Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-08 / 158. szám

8. oldal Sport 1996. július 8., hétfő A kanadaiak több mint há­romszáz fős delegációval utaznak Atlantába. Ver­senyzőik közül a két atléta, Donovan Bailey és Bruny Surin a legismertebb. Előbbi aranyérmes, utóbbi ezüst­érmes volt 100 méteren a tavalyi göteborgi világbaj­nokságon, tehát mindketten ott lehetnek az ötkarikás já­tékok legrövidebb futószá­mának legjobbjai között. „Nem tartom magamat esé­lyesnek. Inkább az esélye­sek után következem a sor­ban” - nyilatkozta szerényen a fekete bőrű Bailey. Egy futó vagy egy kerékpá­ros segítségével nem érke­zett volna meg időben, azaz a függetlenség napjára az olimpiai láng Miamiba. Ezért a huszonnégyezer ki­lométeres út során eló'ször más megoldást kellett vá­lasztani. Az 1.6 kilogram­mos fáklyát egy történelmi jelentőségű repülőgéppel szállították a kívánt hely­színre. A fehér-kék színű légi jármű a II. világhábo­rúban a németek felderíté­sére szolgált, manapság pe­dig turistákat utaztatnak vele. Kijelölték az atlantai nyári olimpiára utazó magyar női kézilabda-válogatott tagjait. Sinka László főtitkár el­mondta, hogy tizenöt játé­kosról döntöttek. A tizenha­todik személyéről a norvé- giai nemzetközi torna után határoznak. A világbajnoki ezüstérmes csapat Oslóban egy négyes tornán vesz részt. Szombaton Norvégia legjobbjaival játszottak La- urencz László tanítványai. Vasárnap a helyosztókat rendezik. Az atlantai csapat: Kapusok: Meksz Anikó (Dunaferr SE), Hoffmann Beáta (Győri Keksz ETO KC), Farkas Andrea (FTC- Polgári Bank) mezőnyjáté­kosok: Szilágyi Katalin (Swift Roermond), Erdős Eva, Kántor Anikó (Vasas- Dreher), Németh Helga, Kocsis Erzsébet, Siti Beáta, Mátyás Auguszta (Dunaferr SE), Nagy Anikó, Mátéfi Eszter, Szántó Anna (Győri Keksz ETO KC), Kökény Beatrix, Pádár Ildikó (FTC- Polgári Bank) Atlanta ’96 Atlanta ’96 Atlanta ’96 Aranyesélyekről-realista szemmel Az aranyjósok között mindig megtalál­hatók a pesszimisták és az optimisták is. Most, amikor felmérjük, hány baj­nokságot nyerhetünk a centenáriumi olimpián, próbáljunk meg realisták ma­radni. Kezdjük azzal, hogy végiggondol­juk, Barcelonában hogyan is jött össze az a tizenegy arany! Tulajdonképpen csak a cselgáncsozó Kovács Antal győ­zelme volt igazán váratlan, ellenben esélyesként maradt le az aranyéremről néhány kajakos, öttusázó és céllövő, akárcsak a kardcsapat, a bokszoló Ko­vács István és az úszó Rózsa Norbert. A remélthez képest nyertünk egy aranyat, viszont vesztettünk hatot-hetet, így lett végül tizenegy. Hasonló volt a képlet Szöulban is, tehát reálisan az esélyesek számát öt-hattal csökkentve kaphatjuk meg az atlantai aranyérmek számát. Akadnak sportágak, amelyekben nem remélhetünk kiemelkedő szerep­lést. Nem valószínű, hogy evezésben, íjászatban, kerékpározásban, labdarú­gásban, lovaglásban, műugrásban, rit­mikus sportgimnasztikában, teniszben. Az egyik biztos esélyesünk: Repka Attila birkózó tollaslabdában vagy vitorlázásban meg rengessük a világot, de aligha lesz olimpiai bajnok a női kézilabda-együttes. Nem lenne reális aranyat várni asztaliteniszben, atlétiká­ban, súlyemelésben és tornában. A többi sportágat azonban vegyük ábécésorrendben végig! Birkózásban Barcelona óta nagyot for­dult a világ. Mi visszaestünk, a Szovjetunió szétesése következtében pedig rettenetesen sűrű lett a mezőny. A címvédő Repka és Farkas ugyan nagy klasszis, de könnyen le­het, hogy húsz év után ismét arany nélkül maradunk. Barcelona legváratlanabb teljesítménye a cselgáncsozóké volt. Most sokkal halo- ványabb szereplésre számíthatunk, persze ne feledjük, négy éve sem volt senki, aki négy érmet remélt volna, sőt kézlegyintés­sel intéztük el a dzsúdósokat. Kajakosaink és kenusaink a tavalyi vb-n taroltak, kilenc első helyet szereztek. Igaz, „csak” négyet olimpiai számban, ráa­dásul a vetélytársak mindig az ötkarikás versenyekre „szívják fel” magukat. Kie­melkedőt az 1995-ben öt vb-aranyat szerző kenusoktól, Horváth Csabától és Kolonics Györgytől várhatunk. Ökölvívásban minden eddiginél nehe­zebb nyerni, főleg azért, mert Kuba után a második számú boksznemzetnek tartott Egyesült Államok öklözői hazai ringben szerepelnek. Egyetlen emberben bízhatunk: a vb- és Eb-aranyérmes, idén remeklő Ko­vács Istvánban. Hol van már Török és Balczó? Sőt, hol van már Mizsér és Fábián? Ezek az öttusá- zásban leggyakrabban elsóhajtott kérdé­sek. No meg az: miért csak egyetlen ara­nyért lehet vetélkedni? Az viszont már kijelentés, hogy erre sem a mieink a le­gesélyesebbek, bár a Harizély, Sárfalvi, Martinék trió bármelyik tagjának győ­zelme sem elképzelhetetlen. Sportlövőcsapatunk ugyan tele van világ- és Európa-bajnokokkal, de Szöul­ban és Barcelonában csalódást okoztak. Talán most felvirrad a napjuk. Úszóink az utóbbi két olimpián kilenc aranyat nyertek, érthető, ha mindenki hasonló folytatást vár. Bár a százas vi­lágrekorder Güttler Károly, a szinte minden úszásnemben egyformán kiváló Czene Attila és Kovács Ágnes is remek versenyző, aranyat mégis inkább az el­múlt évi, római világbajnokság kétszeres aranyérmesétől, Rózsa Norberttól, no meg természetesen Égerszegi Krisztiná­tól várhatunk. Mindketten duplázásra készülnek! A magyar sport legeredményesebb ága a vívás, amelyben az utóbbi olimpi­ákon egy aranyra voltunk „hitelesítve”. Most viszont a női párbajtőr is műsorba került, s ebben a szakágban mi vagyunk a világ legjobbjai. Reménykedünk per­sze a kardozókban is, mint ahogy a tő- röző Mohamed Aida vagy a párbajtőröző Kovács Iván is esélyes az aranyéremre. Vízilabdában a négy közé jutás a mini­mális cél, a maximum pedig újabb arany­érem. Egy biztos, a csapat jó, és tavaly, ti­zenhat éves szünet után éppen Atlantában sikerült újra világversenyt nyernie a ma­gyar pólósoknak, a Világ Kupát. Összegezzük tehát az esélyeket! Ve­gyünk négy kajak-kenust, egy-egy birkó­zót, öttusázót és sportlövőt, újabb négy úszót, két vívót és a vízilabdát. Ez annyi, mint tizennégy. Ehhez jön, ugye, az egy vá­ratlan arany, és levonjuk az elbukó esélye­sek számát, emlékszünk még: hatot-hetet. A szükséges algebrai műveleteket elvé­gezve kijön a végeredmény: Atlantában a magyar sport nyolc-kilenc aranyra pályáz­hat. Magyarország a nyári játékokon Helyszín Létszám arany ezüst bronz I. Athén 1896 8 2 1 2 II. Párizs 1900 17 1 2 2 III. St. Louis 1904 4 2 1 1 IV. London 1908 63 3 4 1 V. Stockholm 1912 117 3 2 3 VI. Berlin 1916 Az első világháború miatt elmaradt VII. Antwerpen 1920 Nem vehettünk részt VIII. Párizs 1924 86 2 4 4 IX. Amszterdam 1928 109 5 5 0 X. Los Angeles 1932 54 6 ■5 5 XI. Berlin 1936 216 10 1 5 XII. Tokió 1940 A második világháború miatt elmaradt XIII. London 1944 A második világháború miatt elmaradt XIV. London 1948 128 10 5 13 XV. Helsinki 1952 189 16 10 16 XVI. Melbourne 1956 108 9 10 7 XVII. Róma 1960 180 6 8 7 XVIII. Tokió 1964 182 10 7 5 XIX. Mexikóváros 1968 167 10 10 12 XX. München 1972 232 6 13 16 XXI. Montreal 1976 177 4 5 13 XXII. Moszkva 1980 261 7 10 15 XIII. Los Angeles 1984 Nem vettünk részt XIV. Szöul 1988 188 11 6 6 XV. Barcelona 1992 217 11 12 7 Az olimpia városa Az amerikai dél leggyorsabban növekvő városa hatalmas si­kerként könyvelte el, hogy si­került megszereznie a kereken százéves olimpia megrendezési jogát. Akkor sokan úgy gondol­ták, hogy az évfordulóra tekin­tettel méltóbb helyszín lett volna Athén, az „ókori örökös”. Ma már senkiben nem merül fel ez a gondolat, hiszen At­lanta igazán kitett magáért, ala­posan felkészült a világ legna­gyobb sporteseményére. Mint a város jelképe, az egyiptomi mi­tológia főnixmadara, Atlanta is poraiból született újjá, miután 1864-ben Sherman tábornok gyakorlatilag porrá égette a vá­rost. Telepesek alapították, és az igazi őslakosok, a cherokee és creek indiánok lakták a vi­déket. A bevándorlók nagy ré­sze egykor brit alattvaló volt, s noha elhagyták Britanniát, loja­litásukat bizonyítandó II. Györgyről, Anglia királyáról nevezték el Georgia államot. Atlanta várossá fejlődése a múlt század harmincas éveiben indult, amikor a Western vasu­tak végállomása lett. Úgy is hívták (1843-ban), hogy Ter­minus. A város végső nevét is egy másik vasúttársaságnak kö­szönheti, ugyanis az Atlanta- Pacific vasúttársaság új vonalai folytán vált nagyvárossá. Á polgárháborút követően Atlanta hamarosan elérte régi fényét, olyannyira, hogy 1868- ban már Georgia állam büszke fővárosa lett. Itt született az amerikai fekete polgárjogi mozgalom vezetője, Martin Luther King, és az egész moz­galom központja Atlanta volt. Mai felhőkarcolós városköz­pontja a század húszas éveiben lezajlott hatalmas gazdasági fellendülésnek köszönhető, amely azóta is tart. A közelmúltban számos ökölvívó-mérkőzés végző­dött tragikus balesettel, mi­után a nagy erejű ütések kö­vetkeztében többen életüket vesztették. A halálesetek in­kább a profik világában for­dultak elő. Az atlantai tor­nán amatőr versenyzők in­dulnak, és a szervezők min­dent megtesznek azért, hogy az ötkarikás bokszesemény balesetmentesen záruljon. - Nagyon fontos lépeseket tet­tünk, hogy az olimpiai torna tökéletesen biztonságos le­gyen. Mindez azért is szük­séges, hogy az ökölvívás a jövőben is olimpiai sportág maradhasson - jelentette ki Karl-Heinz Wehr, a Nem­zetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) német főtitkára. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság megadta az enge­délyt az Atlantában beren­dezett doppinglaboratórium működtetéséhez. A NOB döntését a sikeres június 25-i és 26-i próbák eredmé­nyezték. A labor üzembe he­lyezése először» akadozott, különösen a vizeletminták elemzéséhez szükséges mo­dern gépek beszerelése oko­zott jelentős gondokat. Az orvosok az atlantai olim­pián a tízezer sportolóból minden ötödiket ellenőrizni kívánják. A B-teszteket a Los Angeles-i, illetve a kölni laboratóriumokban fogják elvégezni. Barcelonában jól szerepel­tek a harmadik világ sporto­lói, és ha minden jól megy, Atlantában újabb sport­ágakban születhetnek afri­kai sikerek. A Dél-afrikai Köztársaság fiatal remény­sége, Penny Heyns a 100 méteres női mellúszás talán legnagyobb esélyese. Az alig huszonegy éves ver­senyző hazája márciusi baj­nokságán világcsúccsal (1:07.46 p) nyerte a számot. A Dél-afrikai Köztársaság utoljára 1952-ben, Helsin­kiben nyert olimpiai arany­érmet. Heyns tehát egy hosszú szünetnek vethet vé­get. - Csalódott leszek, ha nem úszom 1:06 perc körül Atlantában - jelentette ki az Egyesült Államokban ta­nuló Heyns. Rózsa csúcsjavításra készül Rózsa Norberttól kimondva- kimondatlanul aranyérmet vá­runk Atlantában. A Széchy-is- kola jeles képviselője volt már világbajnok, világcsúcstartó, az 1992-es barcelonai olimpián ezüstérmes» ám a legfényesebb medál még hiányzik kollekció­jából. A mostani olimpia kí­nálja a lehetőséget a hiányérzet megszüntetésére, az ötkarikás játékokon ugyanis Rózsa Nor­bertét mind a 100, mind a 200 m-es mellúszásban a favoritok között jegyzik.- Akadt-e kritikus része a felkészülésnek, voltak-e hátrál­tató események?- Szerencsére semmi külö­nös zavaró dolog nem befolyá­solta az olimpia előtti munkát, a betegségek is alapvetően elke­rültek, talán egy hetet kellett kihagynom influenza miatt.- Járt-e már Atlantában?- Igen, voltam, két alkalom­mal is, mindkétszer edzőtábo­rozás keretében töltöttem el ott több hetet. Az úszás mellett vá­rosnézésre is adódott lehetősé­gem. A tavalyi vizitkor például meg tudtam nézni Atlanta egyik nevezetességét, a Coca- Cola-múzeumot, ami különö­sen tetszett.- Barcelona óta változtatott- e a felkészülésen?- Nem, gyakorlatilag minden változatlan, már csak azért is, mert ezúttal is mindkét távra, 100 és 200 m-re készülök.- Legfőbb riválisai?- Hát, akad néhány... Min­denekelőtt ott vannak az oro­szok, akik mindig jók. Például 200-on Kornyejev ígérkezik nagy ellenfélnek, 100-on pedig a bécsi Európa-bajnok belga Deburghgraeve neve kívánko­zik az élre. És akkor még nem is beszéltem Güttler Karcsiról! Igazság szerint nagyon sűrű a mezőny. Hadd mondjak erre egy jellemző példát. Jóllehet nem olimpiai szám, de azért sokat elárul az a tény, hogy a világon 50 m mellen tizenhatan képesek jelenleg 29 mp-en be­lüli teljesítményre.- Kit tart biztos esélyesnek a magyar olimpiai csapatból?- Nem tudok, meg nem is akarok kiemelni senkit, összes honfitársamnak szurkolok, an­nak is, akinek nincs esélye.- Hány érmet - közte aranyat - vár a magyaroktól?- Húha, ez nehéz kérdés... Mennyit is nyertünk Barcelo­nában? Szerintem felülmúljuk az ottani gyűjteményt, Atlantá­ban 13 aranyérmet szerzünk.- Ha tehetné, kit vinne ma­gával Atlantába?- Senkit! Nem szeretem ugyanis, ha bárki is a hozzám közel állók közül ott van a ver­senyemen. Ebből a szempont­ból megszoktam az egyedüllé­tet. Úgyhogy a legszívesebben csak a csúcsformát vinném ma­gammal, mert szeretném az egyéni legjobbjaimat meg­úszni, sőt, megjavítani. A Coca-Cola városa várja az olimpikonokat és a szurkolókat. feb/reuter

Next

/
Thumbnails
Contents