Új Néplap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-21 / 221. szám

1996. szeptember 21., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Szennyezések kora- A rák egye meg a tüdődet! - kiáltott fel az addig csendes belvárosi utcácska jár­dáján előttem ballagó őszes hajú asszony­ság. - Honnan van ennek engedélye erre?- kérdezte felém fordulva. Ijedelmét az utcán mellettünk elhaladó mirelites autó dudájának váratlan megszólalása okozta. A harsány, ellentmondást nem tűrő, mes­terkélten modoros dallamsor talán hétvégén a legerőszakosabb és leghangosabb. Pihenő csecsemőket, idős embereket zavar a reklámszakma alföldi városainkba begyűrűző antihumánus ta­lálmánya. Tíz megkérdezett ismerősöm közül hét azonnal betil­taná a csendháborítást, ha rajta állna, hiszen - mondják okkal - az autódudát sem lehet csak úgy, büntetlenül nyomogatni tele­püléseinken. Úgy tűnik, a piacgazdasággal az újfajta, hang-, fény-, és egyéb szennyezések kora is beköszöntött hazánkba. Azt még csak elviseltem egy fárasztó pesti napomon, hogy bármerre jár­tam, szórólapokkal traktáltak úton-útfélen. Végtére is vagy el­veszi, és zsebre teszi az ember, vagy nem. így hívtak nagygyű­lésre a Kossuth térre, akciós számítógépes és szuperintenzív nyelvtanfolyamra. Chiliebédre az Oktogonra. Az egyik föld­alatti-átszállás során elém állt, s üdülési szokásaimról próbált faggatni egy ifjú hölgy. Ekkor még olyan udvariasan sikerült kosarat adnom, hogy a metrócsatlakozást is elértem. A Nyugati téren azonban ellentmondást nem tűrő erőszakkal gázolt egye­nesen az aurámba egy férfiú: - Uram, csak egy percre, néhány kérdést tennék fel! - kiáltotta rekedt, és a feltehetőleg sok eluta­sítástól már zaklatott hangon, miközben orra az arcomba ért. - Sajnálom, elmegy a vonatom! - emeltem meg én is a hangom, hogy szabaduljak. - Maga bunkó, még tízet ki kell töltenem! - ordította utánam a kérdezőbiztos. A diszkókból eredő fényszennyezéssel úgy két éve, egy li- dércnyomásos éjszaka során ismerkedtem meg, amikor egyedül kellett végigautóznom a 71-es balatoni műúton. Az eget pász­tázó „sky rose” effekt még ma is embereket ijesztget. Az egyik kunsági városunkban lakók sora hívta ki ufót sejtve a rendőrsé­get a „természetfeletti jelenség” kivizsgálására. Hogy a termé­szetellenes diszkóba csalogató fény hány városlakó polgár anti- pátiájával találkozik, nem tudom. Belém ivódott azonban lá­nyom morcossága, amikor a nyári csillagászati táborból haza­jövet, a fénypászmákkal szabdalt égen hiába kereste a frissen tanult, kedvenc csillagképeit. S amikor a Nagy Medvét végre meglelte, az földön gerjesztett „ fénysebektől vérzett. jäh>31. Finn újság a szimfonikus zenekarról Augusztus 29. és szeptember 5. között Finnországban ven­dégszerepeit a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. Haydn Teremtés oratóriumát adta elő Hámeenlinnában, Janakkalár- bán, valamint zenekari hang­versenyt adott Szolnok test­vérvárosában, Riihimákiben. A hámeenlinnai újság, a Hámeen Sanomat szeptember 6-i számában elismerő kriti­kát közölt a Teremtés orató­rium előadásáról. Ebből a kri­tikából közlünk néhány rész­letet az alábbiakban. „A Teremtés oratórium szó­listákra, vegyeskarra és zene­karra Haydn sokoldalú élet­művének legszikrázóbb da­rabjai közé sorolható. Két év múlva két évszázada, hogy a mű koncerteken hallható, de a hatása nem hiszem, hogy ez alatt az idő alatt gyengült volna. Mi az a Teremtésben, ami olyan nagyszerű? Valóságos választ mindenki úgy nyerhet, hogy figyelmesen végighall­gatja a művet, elmélyed benne. Két lényeges vonást verbálisán is megfogalmazha­tunk. A szerző zenei fantázi­ája mindvégig friss, „pezsgő” és szabad. Ennek ellenére a mű teljes egészében egybe­függő, ép egészet alkot. Gyengébb szerző kezében az eredmény zenei ötletek ve­gyes gyűjteménye lehetett volna. Azaz Haydn esetében: a tartalom bősége és a zene egységessége szerencsésen ta­lálkoznak. A Szolnoki Szimfonikusok fegyelmezett zenekarként mu­tatkozott be. A meglehetősen szigorú te­kintetű karmester, Báli József céltudatos benyomást keltett. Különösen egyes, természetet lefestő részletek ragadták meg a figyelmet, amelyeket ő pontosan megformálva hozott elő a zenekarból.” Házi betegápolás vállalkozásban Kórház helyett otthon Az orvoselbocsátások, a kórházi ágyak drasztikus csökkentése, s általában az egészségügy ellehetetlenü­lése nem jár a betegek szá­mának csökkenésével. Mindebből az következik, hogy új megoldást kell ta­lálni a betegek ellátására. Egy ilyen új lehetőségről be­szélgettünk Erős Ferencné- vel, aki asszisztensként dol­gozik Mesterszálláson, s aki a megyében elsőként pró­bálja meg vállalkozásban végezni a házi betegápolást.- A házi betegápolás lé­nyege, hogy kórházi ápolást felváltó, vagy azt helyettesítő ápolásról, tehát szakmunkáról van szó. Például műtét utáni betegápolásról, a beteg laká­sán.- Ez minden bizonnyal sokba kerül. . .- Nem, ugyanis a tb-kár- tyával rendelkező betegek számára teljesen ingyenes ez az ellátás. Mindemellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a beteg megszokott kör­nyezetében történik az ápolás, ami mindenképpen előnyös számára.- Említette, hogy milyen sok hercehurcával jár a vál­lalkozás indítása. Miért vá­gott bele mégis?- Közel nyolc éve dolgo­zom asszisztensként Mester- szálláson, és úgy érzem, sem szakmailag, sem erkölcsileg nem haladtam előre ez idő alatt. Ugyanakkor a szakmám megköveteli a legújabb isme­retek megszerzését. A házi betegápolás mint vállalkozás indítása előtt számos tovább­képzésen kell részt vennünk. Ezeken a képzéseken renge­teg új ismerőst és ismeretet szereztem. Emellett pedig úgy vélem, ez a jövő útja . ..- Ha jól tudom, pályázatok útján sikerült biztosítani a vállalkozás anyagi hátterét.- A Népjóléti Minisztéri­umtól és a Soros Alapítvány­tól - melyhez az önkormány­zattal közösen nyújtottunk be pályázatot - összesen 1 millió forintot nyertem el. Ebből fe­dezem többek között az előírt számítógép, valamint a tele­fon és egészségügyi eszközök beszerzését.- A legfontosabb: mikor kezdi meg a házi betegápo­lást?- Ez az ügyintézés gyorsa­ságától függ. Hónapok óta in­tézem az engedélyezést, s re­mélem, hogy januártól az asz- szisztensi munka mellett el­kezdhetem ezt a vállalkozást is Mesterszállás, Mezőhék te­rületén. Cs. Cs. R. Akiknek már az erdő sem mesél Hajlék a szabad ég alatt Meztelenre vetkőztették nemrég a Zagyva-part ártéri részét Szolnokon. Kivágták a régi, nagy nyárfákat, így juttatva „lé­legzetvételhez” a még ifjú csemetéket. A tekintet előtt szabaddá vált terepen kendőzetlenül bukkan elő mindaz, amit a fák ed­dig elrejtettek: emberek vertek tanyát az erdőben, a város bel­területén. Ám ők nem a „vissza a természetbe” rousseau-i gon­dolat követői. Egyszerűen nincs hová menniük. Hajléktalanok. Hangos ugatással riasztja fel közeledtünkre a kutya kora dél­előtti pihenőjéből a három em­bert. Két férfi és egy nő bújik elő álmos szemekkel az úgy- ahogy meleget nyújtó takarók, nagykabátok alól. Arcukon nem látszik meglepetés (Van-e vajon valami, amin ezek az emberek egyáltalán még meg­lepődhetnek?), sokkal inkább egykedvűnek látszanak. Szinte úgy tűnik a kívülállónak, bele­törődtek sorsukba. Otthon nélkül, együtt- Három-négy hónapja jöt­tünk ide lakni, négyen - mondja az egyik férfi. - A fele­ségem most nincs itt, még reg­gel elment a városba. Laktunk mi a hajléktalanszállón is, de tudja hogy van az, mindenna­posak voltak a torzsalkodások, nem lehetett egymással kijönni, szóval nem éreztük jól magun­kat. Úgyhogy maradt az erdő - mutat körbe a maguk módján berendezett területen. Lakóhelyük egy kis, fahu­sángokból, ponyvákból, kar­tonpapírból, fóliából összetá­kolt „pajta”. A keresztágon tö­rött tükör. A földön megkopott takarók, párnák, kabátok, pap­lanbelsők. Egy hokedliszerű szék szolgál asztalként, körötte fatuskók adják a székeket. A köteleken frissen mosott ruhák száradnak. A zománcozott la­vórban vizet fodroz a szél.- Még szerencse, hogy közel van a meleg artézi kút, onnan hozzuk a mosáshoz, főzéshez, mosogatáshoz, mosakodáshoz a vizet. Tűzifát az erdőből sze­dünk, van most itt bőven, hogy kivágták a fákat. Nemrég kap­tunk egy bográcsot is az egyik horgásztól - mutatják a kissé rozsdás főzőedényt. A főzőal­kalmatosságok között is rend uralkodik, külön szortírozva állnak az evőeszközök, lába­sok, fazekak - még „szolgafa” is akad a palacsintasütőnek és a bográcsnak. A viszonylagos rendet csak a szétdobált mű­anyag üvegek törik meg. Az asszonyka gömbölyödő hasára mutatva megkérdezem: gyereket várnak?- Sajnos - mondja legyintve a férj. - Tudja, uram, öröm a gyerek, de hova fog majd meg­születni? Ide? Már van egy gyerekünk, de az sincs velünk. A másik férfinak szintén van gyereke, három is. ők már na­gyok, az első feleségénél van­nak. A középkorú férfi segélye havonta 7600 forint. Akkor is nagyot legyintenek, mikor arról tudakozódom, nem kerestek-e munkát.- Sehol nincs semmi, hiába megyünk bárhová. Egész nap elvagyunk itt, olvasgatjuk a ta­lált újságokat, bemegyünk a vá­rosba, szétnézünk, aztán vissza­jövünk. Rádiónk is van, de va- lárrielyik nap a nagy esőben be­ázott a lakunk és vele együtt a rádió is, úgyhogy most néma. Azt egyelőre elképzelni sem tudják, mi lesz velük, ha rájuk törnek majd a hidegebb napok, a fagy, a hó.- Akkor persze már nem ma­Puszta lét a puszta földön radhatunk itt. De hogy hova megyünk, fogalmam sincs. Itt Van ez a laktanya is - mutat egyikük a volt szovjet kaszár­nya közeli romos épületére -, akár csak ott is jó volna meg­húzni magunkat. Míg beszélgetünk, három kiskutya totyog körénk. Apró­ságok, nemrég születtek. Sokan vélhetnék: a hajléktalanok már érzéketlenné váltak a szenvedé­sek iránt, megkeményítették szívüket a rájuk mért sorscsa­pások. Mégis, olyan féltő óva­A gyenge segítségre szorul tossággal bánnak a csöppsé­gekkel, hogy jómagam is meg­lepődöm. Az egyiküket, ame­lyik kissé lemaradt társai mö­gött a fejlődésben, a Mária-mo- solyú asszonyka felveszi, si­mogatja, és külön kis tálkában kakaóval kínálja. A jelenet na­gyon is e világi: a társadalom szélére szorultak segítenek az állatvilág kitaszítottján.- Hadd egyen, úgyjs le van maradva. A többiek mindig el­lökik az ennivalótól. Mikor elbúcsúzunk tőlük, egyre csak az jár a fejemben: íme, az emberek jó gazda mód­jára gondoskodnak a rájuk bí­zott természetről. Kivágják a fákat, hogy levegőhöz, élettér­hez juttassák az új telepítést, hagy erősödjenek meg minél előbb. Ám vajon ki fog azokról az emberekről gondoskodni, akiknek már az erdő sem me­sél? Vajon ki fog nekik még egyszer az életben lehetőséget adni az otthonteremtésre? Baranyi György A társadalom peremére sodródva fotó: mészáros .János Vezető volt, vezetővé választották Székács István gépkocsivezetőből most másfajta vezető lett, hiszen már másodszor választották meg polgármes­ternek. FOTÓ: M. J. Székács István eredetileg ka­tonatiszt szeretett volna lenni. Igen ám, de amikor fiatalem­ber volt, közbejött 1956 ködös, borongós októbere, novem­bere. Ez a néhány nap, ha úgy tetszik hét, felért egy egye­temmel, és eltérítette korábbi szándékától. így lett vezető, mégpedig a vízügynél. Eleinte egy Zsukot vezetett, olykor pedig Pannó­niával szelte a kilométereket. Anyagbeszerzőként járta az országot, erősítgette kapcsola­tait, mert akkoriban sem ártott, meg manapság sem hátrány, ha valaki ismerősként kopog­tat valahol. 1967-ben átkerült Nagy­révre, a Béke Barátság Té- eszbe, természetesen vezető­nek. Nisát irányított, és megint anyagbeszerzőként keresztül- kasul járta az országot. Lassan, lassan odajutott, hogy millio­mosnak mondhatta magát. Sőt, másfél milliója volt. Fájdalom: nem pénzből, az országúton megtett kilométerekből. 1987­et követően pár évig felvá­sárló, majd a rendszerváltás után jó néhányan felkeresték: vállalja el Nagyréven a pol­gármesterséget. Kért néhány nap gondolkodási időt, és úgy döntött: ő is ringbe száll. Hár­man versengtek. Akik urnák elé járultak, azoknak nagy többsége mellette voksolt. 1990-ben pedig már csak egyedül indult a választáson. Szóval a hajdani gépkocsive­zetőből megint vezető lett, csak most másmilyen: testüle­tével egy falut irányít. Nincs könnyű helyzetben, elvégre errefelé is sok a munkanélküli, a kisnyugdí­jas, a gyerekeket nevelő olyan család, ahová gyéren csurran-cseppen a forint. Ugyanakkor a településen észrevehető a csinosodás, vá­rosiasodás is. Nem kevés a karbantartott, felújított hét­végi ház, felépült a mutatós új iskola a megfelelő kiszol­gáló helyiségekkel, az utakról lassanként kiszorul a por, sár, s van víz, mintegy százötven helyen cseng a telefon, és tervbe vették, hogy a tartá­lyos gáz vezetékei is egyre messzebb kúsznak. Mindezt azért, mert a megyének ezen szögletében, településén él majdnem kilencszáz olyan ember, akinek ez a falu, Nagyrév az otthona. Ők to­vábbra is itt szeretnének élni. D. Sz. M. Szerényebb pályázati támogatással Új, de kisebb gondozási központ épül Abádszalókon Lapunkban a nyáron számoltunk be arról, hogy Abádszalók új gondozási központ megépítésé­vel kívánja javítani a községben az idős emberek szociális ellátá­sát. A Népjóléti Minisztérium­hoz benyújtott pályázati támoga­tási kérelmében ezt elsősorban a következőkkel indokolta az ön- kormányzat: hiába merült fel az igény, a község nem tudja meg­oldani az arra rászorulók bentla­kásos gondozását, mert meglévő épületében csak a nappali ellá­tást teszik lehetővé a feltételek. Növeli a település gondjait, hogy ez az épület nem csak rossz állagú, de túlzsúfolt is! A Népjóléti Minisztérium szociális irodája támogatta az abádszalóki elképzeléseket, de mint kiderült, a tervek megvaló­sításához a kért 10 millió forint helyett csak 4 milliót tudott adni az egészségügyi tárca. A község mindezek ellenére nem mondott le terveiről, de kénytelen volt szűkös anyagi helyzetében azo­kat módosítani. A 10 millióból ugyanis egy harminc nappali és húsz bentlakásos hellyel mű­ködő gondozási központ kialakí­tását tervezték a régi református iskola épületében, amire most a 4 millióból nem telik. így az új központ új helyen épül meg: az általános iskola melletti önkor­mányzati tulajdonú telken. Az ezen lévő félkész, és eredetileg orvosi lakásnak készülő épületét kívánja átalakítani Abádszalók úgy, hogy ott húsz idős ember nappali, és tizenegy további rá­szoruló bentlakásos szociális el­látására nyíljon lehetőség. Könnyítendő ezzel a régi, de természetesen tovább dolgozó központ túlzsúfoltságán is! Miután a minisztérium is hozzájárult ezen tervmódosítás­hoz, most pályáztatja a község a kivitelezést. A pályázatok elbí­rálása után kezdődik jíz új gon­dozási központ megépítése. Várhatóan még az idén!- pm -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents