Új Néplap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-05 / 207. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából Verecke híres útján... Az Új Néplap augusztus 15-ei számában „Nomád élet a cirkusz helyén" címmel olvastam a Vereckei-hágót rhegjárt lovastúrá­zókról. A Széchenyi lakótelepen vertek tábort - az előttük tá: vozó Apolló Cirkusz helyén. A hepehupás földön, vasbetonda­rabok és nagyfeszültségű vezetékdobozok között a lovak köny- nyen lábukat is törhették volna... A táborlakóknak WC-t is csak másnapra tákoltak. A csapatból valaki meg is jegyezte: „Sajnos tény, idáig ez a legrosszabb táborhelyünk.” Ennek eredménye­ként a jurta építése sem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. „Olyan a jurta, mint a fogadtatás” - mondták. Talán nem ártott volna a város hírnevének, ha a táborhelyet az itt élők rendbe teszik! A fogadtatás sem volt túlságosan melengető. Emlékezzünk vissza: augusztus 13-án a város főterére érkező honfoglalási lovastúra elég nagy késésben volt, ezért az érdeklődök közül so­kan idő előtt távoztak - pedig a repülőtiszti főiskola fúvószene­kara rangos térzenével tette könnyebbé a várakozást. Aki ki­várta az érkezőket, nem mindennapi élményt kapott: korhű ru­hákban, fáradt, igazi lovasok érkeztek. Mint annak idején... De más sem volt rendben: augusztus 8-án még azt írta az új­ság, hogy a 24 lovast a polgármester köszönti majd. Történel­münk és kultúránk e rangos eseményét mégsem a polgármester üdvözölte. Sajnáljuk. Még szerencse, hogy M. Román Béla, a kulturális bizottság elnöke méltó fogadtatásban részesítette az emléktúra résztvevőit. Farkas Kálmánná, Szolnok All a víztorony Surjányban Surjányban befejeződött a vízmű teljes kiépítése, áll az új vízto­rony. Nem kis segítség ez a faluban élőknek. Már csak az ide vezető gyalogjárda rendbe hozása van hátra. Hogy mindez megvalósulha­tott, a törökszentmiklósi polgármesteri hivatalnak, elsősorban Szegő János polgármesternek köszönhetjük. Szilágyi József, Surjány Szennyvízelvezető a kiskulcsosi iskolának Elkészült a karcagi Kiskulcsosi Általános Iskola szennyvízelvezető rendszere. Napjainkban, amikor az anyagiak egyre jobban meghatá­rozzák egy-egy intézmény életét, igen jelentős eseménynek számít ez a hír. A városi önkormányzat kétszázegyezer forintot adott a megvalósításhoz, ehhez járult a Nagykun Víz- és Csatornamű Kft. munkája, ami forintban nem is mérhető. Köszönjük Koncz Sándor­nak, Mogyorósi Sándornak és munkatársaiknak a lelkiismeretes, pontos munkát és a körzet képviselőjének, Csányi Sándornak, hogy támogatta és segítette a tervek megvalósítását. L. M., Karcag Az anyatej világnapja támogatóinak Szolnokon a Tisza Szálló adott otthont az anyatej világnapjának. A szakmai előadások után az érdeklődő szülők az Egészségügyi Szol­gálat védőnőitől szakmai tanácsokat hallhattak. A naphoz szorosan kapcsolódott és gazdagította azt a kiállító cégek termékeinek bemu­tatója. Támogatóinknak ezúton is köszönjük, hogy együttműködé­sük elősegítette a nap sikerét. A szervező védőnők Több mint félszáz támogató Az Együtt Egymásért Alapítvány köszönetét mond mindazoknak, akik az Abádszalókonn megrendezett hagyományteremtő Tisza-tavi lakodalmas sikeres lebonyolításához adományaikkal és munkájuk­kal hozzájárultak. Külön köszönjük Percze Miklós újságíró önzetlen segítségét. Továbbra is várjuk azoknak a jó szándékú embereknek a segítsé­gét, akik támogatni szeretnék az alapítványt. Özv. Szakácsi Rudolfné alapító elnök, Kunmadaras Köszönet az emberségért Kedves háziorvosunknak, dr. Zsótér Gyöngyinek mondok köszö­netét, Kőtelek és Hunyadfalva orvosának, aki betegségemből a kö­zelmúltban nemcsak meggyógyított, de mint magánember is segí­tett rajtam. Cs. I.-né, Hunyadfalva Kirándultak a tartalékosok A tartalékos katonák megyei alapszervezetének vezetősége a mille- centenáriumi ünnepség tiszteletére jól sikerült kirándulást szervezett Gyula nevezetességeinek megtekintésére. Köszönjük az utat a szer­vezetnek, a Jászkun Volán munkatársainak - Márton Ágostonnak és Szarvas Pálnak - pedig a kedvezményes utazást. M. I., Szolnok 1996. szeptember 5., csütörtök Malomszögi remények Igazgatóbúcsúztató Kedves ünnepség színhelye volt augusztus 28-án a megyei gyermek- és ifjúságvédő inté­zet. Tízéves igazgatói és inté­zeti1 gyámság után Rózen- berszky László búcsúzott. Meghatóan szép műsorral kö­szöntek el a gyermekek, bú­csúztak el a munkatársak. A népjóléti iroda nevében dr. Györgyi Lajos, dr. Szabó Er­zsébet szakreferens és Szabó József, a megyei önkormány­zat közgyűlésének alelnöke köszönte meg a gyermekekért végzett lelkiismeretes és áldo­zatos munkát. Képünk az ajándék átadásának pillanatát örökítette meg. Bozsó Ilona igazgató Hol van az arány? Évtizedeken át működött Szol­nokon a Tisza Szálló termál­fürdőjében a tisztasági fürdő. A ’ 60-as években a kádfürdő használata 1 forint 80 fillérbe került (akkortájt a kenyér kilója 3 forint volt). Nemrégiben ott jártam. A pénztárban kifüg­gesztett tábla ad útbaigazítást arról, mi mennyi. Eszerint kád­jegyért 198 forintot kell fizetni- és nem jár a tisztálkodáshoz törülköző. Nincs mindenkinek fürdő­szobája - s többnyire az idősek, nyugdíjasok otthonából hiány­zik. De volna igényük a tiszta­ságra! Ezt a borsos árat azon­ban képtelenek megfizetni. Ha csak a kenyér árához viszonyí­tom a változást, aránytalanul magas a mostani díj. Pedig a termálvíz még pénzbe sem ke­rül. Mivel magyarázható ez a magas ár? - kérdezi levélírónk. *- A magyarázat csak a mai gazdaság tükrében érthető. A ’60-as évek fogyasztói árai még köszönő viszonyban sem voltak a költségekkel, nem beszélve a haszonról. A Tisza Szállóban gyógyfürdő működik. Évtize­deken keresztül veszteséget termelt, és sietek leszögezni, hogy önmagában jelenleg is veszteséges - mondja Lipóczki János ügyvezető igazgató. Saj­nos - az olvasó állításával el­lentétben - a termálvíz is pénzbe kerül. Milliós nagyság- rendű összeget fizetünk az ál­lamnak a víz felszínre hozata­láért, hiszen a termálvízkincs állami tulajdon. A nagy értékű és teljesítményű berendezések éjjel-nappali, folyamatos mű­ködtetése, karbantartása havi több százezer forint kiadást je­lent. A gyógyvíz közel 54 Cel- sius-fokkal jön a felszínre, hű­tése szintén havi több százezres kiadás. Ahol sok a víz és a pára, ott a szokásos költségek több­szöröse kell az épület állagme­góvására is. A dolgozók bére is növeli a kiadásokat. •Több mint egy éve az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár megszüntette az úgynevezett termál-medencefürdők támoga­tását. Tette ezt annak ellenére, hogy orvosi, fürdőüzemeltetői, szakmai és képyiselői vélemé­nyek próbálták e döntést befo­lyásolni, ezzel ugyanis főleg a város polgárait, az időseket, a rászorultakat, betegeket rekesz­tették ki. Az infláció minket sem került el, de még ilyen pi­aci körülmények között is pró­bálunk egyfajta szociálpolitikát szem előtt tartani, s a vesztesé­get más, nyereséges vállalkozá­saink terhére vállalni. A fürdőárak országos vi­szonylatban nálunk a legala­csonyabbak: a napi belépő a Ti­sza Szállóban 198 Ft, Zalakaro- son 250, Hajdúszoboszlón 200, Hévízen 500, Debrecenben 220. A kádfürdő a Tisza Szálló­ban 198 Ft (időkorlát nélkül), Zalakaroson 250, Hajdúszo­boszlón 200 egy órára, Hévízen nincs kádfürdő, Debrecenben 220 forint két órára. Nálunk van diák- és nyugdíjasbelépő 140 forintos áron, ami 10-40 Ft-tal olcsóbb, mint más für­dőkben, illetve sok helyen nincs kedvezmény. Társaságunk - amely szol­noki tulajdonosokból áll - azért vásárolta meg a gyógyfürdőt, hogy a Tisza Szálló a komplex gyógyszálló jellegnek minél jobban megfeleljen. Sajnos tény, hogy a reális pi­aci árat csak a külföldi vendé­gek tudják ma még megfizetni. 1995. április 13-án jelent meg Szolnok polgármesteréhez írott levelünk A malomszögiek ké­rése címmel. A választ a város­gazdálkodási főosztálytól kap­tuk meg, amiből kiderült, hogy csak abban az esetben lehet szó útépítésről, ha a helyi közösség megszerveződik, és .az útépítést saját erőből elvégzi. A tényeket tudomásul kellett vennünk, bár mi többször hang­súlyoztuk, hogy makadám jel­legű, törmelékes úttal is meg­elégednénk; ha ez nem megy, egy kerékpárút is sokat segítene „sáros” gondjainkon. A közös­ség egy része anyagi felajánlást is tett. Mivel az ügy ezzel nem zárult le, mi folyamatban lévő­nek tekintettük kérésünket, de a polgármesteri hivatalnál a to­vábbiakban senki nem foglal­kozott vele. Magunkra hagya­tott helyzetünkben a szóban forgó választókerület képvise­lőjéhez, Csépány Sándorhoz fordultunk. A képviselő harcba szállt a közösség érdekéért, az út megépítéséért. Utóbb az is kiderült, hogy a 13 évvel ez­előtt kiosztott malomszögi zártkertek többségi részét csak „idegen” területen át lehet megközelíteni: részben víz­ügyi, részben magánföldterüle­ten át. Az idei nyár kellős kö­zepén az egyik „fő közleke­dési” utunkat, a Zagyva-gátat - teljesen száraz időben - a Köti- vizig gátőre lezárta. Csépány Sándor közbenjárásának kö­szönhető, hogy a gáton lévő so­rompót egyelőre mégis megnyi­tották. Mi megértjük a vízügyi sza­bályokat is, de közlekedni va­lahol mégiscsak kell! Jelenleg ott tartunk, hogy ilyen akadá­lyokon keresztül is van remény egy lehetséges nyomvonal ki­tűzésére. Hogy hogyan tovább? Azt nem tudjuk biztosan, de talán összefogással, némi anyagi ál­dozattal (amit egyre nehezebb előteremteni) reménykedhetünk abban, hogy a Malomszöget nagyrészt átszelő egyszerű út megépül. Ez azonban rajtunk, kerttulajdonosokon is múlik. Szilágyi Imre, Szolnok * A városgazdálkodási főosztály városüzemeltetési osztályának főmunkatársától, Veréb Sán­dortól megtudtuk, hogy a zárt­kertek tulajdonosainak kérel­mét már korábban véleményez­ték, és arról a bejelentőt tájé­koztatták. A zártkertek megkö­zelítésére alternatív terv ké­szült, amit a szakhatósággal is egyeztetni kell. Jelenleg a Köti- vizigtől várják a hatósági hoz­zájárulást. Ennek figyelembe­vételével tudják az útépítés to­vábbifolyamatait egyeztetni. Peter és Christel Lohkamp sok éve töltik Magyarorszá­gon a nyarat. Németország­ban, Dürenben élnek; baráti társaságunk hét éve ismerke­dett meg velük, azóta mindig visszatérnek hozzánk, s innen indulnak országjáró körút­jukra. Ez év augusztus 4-én együtt ünnepeltük házasságuk negyvenedik évfordulóját. A fotó ebből az alkalomból ké­szült. A kedves német barátaink­nak ezúton is gratulálunk. Tóth Jánosné, Kisújszállás Tisztelt Polgármester Úr! „Csendesebb lesz a belváros” - olvashat­tuk nemrég az Új Néplapban. Örülünk a hímek, most azonban más a helyzet. A Café Alexander vendégei éjszakai han­gos kurjongatásokkal zavarják a közel­ben lakók nyugalmát. Ha átmenekülünk lakásunk más részébe, a HEMO-ban rendezett koncertek tartanak ébren ben­nünket. Ha nincs koncert, belép a zajkel­tők sorába a földszinti étterem, ahol a la­kodalmak szombatonként hajnali fél 4- kor, fél 6-kor érnek véget. Szabálysze­rűen be van kerítve tehát az, aki a Tán­csics u. 18.-ban, illetve a színház közelé­ben lakik. Mi ugyanolyan lelkesedéssel vártuk augusztus 20-át, mint bárki más. Megértéssel és örömmel fogadtuk, hogy emberfeletti munkatempóval befejezték az út felújítását. Még azt sem vette zokon senki, hogy kaptunk egy tájékoztatót, amelyből megtudtuk: közterületet is igénybe kell venni az ünnepségek miatt, ezért a színház parkolóját ki kell üríteni. Miután megismertük az ünnepi progra­mot, tudtuk, hogy menekülni kellene. De hová? Az Ételköz remek ötlet lett volna, csak nem egy olyan épület mellett, amelyben 63 lakás van, ahol körülbelül kétszázan élnek. Nyitva tartása 3 napon keresztül hivatalosan hajnali 2 óráig volt, de még fél 3-kor is szólt a zene olyan hangerővel, hogy az ablaküvegek bele­remegtek. Szerettük volna meghívni Polgármester urat úgy hajnali 2 órára, hogy megtapasztalja, milyen étzés itt lakni. A tűzijáték után a Tisza Szálló tor­nyából még tárogatózene hangzott volna el a népszerű Torma Mihály előadásá­ban. El is kezdte szegény, de abba is hagyta, mert az Ételköz (ahol egyébként egy üveg pezsgő kétezer fo­rint felett volt) hangszórói teljesen elnyomták hangszere játékát. Biztosan emlékszik Polgármes­ter úr a tiszaligeti stadionban elmondott köszöntőjére, felidézve a Szózat minden magyarhoz szóló, örök érvényű szavait: jólétet, boldogságot kívánva mindenki­nek. Nos, aki a színház mellett lakik, an­nak nem boldogság, hanem kínkeserves gyötrelem volt a négynapos ünnep. Majd talán napközben sikerül néhány órát pi­henni! - gondoltuk naivan. De a délelőtti programok ezt szintén lehetetlenné tet­ték. A Táncsics M. u. 18.-ban, a 12.-ben, a Szigligeti u. 6.-ban a Magyar Honvéd­ség nyugdíjasai, aktív honvédtisztjei, tiszthelyettesei és közalkalmazottai lak­nak. Közülük jó néhányan 24 órás szol­gálatba járnak (az ünnepek alatt volt, aki teljesen kialvatlanul lépett szolgálatba); aktív pilótákat riaszthatnak, akiknek fel kell szállniuk. Elképzelni is rossz, mi­lyen következményekkel járhat, ha a pi­lóta ezt fáradtan teszi. Ezek a katonák esküjükben azt fogad­ták, hogy a hazát életük árán is megvé­dik. Megtehető-e ez akkor, amikor az Ételközből besenyők módjára kiűzik őket? Mélységesen egyetértünk Göncz Árpád köztársasági elnökkel, aki azt mondotta az Új Néplapnak adott inteijú- jában: ,,A millecentenárium számunkra nem turistaünnep, és nem a részvétel mértéke számít. Sokkal fontosabban az, amit az egyes települések a saját múltjuk Levél Várhegyi Attilához felidézéséért tesznek.” A szolnoki prog­ramok a város múltjának felidézését mel­lőzték, pedig Szolnok ősidők óta katona­város is, a katonák a maguk módján mindent megtesznek a városért. Talán nincs is olyan rendezvény, ahol a repülő- tiszti főiskola zenekara ne képviseltetné magát, önként, az első kérésre. Ezzel szemben mi nem érezzük a megbecsü­lést, pedig a munkakörülmények nehe­zek, a jövedelmek sem túl csábítóak. Szerényen hadd jegyezzük