Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-10 / 187. szám
1996. augusztus 10., szombat Kanada - Magyar Szemmel 7. oldal Kanadáról jószerével alig tudunk valamit. Túlságosan messze van ahhoz, hogy turistaként megismerjük. Abban a szerencsében volt részem, hogy néhány hetet Kanadában, Szolnok leendő testvérvárosában, Calgaryban (képünkön a város esti fényben) tölthettem, és így megismerkedhettem az ottani élettel, és élményeimet most megoszthatom az olvasóval. A kanadai élet elképzelhetetlenül színes és barátságos. Mivel a lakosság jelentős része bevándorló, a világ minden nemzetének képviselőjével találkozhatunk itt. Mindenki őrzi a szokásait, kultúráját, nemzetiségi klubok, tévéműsorok és éttermek működnek. így hát nem túlzás azt mondani: ha Kanadát látod - a világot látod. Szolnok Calgary testvérvárosa lesz? Szolnok és Calgary között testvérvárosi kapcsolat szövődik - érkeztek a hírek néhány hónappal ezelőtt, ám aztán csönd lett. Calgaryban járva megkerestem a Magyar Köztársaság Tiszteletbeli Főkonzulátusán Balázs Béla tiszteletbeli főkonzult, hogy az alakuló kapcsolatról tájékoztassuk lapunk olvasóit. Calgarytól mintegy száz kilométernyire található a híres turistaközpont, Banff, amely hangulatával leginkább egy alpesi kisvárosra emlékeztet. Szökőkutak, milliónyi virág, elegáns szálloda, luxuskivitelű nyaralóházak látványában gyönyörködhet az idelátogató. Aki vonzódik a különleges dolgok iránt, azt egy igazi indián bolt várja, ahol a mokaszintól kezdve a tollas fejdíszig, a bőrruháig minden „kellék” kapható, ami az indián élethez szükséges. Csak mosolyogj!- Főkonzul úr, milyennek látja a két ország kapcsolatát?- Szerintem nagyon jó. A kapcsolatokat segíti az is, hogy Kanadában Magyarország nagyobb szerepet játszhat, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában.- Testvérváros lesz Calgary és Szolnok?- Annak idején a Mól szolnoki vezetőjének, dr. Szalóky Istvánnak a javaslatára elkezdtünk dolgozni a testvérvárosi kapcsolaton. Gedei Károly nagykövet úrral együtt minden politikai és gazdasági befolyásunkat latba vetettük, hogy meggyőzzük Calgary polgár- mesterét és a gazdaságfejlesztési osztály vezetőjét arról, hogy ez a kapcsolat kölcsönös előnyökkel jár. Calgary 750 ezer lakosú város, a kanadai olajipar fővárosa. Szolnok is jelentős szerepet játszik Magyar- ország olajiparában, ezért is javasoltuk ezt a kapcsolatot. Calgary polgármesterének személyes képviselője járt Magyarországon, Szolnokon is, és nagyon pozitív benyomásokkal jött haza. Jól sikerült a szolnoki delegáció - Várhegyi Attila polgármester és Iváncsik Imre megyei közgyűlés elnöke vezetésével, a Mól képviselőjének részvételével - látogatása is Calgary polgármesterénél. Ünnepélyes keretek között aláírták a szándéknyilatkozatot, hogy Calgary és Szolnok testvérvárosok lesznek. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy ennek csak akkor van értelme, ha tartalommal is meg tudjuk tölteni. Első lépésként egy 250-300 lakásos lakópark építését tűztük ki célul Szolnokon, amit egy itteni és egy szolnoki cég közösen építene föl - előre gyártott elemekből, jutányos áron. Nemrég azzal a javaslattal fordultam Várhegyi úrhoz, hogy el kellene készíteni a megvalósítási tervet, de még nem kaptam visszajelzést. A legújabb fejlemény Calgary részéről, hogy a város a föderális kormánnyal együtt egy alapítványt hozott létre, hogy Szolnok adminisztratív vezetői itteni továbbképzésen vehessenek részt, tanulmányozzák a város irányítását, a szennyvíztisztítástól kezdve az ügyintézésig - az alapítvány költségére. Őszintén remélem, hogy pozitív lesz ehhez Szolnok hozzáállása - hiszen ez Calgary város ajándéka Szolnoknak. Calgary polgármestere, A1 Duerr úr már írásban közölte Várhegyi polgármester úrral azon szándékát, hogy késő ősszel szeretne Szolnokra látogatni. Jó lenne, ha több visszajelzést kapnánk, mert a mi viszonylatainkban a szolnoki visszajelzések késedelmesnek számítanak.- Úgy tudom, hogy készülnek a millecentenárium megünneplésére is.- A Mól egyik vezérigazgató-helyettese, Kugler FLó- rián kortárs festők műveiből összeállított egy kiállítási anyagot, amit a Malév Torontóig ingyen elhoz, onnan Cal- garyba és Edmontonba visszük őket. A városházán kiállítás nyílik belőlük - ezzel kezdődnek meg az itteni millecentená- riumi megemlékezések. Koncerttel folytatjuk az ünnepélyeket, magyar művészek vendég- szereplésével, majd jótékony célú millecentenáriumi bállal zárul az eseménysorozat. Természetesen meghívtuk Várhegyi Attila polgármester urat a Calgary-Szolnok millecentenáriumi ünnepségekre, és reméljük, hogy elfogadja a meghívásunkat. A két város közötti testvér- kapcsolat a Mól kezdeményezésére és támogatásával indult el. Nemrégiben azonban a Mól vezetése közölte velem, hogy ez az anyagi támogatás továbbra nem áll módjukban, a privatizált Mólban erre nincs anyagi alap. A magyar művészek utazását a Mól fizette volna, én már - calgaryi szokás szerint - nem mondhatom, hogy sajnos megváltozott minden, ne jöjjenek, úgyhogy ezt nekünk kell kifizetni. En, mint tiszteletbeli főkonzul, nagy örömmel építem ezt a kapcsolatot, adom az időmet, gazdasági és politikai befolyásomat, de ez nagyon is egyoldalúnak néz ki.-Ha a testvérvárosi kapcsolat úgy működne, ahogy kívánatos volna, mi lenne még a tartalma?- Szolnok kereskedelmi és forgalmi központ Románia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna felé, és az ezekkel való kölcsönös kapcsolatot kellene kiépíteni: a Mólnak nagyon nagy szerepe lenne ebben. Ha nem áll módjukban ezt támogatni, akkor nagyon nehézzé válik a kapcsolat tartása és építése. A hétköznapi élet Árak-bérek A minimális bér óránként 5.50 dollár (egy kanadai dollárt most 110 forint körül váltanak). Ezt általában a 18-20 év körüli fiatalok kapják. Ha valaki háznál vállal takarítást, óránként 8-10 dollárt keres. Egy fogorvosi asszisztens (6 órás munkaidővel) 1100 dollárt visz haza tisztán. Egy banki alkalmazott évi bruttó keresete 23 ezer dollár. Egy ügyvéd átlagosan 120 dolláros órabérrel dolgozik. Az orvosok évi 100 ezer dollár fölött keresnek, a mérnökök 4-5 ezer dollárt havonta. Egy flakon (2 literes) tejért 1,5 dollárt fizetnek, fél kiló kenyérért 1,2-t. Egy kg hús ára 7- 8 dollár, 12 db tojásé 1,4, amíg a benzin literje 54 centbe kerül. A városi telefon (lakásból lakásba) ingyenes. A lakbér 5- 800 dollár havonta, de a lakosok többsége saját házban él, ami átlagosan 120-160 ezer dollárba kerül. A fűtésért havi 50-60 dollárt fizetnek, és kb. ugyanennyi az áram- és a vízdíj együttvéve. Betegbiztosítás Az orvosi ellátás a biztosítottaknak ingyenes, kivéve a fogorvosit, ahol komoly összegeket kell fizetni. Mindenki biztosított, akinek nincs munkája, az munkanélküliként van biztosítva. Egy család havonta 60 dollár körüli összeget fizet a betegbiztosításért. (Bizonyos minimális jövedelemszinten alul egyáltalán nem kell fizetni.) A nyugdíjj árulék a kereset öt százaléka. Oktatás A magyarországihoz hasonló általános iskolainak megfelelő oktatásban a diákok 6 éven keresztül részesülnek. Utána 3 évig úgynevezett „fiatal gimnáziumba” járnak, majd 3 évig a gimnáziumba. E két utóbbi évi 200 dollárba kerül a szülőknek. Utána sokan az 1 éves, szakmát adó kollégiumok valamelyikét választják. Aki főiskolára vagy egyetemre jár, évente 2500-3000 dollár tandíjjal kell számolnia. Közlekedés Az európai szokásokkal ellentétben a vasútnak elenyésző szerepe van. Szinte minden családnak van autója, sokan így kocsival kelnek útra. Akár több ezer kilométeres távolságra is kocsival utaznak, a városok között autóbuszjáratok és repülőgépek közlekednek. A városokban kevés helyen alkalmaznak villamost, városon belül közlekedő vonatok segítik a tömegközlekedést. Egy vonaljegy 1,50 dollár, de a vonatra váltott jeggyel tovább lehet menni az útvonalba eső autóbusszal. A jegyet felszálláskor a buszvezetőnek kell átadni. Egy új autó ára 18-22 ezer dollár, az öt-hat éves kocsiké 5-6 ezer dollár. Mintha törvénybe lenne iktatva: mosolyogni kell, és kötelező kedvesnek lenni. Az emberek barátságosan viselkednek egymással. Ha valaki szembejön az utcán, mosolyogva rád köszön. Ha a parkban, séta közben találkozol valakivel, vagy elbiciklizik melletted egy öregúr, a mosoly és a köszönés szintén nem maradhat el. Ezt a légkört, hangulatot átveszik a gyerekek is. Iskolából kijövet nem látni verekedő diákokat. „Bocsánat”, mondja a kissrác, ha biciklivel megy el melletted az utcán, és utat kér. Amikor elengedted, nem marad el a „köszönöm” szó sem. Udvarias az eladó is az áruházban. Még akkor is, ha már a tizenkettedik ruhát próbálod föl és keresteted ki vele, de végül egyiket sem veszed meg. Ha úgy mégy be egy boltba, hogy csak 1 dollárt hagysz ott, akkor is olyan bánásmódban van részed, mintha ezrekért vásároltál volna. Akkor is megkérdezik tőled: „Hogy vagy ma?” Lovaglás, golf, piknik Szabadidőben - szabadon Nyugodt, kiegyensúlyozott élet - ezt tapasztalhatjuk Kanadában, amerre csak járunk. Az itt élők egyik titka talán az, hogy a szabadidőt igyekeznek aktívan eltölteni. Hét végén autóba ülnek és fölkerekednek: mennek ki a szabadba, a hegyekbe, a folyók, a vízesések mellé. Kint aztán mindenki kedvenc időtöltésének hódolhat. Nagyon sokan golfoznak elsősorban a gazdagok és az idősebb korosztály. Divat a lovaglás is: kalapban, farmerben, kockás ingben lovagolnak saját vagy bérelt lovakon az erdőkben. Mások egyszerűen csak kirándulni szeretnek, vagy piknikezni a szabadban. Sokan választják a futást, a biciklizést vagy az úszást. A fitnessklubok is ezerféle csábító lehetőséggel várják azokat, akik egy kis mozgásra vágynak. A felvételen a híres Calgary stamped (sztempíd), lovasfelvonulás és -bemutató egy részlete Az oldalt írta: Paulina Éva Szeretek hazamenni, de már nem tudnék ott élni Harcsa Gyula és családja negyven éve él Kanadában. Az ötvenhatosok nemzedékéhez tartozik, azokhoz, akiknek akkor kényszerből kellett elhagyniuk az országot. Erről és mostani életükről beszélgettünk calgaryi otthonukban.-Mi volt az oka annak, hogy menekülniük kellett?- Szemben álltam az akkori rendszerrel, és egy bennfentes barátom kilátásba helyezte, hogy ha senkit nem kötnek fel, de engem igen. Másnap el is indultunk Ausztria felé a feleségemmel, a három gyerekkel meg egy rokonunkkal. Sopronban egy ávós vállalkozott, hogy átkísér bennünket a határon, de az oroszok karjaiba vitt minket. A soproni gimnázium tornatermébe kerültünk, ahol több százan várakoztak már - hasonló sorsú emberek. Azt mondom a tolmácsnak: hazudjon, amit akar, de ha nem engednek el bennünket, innen se maga, se én nem megyünk ki élve, mert lerántom a katonáról a géppisztolyt, és körbelövök. Hogy mit mondott a tisztnek, fogalmam sincs, de rámutattak az ajtóra, hogy mehetünk. Tüskéken keresztül Másnap egy bányászasszony vállalkozott arra, hogy elkísér a határig. Egy őrtorony alatt jöttünk át, kúsztunk tüskéken, bokrokon keresztül. Amikor már Ausztriában a Vöröskereszt-tábor felé mentünk, a család nótaszóval volt, én meg végigbőgtem az utat, néztem visszafelé, hogy most már hazátlan lettem.- Hogyan kerültek Kanadába ?- Sok kerülő után hajóval Angliába vittek bennünket. Volt munkám, kaptunk házat, de nem éreztem ott jól magam. A londoni táborba jött egy kanadai úr, aki helyzetismertetőt tartott a kanadai viszonyokról, és az szimpatikus volt. Május 2-án - 1957-ben - érkeztünk meg a kanadai táborba. Másnapra leesett a hó, majdnem visszafordultam - szóval, nem tetszett.- Mégis itt maradtak.- Igen. Bár végzett szakmunkás voltam, eleinte kubikosként dolgoztam, de csináltam, mert megfizettek. Aztán hentesüzletet nyitottunk, volt egy farmom, méhészkedtem is. Sok idő telt el, amíg végre ismét esztergapad mögé kerülhettem (az eredeti szakmám szerint), akkor már beszéltem angolul is. Sokat dolgoztunk a családommal, és komoly jövedelemre tettünk szert. Az utolsó húsz évet a vasgyárban dolgoztam.- Onnan is ment nyugdíjba?- Igen. Most, nyugdíjasként, 2 ezer 200 dollárt kapunk havonta a feleségemmel. Elég nagy lábon élünk, van autónk, nagy házunk, kertünk, gyakran tartunk családi vacsorákat, ahol tizenöten is megjelennek. Szóval, jól élünk, nem panaszkodhatunk. Amikor kerestem, háromhavi fizetésembe került egy új autó.- Hogyan alakult a gyerekek sorsa?- Az egyik fiam villanyszerelő, ugyanott dolgozik, ahol én dolgoztam. Amikor eljöttem nyugdíjba, az volt a kérésem, hogy a fiam ott dolgozhasson, ahol én voltam. A másik fiam középiskolai tanár, a harmadik légkondicionáló- és fűtésszerelő. Öt unokánk van és most már egy dédunokánk is..- Nagy hagyománya van a családi vacsoráknak. Ha összejön a család- A gyerekeink nem nagyon találkoznának egyébként. A családi házban összejönnek, beszélgetnek, a feleségem ilyenkor süt-főz, összehozza őket. Megünnepeljük az összes születésnapot, házassági évfordulót, minden karácsonykor nagy partit rendezünk.- Látom, hogy nyugdíjasként se tétlenkedik. A pincében esztergaszerszámok garmadája, az udvaron üvegházban muskátlit nevel.-Nem tudok leállni, muszáj csinálni valamit. Az üvegházban például évente ezer muskátlit termesztek. Ez az én birodalmam, reggelente körülsétálok a birtokomon.- Sokszor utaztak Magyarországra. Mit jelent hazamenni?- Az egy nagy dolog. Ha kimegyek Neszmélyen a Duna-partra, és a vasúti töltésen végignézem a tájat, látom a régi szülői házat, egy kicsit kibőgöm magam. Szeretek hazamenni, de már nem tudnék ott élni. Negyven éve lakom Kanadában, itt van a családom, a gyerekeim, az unokáim.