Új Néplap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

1996. szeptember 28., szombat Körkép 5. oldal _______________Nézőpont E urópa Szolnokon Hol van már az a sötét időszak, amikor műszaki zárak, szögesdró­tok, tankcsapdák, no és persze csőre töltött gépfegyverek zárták el Kelet-Közép-Európa népeit a Nyugattól? Előttünk, magyarok előtt már jó ideje kinyílt az öreg kontinens nyugati fele, és mi is tágra nyitottuk határainkat az Európai Közösség polgárai előtt. Ennek ellenére még mindig érzékelhető, hogy sokszor nehezen értjük egymást, és ez nem csupán a jellemzően hiányos idegennyelv-ismeretünk követ­kezménye. Európában kalandozva megismerhetünk sok nyu­gat-európai országot, régiót, olasz, német, spanyol vagy éppen dán embereket, de az Európai Unió „közelébe” férkőzni, ezt az immár 46 éve folyamatosan készülő, rendkívül bonyolult „építményt” szemügyre venni, átérezni igazából csak kevesek­nek sikerült eddig. Nos, ma remek alkalom adódik mindenki számára, hogy job­ban megismerje az - utóbbi években gyakran misztifikált - kö­zösséget. Egy napra ugyanis Szolnokra „költözik” az Európai Unió, melynek tagállamai a világon egyedülálló integrációt épí­tettek fel. Egy seregnyi diplomata és más rangos külföldi vendég érke­zik az Európa-nap alkalmából a megyeszékhelyre, hogy talál­kozzanak velünk, a térség lakóival, és elmondhassák nekünk itt, az Alföld közepén: mit jelent elsősorban európainak lenni, és csak másodsorban mondjuk luxemburginak. Hogy mit jelent például egy holland tejtermelőnek, egy portugál halásznak vagy egy görög olívaültetvényes gazdának, hogy nem csupán or­szága fővárosában, hanem Brüsszelben is döntenek a sorsáról. Mert vannak nemzeti érdekek felett álló közösségi érdekek, és ezek érvényre juttatása elképzelhetetlen anélkül, hogy a tag­államok ne mondanának le szuverenitásuk egy részéről. Ne­künk, magyaroknak pedig különösen fájdalmas lehet egy ilyen döntés. Az európai integráció sikertörténete azonban azt jelzi számunkra, hogy érdemes lesz elgondolkozni a jövőbeli, min­dent eldöntő népszavazás előtt. A referendumra persze még évekig kell várni, hiszen a közel­jövőben kezdődhetnek el a csatlakozási tárgyalások az EU és várhatóan több kelet-közép-európai ország, köztük - reménye­ink szerint - hazánkkal is. A kőkemény egyezkedések hosszú időt vesznek igénybe, addig viszont pontosan kiderül, hogy a tagsággal mit veszíthetünk és mit nyerhetünk. Most a felkészü­lésen van a hangsúly, hiszen egy nem teljesen hibátlanul mű­ködő, de bejáratott, egységes piacba kell beépülnie a gazdasá­gunknak - lehetőleg minél kisebb veszteséggel. És ez bizony nem lesz könnyű feladat. Egyre többet hallani mostanában, hogy a közösség keleti irá­nyú bővítése lefékezi, sőt hátráltatja a gazdasági és pénzügyi unió kiteljesedését. Nos, egyelőre a tagállamok zöme sem tudja teljesíteni a monetáris unió szigorú feltételrendszerét. Egy má­sik verzió szerint az unió nem gördít akadályt a csatlakozni szándékozók elé, de akkor kétpólusú integráció jön létre, első és másodosztályú tagállamokkal. Személy szerint nem hiszek ezekben az elméletekben. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy az uniónak szüksége van a kelet-közép-európai orszá­gokra, nekünk pedig a közösségre. Az Európa-nap rendkívül fontos állomása annak a folyamat­nak, melynek eredményeképpen megismerhetjük egymást - mi az Európai Uniót, az Európai Unió pedig bennünket. Mert amíg nem ismerjük egymás gondolatvilágát, addig nagyon nehezen tudunk érdemben kommu­nikálni. / (L-*—*­Régészeti szakmai bemutató Jászberényben Eokorszak a Jászságban A szolnoki nemzetközi régész­konferencia résztvevői Jász­berényben is jártak, hogy megtekintsék a jászsági kö­zépső kőkori lelőhelyeket és a tárgyi emlékekből rendezett szakmai kiállítást. Ez azért volt érdekes, mert a Jászságban már hét éve végez­nek kőkori ásatásokat a Damja­nich János Múzeum irányításá­val. Olyan lelőhelyközpont ala­kult ki itt, amely hosszú távra nyújt kutatási lehetőségeket - tudtuk meg Kerékgyártó Gyula amatőr régésztől (képünkön), aki a kezdetektől részt vesz a munkálatokban. A Jászsági ősr­égészetért Alapítvány támogatá­sát is felhasználó ásatásokon kő- és csonteszközökből álló - va­dásztáborokra utaló - leletekre találtak. A Kertész Róbert szolnoki ré­gész vezette kutatások nagy va­lószínűséggel bizonyítani fog­ják, hogy a mezolit korai kö­zépső és fiatal szakaszaiban is éltek a mai Jászság területén emberek. Rendkívül sok, több mint háromszáz lelőhelyről ke­rültek elő tárgyak. A konferen­cia jászberényi előadásaival a résztvevők saját kutatásaikat is kiegészítik, értékelik. A kőkori leletek emberi életekről vallanak. Az útfelbontás után díszburkolat lesz Ásnak-fúrnak a szolnoki Ti­sza Antal utcában. Az arra járók kerülgetik az árkokat, és közben kérdezik: mi készül itt? A hazánkban ismert egyik leggyorsabb eljárással megkezdte a Kossuth téri I-es számú irodaház fűtési re­konstrukcióját az Alfa-Nova Kft., a város távhőszolgáltató rendszerének gazdája. A Tisza Antal utcában mélyülő árkokat a vezeték számára ássák ki. Mi tette szükségessé a fűtés átalakítását? Mint Horváth István, a kivite­lező cég műszaki vezetője el­mondta, az épületben ideiglenes jelleggel átalakított gáztüzelésű kazán biztosította a fűtést. Ez a rendszer ma már annyira el­avult, hogy cserére szorul. Kézenfekvőnek kínálkozott, hogy a négyszintes épület hőel­látását az eddigi gáz helyett me­legvízzel, azaz távhőfűtéssel oldják meg. A vezetéket a Tófe­nék úti nyugdíjasház előtt hú­zódó hálózatból építik ki az iro­daház alagsoráig, és ott egy kü­lön helyiségben - tehát nem a kazánházban - szerelik fel a fo­gadórendszert, és kapcsolják az energiát a teljes vezetékháló­zatba. A rekonstrukció gyakorlatilag két éve húzódik. Az önkor­mányzat kezdetben azzal vetett gátat, hogy a Tisza Antal út bur­kolatát nemrég építették újjá. Most viszont a Verseghy könyv­tár új otthonának az építése, a nagy igénybevétel miatt amúgy is alaposan megviselt útszakasz állapota nem lehet akadály. Ok­tóber 15-ére tervezik a hétmil­liós beruházás kivitelezését. Eb­ből, azaz a helyiségek hőmér­sékletének állapotából az ott dolgozók semmi változást nem éreznek, meleg mindig lesz. Az épületben működő intéz­mények kívánságára a meleg szolgáltatást minden cégnél szabályozhatóvá, takarékosabbá teszik. Ami a megbontott útsza­kaszt illeti, eredetiben helyreál­lítják, a parkolót pedig az ön- kormányzat kérésére díszburko­lattal látják el.-endrész­Hol vagytok, ti régi padtársak? Grófnő volt az osztályfőnökünk Hogy mik ki nem derültek egy negyvenéves általános iskolai találkozón! Legelőször is az, hogy bár 1956-ban a fiú- és lányosztályban hatvankilencen tettünk eleget a Kossuth isko­lában nyolcadikos tanulmányainknak, de ennyien ha akar­nánk se jöhetnénk vissza. Három lány és nyo!c(!) fiú ugyanis már itt hagyta a földi létet. Eljött viszont Apostol Miki, aki hagyományosan az egyik fő szervezőnek számít. Tizennégy évig postás volt, majd évtizede­kig gépkocsivezető, most mun­kanélküli. Azután nem hiány­zott Elek Gyurka sem: neki há­rom lánya, egy fia született, és felesége is volt néhány. Most is van egy, meg egy aranyos két­éves kisfia. Új-Zélandtól Texasig Gyuri megjárta a Gyűjtőfoghá­zat is, szóval változatos életet tudhat maga mögött. Most vál­lalkozó - boltos. Fehér Pistáék egyedül marad­tak: a fia Pesten él, a lánya Új- Zélandon a férjével. Kiss Imre nyugdíjas, és messze földön ne­vezetes méhtenyésztő. Állítólag annyira jóban van a fullánko- sokkal, hogy őt már nem is szúr­ják. Gy. Molnár Feri dolgozott Kazahsztánban is, meg a néme­teknél is. Most Hegyesen teszi a dolgát, és tiszteletünkre olyan spárgát vágott le a földön, hogy a tornászok is megirigyelhették volna. K. Nagy Jani hentes és mé­száros, és akárhogyan nézem, már nehezen férne az Operaház balettkarába, lévén 135 kiló. Természetesen ebéd előtt. Szí­vós Feri egykoron jól focizott, most csak egy órára rohant el az egyik lakodalomból. Szentpéteri Gyurinak nincs gyereke: elvált, újra nősült, most Kunhegyesen lakik. Vadon Lehel tanszékve­zető főiskolai tanár és közel ki- lencszáz kilométert vezetett Horvátországból, hogy időben felkeresse régi cimboráit. A lányok közül Kun Zsuzsa kerül az élre, lévén a fő szer­vező. Harmincnyolc hosszú év után otthagyta a fővárost, az ot­tani lakásban lánya, veje, unokái laknak. Ács Judit rokkantnyugdíjas, már három unokával dicseked­het, Botos Emília viszont hattal! Gulácsi Etelka már nem ugrál, holott az ötvenes években or­szágos hírű magasugró volt. Óvónő, háiom lánnyal, aki kö­zül egy már férjhez ment. Ko­csis Erzsiké Törökszentmik- lósra került: jól néz ki, nem lát­szik, hogy már két felnőtt fiú édesanyja. D. Kovács Irén is mutatós, ami nem véletlen, hi­szen változatlanul testnevelő ta­nár Pesten. Kovács Julianna a Dunakanyarba került. Lukács Gy. Erzsébet pedig időközben elveszítette a férjét. Semmi nyugdíja nincs. Papp Marika nagyfiai nem akarnak nősülni, úgy tűnik, nincs párja anyuci főztjének. Szabó B. Ilona ügyesen beosz­totta: két fia, két lánya született, no, meg hét unoka. Dr. Tar Ilona messziről, Amerikából, Texas államból érkezett. Huszonöt éve nem járt Hegyesen: a fiukat ne­veli. A félje is orvos, ő abba­hagyta a gyógyítást, a páija tartja el őket. Vakszman Ilona olyannyira csinos, hogy páran udvaroltak is neki... A döntőben 34-szer A rendhagyó osztályfőnöki órát estébe- nyúló beszélgetés kö­vette. A harapni valót (szendvi­csek, sütemények, gyümölcsök) a lányok hozták, az itókákat pe­dig a fiúk. Szendvics maradt ki, de az üveg mind kiürült... Úgy tűnik, nem csak a kun föld szomjas. Egykori tanáraink közül négy tisztelt meg bennünket jelenlé­tével. Budai Sándor, aki jó nevű festő, és ma is dolgozik. Görögh Sándor a história érdekességeire tanított bennünket, és megírta a község történetét. Füleki Sándor - aki testnevelés- szakos - veze­tésével annak idején 14 (!) ezer forintért két osztályteremből mi építettük meg, alakítottuk ki a tornatermet, amely ma is szol­gálja a diákságot. Amíg a Füleki házaspár tanította a testnevelést, harmincnégyszer (!) jutottak a kossuthosok valamilyen sportág országos döntőjébe. Eljött a találkozóra Zsia néni, Fabó Zsigmondné, aki egyko­ron csodálatos irodalomórákkal ajándékozott meg bennünket. Áz iskola igazgatónője, Juhász Lászlóné éppen előttünk adta át a gyémántdiplomát neki. És megtudtunk egy nagy újságot szeretett tanárunkról, Sándor Zsófiáról is, aki két évig volt osztályfőnökünk. Azt már hal­lottuk, hogy Jugoszláviában született, beszélte a magyaron kívül a szerbet, a horvátot, a németet, az oroszt, a franciát, de a latinban is otthonosan moz­gott. Azt is mesélte, hogy a két világháború között apáca volt Zircen, majd a rendje felszámo­lása után először Tiszagyendán tanított oroszt, később nálunk a Kossuthban. Tavaly temették el: halála előtt vallotta meg, mu­tatta az iratokat, hogy ő valójá­ban gróf Rédey Sándor Zsófia. Kiderült a titok így húsz-egynéhányan elmond­hatjuk tehát: grófnő volt az osz­tályfőnökünk. Sajnos a lányok osztályfő­nöke, Maráth Ilona már régeb­ben meghalt. Sújukra és az osztálytársaink sírhalmaira - akik Kunhegyesen tértek pihenni a földbe - virágok kerültek. Egykori tanáraink pe­dig jóféle itókát kaptak: egész­ségükre! Mi pedig - mint újólag kide­rült - olyan útravalót a tarisz­nyába, amelyből még ma is le­het meríteni. Mert ha elfogyott volna, ak­kor most vissza se nézünk erre a vidékre, erre az épületre, ahol nyolc, olykor nem könnyű, de nagyon szép esztendőt töltöt­tünk együtt. Sőt úgy határoztunk, nem vá­runk újabb évtizedet, 2001-ben megint találkozunk. Ebben az ott lévők kivétel nélkül egyetér- tettek D. Szabó Miklós Rebeka a Művésztelepen. Sárkány Sándor rendezésében láthatták az érdeklődők csütör­tökön este a szolnoki Művész­telepen a Rebeka című kép­zőművészeti színház premier­jét. A Rebeka műfaját nehéz meghatározni: színházzal és fűmmel határos álomnak tart­ják. Az előadást a kertben fel­állított díszletek között tartot­ták meg. A darab vasárnap és hétfőn 21 órai kezdettel még megtekinthető. Képünkön: je­lenet a Rebekából, amely egyébként szerepelt a Buda­pesti Tavaszi Fesztiválon és készül Krakkóba is. Méltóbb helyekre a szobrokat! A „Karcag város értékeinek védelméért” Alapítvány kura­tóriumi ülésén dr. Selmeczi Pál elnök beszámolt arról, hogy támogatásukkal az utóbbi hónapokban több mű­vészeti alkotással - ország­zászló, nádoroszlop - gazda­godott a város.- Azt szeretnénk, ha a város­ban a meglévő szobrok méltóbb helyekre kerülnének -, hangsú­lyozta az elnök. Ézért az alapítvány kezdemé­nyezi a postánál lévő Somogyi Árpád Pásztorlánykájának áthe­lyezését a Sétáló utcába, a Mú­zeum parkból Kovács Imre Ülő lány szobrát pedig a strandfür­dőre. Kerényi Jenő Anya gyer­mekéve! c. alkotása a kórház udvarán kapna helyet. Szó volt még a görögkeleti templom csatorna javításáról, (melyhez megkeresték az orto­dox egyház képviselőjét), a Dó- zsa-szobor hiányzó z betűjének a pótlásáról, a Déryné művelő­dési központ külső homlokzatán található szobrokról, melyek életveszélyessé váltak. A Csokonai könyvtár előtti téren egy Csokonai-szobrot sze­retne felállítani csobogóval az alapítvány. -de ­Ot hektár erdőt telepítenek A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Gimnáziumban rövi­desen 5 hektár tölgyes erdőt telepítenek a kertészet mellett, a Déli temetőnél - tudtuk meg Rózsay Ernő igazgatótól. Ha betakarítják a cukorrépát er­ről a területről, akkor a NEFAG Rt. elvégzi az 50 ezer facsemete ültetését saját költségén, ame­lyet meghitelez az iskolának, akik állami támogatást igényel­nek a telepítésre. A gyakorlato­kat majd itt végzik a diákok, s ápolják a fákat, mely erdő né­hány év múlva dísze lesz a vá­rosnak is. Az iskolában egyébként elké­szültek a tornateremben a légfú- vással működő, napkollektor ál­tal melegített fűtőberendezés felújításával. A közelmúltban több pályáza­tot adtak be öntözőberendezés, növényház-kiegészítés, és okta­tás-fejlesztési eszközök beszer­zésére. Sikeresen pályáztak a nö­vényházhoz, így ha eláll az eső, a jövő héten betonozzák a diá­kok a kiásott alapot. Október elején pedig megér­kezik a pályázaton elnyert 500 ezer forint értékű Agrobill 03-as pótkocsi, mely szintén a tangaz­daságban könnyíti meg a mun­kát. -de­Ezredvég Ladányi-különszám A tíz éve halott kitűnő költő, Ladányi Mihály emlékére kü- lönszámmal jelentkezett az Ezredvég című folyóirat, amely a mai magyar folyóira­tok közül a legközelebb áll a Ladányi képviselte szellemi­séghez. Az októberi szám rendkívül gazdag anyagot tár az olvasók elé, nem túlzás, ha irodalomtör­téneti jelentőségűnek nevez­zük. A Ladányi Mihályról egé­szen bizonyosan megírandó monográfiák, el'emzések ezt az Ezredvég-számot semmikép­pen sem kerülhetik el. A jól szerkesztett, az élet­művet és az embert egyaránt megidéző összeállítás minde­nekelőtt sok Ladányi-verset közöl a hagyatékból, továbbá szövegvariánsokat, alkalmi költeményeket is, gazdagítva ezzel a költőről kialakult ké­pet. Ladányi elsősorban költő volt, de újságírónak sem utolsó, ezt a cikkeiből közölt kis összeállítás bizonyítja. Fordítóként elsősorban román és romániai német költők ver­seit ültette át magyarra. Ezek­ből is olvashatunk az Ezred­végben egy csokorra valót. A folyóiratszám további ré­szét a barátok, ismerősök visz- szaemlékezései, illetve élet­művének elemzései foglalják el, többek között Galabárdi Zoltán, Csák Gyula, Győré Imre, Baranyi Ferenc, Simor András, Tabák András, Szepes Erika, Szerdahelyi István tol­lából. A névsorban megyei szerző is van, a Törökszentmiklóson élő költőnő, Dienes Eszter szép visszaemlékezése színe­sen és érzelemgazdagon idézi föl Ladányi alakját, néhány ol­dalon vaskos elemzéseknél többet mondva el róla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents