Új Néplap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-19 / 219. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. szeptember 19., csütörtök Szabadegyetem a millecentenárium jegyében Falumúzeum a múlt örökségének Hagyományos, mindig az olimpia évében esedékes versenyünket, a pszichiátriai betegek olimpiai sport- találkozóját augusztus 29-én rendeztek meg Budapesten, a Hűvösvölgyben. Huszonnégy intézet 454 résztvevője vívott emlékezetes, jó hangulatú „csatákat”. Sikerült a korábbiakhoz hasonlóan szép eredményt elérnünk: egy második, két harmadik és egy-egy negyedik, ötödik és hatodik helyezéssel az összesítésben a harmadik helyen végeztünk. Komoly, lelkesítő, önbizalomnövelő játék volt ez. Dr. Hodosi Miklós igazgató főorvos Psychiatriai Betegek Otthona, Törökszentmiklós Emlékezés a nagy költőre Petőfi-ünnepség Költőn Kellemesen utaztunk Sokan elégedetlenek a MÁV szolgáltatásaival, arról gyakran esik szó, és kevesebb arról, amikor elégedettek az utasok. A pápával való találkozás reményében a Győri Ipari Parkba Szolnokról szeptember 7-én egy órai indulással különvonat ment Szolnokról. A szerelvény II. osztályú kocsikból állt: minden csillogott a tisztaságtól, tökéletes volt a világítás, és mert szokatlanul hidegre fordult az idő, bekapcsolták a fűtést. A személyzet, a jegykezelő rendkívül udvariasan és szívesen tájékoztatta az érdeklődőket. Ä szolnoki MÁV főnökségének, a közreműködő munkatársaknak köszönjük, hogy kellemessé tették a hosszú utazást. Deák Jánosné és útitársai, Szolnok Ha gazdagszik a király... 1946 augusztusában egy nemzetgyűlési képviselő felszólalásában azt mondotta: „A társadalomnak lehetővé kell tenni - és el kell ítélni, ha nem teszi hogy a nők házasságon kívül is szülhessenek és nevelhessenek gyermekeket.” A jelen lévő képviselőket nem a szülésre buzdítás döbbentette meg, hanem a házasságon kívüliség propagálása. A józan ésszel gondolkodókban rögtön tudatosult, hogy eme kijelentés a családok ellen szól. Az apátián - esetleg anyátlan -, otthonoknak szült gyermekeket úgy nevelheti a hatalom, ahogyan neki tetszik. Az emancipáció nemcsak a munkához való jogot biztosította a nőknek; sok lett a magára hagyott gyermek is. Mára bebizonyosodott, hogy a család nélkül nevelkedett vagy rossz környezetben felnövő gyermekeket veszélyeztetik leginkább a szenvedélybetegségek és a bűnözés. Tetézi a tragikus helyzetet a mostanában hozott családellenes intézkedések sorozata. Az elmúlt néhány évben rohamosan csökkent a születések száma. A megvonások any- nyira megrémítették a szülőket, hogy mindent elkövetnek azért, ne kelljen gyermeket nevelniük. Én merem állítani, nem bennük van a hiba! Másfél évtizeddel ezelőtt nem győztünk óvodákat, bölcsődéket, iskolákat építeni, pedagógusokat képezni. Igaznak látszik a mondás:: „Ha gazdagszik a király, pusztul a nemzet!” Id. Kanta Gyula Berekfürdő A jászladányi Idősek Tanácsa és a nyugdíjasklub kezdeményezésére - községünk vezetőinek és az Országos Nyugdíjas Szövetség támogatásával - hat előadásból álló sorozatot - szabadegyetemet - indítottunk a millecentenárium évfordulójára. A honfoglaláskori időkről szóló és az azt követő évszázadok tudományos eredményeit felölelő előadásokat nagy érdeklődéssel fogadták nyugdíjasaink és iskolánk felső tagozatos diákjai. A szabadegyetem témaköréhez kapcsolódott ópusztaszeri kirándulásunk is. Az Életet az Éveknek Országos Szövetsége 15 ezer forinttal támogatta az utazás költségeit. Régóta érlelődő szándék, hogy hozzunk létre egy faluÉrdekes és ellentmondásos világot élünk. 1990-ben, amikor a rendszerváltás megtörtént, azt hittük, jobb világ lesz, mint amilyen az „átkos” volt. Meg is történt a múlt besározása. Valljuk be, nem volt nehéz, mert a ’ 80-as években már érezni lehetett, nem a kisember érdekvédelme az első. Új történelmi teóriákat állítottak fel, aminek sikeréhez hozzájárultak azok a nyugatról és a tengerentúlról hazalátogató „hazafiak” is, akik igencsak közreműködtek a társadalom folyamatos nyugtalanításában és módszeresen adagolták, hogy nyugaton még a házak is különleges építőanyagból készülnek, és kolbászból van a kerítés is. Mindenesetre mostanra sikerült olyan kegyetlen vadkapitalizmust ösz- szehozni, amiből kimászni tényleg csak nagyon nehezen lehet, ha lehet... múzeumot, amely alkalmas lenne a még fellelhető régiségek megőrzésére: kihalt mesterségekben, a földművelésben, állattenyésztésben használatos eszközök, régi háztartási felszerelések, fényképek,. írások és más emlékek kapnának helyet. A település környéke a régészek számára is értékes terület, többször folyt errefelé kutatómunka. Sajnálatos, hogy az 1800-as évek végén, az 1930-as években feltárt értékes leletek eltűntek, a szakemberek sem jutottak nyomára. Szeretnénk, ha az. önkormányzat, a pártok, az intézmények, üzemek segítenék elképzelésünket. A megyei múzeumok igazgatója - aki a sorozat egyik előadójaként is járt náTörtént pedig, hogy séta közben megpillantottam Szolnokon, a Szapáry út közismert épületének falán egy márványtáblát, amelynek a szövege tudtul adja, hogy ezen épület vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága idején készült. Mindjárt arra gondoltam, hogy ’90-es évben, amikor végrehajtották a város szobortalanítását és táblátla- nítását, véletlenül ottfelejtették. Aztán rájöttem, hogy ezt a királyi jogot élvező kormányzót azóta újratemették, és az első szabadon választott kormány tagjai magánemberként - de állami költségen és biztosítással, hivatali gépkocsikkal - részt vettek az ünnepélyes temetésen. A kormányzó Kenderesen elhelyezett hamvait és szobrát Antall József akkori miniszterelnök is megkoszorúzta - egy pár héttel később. lünk - támogatásáról biztosított bennünket. Kezdeményezésünk csak az önkormányzat elhatározásával és támogatásával valósulhat meg. A falumúzeum elsősorban szándék, és kevésbé pénz kérdése. Mi biztosak vagyunk abban, ha községünk vezetői erkölcsileg támogatják az ügyet, ha kapunk egy helyiséget a múzeum kialakításához, azonnal megindul a gyűjtés. Ebben idősek és fiatalok lelkesen részt vesznek. Kérünk mindenkit, aki szeretne tenni a községért, támogassa az elképzelést: ne engedjük múltunk emlékeit veszendőbe menni! Az Idősek Tanácsa és a nyugdíjasklub Jászladány Hát kérem, ahhoz hogy valakinek az újratemetése ekkora felhajtással járjon, hogy szobrot állítsanak neki, hogy a nevéhez fűződő emléktáblát a helyén hagyják, minimum kellett egy fehérterror és egy magyar hadsereg pusztulása idegen érdekekért. Gondolom, a város vezetése ezeket a tényeket is a megfelelő helyen tudja emlékezetébe vésni. Ha pedig erre képes, akkor a hazájukat szerető és még dolgozó embereknek minimum em- bemagyságú bronzszobrot (nem olyat, mint a Kossuthé) és emléktáblát kellene állítani, emlékeztetve arra, hogy a többször feldúlt, elpusztított, porig sújtott országot az igaz hazafiak, az egyszerű emberek építették fel. Ezeket is érzékeltetni kellene az 1100. évfordulón. Tolnai Antal, Rákóczifalva Az idén is eljutottunk Kohóra, a Petőfi Sándor emlékére rendezett ünnepségre. Kedves hely volt ez a költőnek, hisz itt töltötte a mézesheteket ifjú hitvesével 1847 szeptemberében. A Teleki Sándor gróf kastélyát övező parkban - ahol Petőfi szobra is áll - elhelyezett színpad köré nagy számban gyűlt az ünneplő közönség. A résztvevők meghallgatták a magyarországi pártok ez alkalomból érkezett képviselőinek és Teleki Sándor gróf dédunokájának, dr. Teleki János ügyvédnek a köszöntőjét. majd kulturális műsor következett. Madarász Katalin nótaénekes gyönyörű népdalcsokrot adott elő, versmondók és más művészeti csoportok az ünnephez méltó előadásban mutatták be produkcióikat. A mi népdalkörünk Szolnok megyei népdalokat, Petőfi verseire írott dalokat énekelt, Torma Mihály tárogatóját mindenki gyönyörűséggel hallgatta, Dobos Ferencné népdalokat adott elő, jómagam a költő A magyar nemzet című versét mondtam el. Vörös Lászlóné, Szolnok, a VMK népdalkörének vezetője A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! A dombóvári vasútállomáson Férjem, Kövesdi János szenvedélyesen szerette munkáját. Főfelügyelő-főmoz- donyvezetőként dolgozott hosszú éveken keresztül. Féltve őrzött emlékei közül került elő ez a felvétel; 1950-ben készült a dombóvári vasútállomáson, a fűtőháznál. A kis közösség ösz- szetartott, mindenben segítették egymást. A mozdony rendszeresen hozta-vitte az utasokat egészen az országhatárig, de gyakran vontatott tehervagonokat is. Ozv. Kövesdi Jánosné Szolnok Odatették, vagy ottfelejtették? Az előző évekhez hasonlóan most is gazdag programmal indultunk el negyvenen, hogy tizenöt nap alatt új élményekkel és ismeretekkel gazdagodjunk. Táborozásunkat Szentgotthár- don, a 2. sz. Széchenyi István iskolában kezdtük, ahol már régi ismerősként fogadtak bennünket. Elsőként az ausztriai Graz kirándulóhelyére, az 1445 méteres Schöckl-csúcsra gyalogoltunk fel, hogy azután libegővei lejöhessünk. Megérte, mert lélegzetelállítóan szép látványban volt részünk -, majd bebarangoltuk a várost. Innen a mixnitzi patak szurdokvölgyébe érkeztünk. A 6 kilométeres út során 160 létrát kellett megmászni, a néhol 40-50 méter magasságból lezúduló víz robaja mindent betöltött, s a vízpárában alig láttuk egymást. Félelmetes volt, és egyben lenyűgözött bennünket a kép. Másnap az őrséggel ismerkedtünk: jártunk Szalafőn, Pityerszeren, Pankaszon, majd ismét Ausztria következett. A Güs- singi vár után a Semmeringre mentünk fel, innen Sopronba vettük az irányt. Szállásunk Fertőrákoson volt, így odautazván még a kőfejtőnél megálltunk, ahol rögvest megalakult kőfejtőbrigádunk; mindenki kagylók és csigák vázát rejtő kőzet után kutaTizennégy nap - távol otthonunktól tott. Este még lementünk a Fertő-tóhoz egy kis fürdőzésre. Másnap Nagy- cenk és Fertőd szépségeivel ismerkedtünk. Útban Szent- gotthárdra nem hagytuk ki a jáki templomot sem. Szálláshelyünkön a vadásztársaság vacsorával várt bennünket. Hagyományos vándortáborozásunk a következő naptól számítható, amikor is már valóban gyalog, az országos Kék Túra jelzésein haladva, a Kő- szeg-Kemeneshát tájegységen mintegy 140 kilométert kellett megtennünk a hátralévő 10 nap alatt. Lukácsházáig vonattal utaztunk, innen gyalog folytattuk utunkat velemi szálláshelyünkre. A 7. napon a leghosszabb - de egyben legszebb - túránk következett: írottkő, Hörmann- forrás és Hét-forrás érintésével Kőszegre baktattunk át. Az útba eső források jéghideg vizét ízlelgetve állandóan frissek voltunk. Hazatérvén, éjszaka még egy jót énekeltünk. A következő nap a várossal való ismerkedéssel telt el, este moziba mentünk. Utunk másnap Szombathelyre, közelebbről a strandra vezetett, ahol jól megáztattuk megfáradt tagjainkat. Csapatunk „kiharcolta”, hogy a csúszda egész ottlétünk alatt üzemeljen. Meg is lett az eredménye, mert egyik gyerekünk még az ujját is eltörte. Ám a napnak még nem volt vége, mivel Kőszegről át kellett mennünk új szálláshelyünkre, Tömördre. Á késői indulás miatt túránk második fele már az éjszakába ért. A „nagy menetelés” napja másnap jött el - amit Csepregen összekötöttünk egy vidám fürdőzéssel. Bük-Ab- láncmalomra, új szállásunkra szép tájakon keresztül vezetett utunk. A 12. nap - mivel egy klasz- szikus táborhelyen voltunk (se víz, se villany), mi is klasszikus módon - pihenéssel - töltöttük az időt. Tükörtojást sütöttünk a maradékból - egyesek utána nem tudtak felkelni az asztaltól -, ám a „szenvedések” még nem értek véget. A déli májgombócleves nem okozott nagy meglepetést, de az esti tökfőzelék láttán már többen fintorogtak. Mivel ennek elpusztítása volt a feltétele az esti tábortűznek, hamar elfogyott. Egyes „stréber” alakok a lábas kiürülte láttán nem átallották még repetát kérni! A késő éjszakába húzódó szalonnasütésnek és éneklésnek a táborvezetőség szigora (és álmossága) vetett véget. A 13. napon kicsit csaltunk, mivel az utat nagyobbrészt vonattal tettük meg Sárvárig. Érkezésünk tiszteletére (vagy amúgy is?) sörfesztivált rendeztek, s mi úgy éreztük, kutya kötelességünk képviselni a Jászságot. Vezérkarunk (a DSE elnöke - szerény személyem -, a diákönkormányzat vezetője - Orosz István túravezető kollégám - és a diákönkormányzat agilis hölgy elnöke - Tábori Anett, volt 8. osztályos tanulónk - benevezett a sörivó versenybe. Anett sörét az első kis korty után lo- vagiasan elosztottuk magunk között. Este a fesztivál egyéb látványosságait igyekeztünk felderíteni. Másnap a Szajki-tavakhoz mentünk, ahol megint remekül telt az idő. A strandon még halászlét is főztünk. Az utolsó napon bepakoltunk, ám szomorkodásra nem jutott idő, mert erre a napra is maradt program. Délelőtt megnéztük a nádasdi várat és az arborétumot, majd a parkbéli ebéd után kisétáltunk a vasútállomásra. Itthon igencsak esteledett, mire megérkeztünk, ennek ellenére minden szülő kint volt és várt minket. Köszönöm a Útban Irottkőre szülőknek, hogy bíztak bennünk, s elengedték gyermekeiket erre a két hétre. Köszönet segítőinknek, hogy időt szenteltek ránk. Köszönet a gyerekeknek, hogy fegyelmezetten viselkedtek. Öröm volt hallahi szinte minden helyen, milyen érdeklődőek, jól neveltek. Köszönet szponzorainknak, akiknek a segítsége és anyagi támogatása nélkül nem valósult volna meg ez a program. A táborszervezés kezdetétől mellettünk állt, és anyagiakban is segített a helyi Tarna- menti MSZ és a jászberényi Hotel Lehel Gyöngye Kft. A Nemzeti Ifjúsági Alapprogram Titkársága 40 ezer forinttal, a Nemzeti Sport Alap harm- ninc-, az Agrya megyei szervezete harminc-, Széntgott- hárd önkormányzata harminc - , Jászdózsa önkormányzata 100 ezer, a Jász-Tel Rt. 10 ezer forinttal és telefonkártyákkal, a Berény-Tej, a Jász Gyöngy Tej Kft., a Jász-Tej, a Jászfényszarui Béke TSZ, a budapesti Fekete Admirális Kft. élelmiszerekkel segítette táborozásunkat. Sajnos hangot kell adnom annak is, hogy akikre feltétlenül számítottunk, a Soros Alapítvány és a Jászsági ÁFÉSZ, nem segített. Kosa Ferenc tanár Jászdózsa
