Új Néplap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-05 / 182. szám

1996. augusztus 5., hétfő Sport Extra 9. oldal Häkkinen emlékei a Hungaroringről Hét végén nálunk száguld a cirkusz Mikka Häkkinen, a McLaren Mercedes-Forma 1-es pilótája a Hungaroringről emígy vélekedik: - Szeretem ezt a pályát, ami tudom, hogy nem sok pilóta kedvence. Mivel itt nagyon nagy tapadással mész, a csúcssebesség nagyon kicsi, nehéz az előzés, még a monacói pályáénál is nehezebb. A pilóták képessége nagy különbségeket hozhat a versenyen, mivel a motor ereje nem a legkritikusabb tényező.- Hatos sebességben léped át a start/cél vonalat, már hetesbe kapcsolnál, de itt nincs szüksé­ged a legmagasabb sebességre. Fékezel, és nagyon mélyen ka­nyarodsz az első kanyarban, amit hármasban veszel, és ver­senyvonalon maradsz. Ha erről a letérsz és piszok ragad a kere­kedre, akkor nagy pácban leszel a következő néhány kanyarban. Alulkormányozott lesz a ko­csid, kevesebb erővel mész ki a kanyarból. A szegélykövek re­mekek, de itt egy kicsit lejt a kanyar, ezért nem használhatod azokat. De nem használhatod az egész pályát sem a kanyar­ból kijövet. A következő rész elég trük­kös. Felgyorsulsz az ötös se­bességig amint lefelé mész a 2. kanyar felé, elég későn kap­csolsz kettesbe, nehogy felbo­ruljon az egyensúlyod. Sokan ki fognak itt csúszni. Az út kö­zepén maradj a lapos jobbkezes kanyarban, amit négyesben ve­szel. Ha itt megpróbálod az egész pályát használni, akkor nem jutsz el a következő ka­nyarig. Az a baj, rosszat tesz a tengelynek a nagy ütődés. A 4. kanyart hatos sebesség­ben közelíted meg - gyorsan! Itt felfelé mész, nem látod a ka­nyart. Ezért amint elkezdesz fordulni, vakon teszed. Ezután az 5. kanyart kettes vagy hár­mas sebességgel autózod. Itt buckás a pálya, a kocsi oldal­irányba csúszkál. Ha a hátulja kicsúszik, akkor egyenesbe kell hoznod, ami sok időt elvesz. Felgyorsulsz ötösbe, mielőtt fékeznél - 6. kanyar -, lefelé váltasz a kettesig. Itt könnyű blokkolni a kormányt. Ebből a kanyarból kifelé sem húz jól a kocsi, s ez elég nagy gond. Jó vigyázni, nehogy megsérülje­nek a gumik. Mindössze négyes sebes­ségbe gyorsulsz fel, majd újra hármasba a balkezes 8. kanyar előtt, amely külső részén hasz­nálhatod a szegélyköveket, de nem használhatod a pálya teljes szélességét a kanyarból kijövet, mivel fel kell készülnöd a 9. kanyarra. Az 5. kanyartól a 8. kanyarig tartó szakasznak van egy különleges ritmusa. A 9-nél elég problémás a kocsi húzása, mielőtt eljutsz a 10-ig. A 11. kanyar a leggyorsabb kanyar. Először lefelé mész, tartod az irányt. A 12. kanyar egy nyílt sikán olyan szegélykövekkel, amit el kell kerülni. A balkezes 13. kanyart kettes sebességben veszed óvatosan, nem szabad, hogy a kocsi há­tulja kimenjen, mivel a 13. ka­nyar vége a boxutca bejárata is. Ennek egy részét használod, a 13. és a 14. utolsó kanyar kö­zött van egy bukkanó, mindjárt a bejáratnál, ezért mindig a pá­lya közepén maradok. Fontos, hogy türelmes maradjál, ne­hogy túl korán gyorsuljál fel, különben nem lesz húzása a kocsinak. Lényeges, Magyaror­szágon, jó fojtószelepe legyen a motornak. Berger azon kevesek egyike, akinek fekszik a mogyoródi aszfalt FOTÓ: TRACO Kyokushin karate A felkelő nap országából érkezett Satoshi Jui már most a visszatérésre készül Három héten keresztül japán vendége volt a Magyar Kyokushin Karate Szerve­zetnek, pontosabban annak vezetőjének, Furkó Kálmán­nak. Satoshi Jui, 4. dános mester nemcsak nézőként vett részt az edzéseken, tábo­rokon, hanem aktív tagja is volt a foglakozásoknak. Itt töltött napjairól, benyomá­sairól, a magyar „kollégák” felkészültségéről, tudásáról kérdeztük csütörtöki eluta­zása előtt a 32 éves karatékét.- Több mint tíz esztendeje, 1984- ben, még uchi desi koromban (karate tanuló) ismertem meg shihan Furkó Kálmánt a Honbun (a kyokushin szentélye Tokió­ban). Igaz, keveset beszéltünk a magyar kyóról, de a közösen el­végzett edzések meggyőztek ar­ról, komoly munka folyik Ma­gyarországon. Később, mikor már oktatóként tevékenykedtem sósai Oyamánál, találkozhattam néhány honfitársával, mint pél­dául a szolnoki Pékó Gáborral, Borza Józseffel és Bódi István­nal. Magyarország kis ország, tá­vol esik Japántól, szinte alig tud­tam valamit róla, így 1990-ben örömmel fogadtam el Furkó Kálmán meghívását. Azt hiszem, az, hogy idén nyáron ismét itt va­gyok, önmagáért beszél.- Részt vett a békéscsabai nemzetközi edzőtáborban, be­szállt a danvizsgák küzdelme­ibe, így testközelből tapasztal­hatta a magyar karatékák fel- készültségét, erejét.- Igazán keményen dolgoz­tak a csabai „láger” lakói, a vizsgakövetelmények pedig megegyeztek a Japánban meg­szokottakéval. A Collins- Furkó-Borza vizsgabizottság szigorúan, de igazságosan ve­zette a foglalkozást. Érzésem szerint, aki itt megfelelt a dan- kollégiumnak, az nálunk is megkapta volna a magasabb övfokozatot. A magyar karaté­kák képzettsége mind technika­ilag, mind fizikailag megfelelő szinten van.- Mi az, ami leginkább meg­nyerte tetszését Magyarorszá­gon?- Szép ország az Önök ha­Satoshi Jui gyakran választotta magának edzőpartnerül Tisza-parti tartózkodása idején a Banzai Eb-bronzérme- sét, Telek Gyulát fotó: mészáros zája, kár lenne bármit is ki­emelni. Azt azért hozzátenném, az itteni konyha ízeinek kö­szönhetően mindig sikerült ala­posan jóllaknom.- A színfalak mögött arról beszélnek, lehet, hogy hosszabb idó're Budapestre, illetve Szol­nokra költözik. Van valósága­lapja a szóbeszédnek?- Valóban felmerült ez a le­hetőség, ám civil munkám - építésvezetőként dolgozok - sajnos már nem engedi, hogy hosszabb időre külföldre köl­tözzek. Ha akkor kapok felké­rést, mikor még hivatásos edző voltam, biztos elfogadom az ajánlatot, most azonban azt hi­szem, nem aktuális a dolog. Ennek ellenére biztosan vissza­térek Magyarországra, hiszen sok új barátot szereztem. Re­mek sportembereket ismertem meg a magyar karatékákban, akik méltán mondhatják el ma­gukról, a sósai Oyama által ki­jelölt úton haladnak. Mivel Satoshi Jui mester há­rom heti itt-tartózkodás után csütörtökön elrepült hazánkból, így már nem láthatta azt a felvé­telt, melyet a Magyar Televízió Sportosztálya készített róla ko­rábban és szombaton, az „Izom” című adásban tűzött műsorra. (géléi) 8 7 6 5 4 3 2 1 Világos: Kb 3, Ve 3, Bb 7, Bh 6, Fa 2, Fh 8, Ha 7, Hd 7, c2, c 7, e 5,f3,f5 Sötét: Kd 5, Va 5, Bg 4, Bg 8, Fd 1, Fh 4, a 3, d 2, e 2, e 4, e 7 Világos indul, és a második lépésben mattot ad Mind az elterelés, mind a ráterelés az ellenfél mozgásának kény­szerítő irányítása. A kettő egymástól csak annyiban különbözik, hogy az elterelésnél a honnan, a ráterelésnél pedig a hová a lénye­ges kérdés. Az előző feladvány helyes megfejtése: h 8, H Beküldési határidő: augusztus 31. Kimagasló tehetségek az SZVSI-ben Sikerül-e megtartani értékeinket? A közelmúltban több, figye­lemre méltó eredményt értek el a Szolnok megyei sportolók a különböző korosztályos or­szágos bajnokságokon. Most nem sorolom fel, ki, hol, mi­lyen sikerrel rukkolt elő, hi­szen ezúttal nem a „nosztal­giázás” vezérelt, mikor tollat ragadtam. A napnál is világo­sabb, szőkébb hazánk tele van isten áldotta tehetségek­kel. De mi lesz velük, hova tűnnek évek múltával az egy­kori tini sztárok, akik közül csak egy-kettő jut a csúcsra, ráadásul más „mezben”? A kajakos Bordács Balázs, va­lamint az úszó Szabó Géza legutóbbi ragyogó szereplése újfent felvetette: vajon négy­öt év múlva is hallunk róluk? A Szolnok Városi Sportis­kola kitűnősége, a tizennyolc esztendős Bordács Balázs, a legutóbbi ifjúsági Európa-baj- nokságon állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára a kajak négyesek küzdelmében. Né­hány napja az egyéni ob-n is remekelt, melynek eredménye­ként indulhat a finnországi Lah- tiban sorra kerülő Világ Kupán. Klasszis a javából, állítja szinte mindenki. Azon versenyzők közé tartozik, akiből bármi „ki­sülhet”, még akár olimpiai baj­nok is lehet. De lesz-e? Ponto­sabban, szolnoki színekben la­pátolva ér-e a célba? Edzőjét, Chladek Kálmánt is egyre gyakrabban foglalkoztatja ez a fogas kérdés.- Balázs abba a korba ért, amikor már nem lehet csupán a szép szavakból és az ígéretek­ből megélni. A konkurensek Szabó Géza nagyságrendekkel jobb feltéte­lek közt készülnek, amivel egy­előre nem tudunk vetekedni.- Netán elképzelhető, hogy tanítványa valamelyik buda­pesti klubban folytatja tovább pályafutását?- Nem, ezt szinte kizártnak tartom! ő egy rendkívül sze­rény, céltudatos sportoló, aki képtelen lenne felvenni a fővá­rosi allűröket. Szerintem, ha felkerülne, nem élné túl a pesti „húsdarálót”. Balázs szeret nyugodt légkörben készülni, amit a Holt-Tisza-parton meg­talál. Persze, a pénzhiány a mi életünket is megkeseríti. Saj­nos, ott tartunk, hogy a három­négy labdajáték mellett más sportág, így a kajak-kenu, nem rúghat labdába városunkban. Ennek ellenére nem adjuk fel a harcot, próbálunk támogatókat szerezni, kiválóságainkat pedig Szolnokon tartani. A tizenhárom éves Szabó Géza a legutóbbi székesfehér­vári utánpótlás úszó országos bajnokságon ötször állhatott a dobogó tetejére, és ami még ennél is többet mond, hogy az ötven, száz és kétszáz pillangón minden idők harmadik legjobb magyar eredményét érte el kor­csoportjában! Abban a sportág­ban, melyben hazánk nagyhata­lomnak számít, ugye tényleg több, mint figyelemre méltó tel­jesítmény, amit elért. Géza ese­tében is adott a kérdés: meddig tudják megszokott környezeté­ben tartani a fiatalembert? Mes­tere, Takács Zoltán, minden­esetre bizakodó:- Széchy Tamás és Kiss László sikeres, ám ellentmon­dásokkal terhelt működése azt eredményezte, hogy az úszószö­vetség egyre inkább arra törek­szik, hogy a sokra hivatott ver­senyzőket ne szakítsák ki idő előtt környezetükből. Tehát a csábítás veszélye jelenleg nem fenyeget. Azon viszont minden­képpen el kell gondolkodni, hogy miként „kezeljük” a jövő­ben Szabó Gézát, Oláh Gerdát, Szabó Gábort, ugyanis már most kitüntetett bánásmódot érdemelnének. Néhány nappal ezelőtt mind­annyian megcsodálhattuk Ko­vács Ágit, aki 200 mellen a harmadik helyezést érte el At­lantában. Mindössze tizenöt esztendős, de már profiként bánnak vele. Nálunk is megvan az esély, hogy rövid időn belül valamelyik úszónk berobban a világ élvonalába, feltéve, ha ér­tékeinket a megyehatáron belül tudjuk, akarjuk tartani. (S. L.) All második aranya Muhammad Ali, volt ökölvívó­világbajnok immár második olimpiai aranyérmét kapta meg helyi idő szerint szombaton este Atlantában. Az 54 éves volt sportoló az amerikai álom­csapat és a jugoszláv kosár­labda-válogatott között vjvott olimpiai döntő szünetében vette át „pótérmét” a Georgia Dómé­ban Juan Antonio Samaranch- tól, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnökétől. Ali megcsókolta aranyérmét, majd a 34 600 néző ünneplése közepette fotóztatta le magát a Dream Team III. és a jugoszláv csapat játékosainak társaságá­ban. A súlyosan beteg exbajnok első olimpiai aranyérmét még Cassius Clay néven az 1960-as római olimpián nyerte félnehézsúlyban, de a medált a faji megkülönböztetés iránt ér­zett felháborodásában később az Ohio folyóba dobta. Jackie kosarazni fog? Szombaton befejezte olimpiai pályafutását Jackie Joyner-Ker- see, generációjának legjobb amerikai női atlétája, de még nem vonul vissza. Bejelentette, hogy ugyan nem indul Sydney­ben az olimpián, de komolyan gondolkodik egy kosárlabdás karrierről. A 34 éves atlétikai legenda közölte, hogy szeretne elkezdeni kosarazni, mivel a fő­iskolán igen nagy sikerrel mű­velte ezt a sportágat. Kersee 1984-ben a Los Angeles-i olimpián második volt hétpró­bában, 1988-ban Szöulban aranyérmet nyert hétpróbában és távolugrásban, majd 1992- ben Barcelonában győzött hét­próbában és harmadik lett tá­volugrásban. Atlantában távol­ugrásban bronz jutott neki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents