Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-08 / 185. szám
Kisújszállási séta kissé rest, de amúgy megvan. Túlélt egy combnyaktörést, és az étvágya kifogástalan. Szerinte a hosszú élet titka az, hogy rendes legyen az ember, és mindig találjon magának munkát. Mellette ül D. Monoki Lukács bácsi, aki szintén kisúji, és mozdonyfútő volt. Sokat tudna mesélni a jó öreg csihe- gőkről, mert mindenre pontosan visszaemlékezik. Kilenc- venegy esztendős. Legszélén látható Szoboszlai Károlyné Julianna asszony. A többiekhez képest még fiatal, összesen nyolcvankettő. Egyben közös a sorsuk: mind a négyen özvegyek, és valameny- nyien sokat, rengeteget dolgoztak. Vagyonos egy sincs köztük, és csak a szívükben, éveik számában gazdagok... Négyen összesen már háromszázhatvan évesek! K isújszállás határában, ott, ahol a négyes főútvonal átível a vasúti sínek fölött, jobbra hatalmas kiégett legelő. Szomjazná az esőt, szomjazzák a tehenek a vizet. Igaz, ők hörpölhetnek, mert a reggeli hőségben éppen itatott a gulyás, Tuka Imre. Április 27-én hajtott ki először, és ha az őszi fagyok engedik, október 15-én fejezi be az idei őrzést. Hetvenhárom tehénre, növedékre, állatra vigyáz, zömében a Tisza II. egykori és jelenlegi tagjainak a jószágaira. Négykor kel, fél hatra már kiballagnak ide a tehenek és elkezdenek legelni. Nyolc után, kilenc előtt itat először, majd ahogyan a hőség engedi, ismét harapnak a kérődzők. Naponta legalább háromszor hajtja őket a vályúhoz, de az a tapasztalat: sajnos, a meleg elvitte a tejet. Akad akinek tizenhárom tercieretek elsajátítani. A másik Bogár, esztendős puli. Ha terelni kezd, messziről kell visz- szahozni az elbitangolt négylábút, többet ér, mint három ember. Amúgy a csordásnak vegyesen telik az ideje. Nézi a vonatokat, beszélget az ide kilátogató, szünidejüket töltő gyerekekkel, lesi a kocsikat. De csak lesi, ennyi az öröme, mert akár hiszik, akár nem, 33 év 222 nap után 8 ezer 700 forint a nyugdíja. Ezért vállalta a csorda őrzését, mert innen is kap havi tízezret. Lépkedni nehezen bír, pedig még ötven- egynéhány nyarat ért meg, de rohan helyette a két segítő. Az egyik, Bogár minket is megszagol, és amikor távozunk, jó gazda módjára egy darabig elkísér. Valószínű azért, mert úgy érzi, ez a jókora legelő az ő birodalma. Legalábbis április végétől október derekáig. Négyen háromszázhatvan évesek A meleg elvitte a tejet Egy évig igazgathat Már korábban beszámoltunk róla, hogy a helybeli gimnázium és szakközépiskola igazgatója lemondott. Az önkormányzat - élve a jogszabályok biztosította lehetőséggel - pályázatot út ki az iskola- vezetés ellátására. Ezzel ketten éltek, mindketten az iskola pedagógusai. A különböző szintű-rangú bizottságok egyaránt foglalkoztak a pályázók elképzeléseivel, majd azokat véleményezték. Összességében a próbálkozásokat értékesnek tartották, ugyanakkor hangsúlyozták: hogy a középiskola irányítói feladatának ellátásához szükséges előírásoknak, ha úgy tetszik, feltételeknek teljes mértékben egyik sem felelt meg. Azért a képviselő-testület azt a döntést fogadta el, hogy a következő tanévre: 1996. augusztus 1-jétől 1997. július 31-ig Fülöp Gábor igazgatóhelyettest bízzák meg az iskola vezetésével. Mindez azzal is jár. hogy az új pályázatot ismételten meghirdetik. Hogy mikor, arról időben hírt adunk. Gépészből zászlókészítő Parragh Attiláék éppen ottjártunkkor fejezték be a munkálatokat Vámospércs színes zászlóján Parragh Attila még fiatal ember, hiszen esztendői számát tekintve egy éve még hiányzik negyed- százados életkorához. Eredetileg gépész a szakmája, de hát istenem, ilyen a világ. Aligha ő az első vagy az utolsó, hogy végzett valahol, azután ahhoz viszonyítva egészen mást csinál. Gondolt egy merészet, és alakított egy betéti társaságot. Rájött arra, messze földön nincs senki, aki zászlókat, lobogókat készítene. A húszcentis, asztalra helyezhető nemzeti zászlóktól kezdve az ötméteres magasságról lecsüngő transzparensig. Ketten teszik ebben a betéti társaságban a dolgukat, és csináltak már városzászlókat Mátészalkának, Sopronnak, Győrnek, Hegyeshalomnak, kisebb-na- gyobb községeknek, településeknek. Ami a nemzeti lobogókat illeti, kellett egyet gyártaniuk a Dél-afrikai Köztársaságba is, bár itt a német és az osztrák zászlók a legkelendőbbek. No meg a különböző rendezvények, cégek, vállalkozók, üzemek, esetleg társaságok zászlói. Megrendelésük akad. nem unatkoznak, olykor kettőjük négy keze is kevés... A Szabadság téri lakótelep, a központ megszokott kinézetét az színesítette, hogy a Kevi úton, szemben a diszkonttal dinnyehegyek kellették magukat. Ottjártunkkor a sárga kilóját huszonnyolcra, a görögét húszra tartották. A krumplit harmincötért mérték, a tököt egy húszasért, a paradicsomot ötvenért. Még az alma bizonyult az egyik legdrágábbnak, a szebbjéért kilencvenet vártak, akárcsak a hatalmas őszibarackokért. Egyébként jó az idei gyümölcstermés, és abban is akad némi igazság, hogy nem magasak az árak. Jobban mondva önmagukhoz viszonyítva nem. De ha a keresetekhez, a munkanélküli-segélyekhez arányosítjuk őket... A városi szociális otthonban jelenleg százhuszonhat személyt ápolnak, gondoznak. Azért írom: jelenleg, mert a közelmúltban - sajnos - csökkent a létszám, hiszen öt temetésük is akadt. Hogy jobban kijöjjenek szűkös pénzügyi lehetőségeikből, hizlalnak, meg vágnak is. Hetente három röfögőt, hiszen a hús még most is úgy a legolcsóbb, ha saját maga „állítja elő” a cég. A nyári napsütésben mi négy embert figyeltünk meg. A szélen Papp Istvánná Erzsiké, aki tiszaföldvári. Már a nyolcvanhetediket tapossa. Mellette Lévai Andrásné Margit néni, aki pontosan a századik nyarát tölti. Nemcsak az otthon, de valószírtűTuka Imre ilyentájt hetvenhárom tehenet őriz a közúti felüljáró környéki legelőkön hene van, másnak egyetlenegy. Kismotor húzza a vizet. Két hű segítője közül az egyik Tüzes, a kis fekete-fehér korcs kölyökkutya, aki most kezdi a csordaőrzés ebeknek való isA tűzoltóság után a tűz mellett Most itt van jó világ! leg a város legidősebbje is. git néni szellemileg teljesen Gyerekei 60-75 közöttiek, jó- friss, rendszeresen olvas, így szerével mind betegek. Mar- a lapunkat is átnézi. A füle Négyen a székeken: Papp Istvánné, Lévai Andrásné, D. Monoki Lukács és Szoboszlai Károlyné Tévedések elkerülése végett, az előtérben pihengető pár együtt jár, a háttér srácai meg abban hasonlítanak egymáshoz, hogy közösen csépelik a vizet, múlatják az időt, a szünetet Monoki Istvánt, vagy ahogyan errefelé hívják, Monokipista bácsit jószerével mindenki ismeri a városban. Több ok miatt. Az egyik az, hogy 71 eddigi évéből közel ötvenet hivatásos, majd önkéntes tűzoltóként töltött. A másik: ha valamilyen miniszter, országos vezér, nagyember érkezett, akkor általában Pista bácsi volt a szakács. Falkányi a birka, amelyet főzött, kavargatott a bográcsban, de a hízó sem kevesebb, meg a hal. A harmadik: évtizedekig ezen a településen meg innen a jóval távolabb lakodalmi vőfély volt. Nem csak készítette a jobbnál jobb étkeket, de a rigmusokat is elmondta. Mára már lejjebb adta, elvégre a kor nagy úr. Sógoroknak, komáknak, jó barátoknak még ritkán elmegy vágni, segíteni. Szerencsére sok a jó barát, nem szűkölködik a meghívásokban. Azután a Bánom-kert- ben akad egy telke, szabad idejében azt gondozza. Tele jóféle szilvafával, ezek termése túlnyomórészt hordókba kerül. Odakinn, ha megéhezik, előveszi a kisbográcsot, szalonnát aprít bele, fát rak alá, meggyújtja, és utána ahány személy, annyi fél marék lebbencset rak hozzá. Lassú tűzön egy óráig kavargatja. Meg is kell rázni, forgatni. Hogy mennyiszer? Ahányszor a lebbencs megkívánja. Utána kézbe a kanalat a hűs konyhában, körbe lehet ülni a bográcsot. Ha meleg a tészta, azért nem árt megfújni! Jó étvágyat hozzá! Kérem szépen, ez tnegfött, körbe lehet ülni és kanalazni. Ami a bográcsban van: öreglebbencs, aki ízleli: Monoki István vül harapni is lehet azoknak, akik semmit sem hoztak hazulról a reklámszatyorban. Négy csónak is kelleti magát, nem drága, hatvan forint óránként. A fehér sport szerelmesei pedig teniszezhetnek, elvégre erre is adódik lehetőség. Aki otthon felejtette az ütőjét, labdáját, sebaj. Kölcsönözhet. Sőt, oldalt labdázni, focizni is lehet. Talán ez az egyik következménye annak, hogy a helyi arany- lábúak megnyerték a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot? Bizony, itt, amikor árnyékban is harminc fok körüli a hőség és kínjában az aszfalt maradandó \ talpnyomokat követel attól, aki nekivág a túloldalnak. A kisúji fürdőben viszont aranyéletet találtunk. Igaz, a nagymedencét akkor csinosítgatták, de a kisebben, a gyógyban és a lubic- kolóban sokan hűsöltek. Ebben az évben a napi csúcs egyezeregyszáz volt, a motorostalálkozó napján legalábbis ennyien váltottak jegyet. Elkészült az új büfé is, ahol a gurgulázáson, folyékony kenyéren, üdítőkön kíAz oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János
