját családi házát ajánlotta fel egy ilyen otthonház kialakítására. A sérült emberek rehabilitációját hivatott segíteni a Gézengúz Alapítvány, amely tornára, gyógymasszázsra, hidroterápiára, gyógylovaglásra nyújt segítséget. Az oldalt írta: Paulina Éva A családltoitferencián az összefogás szerepét Hangsúlyozták Megőrizni a szeretetre való képességet Nemzetközi családkonferenciát tartottak Pécsett immár második alkalommal. A téma azoknak a családoknak a helyzete, élete volt, ahol fogyatékos, sérült gyermeket nevelnek. A rendező a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pécsi Csoportja, a pécsi Szociális Háló Egyesület, a holland SOFT TULIP Alapítvány valamint a debreceni SOFT Alapítvány volt. Sorstársak című összeállításunkban rövid összefoglalót adunk a konferencián elhangzott érdekesebb témákról. A megnyitót Göncz Arpádné, a Kézenfogva Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány kuratóriumának elnöke tartotta. Göncz Árpádné megnyitójában hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag az egyik legproblémásabb kérdés ebben a témában, hogy hogyan tudnak együttműködni a hatóságokkal. Igaz, hogy külföldön többet tesznek a fogyatékosokért, Magyarországon lényegesen kevesebbet, de többet beszélnek róla. Hazánkban ugyanis még olyan megoldatlan problémák vannak ezen a területen és olyan sok a tennivaló a társadalom szemléletének megváltoztatásában is, hogy nálunk még „konferenciázni kell”. Ezután Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke szólt a konferencia résztvevőihez. Csak egymás kezét fogva tudunk segíteni a rászorultakon - mondta megnyitóbeszédében. - Kiemelte, hogy ha segítünk valakinek valakiknek, akkor „sajátos belső szabadságunkat gya- koroljuk, istennek teszünk jó szolgálatot”. A család fontosságáról szólva elmondta, hogy a család isteni kompozíció, ahol az ember emberré formálódik. Különösen lényeges szerep van családnak ma, amikor „azok tudnak emberként élni, akik meg tudják őrizni személyi értékeiket, a szeretetre való képességüket”. A holland tapasztalatok mutatják: Nem jó nagy tömegben élni A hollandiai tapasztalatokról, az ottani otthonházak jövőjéről számolt be Bart Branderhorst project manager, a Pameyer Kerkring Alapítvány képviseletében. Mint kiderült, az országban hosszú évtizedekre tekint vissza a fogyatékosok ügyével való törődés, hiszen az első intézmény 1850-ben létesült Később speciális kórházak is létrejöttek, amelyek 250-1000 személyt fogadtak be. Egy idő után azonban a tapasztalatok azt mutatták, hogy nem jó nagy tömegben lenni a fogyatékos embernek. így születtek meg a kisebb csoportházak. Hat évvel ezelőtt például 120 intézetben élt 30 ezer értelmileg sérült ember, míg 625 szállón és csoportlakásban 13 ezer. Azonban már ebben az időben is egyre népszerűbb lett az úgynevezett támogatott forma, ami félig független életmódot jelent - ezzel a lehetőséggel ezerkétszázan éltek akkor. Fő feladatnak tekintették, hogy segítsék a fogyatékost nevelő családot, ezért a napközik helyett az otthonok létrehozását támogattak. Hamarosan szembe kellett nézni azonban a különböző nehézségekkel. Már a hetvenes években nyilvánvaló volt, hogy az intézet drága, mert amíg 95 dollárba került egy fogyatékos ember egy napja az intézetben, addig a családnak 19 dollárt kellett volna adni, hogy az otthoni létet megoldja. Erről azonban akkoriban keveset beszéltek, mert a jogszabályok még nem tették lehetővé a változtatást. Bár jelentkeztek már a negatívumok, pl. a gondozók elveszítették a kapcsolatot a szülőkkel, mégis csak a kilencvenes évek hoztak változást. Ekkorra változott úgy a szemlélet, hogy elfogadta a köztudat, hogy a sérült emberek is rendelkezhetnek teljesítőképességgel, és hogy nem minden fogyatékos igényel 24 órás teljes ellátást. Sokáig, a csppoitotthpnokat tartótfák a'jegidéáiisább forrná-'' nak, de rájöttek, hogy ez fékezi a sérült emberek fejlődését. Ma már inkább azt keresik, hogy mit igényelnek a fogyatékos emberek, és ahhoz próbálják igazítani a kínálatot. Kisebb otthonokban, 2-3 tagú csoportban való lakás lett a divat. Mostanra a következő irányzat alakult ki Hollandiában ezzel kapcsolatban: törekszenek arra, hogy a lehető legkevesebb speciális intézet legyen. Különböző szervezeteket keresnek, hoznak létre inkább, amelyek támogatni tudják a sérült emberek életét. Céljuk, hogy az élet minden területén kapják meg a támogatottságot, de úgy, hogy közben önállóságuk, függetlenségük ne sérüljön. A tapasztalatok kedvezőek, azt mutatják, hogy azok, akik kisebb egységekben, csoportokban élnek, jobban tudnak fejlődni. Ugyanakkor vannak még csoportotthonok is, hiszen bizonyos fokig szükség van még rájuk. A szemlélet változását jelzi Hollandiában, hogy egyre inkább teret kap a nézet, miszerint:'hé1 azt nézzük, hogy nfltni* dunk nyújtani a sérült embereknek,-hanem1 azt, hogy;;ők "mit1 akarnak, és ahhoz teremtsük meg a lehetőséget. Segíts, hogy segíthessünk! A támogatásnak nagyon sok formája létezik. Képünk a fogyatékos és egészséges gyerekek közös, szolnoki nyári táborozásán készült, amikor a gyerekeket a megyei tűzoltó-parancsnokság látta vendégül. fotó: mészáros A másság elfogadásával még probléma van Lehetőségek vagy korlátok? Társadalmunk még nem jutott el oda, hogy természetesként elfogadja a másságot, ezért nincs is lehetősége arra, hogy segítséget nyújtson a más embereknek.- Ezzel a gondolattal kezdte Hofgárt Györgyné az enyhe és középsúlyos fogyatékosok lehetőségeiről szóló előadását. A fogyatékos gyermek születésekor a család olyan traumát él át, amely egész életén keresztül elkíséri. Számtalan esetben a szülő hordja orvostól orvosig a gyereket, amíg nem akad olyan, aki meg meri mondani az igazságot. Amikor a családnak tudomására jut, hogy a gyermek értelmileg sérült, magára marad. A család számára az igazi vesszőfutás akkor kezdődik, amikor szembe találja magát a jogszabályokkal, amelyek nem lehetőséget adnak, hanem sokszor inkább korlátokat szabnak. Egy példa: a társadalombiztosítási jogszabályok ma még a debileket kizárják a különböző kedvezményekből — közgyógyellátás, kiemelt családi pótlék, szociális járadék a 18. év betöltése után - amelyek egyébként a középsúlyos és súlyos fogyatékosokat megilletik. Az enyhe fogyatékosok a jogszabályok szerint nem tartoznak sem az épek, sem a fogyatékosok közé, a társadalom csak addig fogja a kezüket, amíg elvégzik az iskolát. Az iskola után a családi pótlék megszűnik, a szülő gondja, hogy miből él meg a gyerek. Képtelenek önálló életvitelre Hogy legyen mire készülni A karcagi egészségügyi gyermekotthonban olyan sérült fiatalok laknak, akik önálló életvitelre nem képesek - tudtuk meg Soltész Nagy Ibolya előadásából, aki intézményük életéről számolt be. Az otthonban lakó 250 gyermek és fiatal többsége halmozottan fogyatékos, 193 súlyosan sérült. Élnek itt felnőtt sérült gondozottak is: százhu- szonheten. így tulajdonképpen nem egészen pontos már a megnevezés, hogy „gyermek- otthon”, hiszen nemcsak gyermekkornak laknak az intézményben. Annak is megvan azonban a magyarázata, hogy sokan miért maradnak ott a 18. évük betöltése után - egyszerűen nincs hol elhelyezni őket. Az itt élők többségének igénye van az intézeten kívüli életre is: az önálló vásárlásra, a közösségi rendezvényekre. Ezért megtartják a névnapokat, születésnapokat. Fontosnak tartják, hogy a fogyatékosok elsajátítsák a hagyományos viselkedésformákat, például azt, hogy milyen egy bevásárlás. Fontos az is, hogy megismerjék egymás életét, képességeit, hogy aki képes a közösségi életre, legyen alkalma gyakorolni azt. Az itt lakók szívesen ismerkednek más gyermekotthon lakóival, csereüdülés is szerepel az éves programban. A felnőttkornak délelőttönként kézimunkáznak, kerti munkát végeznek vagy ajándékot készítenek, a délután pedig a szabadidős foglalkozásé, mint például könyvtár, zene, szakkör. A munkára nevelés mellett fontosnak tartják, hogy mindig legyen olyan program az intézetben, amire lehet készülődni. Együtt megteremteni a lehetőséget Csoportotthon a jövő? Megyénket két előadó képviselte a nemzetközi konferencián: Hofgárt Györgyné, a Kézenfogva Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Egyesülete megyei titkára és Soltész Nagy Ibolya a karcagi egészségügyi gyermekotthonból. A csoportotthonokkal foglalkozott Hofgárt Györgyné egyik előadása, amely abból a gondolatból indult ki, hogy egy önmagát korszerűnek tartó társadalomnak meg kellene teremtenie a lehetőséget a másság, a fogyatékosság befogadására. Az egészséges embereknek a fogyatékosokkal együtt kell kialakítani az esélyt az emberibb, tartalmasabb életre. Az előadó egy olyan szolgálat létrehozását tekinti célnak, amely lehetővé teszi a szakmai tanácsadást, az egészségügyi, nevelési, oktatási, pszichés támogatást, a kikapcsolódást. A megoldást ÉNO-val együttműködve kertes házban megvalósítandó gondozóházban látja. A gondozóházban együtt lennének a munkahelyként szolgáló műhelyek, foglalkoztatók, a garzonlakások és az átmeneti szállást biztosító szobák. A garzonlakásokat az idős, fogyatékost nevelő szülő megvásárolhatná, és a gyerek a szülő halála után is a megszokott környezetben marad. Ugyanakkor ez a gondozóház lehetőséget adna arra is, hogy ha a szülő beteg, elfárad, ki akar kapcsolódni, rövid időre elhelyezze a házban gyermekét. így a gondozóház olyan központ lenne, amely állandó és átmeneti ellátást, orvosi, foglalkoztatási, szociális rehabilitációt biztosít, és minden, fogyatékost nevelő család felé nyitott. Ahhoz azonban, hogy ez a program megvalósuljon, a tárdalom erkölcsi és anyagi támogatása szükséges. „Nem tudunk elmenni a gondok mellett, amiket a szemünknek szegeznek” A családkonferencia rendezésében részt vállalt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is. Az előadások szünetében Kozma Imrével, a MMSZ elnökével a családok helyzetéről, a segítségnyújtásról beszélgettünk.- Miért vállalták el a rendezvény támogatását?- Akinek minimális érzékenysége van a társadalmunkban jelentkező problémák iránt, annak minden jó kezdeményezésben részt kell vennie. Ijesztő terhek A család az a hely, ahol az emberi élet formálódik, tehát a családokat támogatni kell, különösképpen azokat, akik sérült, fogyatékos gyereket nevelnek. Ezek az emberek ugyanis ijesztő terheket hordoznak. Fontos lenne, hogy ők azért valamiképpen örülni tudjanak az életnek. Hogy álljunk oda a szülők mellé és segítsünk rajtuk, hogy ne fogyassza el az ösz- szes energiájukat ez a teherhordo- zás. Ha melléjük állunk, akkor a fogyatékos ember is lehetőséget kap. Tudni kell, hogy a fogyatékos ember bizonyos feladatokat precízebben el tud látni, mint az egészséges, mert ő csak egy dologra koncentrál. Nyu- gat-Európában például biztonsági berendezések apró alkatrészeinek a gyártásában vesznek részt. Ennek a konferenciának az a célja többek között, hogy együtt gondolkodjunk ezekről a kérdésekről, mert így esély van rá, hogy új lehetőségek jutnak eszünkbe. — Ön milyen konkrét lehetőséget lát most a fogyatékosok támogatásában? Lehetetlen helytállni- A szeretetszolgálat évek óta gyakorolja a segítségnyújtást. Megkereshetnek bennünket a gondjaikkal. Van, amikor csak egy családot segítünk, van, amikor egy kis közösséget.- Néhány évvel ezelőtt interjút készítettem Önnel lapunkban. A szeretetszolgálat akkor volt az érdeklődés középpontjában. Az eltelt idő alatt a feladataik csak nőttek.- Képtelenek vagyunk elmenni a szükség mellett, amivel találkozunk. És nap mint nap olyan gondok adódnak, amelyek miatt egyre szélesebb körben vagyunk kénytelenek jelen lenni. Lehetetlen ennyi helyen helytállni. Sajnos, beleszürkülünk a mindennapok gondjaiba. Mert nem tudunk elmenni azok mellett a gondok mellett, amiket a szemünknek szegeznek. Ahogy szegényedik az ország, egyre több nehézséggel és irreális kéréssel találkozunk. Az adományozó is fárad- Akik a segítséget adják, nem fáradtak még bele az adományozásba ?- De igen. Sajnos, mindig lesz olyan zsák, aminek nincs alja. A szegények problémáját gyökeresen orvosolni nem lehet. Szegénység mindig lesz. Ezzel együtt azt mondom, hogy a magyar nép sokkal fogékonyabb ezekre a kérdésekre, mint más nemzetek, akikkel kapcsolatba kerültem. Mert itt az emberek a semmit vagy az aligot osztják meg egymással. Másutt meg akik esetleg jobb módúak, ha adnak egy kevéskét - még a mi mértékünkkel is kevéskét -, kihúzzák magukat, hogy ők most valami csuda nagy jót tettek. Nagyon nagy ajándék, hogy ennek a népnek vagyunk a fiai, mert ez egy szolidáris nemzet.- Milyen tervei vannak a szeretetszolgálatnak?- Túlságosan intézményesült a szolgálat, mert olyan közfeladatokkal találtuk magunkat szemben, amelyeket intézményesülés nélkül nem lehet ellátni. Mi ezt örömmel vállaltuk, és nagy segítséget tudunk nyújtani, a pénzben nem mérhető emberi energia bevetésével, a jó szándék megnyilatkozásával. Valaki áll mellette Ezt a feladatot, ezt a kötelezettségvállalást azonban csak úgy vihetjük tovább, ha nagyobb mértékű támogatást kapunk az önkormányzatoktól. A mostani világban rendkívül fontos, hogy a sok megkeseredett ember tapasztalja meg, hogy valaki ott áll mellette.