meg, ezt Pol­gármester úrnak is ismernie kell. hiszen tanárként dolgozott a honvéd szakközép- iskolában. Ha elfoglaltsága nem akadá­lyozta volna abban, hogy az augusztus 19-ei tiszti kinevezési ünnepségre és a nyilvános budapesti tisztavatásra kapott meghívást elfogadja, talán személyesen mondhattuk volna el problémáinkat, s jobban megértené helyzetünket. Ha a Ti- szaligetben ünnepel a város - ahol ennek a rendezvények a helye van -, elkerül­hető lett volna az is, hogy a színház mű­márvány feljáróját görkorcsolya- és gör­deszkapályának használják. Az alkotmány kimondja: „A Ma­gyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlen­ségek kiküszöbölését célzó intézke­désekkel is segíti.” Mi, a színház mel­lett lakók esélyt sem kaptunk arra, hogy ünnepelhessünk. Akit 4 napon keresztül nem hagynak aludni, legfel­jebb abban re­ménykedhet, hogy majd a következő 1100 évben meg­engedik neki. Az Alkotmány azt is kimondja: „Min­denkinek joga van a pihenéshez...” Talán még nekünk is. Egyébként ha bármelyikünk magánemberként in­dokolatlanul zajt okoz - amely mér­tékénél és eredeténél fogva alkalmas mások nyugalmának zavarására, s ugyanakkor ez kellő gondossággal elkerülhető lenne -, közrend és köz- biztonság elleni szabálysértést követ el. Minek minősíthető az, ha több mint kétszáz embert arra kényszeríte­nek, hogy négy napon keresztül ne tudjon aludni? Arra kérjük Polgár- mester urat - bízva jóindulatában és megértésében -, vizsgálja felül azt a döntést, miszerint minden fülsiketítő rendezvény csak a Táncsics utcában tartható! Á Tiszaliget erre sokkal al­kalmasabb. Kérjük továbbá, hogy a város most már legszebb utcáját és a színház környékét csendes övezetté nyilvánítsák: a Tisza Szálló kerthe­lyisége, a HEMO és a Café Alexander zajkeltő tevékenységét korlátozzák! A Táncsics Mihály útról negyvenhárom család Tisztelt Aláírók! Először is engedjék meg, hogy meg­köszönjem. levelükkel közvetlenül hozzám is fordultak, s így lehetőséget adtak a felvetett kérdések megválaszo­lására. Ha az Önök által leírtakra röviden szeretnék válaszolni, akkor azt kell mondjam: igazuk van. Éppen ezért munkatársaimmal egyeztetve úgy dön­töttünk, hogy bár a helyszín kedvező rendezvények tartására, az elkövetke­zendő években, a közvetlen terhelést csökkentve, csak legnagyobb nemzeti ünnepünk, az augusztus 20-ai ünneplés­hez kívánjuk a területet igénybe venni. Mindent el fogunk követni annak érde­kében, hogy a terület terhelése, súly­pontja a szűk környezeten belül is más­hová kerüljön. Szeretnénk ezzel is bizto­sítani valamennyiük nyugalmát. Ami az egyes vendéglátó-ipari egységek műkö­dését illeti: az Önök által hivatkozott jogszabály szerint az egyébként a hon­védség kezelésében lévő HEMO akusz­tikai szakvélemény alapján zajhatárér­tékkel üzemelteti a szórakozóhelyet. Arra kérem Önöket, a működéssel kap­csolatos problémáik rendezése érdeké­ben többségük munkahelyén a helyőr­ségi parancsnokot keressék meg! A Café Alexander és a Tisza Szálló nem rendelkezik zajkibocsátási határér­tékkel. Felvetésük alapján mindkét szó­rakozóhely üzemeltetőjét kérni fogom a határérték megállapításának beszerzé­sére. Az eredményről tájékoztatni fo­gom Önöket. Az eljárás lefolytatásáig szíves türelmüket kérem. Ez bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy mind az Önök békessége, mind a város polgárainak szórakozása biztosított legyen. Üdvöz­lettel: Várhegyi Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents