Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-01 / 179. szám
1996. augusztus 1., csütörtök Az Új Néplap Tiszaföldváron És Martfűn 7. oldal Ovisok százéves falak között Körülbelül száz nyarat s ugyanennyi telet ért meg a homoki óvoda épülete, melynek falait az 1800-as években húzták fel. A száz év pedig, akárhogy számoljuk, száz év; s mint a földi halandóknál a különféle betegségek-nyavalyák, úgy jelentkeznek a különféle javítanivalók az épületeknél is. A hatszáz négyzetméteres óvoda épületének födémje élet- veszélyesen meghajlott - jelenti egy tavaly elkészült statikai szakvélemény. A javítást halogatni tehát nem lehetett, így június 17-én megkezdték a munkát az épületben. Ahhoz, hogy a födém megerősítése mellett a tetőszerkezetet is felújítsák, mintegy 15 millió forintra lett volna szükség. Ennyit azonban nem tudott a ti- szaföldvári önkormányzat a régi kastélyépület felújításra fordítani, így az eredetileg 15 milliós beruházásból 6,5 millió forintos lett. A munkálatok során négyszáz négyzetméteren történt födémmegerősítés, a tetőhéjaza- tot pedig mintegy hétszáz négyzetméteren újították fel, illetve cserélték ki. Felújítják az óvoda fő homlokzatát is 900 ezer forintos költséggel. A munkákat a tiszaföldvári Vass és Társa Kft. végzi. Igencsak jó kedélyű munka folyik a homoki óvoda ódon falai között Akinek még a haja szála is táncol A címbéli mondat, bár talán egy kicsit képzavarosnak tűnik, a valóságban is elhangzott. Méghozzá egy tízesztendős martfűi lánykával kapcsolatban. Palcsó Nóra négy éve táncol - ám azóta olyannyira belelendült, hogy abba sem akarja hagyni. Sőt, úgy gondolja: talán egész életében ezzel szeretne foglalkozni. Vagy művelni, vagy tanítani. Ezért is jelentkezett a Magyar Táncművészeti Főiskolára, méghozzá sikeresen. így aztán ő az első martfűi, aki bekerült a táncművészetire. Nóra szeptemberben kezdi az ötödik osztályt. Csak éppen már nem a Mártírok úti iskolában, ahol négy évig koptatta a padokat, hanem Budapesten, a táncművészetin.- Hároméves korában tűnt fel, hogy milyen fantasztikus a mozgása - emlékezik vissza a kezdetekre (ha egy tízéves lányka esetében lehet ilyenről beszélni) Palcsó Józsefné, az édesanya. - Mindig a tévét nézte, meg a videón Csepregi Évát. őt utánozta, az ő dalaira táncolt. Magam is táncoltam, talán ezért vettem észre, hogy milyen jó a ritmusérzéke. S hogy tényleg jó, azt ékesen bizonyítja a sikeres felvételi. A négyfordulós megmérettetésen többszörös túljelentkezés mellett választották ki azt az 58 fiatalt, akik szeptemberben Pesten kezdik az ötödiket. Arra a kérdésre, nem fél-e egy kicsit a sulitól, no meg attól, hogy száz kilométerre lesz a családtól, Nóra kapásból válaszol: nem. Félelem helyett csupán kíváncsiság és várakozás van benne: meg tud-e felelni az elvárásoknak? A család és a tanárok egyaránt bíznak ebben a 138 centis, 28 kilós kislányban: sikerülni fog. Sőt, hogy többet tudjanak segíteni, a Palcsó család azon gondolkodik, ha Nórinak sikerül az első év, utánamennek, vagyis Pestre költöznek. Ám azt nem felejtik, mit köszönhetnek Martfűnek, a művelődési központnak, az iskolának és legfőképpen Kuthy Mercédesznek, aki négy éve tanítja Nórit. Az oldalt írta és szerkesztette: Cs. Csáti Réka A fotókat készítette: Csabai István Avatásra várva Martfűn Az ügyintézés menetében, az ügyfélfogadásban szinte nem volt fennakadás; annak ellenére, hogy egy hete már az áj városházán fogadják a martfűieket. tek átköltözni az új épületbe. A költözés olyannyira zökkenő- mentes volt, hogy nem volt fennakadás az ügyfélfogadás menetében - mondja Kozma Imre polgármester, miközben végigkísér az épületben. - A mozgáskorlátozottak is tudják használni a hivatalt, hiszen úgy alakítottuk ki a folyosókat, illetve a szociális, egészségügyi blokkokat is. Megtudtuk, hogy végre egy épületben működik majd a városgondnokság, illetve a városi víz- és csatornamű is. A polgárokat reggel hattól este nyolcig fogadja az ügyféleligazító. Ha minden igaz, novemberig elkészül a központban a MÓL 2000 benzinkút és autómosó, augusztusban pedig megkezdődik az új, 45-ös főút építése is. A parkosítást ősszel kezdik, ám addig sem marad virág nélkül a főtér: a városháza és a templomok közötti dísztéren lévő ágyá- sokba több száz tő muskátli kerül. Az évek óta várt eseményre augusztus 17-én 10 órakor kerül sor: ekkor avatják fel a városházát. Martfű városában nemcsak megyei szinten, de alighanem az országban is egyedülálló beruházás zajlik néhány esztendő óta. Új városközpontot alakítottak ki ebben a söréről, cipőjéről, olajáról híres és neves alföldi városban. Itt kapott helyet a funkciójához és a martfűiekhez méltó városháza, valamint egy katolikus és egy református templom. Ország-világ a csodájára járt az építkezésnek, noha a munkálatokat még nem fejezték be. A végleges kép kialakítása még hosszú éveket vesz igénybe. Mégsem mutatott soha befeje- zetlenséget ez a tér. Valószínűleg azért, mert a tervezők és a kivitelezők kitettek magukért.- A polgármesteri hivatal dolgozói két héttel ezelőtt kezdEbben a tanácsteremben végre kényelmesen elférünk va lamennyien - mutatja Kozma Imre polgármester. Zarándokút Franciaországba- Kész bolondokháza van a paphiány miatt - közli Tamási József plébános két telefoncsörgés között.- Annyira kevesen vagyunk, hogy irgalmatlanul nehéz a munkánk. Hozzám például három templom, három közösség tartozik, Tiszaföldvár, Homok és Martfű. Mindhárom település saját papot kívánna, így ugyanis a minőség rovására megy a rohanás. Na, most egy kicsit kifújtam magam, most már beszélhetünk a zarándokúiról is, ami miatt felkeresett. Jelenés Lourdes-ben 1858. február 11-én egy francia városkában, Lourdes- ben a tizennégy éves Bernadett meglátott egy hölgyet a Gave folyó partján. „Én vagyok a szeplőtlen fogantatás” - mondta neki a hölgy, vagyis Szűz Mária, aki további tizenhét alkalommal jelent meg Bernadett előtt. Mária jelenéséről többször tesznek említést a krónikák. A legjelentősebb jelenés a lourdes-i, illetve az 1917-es fatimai. Lourdes azóta a világ egyik legismertebb zarándokhelye, ahol évről évre ötmillióan fordulnak meg. Az imádság városában, hiszen így ismeri a világ Lourdes-t, a mai napig 65 olyan gyógyulást tartanak' nyilván, amelyet csodának minősítettek. Földvári zarándokok Tiszaföldvárról közel ötve- nen indultak útnak tegnap hajnalban. A végcél: a 18 ezer lakosú Lourdes a Pireneusokban. A zarándoklatra nemcsak földváriak jelentkeztek, hanem pestiek, kecskemétiek s rákóczifal- viak is. Sőt, olyan nagy az érdeklődés az út iránt, hogy szeptemberben újra útra kel Tamási plébános, cibakházi, kecskeméti, kunszentmártoni hívekkel. Az édesszájúak szolgálatában Rákóczifalván mindenki ismeri a Petőfi utca végén lévő cukrászdát. A népszerűség oka kettős: egyrészt több mint tíz éve szolgálja az édes- szájúakat, másrészt pedig különlegesen finom sütemények kerülnek ki a cukrászok kezei alól.- Itt nem használunk műanyagot - mondja a helyi születésű Besenyei Kálmán cukrászmester -, minden valódi és friss nyersanyagból készül. De ezt a vevők is észreveszik: járnak ide Kengyelről, Rékasról, Szajolból, Martfűről, meg a megye minden részéről. Hétfőn, kedden zárva vannak, ám a többi napon este hétig várják a vevőket. S hogy mivel? Ä hét végén legkevesebb húszfajta süteményt készítenek, s több mint tízféle torta közül lehet választani. S hogy mire a legbüszkébb Kálmán mester? Arra, hogy: „Ide a legapróbbakat is elengedik egyedül. Itt nem árulunk szeszes italt. S ezt tudják a szülők is. Ide bátran bejön minden pici, aki eléri a kilincset. Erre igazán büszke vagyok.” Hetente körülbelül négyszáz tojást használnak fel a süteményekhez, fagylaltokhoz Megyénk egyik leghosszabb városában, Tiszaföld- váron bizony akad ásnivaló a telefonhálózat-fejlesztés során. A Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza településeket ösz- szekötő optikai kábel építése már a múlt év végén megtörtént, csakúgy, mint a kétezres digitális központ. Földváron eddig körülbelül 600 telefon-előfizető volt, a fejlesztéssel azonban várhatóan 1500-ra emelkedik a számuk. Elfújta a szél... Házuk van, ám tető még sincs a fejük felett Manapság, amikor egyre több hajléktalannal találkozunk, bizonyára mindenkinek eszébe jut: de jó, hogy van fedél a fejünk fölött. Merthogy ezt szokták mondani, ha van hol meghúzni magát az embernek, ha van háza-lakása. Él viszont Ti- szaföldváron két család, akiknek háza ugyan van, ám tető még sincs a fejük fölött. Azt ugyanis elfújta a szél. Bizonyára olvasóink is emlékeznek még arra a bizonyos július 8-ai délutánra és estére, amikor megyénket is elérte a viharos szél. Egymást érték a vijjogó tűzoltókocsik - a megye számos településére riasztották őket. Hol egy kidőlt fát kellett a háztetőről leemelni, hol a kigyulladt villanyoszlopot kellett eloltani. Az országban a legnagyobb szélsebességet Tiszaföldvá- ron mérték: 120 kilométert óránként. Megyénkben a legnagyobb kárt is itt okozta a vihar: két, egymással csaknem átellenben álló lakóházról letépte a tetőt. Az egyik ház a közelmúltban épült, a másik egy közel százéves parasztház. Mint azt Marosfalvi Ernő polgármester elmondta, az önkormányzat anyagi helyzete csupán rendkívüli segély kiutalását tette lehetővé, ám a tetőszerkezetek újjáépítésében már nem tudnak segíteni. Az önkormányzat állami támogatást igényelt a belügyminisztertől. Válasz azonban eddig még nem érkezett. Márpedig egyébként aligha kerül tető az 1987-ben épült házra, hiába a sok segítőkész barát. A Dani családnak ugyanis egyetlen fillér tartalékja sincs. Sőt, öt éve a lakásbiztosítást sem fizetik. A családfő 1990 óta munkanélküli. Jelenleg közhasznú munkásként dolgozik az ön- kormányzatnál. Tízen élnek a lakásban. Egy hónapban 17 ezer forint kerül a családi kasszába. Villanyra 3 ezer forint körül adnak ki. A vízért nem fizetnek, mert mint mondják: azt nem lehet kikötni. A viharos szél a födémig lecsupaszította a földvári Dani család házát l
