Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-08 / 158. szám
8. oldal Sport 1996. július 8., hétfő A kanadaiak több mint háromszáz fős delegációval utaznak Atlantába. Versenyzőik közül a két atléta, Donovan Bailey és Bruny Surin a legismertebb. Előbbi aranyérmes, utóbbi ezüstérmes volt 100 méteren a tavalyi göteborgi világbajnokságon, tehát mindketten ott lehetnek az ötkarikás játékok legrövidebb futószámának legjobbjai között. „Nem tartom magamat esélyesnek. Inkább az esélyesek után következem a sorban” - nyilatkozta szerényen a fekete bőrű Bailey. Egy futó vagy egy kerékpáros segítségével nem érkezett volna meg időben, azaz a függetlenség napjára az olimpiai láng Miamiba. Ezért a huszonnégyezer kilométeres út során eló'ször más megoldást kellett választani. Az 1.6 kilogrammos fáklyát egy történelmi jelentőségű repülőgéppel szállították a kívánt helyszínre. A fehér-kék színű légi jármű a II. világháborúban a németek felderítésére szolgált, manapság pedig turistákat utaztatnak vele. Kijelölték az atlantai nyári olimpiára utazó magyar női kézilabda-válogatott tagjait. Sinka László főtitkár elmondta, hogy tizenöt játékosról döntöttek. A tizenhatodik személyéről a norvé- giai nemzetközi torna után határoznak. A világbajnoki ezüstérmes csapat Oslóban egy négyes tornán vesz részt. Szombaton Norvégia legjobbjaival játszottak La- urencz László tanítványai. Vasárnap a helyosztókat rendezik. Az atlantai csapat: Kapusok: Meksz Anikó (Dunaferr SE), Hoffmann Beáta (Győri Keksz ETO KC), Farkas Andrea (FTC- Polgári Bank) mezőnyjátékosok: Szilágyi Katalin (Swift Roermond), Erdős Eva, Kántor Anikó (Vasas- Dreher), Németh Helga, Kocsis Erzsébet, Siti Beáta, Mátyás Auguszta (Dunaferr SE), Nagy Anikó, Mátéfi Eszter, Szántó Anna (Győri Keksz ETO KC), Kökény Beatrix, Pádár Ildikó (FTC- Polgári Bank) Atlanta ’96 Atlanta ’96 Atlanta ’96 Aranyesélyekről-realista szemmel Az aranyjósok között mindig megtalálhatók a pesszimisták és az optimisták is. Most, amikor felmérjük, hány bajnokságot nyerhetünk a centenáriumi olimpián, próbáljunk meg realisták maradni. Kezdjük azzal, hogy végiggondoljuk, Barcelonában hogyan is jött össze az a tizenegy arany! Tulajdonképpen csak a cselgáncsozó Kovács Antal győzelme volt igazán váratlan, ellenben esélyesként maradt le az aranyéremről néhány kajakos, öttusázó és céllövő, akárcsak a kardcsapat, a bokszoló Kovács István és az úszó Rózsa Norbert. A remélthez képest nyertünk egy aranyat, viszont vesztettünk hatot-hetet, így lett végül tizenegy. Hasonló volt a képlet Szöulban is, tehát reálisan az esélyesek számát öt-hattal csökkentve kaphatjuk meg az atlantai aranyérmek számát. Akadnak sportágak, amelyekben nem remélhetünk kiemelkedő szereplést. Nem valószínű, hogy evezésben, íjászatban, kerékpározásban, labdarúgásban, lovaglásban, műugrásban, ritmikus sportgimnasztikában, teniszben. Az egyik biztos esélyesünk: Repka Attila birkózó tollaslabdában vagy vitorlázásban meg rengessük a világot, de aligha lesz olimpiai bajnok a női kézilabda-együttes. Nem lenne reális aranyat várni asztaliteniszben, atlétikában, súlyemelésben és tornában. A többi sportágat azonban vegyük ábécésorrendben végig! Birkózásban Barcelona óta nagyot fordult a világ. Mi visszaestünk, a Szovjetunió szétesése következtében pedig rettenetesen sűrű lett a mezőny. A címvédő Repka és Farkas ugyan nagy klasszis, de könnyen lehet, hogy húsz év után ismét arany nélkül maradunk. Barcelona legváratlanabb teljesítménye a cselgáncsozóké volt. Most sokkal halo- ványabb szereplésre számíthatunk, persze ne feledjük, négy éve sem volt senki, aki négy érmet remélt volna, sőt kézlegyintéssel intéztük el a dzsúdósokat. Kajakosaink és kenusaink a tavalyi vb-n taroltak, kilenc első helyet szereztek. Igaz, „csak” négyet olimpiai számban, ráadásul a vetélytársak mindig az ötkarikás versenyekre „szívják fel” magukat. Kiemelkedőt az 1995-ben öt vb-aranyat szerző kenusoktól, Horváth Csabától és Kolonics Györgytől várhatunk. Ökölvívásban minden eddiginél nehezebb nyerni, főleg azért, mert Kuba után a második számú boksznemzetnek tartott Egyesült Államok öklözői hazai ringben szerepelnek. Egyetlen emberben bízhatunk: a vb- és Eb-aranyérmes, idén remeklő Kovács Istvánban. Hol van már Török és Balczó? Sőt, hol van már Mizsér és Fábián? Ezek az öttusá- zásban leggyakrabban elsóhajtott kérdések. No meg az: miért csak egyetlen aranyért lehet vetélkedni? Az viszont már kijelentés, hogy erre sem a mieink a legesélyesebbek, bár a Harizély, Sárfalvi, Martinék trió bármelyik tagjának győzelme sem elképzelhetetlen. Sportlövőcsapatunk ugyan tele van világ- és Európa-bajnokokkal, de Szöulban és Barcelonában csalódást okoztak. Talán most felvirrad a napjuk. Úszóink az utóbbi két olimpián kilenc aranyat nyertek, érthető, ha mindenki hasonló folytatást vár. Bár a százas világrekorder Güttler Károly, a szinte minden úszásnemben egyformán kiváló Czene Attila és Kovács Ágnes is remek versenyző, aranyat mégis inkább az elmúlt évi, római világbajnokság kétszeres aranyérmesétől, Rózsa Norberttól, no meg természetesen Égerszegi Krisztinától várhatunk. Mindketten duplázásra készülnek! A magyar sport legeredményesebb ága a vívás, amelyben az utóbbi olimpiákon egy aranyra voltunk „hitelesítve”. Most viszont a női párbajtőr is műsorba került, s ebben a szakágban mi vagyunk a világ legjobbjai. Reménykedünk persze a kardozókban is, mint ahogy a tő- röző Mohamed Aida vagy a párbajtőröző Kovács Iván is esélyes az aranyéremre. Vízilabdában a négy közé jutás a minimális cél, a maximum pedig újabb aranyérem. Egy biztos, a csapat jó, és tavaly, tizenhat éves szünet után éppen Atlantában sikerült újra világversenyt nyernie a magyar pólósoknak, a Világ Kupát. Összegezzük tehát az esélyeket! Vegyünk négy kajak-kenust, egy-egy birkózót, öttusázót és sportlövőt, újabb négy úszót, két vívót és a vízilabdát. Ez annyi, mint tizennégy. Ehhez jön, ugye, az egy váratlan arany, és levonjuk az elbukó esélyesek számát, emlékszünk még: hatot-hetet. A szükséges algebrai műveleteket elvégezve kijön a végeredmény: Atlantában a magyar sport nyolc-kilenc aranyra pályázhat. Magyarország a nyári játékokon Helyszín Létszám arany ezüst bronz I. Athén 1896 8 2 1 2 II. Párizs 1900 17 1 2 2 III. St. Louis 1904 4 2 1 1 IV. London 1908 63 3 4 1 V. Stockholm 1912 117 3 2 3 VI. Berlin 1916 Az első világháború miatt elmaradt VII. Antwerpen 1920 Nem vehettünk részt VIII. Párizs 1924 86 2 4 4 IX. Amszterdam 1928 109 5 5 0 X. Los Angeles 1932 54 6 ■5 5 XI. Berlin 1936 216 10 1 5 XII. Tokió 1940 A második világháború miatt elmaradt XIII. London 1944 A második világháború miatt elmaradt XIV. London 1948 128 10 5 13 XV. Helsinki 1952 189 16 10 16 XVI. Melbourne 1956 108 9 10 7 XVII. Róma 1960 180 6 8 7 XVIII. Tokió 1964 182 10 7 5 XIX. Mexikóváros 1968 167 10 10 12 XX. München 1972 232 6 13 16 XXI. Montreal 1976 177 4 5 13 XXII. Moszkva 1980 261 7 10 15 XIII. Los Angeles 1984 Nem vettünk részt XIV. Szöul 1988 188 11 6 6 XV. Barcelona 1992 217 11 12 7 Az olimpia városa Az amerikai dél leggyorsabban növekvő városa hatalmas sikerként könyvelte el, hogy sikerült megszereznie a kereken százéves olimpia megrendezési jogát. Akkor sokan úgy gondolták, hogy az évfordulóra tekintettel méltóbb helyszín lett volna Athén, az „ókori örökös”. Ma már senkiben nem merül fel ez a gondolat, hiszen Atlanta igazán kitett magáért, alaposan felkészült a világ legnagyobb sporteseményére. Mint a város jelképe, az egyiptomi mitológia főnixmadara, Atlanta is poraiból született újjá, miután 1864-ben Sherman tábornok gyakorlatilag porrá égette a várost. Telepesek alapították, és az igazi őslakosok, a cherokee és creek indiánok lakták a vidéket. A bevándorlók nagy része egykor brit alattvaló volt, s noha elhagyták Britanniát, lojalitásukat bizonyítandó II. Györgyről, Anglia királyáról nevezték el Georgia államot. Atlanta várossá fejlődése a múlt század harmincas éveiben indult, amikor a Western vasutak végállomása lett. Úgy is hívták (1843-ban), hogy Terminus. A város végső nevét is egy másik vasúttársaságnak köszönheti, ugyanis az Atlanta- Pacific vasúttársaság új vonalai folytán vált nagyvárossá. Á polgárháborút követően Atlanta hamarosan elérte régi fényét, olyannyira, hogy 1868- ban már Georgia állam büszke fővárosa lett. Itt született az amerikai fekete polgárjogi mozgalom vezetője, Martin Luther King, és az egész mozgalom központja Atlanta volt. Mai felhőkarcolós városközpontja a század húszas éveiben lezajlott hatalmas gazdasági fellendülésnek köszönhető, amely azóta is tart. A közelmúltban számos ökölvívó-mérkőzés végződött tragikus balesettel, miután a nagy erejű ütések következtében többen életüket vesztették. A halálesetek inkább a profik világában fordultak elő. Az atlantai tornán amatőr versenyzők indulnak, és a szervezők mindent megtesznek azért, hogy az ötkarikás bokszesemény balesetmentesen záruljon. - Nagyon fontos lépeseket tettünk, hogy az olimpiai torna tökéletesen biztonságos legyen. Mindez azért is szükséges, hogy az ökölvívás a jövőben is olimpiai sportág maradhasson - jelentette ki Karl-Heinz Wehr, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) német főtitkára. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság megadta az engedélyt az Atlantában berendezett doppinglaboratórium működtetéséhez. A NOB döntését a sikeres június 25-i és 26-i próbák eredményezték. A labor üzembe helyezése először» akadozott, különösen a vizeletminták elemzéséhez szükséges modern gépek beszerelése okozott jelentős gondokat. Az orvosok az atlantai olimpián a tízezer sportolóból minden ötödiket ellenőrizni kívánják. A B-teszteket a Los Angeles-i, illetve a kölni laboratóriumokban fogják elvégezni. Barcelonában jól szerepeltek a harmadik világ sportolói, és ha minden jól megy, Atlantában újabb sportágakban születhetnek afrikai sikerek. A Dél-afrikai Köztársaság fiatal reménysége, Penny Heyns a 100 méteres női mellúszás talán legnagyobb esélyese. Az alig huszonegy éves versenyző hazája márciusi bajnokságán világcsúccsal (1:07.46 p) nyerte a számot. A Dél-afrikai Köztársaság utoljára 1952-ben, Helsinkiben nyert olimpiai aranyérmet. Heyns tehát egy hosszú szünetnek vethet véget. - Csalódott leszek, ha nem úszom 1:06 perc körül Atlantában - jelentette ki az Egyesült Államokban tanuló Heyns. Rózsa csúcsjavításra készül Rózsa Norberttól kimondva- kimondatlanul aranyérmet várunk Atlantában. A Széchy-is- kola jeles képviselője volt már világbajnok, világcsúcstartó, az 1992-es barcelonai olimpián ezüstérmes» ám a legfényesebb medál még hiányzik kollekciójából. A mostani olimpia kínálja a lehetőséget a hiányérzet megszüntetésére, az ötkarikás játékokon ugyanis Rózsa Norbertét mind a 100, mind a 200 m-es mellúszásban a favoritok között jegyzik.- Akadt-e kritikus része a felkészülésnek, voltak-e hátráltató események?- Szerencsére semmi különös zavaró dolog nem befolyásolta az olimpia előtti munkát, a betegségek is alapvetően elkerültek, talán egy hetet kellett kihagynom influenza miatt.- Járt-e már Atlantában?- Igen, voltam, két alkalommal is, mindkétszer edzőtáborozás keretében töltöttem el ott több hetet. Az úszás mellett városnézésre is adódott lehetőségem. A tavalyi vizitkor például meg tudtam nézni Atlanta egyik nevezetességét, a Coca- Cola-múzeumot, ami különösen tetszett.- Barcelona óta változtatott- e a felkészülésen?- Nem, gyakorlatilag minden változatlan, már csak azért is, mert ezúttal is mindkét távra, 100 és 200 m-re készülök.- Legfőbb riválisai?- Hát, akad néhány... Mindenekelőtt ott vannak az oroszok, akik mindig jók. Például 200-on Kornyejev ígérkezik nagy ellenfélnek, 100-on pedig a bécsi Európa-bajnok belga Deburghgraeve neve kívánkozik az élre. És akkor még nem is beszéltem Güttler Karcsiról! Igazság szerint nagyon sűrű a mezőny. Hadd mondjak erre egy jellemző példát. Jóllehet nem olimpiai szám, de azért sokat elárul az a tény, hogy a világon 50 m mellen tizenhatan képesek jelenleg 29 mp-en belüli teljesítményre.- Kit tart biztos esélyesnek a magyar olimpiai csapatból?- Nem tudok, meg nem is akarok kiemelni senkit, összes honfitársamnak szurkolok, annak is, akinek nincs esélye.- Hány érmet - közte aranyat - vár a magyaroktól?- Húha, ez nehéz kérdés... Mennyit is nyertünk Barcelonában? Szerintem felülmúljuk az ottani gyűjteményt, Atlantában 13 aranyérmet szerzünk.- Ha tehetné, kit vinne magával Atlantába?- Senkit! Nem szeretem ugyanis, ha bárki is a hozzám közel állók közül ott van a versenyemen. Ebből a szempontból megszoktam az egyedüllétet. Úgyhogy a legszívesebben csak a csúcsformát vinném magammal, mert szeretném az egyéni legjobbjaimat megúszni, sőt, megjavítani. A Coca-Cola városa várja az olimpikonokat és a szurkolókat. feb/reuter
