Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-09 / 159. szám

1996. július 9., kedd Megyei Körkép 3. oldal A téma a magyar dokumentumfilm A dokumentumfilmes szakma, bár több tekintetben megosztott, egyetért abban, hogy pontosan meg kell határozni a dokumen­tumfilm fogalmát, tartalmát és határait. Az utóbbi időben sokan készítettek filmeket, és a mezőny felhígult - mondta Almási Tamás rendező tegnap a magyar doku­mentumfilm helyzetéről rende­zett budapesti tanácskozást meg­előzően az újságíróknak. A lobby nem elég erős, a műfaj kiszorult a médiából. El kellene érni, hogy mind a közszolgálati, mind a ke­reskedelmi tévékben vetítsék az alkotásokat, mégpedig kedvező időpontban. Néhány példa iga­zolja, hogy a főműsoridőben vetí­tett dokumentumfilmet sokan megnézik. A sajtótájékoztatón elhangzott: a dokumentumfilm nehezebben talál szponzorokra, ezért bizonyos preferenciákat kel­lene biztosítani a műfaj számára, hiszen az a nemzeti kultúra jelen­tős része. A legutóbbi filmszem­lére több mint 200 dokumentum­filmet neveztek be, és 45 került versenybe. Ennek ellenére a Ma­gyar Televízióban évről évre ke­vesebb munkát mutatnak be: 1993-ban csak a MTV 2-es csa­tornáján 100 órányi filmet vetítet­tek havonta, most mindössze 30- 35 órát. Az alkotásokhoz nem le­het hozzájutni, a szakma szerint létre kellene hozni egy dokumen- tumfilmtárat, mert jelenleg a fil­mekre kíváncsi érdeklődők vide­ókat cserélgetnek egymás között. Losonczi Ágnes szociológus, a Magyar Mozgókép Alapítvány dokumentumfilmes kuratóriu­mának elnöke elmondta: szükség van a dokumentumfilmekre, mert kell, hogy képi nyoma maradjon a történelmi változásoknak, ugyanakkor a mai nézőt is szem­besíti a mai világgal. Folytatódott az átvilágítás (Folytatás az 1. oldalról) a kulturális intézmények esz­közrendszerének fejleszté­sére. A polgármesteri hivatal át­világításakor merült fel, hogy a város szabadon választott feladatainak csökkentésével takarékoskodhat, például csökkenteni lehetne a jelen­legi tízről hatra, hétre az ön- kormányzati bizottságok számát. A jászberényi vagyonke­zelő és városüzemeltető társa­ság (VVRT) igazgatósága ré­széről érkezett kérés alapján a pénzügyi, a gazdasági, vala­mint a környezetvédelmi és városfejlesztési bizottság egyhangúan javasolta a testü­letnek egy szándéknyilatkozat megtételét. Ä javaslat szerint a város­nak öt éven belül meg kell ol­dania a piaci parkolóhelyek bővítését. Hosszas vita után a testület jövő hét szerdájára halasztotta a nyilatkozat meg­tételét. A képviselők többségi véleménye szerint egy ilyen nyilatkozathoz szükség van annak költségvetési vonatko­zásainak ismeretére. A liét végén tartották a martfűi Szent Tamás-templom búcsús nagymiséjét, amelyet dr. Kerekes Károly teológiai tanár, cisztercita apát mutatott be. csabai Hat év fegyházat szabtak első fokon a nevelt lányát szexuálisan zaklató apára Leckeírás a vécében, titokban Néhány hónappal ezelőtt arról számoltunk be, hogy egy be- senyszögi férfi ellen nyomozást indítottak, mert nevelt lányával hosszú éveken át szexuális életet élt. A rendőrségi vizsgálatot követően az ügyészség vádat emelt, a bíróság pedig ítéletet ho­zott a 35 éves T. Gábor ügyében. Az elsőfokú döntés szerint hat év fegyház vár a nevelőapára, akit szemérem elleni erőszak bűntettében talált bűnösnek a Szolnoki Városi Bíróság. A kö­rülmények súlyosságát csak fo­kozta, hogy az öt éven át tartó kegyetlenség szenvedő alanya a vádlott nevelt kislánya volt, aki ráadásul a kezdet kezdetén csak nyolcéves volt. Előfordult, hogy az anya, de egyszer a ki­sebbik testvér is rajtakapta a családfőt bűnös szenvedélyén. A gyalázat azonban még éve­ken át titokban maradt. Egészen addig, amíg az iskolában a kis­lány osztályfőnöke felfigyelt az amúgy jó eszű és szorgalmas tanuló egyre romló teljesítmé­nyére és különös magatartására. Mint utóbb kiderült, az apa a tanulással zsarolta a gyere­ket. Csak akkor hagyta a kis­lányt az’iskolai dolgokkal fog­lalkozni. ha előbb „kedves volt hozzá”. A terror alatt álló kicsi tehát kénytelen volt a leckéit hol a vécén, hol a fás­kamrában megbújva titokban megírnia. Ä feljelentést az iskola tette meg, amint az ítéletből kitű­nik, nem hiába. Az ügyészség azonban a feltárt tények tük­rében még ezt a hatévi fegy­házat is enyhének találta, ezért súlyosbításért fellebbezett. Ez esetben ugyanis azt sem lehet kizárni, hogy a kis áldozat soha sem heveri ki az átélt sé­relmeket. H. GY. Közérzetünk A hagyománytisztelet kötelező Többen megállítottak már az utcán, vagy éppen telefonon érdeklődtek, hogy miért zsörtölődtem e lapok hasábjain a Szolnoki MÁV MTE májusi közgyűlése után arról, hogy a név- és színváltozást kimondó határozat nem rendelkezik az MTE név használatáról. Nos, előrebocsátom, „bevándorló” mivoltom lehet a bizonyítéka annak, hogy részrehajlás nél­kül mondhatok véleményt az általam igazságtalannak vélt agyonhallgatás miatt. Szerencsére, felszólalásom nem jutott a pusztába kiáltott szavak sorsára, a régi MTE-sek szervezkedni kezdtek, ám nem a klubsovinizmus által vezérelve, inkább a hagyomá­nyok ápolása és megtartása miatt. Ma, kedden este a megyeháza nagytermében meg is tart­ják újjáalakuló összejövetelüket, ahol vélhetően még nem választanak teljes vezérkart, ám az mindenképpen elvárható tőlük, hogy a hetvenhét esztendeje, ágyútűzben megalakult egyesületet megerősítsék, biztosítsák fennmaradásának esz­közeit, készítsék elő a sportéletbe történő fokozatos vissza­térését. Ugyanakkor fenntartásaimat sem akarom elhallgatni. Megvallom, kíváncsi leszek arra, hogy a kezdeti nekibuzdu­lás lendülete meddig tart majd, másodsorban pedig nem sze­retném, ha az új MTE a MÁV „ellenzékeként” fogalmazná meg törekvéseit. Természetesen nem vagyok a rivalizáció ellen, ám azt is tudomásul kell venni, hogy megváltozott kö­rülöttünk a világ, amelyben a sportélet keretei is szükség­szerűen más alakzatot mutatnak. Megkezdődött a vetélkedés a szponzorokért, elsődlegessé vált az eredményesség, sajnos a fair play rovására, átértékelődnek a korábbi sikerek, s ran­got már-már csak az szerezhet magának, aki tőkeerős. Hogy mindezeknek a követelményeknek mennyire tud megfelelni a közel százezres megyeszékhely és annak köz­vetlen környéke, azt még nem tudom. Csak azt érzem, a Szolnoki MTE „feltámasztásával” eggyel több „vadász” kémleli mától a „fókatenyészetet”, amelynek állományában még talán a legöregebb hímek sem képesek megjósolni, hogy a felek a békés egymás mellett élés közepette a gya­korlatban alkalmazzák-e az „élni és élni hagyni” elvet. néder Szolnokiakkal találkozott a buddhista dán tanító Tegnap - ha csak rövid időre is - a szolnoki buddhista kö­zösség és a város vendége volt láma Öle Nydalh, aki a négy tibeti buddhista vallás egyik vezetőjének, 16. Kar- 'rnajiá'fváfc fánítványa. i Ő üvölt első, aki áthozta nyugatra a klasszikus értelemben vallásnak nem nevezhető irányzatot. A dán származású, ősz hajú, 54 éves láma tanításá­nak különlegessége a szemé­lyes átadás, mely nem más, mint a közösség tagjaival való találkozás, beszélgetés és el­mélkedés. A mester a legmagasabb szintű, a tudat természetéről szóló tanokat hirdeti, amit képvisel, az a független gon­dolkodók útja elnevezést kapta. Ez a Tibetből származó tan közel húsz év alatt fejlő­dött tökélyre, A világon száznyolcvan, a szolnokihoz hasonló közösség vagy centrum működik eddig. Ezek egy-egy szorosabban vett csoportból és a hozzájuk tartozó szimpatizánsokból állnak. Magyarországon egyelőre tizenkét ilyen csoport szerve­ződött, egy a fővárosban, a többi vidéken. A láma élete mozgalmas, és egyben fárasztó is. Szinte mindennap másik városban, sőt országban tart előadást. Hozzánk a Románia-Bulgá- ria-Jugoszlávia útvonalon ér­Kálváriadombi stációszentelés Tiszaörsön Ezeregyszáz év üzenete A római katolikus templom védőszentje, Sarlós boldogasz- szonynak emléknapján, a köz­ségi búcsún dr. Nagy Lajos gyöngyösi apát-plébános tar­tott ünnepi szentmisét Tiszaör­sön, majd később megszentelte a helyi egyházközösség jeles napja tiszteletére községi össze­fogással rendbe hozott kálvári­adombi stációt. Igehirdetése során elsősorban a közösség hiterősítő, személyiség- formáló erejét hangsúlyozta a gyöngyösi apát. 1100 éves törté­nelmünk összes nélkülözése, harca, küzdelme, értéke és gaz­dagsága azt az üzenetet adja ma is az örsieknek, hogy csak a helyi ősök jó példáján, örökségén épül­het fel a jövőnk. Dr. Nagy Lajos példaként említette az örsiek ösz- szefogását, mely lehetővé tette, hogy a Kálváriadomb és a kiská­polna rendbetételével még emlé­kezetesebb legyen az örsi búcsú. A templomból a közeli Kálvá­riadombhoz vonultak az ünneplő örsiek és a község vendégei. Itt dr. Szabó László kandidátus munkatársai nevében is megkö­szönte azt a tiszaörsi összefogást, melynek eredményeként a Dam­janich múzeum kollektívája a kiskápolnában lévő vallástörté­neti kiállítást is szakszerűen rendbe hozhatta. - percze ­kezett, és este indul tovább Ausztriába. A Bakos Kornél - aki a mester tanítványa - vezette szolnoki harmincfős csoport délután fogadta Öle Nydalht, aki ezután a Kerskedelmi és Gazdasági Főiskola nagy elő­adójában tartott nyilvános előadást az összegyűlt érdek­lődőknek. Gyorsan bővülnek ezek a közösségek, egyrészt mert a belépésnek semmilyen felté­tele sincs, másrészt pedig azért, mert mindenkit szíve­sen látnak a csoportban. Nem kell tehát, hogy valaki vala­milyen felekezethez vagy gyülekezethez tartozzon vagy éppen ne tartozzon, pusztán csak az elkötelezettség szük­séges. Gerncsér A Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakképző Iskolában Főiskolai képzés Szolnokon A Székyek emlékeztek Tiszaigaron Az értékteremtő múlt tisztelete A szolnoki közgyűlés tavaly dön­tött a szakképzésben a szakma- csoportos képzési forma megva­lósításáról, a többszintű kibocsá­tás lehetőségének megteremtésé­ről. Ennek megfelelően 1996. augusztus 1-jétől megtörténik a Jendrassik György Gépipari Szakközépiskola és a Baross Gá­bor Szakközép- és Szakképző Is­kola összevonása. Az új összevont intézmény - a Gépipari, Közlekedési Szakkö­zép- és Szakképző Iskola - állami feladatként ellátandó alaptevé­kenysége nagyon sokrétű, alkal­mas lesz a különböző szintű szakmai képesítések megszerzé­sére. A többszintű kibocsátás le­hetőségeit kívánja az iskola bőví­teni azáltal, hogy a közelmúltban szerződést írt alá a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Mű­szaki Főiskolánál kihelyezett ön­költséges levelező főiskolai tago­zat létesítésére. A képzés időtar­tama négy év. A kihelyezett ta­gozatra a hallgatók felvételéről, felvételi eljárás alapján a főiskola dönt. A képzés és ennek megfele­lően a megszerezhető szakképesí­tés is két lehetőséget biztosít 4 hallgatóknak, hiszen a gyártásin­formatikai mérnöki oklevél mel­lett lehetőség lesz a műszaki ta­nári oklevél megszerzésére is. Az új főiskolai képzésre 1996. augusztus 10-ig lehet jelentkezni az iskola igazgatóságán - Szol­nok, Baross utca 37. -, ahol bő­vebb információt és jelentkezési lapot kapnak az érdeklődő érett­ségizett fiatalok. A felvételről a döntést a főiskola augusztus 21­ig hozza meg, az eredményről írásban értesíti a jelentkezőket. A szolnoki gépipari szakkö­zépiskola és a kecskeméti mű­szaki főiskola közötti megállapo­dás alapján már az elmúlt évben is lehetőség volt a középiskolá­ban a „nulladik” évfolyamos képzésre. Az előző év eredménye alap­ján lehetőség lesz a következő tanévben is a „nulladik” évfo­lyam indítására, ^melynek az eredményes elvégzése közvetlen - felvételi vizsga nélküli - felvé­telt biztosít a résztvevőknek több műszaki felsőoktatási intéz­ménybe. Az iskola erre a kép­zésre is várja az érdeklődőket, amelyre szintén az iskola igazga­tóságán lehet jelentkezni augusz­tus 21-ig. Dr. Kékessy Dezső, Magyar- ország svájci tiszteletbeli kon­zulja nem csak a rokoni szere- tetről tett tanúbizonyságot, amikor egyik szép emlékű ro­kona, Széky Péter halálának 50. évfordulója tiszteletére ti­szafüredi házába invitálta teg­nap Magyarországon és Szlo­vákiában élő rokonait, hanem az értékteremtő múlt tisztele­téről is. Elsősorban azzal, hogy méltó módon megemlé­kezett az 1857-ben Tiszaiga­ron született és 1946-ban Egerfarmoson elhunyt rokoná­ról, a johannita rend lovagjá­ról, Széky Péterről, aki a fel­sőház tagjaként, tiszaigari bir­tokának mintagazdája és a Nagykunsági Egyházkerület gondnoka is volt. Azt, hogy Tiszaigaron legtöbben még ma is szeretettel gondolnak a Székyekre jelezte, hogy nem csak „szűk” családi istentiszte­let volt tegnap a református templomban. Dr. Ötvös László, Tiszaigar református papja is ezen szere­tet okairól beszélt, miután kö­szöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy a Székyek olyan rend megteremtésén fá­radoztak majd négy évszáza­dos igari tartózkodásuk során, egészen 1945-ig, amely a munkaszeretet, a hit és az er­kölcs erejével még most is erősíti a ma élők hitét. Dr. Fabiny Tibor teológia­professzor, johannita káplán is ezen családi értékek pozitív ha­tásait emelte ki, amikor a temp­lomállító, mintagazdaságot ve­zető és az európai hírű arboré­tumot létrehozó Székyek em­beri nagysága előtt hajtott fejet. Különösen érezhető volt ez a kötődés Tabódy István kano­nok, főesperes, máltai káplán esetében, aki a Széky család tagjaként maga is lakott Tisza­igaron, s akinek abban a meg­tiszteltetésben lesz része, hogy szeptember 7-én a pápával mi­sézhet. „Isten áldásának tekin­tem, hogy ebbe a családba szü­lettem” - mondta. Az ökumenikus istentisztelet után a Széky család ma élő tag­jai az igari temetőkben hajtot­tak fejet az ősök emlékének, majd rövid látogatást tettek az igari arborétumban.- percze -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents