Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-06 / 157. szám

1996. július 6., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Kenyérhisztéria A napokban fellángoltak a kenyéráremeléssel kapcsolatos viták. A mindennapi betevő drá­gulásának problémája az égig nőtt, a parla­ment, sőt a kormány is foglalkozott vele. Az agrártárca vezetőjének pedig állást kellett fog­lalnia abban a kérdésben, hogy a kenyér ára miként, miért, hogyan és mennyivel emel­kedhet. Mintha ebben éppen neki lenne a legnagyobb szerepe vagy egy rendelettel lehetne az áremelkedésnek gátat szabni. Mindamel­lett nem tartom feltétlenül előremutató kijelentésnek egy országos szakmai ipartestületi vezető szájából azt, hogy milyen mértékben indokolt emelni a kenyér árát, mert ellenkező esetben tönkremegy a pékség. A kijelentés kicsit dramatizált és árkartell ízű. Miközben - mint egy futballmeccsen - minden érintett bekiabál valamit, a legfelsőbb „illetékes” agrártárca is tesz javaslatot. Tehet is, hiszen az új búza ára már most duplája a tavalyinak, ami többek között köszönhető az új kvótarendszernek is, melyet ők találtak ki. A búza árának emelkedése feltételezi a liszt árának növekedését, mely majd megjelenik a kenyérben. Hogy akár 100-120 forint is lehet egy kilogramm kenyér! Tesse­nek belegondolni: most nem ennyit fizetünk érte? Hiszen 70-90 fo­rint között mozog a kenyér ára a kiskereskedelmi forgalomban - csakhogy ez nem a kilós kenyéré, hanem a 70-80 dekásé! A kilós már túl van a bűvösnek kikiáltott százon. A pesszimistábbak erre azt válaszolják, hogy akkor majd 130-150 forintot kér a kereskedő a kenyér kilogrammjáért. Ezután „robbant” az agrártárca: töröljék el a 12 százalékos adó­kulcsot, hiszen a kenyér java részét úgyis „áfa-mentesen” értékesí­tik. Ezen pedig egyébként is érdemes elgondolkodni! Az állami vezetés, úgy látszik, kapkod. Sok tekintetben. Mert elő­ször a mezőgazdasági termelőknél maradó nyereséget próbálja nö­velni, ami a búza árának emelkedését jelenti, majd mindez begyűrű­zik a kenyérbe. Most pedig ott kell gyorsan lépni, mert a misztifikált alapvető élelmiszerhez minden állampolgárnak hozzá kell jutni. S lehetőleg minél olcsóbban. Ezt egyértelműen megfogalmazta a kormány csütörtöki ülésén hozott határozat is, mely újból központi intézkedést kíván tenni a kenyér árát illetően. Fájdalmasnak tartom és egyben a régebbi időket idézőnek azt a megfogalmazást, mely szerint az ágazatot fokozott adóellenőrzés­nek kell alávetni. Ez nem hasonlít a piaci viszonyokat felügyelő kormányra. Természetesen a kenyérláncban sem egyetlen szereplő, a sütőipar végez árfelhajtó szerepet. Ha végignézzük, hogy abban a végső láncszem például a kereskedelem, melyben a haszonkulcs átlagosan 20-30 százalék körül mozog, sőt, esetenként eléri az 50 százalékot is, akkor már más a helyzet. Erről egyébként a pékek - ha valaki megkérdezné őket - be is számolnának, hogy mondjuk hogyan lesz az 56 forintos átadási árból 80 forintos fogyasztói ár. S még a szállí­tási költséget is a termelő állja. De az előbbiektől függetlenül is komoly veszélyt látok abban, ha állami beavatkozással, adminisztratív eszközökkel kívánunk bele­nyúlni a piaci folyamatba. Egyszóval a gazdaság nem megszabott keretek között mozog, mint ahogy a tűz ég a kályhában, hanem va­laki mindig belepiszkál. Mert nem érti meg. hogy a piac meg fogja találni a kivezető utat. A kenyér-kereskedelmi láncban részt vevők­nek célja az értékesítés, minél gazdaságosabb méretekben. S ehhez képest alakítják áraikat. Sokkal nagyobb tapasztalattal és rugalmas­sággal rendelkeznek bármilyen állami beavatkozáshoz képest. Csak ezt kellene végre felfogni a szabályzók alkotóinak, és nem újra a kézi vezérlés felé hajlani. Téeszirodából szolgáltatóház ülésükön döntöttek hivatalo­Régebb óta dédelgetett elkép­zelését valósítja meg a rákó- cziújfalui önkormányzat azzal a szolgáltatóházzal, amely la­kossági igényeket elégít ki. Mint arról korábban már hírt adtunk, az önkormányzat, illetve a mezőhéki Táncsics Mezőgazdasági Szövetkezet megállapodást kötött, mely szerint a szövetkezet az ön- kormányzatnak adta a köz­ségben lévő téeszirodát. Az épület frekventált helyen, a művelődési ház mellett van. Az újfalusi képviselők a napokban megtartott testületi san is az épület hasznosításá­ról, vagyis arról, hogy a jö­vőben szolgáltatóházként működjön. Jelenleg még át­alakítás alatt van az épület. Amint befejeződnek a belső munkálatok, máris köl­tözködhetnek az üzletek, bu­tikok, sőt a község postája is. Az önkormányzat és a posta már aláírták az előszerző­dést. A posta mellett gyer­mekruházati üzlet is műkö­dik majd az épületben, a többi helyiség viszont még kiadó. Jm XK ■ni 6 J| X WkmmdJL: Wk' A­Abony Város Önkormányzata pályázatot hirdet aljegyzői munkakör betöltésére, a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására - kapcsolt munkakörben. Pályázati feltételek:- igazgatás-szervezői, vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés- legalább kétéves államigazgatási gyakorlat- magyar állampolgárság- büntetlen előélet A pályázat tartalmazza a pályázó:- önéletrajzát- iskolai végzettségét, szakképzettségét tanúsító okiratainak másolatát- eddigi szakmai tevékenységét- erkölcsi bizonyítványát. Illetmény: a Köztisztviselői törvénynek megfelelően A pályázat benyújtásának határideje: 1996. július 30. A pályázat elbírálásának határideje: benyújtási határidő lejártát követő 30 nap. Az önkormányzat a munkakör betöltéséhez lakást nem tud biztosítani. Pályázatokat Abony Város Önkormányzat jegyzőjéhez kell benyújtani (2740 Abony, Kossuth tér 1.). Lesz, akit a munkahelyéről egyenesen a temetőbe visznek Hatvankét év az új nyugdíjkorhatár: férfiaknak, nőknek egy­aránt. Nincs kivétel, bár korábban öt év eltérés adódott a két nem között. Igaz, fokozatosan vezetik be az egészet, maradtak bizonyos könnyítések, ha úgy tetszik, kiskapuk a végrehajtás, az alkalmazás során. Hogy azután a mindennapok során mi valósul meg belőlük, vagy egyáltalán érdemes lesz-e hamarabb nyug­díjba vonulni, ez még a jövő kérdése. Most mi arra voltunk kí­váncsiak, az új törvényt miképpen fogadják az emberek. Mazug Imréné Bagimajorban, egy kis ABC-ben boltos.- Az édesanyám negyvenhe­tet élt, így soha nem lett nyug­díjas. En most harminckettő vagyok, tizenhat év munkavi­szonnyal. Három gyereket ne­velünk, kicsik még. Szeretnénk útjukra bocsátani őket a pá­rommal, de azt nem tudom, hogy ekkora hajtás után nekem mennyi jut. A párom egész nap dolgozik, és hogy meg bírjunk élni, mi is foglalkozunk jószá­gokkal, Szóval vár a második meg a harmadik műszak. Sok­szor elgondolkoztam azon, tud- ják-e, akik igent mondtak, mire szavaztak? Vagy, fogalmuk sincs arról, hogyan él a nép? A gyermekeket nevelő családok? Azt tapasztalom, hogy sorozat­ban olyan törvények, rendele­tek születnek, amelyek még vé­letlenül sem a milliárdosokat, milliomosokat sújtják, hanem az átlagembert. Szakályné Borhy Teréz Kengyelen egy tágas boltban várja a vásárlókat.- Szerintem elszégyellhetnék magukat, akik igent szavaztak. Mondván, összeomlik a nyug­díjrendszer. Ha ez így igaz, ar­ról is fent tehetnek, nem mi, lent. Mert mi rendesen fizettük a járulékot. Aki meg nő létére ötvenöt évet végigdolgozik, se keze, se lába, szóval az egész­sége tönkremegy. Nem be­szélve erről a jelenlegi ideges világról, amikor sok millió em­ber a megélhetéséért, a fennma­radásáért küzd. Mi a férjemmel összesen kilenc gyereket nevel­tünk fel, és bizony nem egynek nincs állása. Pedig dolgozni szeretne. Mikor tanulnak meg ezek a fiatalok dolgozni, mi­közben a lerobbant nemzedék húzza tovább az igát? Utunk következő állomása Tiszatenyő. Bencze György MÁV-állomásfőnök tízéves munkaviszonnyal rendelkezik.- Én még messze vagyok at­tól a kortól, de a hatvankét évet soknak, nagyon soknak tartom. Volt egy kollégám, végigdol­gozta az életét, és nemrégen temettük. Ő már soha nem lesz nyugdíjas. Nálunk a rendszerte­len élet, a rengeteg éjszakázás, a se ünnep, se vasárnap a nehéz. És otthon ugye újabb munka vár mindahányunkat: mert a fi­zetés egy dolog, meg a megél­hetés is. Hanyecz László műszerész szintén a MÁV-nál dolgozik, és ő új tapasztalatokat fűz az el­hangzottakhoz,- Sajnos nem az igazi nyug­díjas a nagyon sok, aki végig­gürcölte az életet, hanem akad egy csomó korkedvezményes, aki soha még egy jót nem dol­gozott. Legfeljebb felvette, majd egy-két nap múlva letette a munkát. Ha megkapja a pénzt, irány a kocsma. Ha el­fogy a forint, segélyért is szíve­sen kiabál, otthon meg hat gye­rek lesi a kenyeret. Mivel va­lamiből élni kell, olykor ez, máskor az ragad a kezéhez. Mások kihajtják a szívüket, és a munkájukból egyenesen a ko­porsóba esnek. Ézt nem látják nagyjaink? Antal János Törökszentmik- lóson arról nevezetes, hogy aligha irigyelik, amit csinál. A Mezőgép öntödéjében formázó. Nehéz fizikai munka ez, olykor jókora a zaj, no meg a meleg sem hiányzik. És ez így megy harminckét éve.- Eddig két műtéten is átes­tem: akadt egy térdkopásom, majd a gyomromat bicskázták. Mert itt olykor gázok is kelet­keznek. Én még csak eljutok valahogy a nyugdíjig, de mi lesz a fiatalokkal? Azt üzenem a korhatár emelése mellett vok­solóknak, hogy próbaképpen jöjjenek ide azt csinálni, amit mi. Csak egy hónapra... Arról nem beszélve, hogy ismerek sok olyan, már húsz-huszonöt éve nyugdíjast, akik egészsége­sebbek, mint én. Pár településsel távolabb Kocsisné Monoki Julianna Kisújszálláson a polgármesteri hivatalban tevékenykedik.- Abban bízom, hogy mire én, a korosztályunk odajut, egy másik kormány más rendeletet alkot. Azért, mert ily módon akarják a választókat meg­nyerni, mert sok a stressz, a haj­tás, az idegeskedés. Bizony az, különösen ha pe­dagógus az ember. Szépes And­rásáé Kunhegyesen már tapasz­talta, hiszen huszonnégy tanév maradt mögötte.- Meglepődve vettem tudo­másul, hogy máról holnapra ti­zenhárom helyett húsz évet dolgozom még. Miközben a sa­ját gyermekeimre nem jut idő. Arról nem beszélve, hogy a csa­ládok folyamatosan romló élet- körülményei, az, hogy hónapról hónapra drágább az élet, mind lecsapódik az iskolában, az osz­tályokban. Feszültebbek, zakla- tottabbak a gyerekek, mint mondjuk tíz vagy tizenöt éve. Vajon mit mond a döntésről a szakember, aki történetesen kórházigazgató főorvos. Dr. Zsembeli Józsefről van szó, aki Karcagon, az egyik belgyógyá­szati osztályt egy híján harminc éve vezeti.- Furcsa, mert a férfiak me­gyei átlagos életkora nem éri el a 64-et, míg a nőké nyolccal több. Ez azt jelenti, hogy az erősebbik nem átlagosan bő egy évig élvezheti a nyugdíjat, miután évtizedekig fizetett rá. Igaz, a nők tovább élnek, de a gyermeknevelés, a több műszak miatt 45 évük körül, után sokan jutnak valamelyik belgyógyá­szati osztályunkra. Idegesség, csontritkulás, ingadozó vér­nyomás, szapora szívverés, visszérproblémák, emésztő­szervi zavarok miatt. Érdekes az a statisztikánk is, hogy az összes nőbetegünk 7 százaléka az 55-62 év közöttiekből kerül ki. Kórházunkban ez évente ezerkétszáz beteg. Eddig ők nyugdíjasként jöttek. Az is mond valamit, hogy a 30-55 évesek között nincs annyi nőbe­tegünk, mint az 55-62 évesek esetében. Szóval ez a hét év so­kat számít, sőt ebben a korban a gyengébbik nem tagjai sokszor nem munkaképesek, ezt első­sorban nehéz, fizikai munkára értem. Természetesen kivételek mindig lehetnek, hiszen én az elmondottakat az átlagra vo­natkoztattam. Ennyi a kérdezett, s mit te­hetne ehhez a tollforgató? Azt mindenképpen, hogy ez a kita- láció, szavazás, döntés - ne­vezzem akárminek - roppant népszerűtlen. Az értelmi szer­zőkön, az igennel voksolókon kívül jószerével mindenki el­utasítja. Azért értem a szándékot. Azt, hogy ha tovább dolgozik az ember, több a keresete, így törvényszerűen a levonása is. Jobban jár az állam, a kormány. A család, a gyerekek, az uno­kák az igazi vesztesek, mert so­kunkat a munkahelyről egyene­sen a temetőbe visznek. Már most is, hát még ha ez az idő meghosszabbodik! így törvényszerű a következtetés: ami jó az államnak, nem jó az átlagembernek. Nem beszélve arról, hogy a kiszipolyozott korosztály tovább húzza az igát, a fiatalok meg a lábukat lóbálják. Mert nincs munka, nincs hol elhelyezkedniük. Maradt még egy kérdés, amelyet ugyan senki sem vet fel, de kimondatlanul is lóg a levegőben. Azért lett 62 év a korhatár, mert akkor biztosan kevesebb lesz a nyugdíjas. Mert 55-62 év között nagyon sok nő, és 60-62 évesen nem kevés férfi meghal. így lehet spórolni, elvégre a temetőbe egy postás sem viszi a pénzt. Nem szép ezt leírni, de ami tény, az tény... A kérdésem csak annyi, hogy ezt a nyugdíjreformot csak ily módon lehetett megvalósítani? Egyáltalán, megold ez valamit? Az idő majd eldönti, hogy igen, vagy nem. D. Szabó Miklós Ma még jog - holnap kiváltság? Készül az új közművelődési törvény Az előző (az első és eddig egyetlen) közművelődési törvényt 1976-ban fogadta el az Országgyűlés. Most új törvény ké­szül, s ennek előkészítő bizottságában, harmadmagával a vidéki közművelődési szakemberek közül, részt vesz dr. Horváth Attila, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Szolgálat vezetője. A törvény-előkészítő munka folyamatáról, céljáról, alapelveiről kérdeztük.- Azt hiszem, a viszonyok vál­tozása általánosságban indo­kolja, hogy új törvény szüles­sék a közműveló'désró'l. De bi­zonyára voltak konkrét okok is.- A régi, 1976-os törvény jogelőzmény nélkül készült el. Kis túlzással azt mondhat­nám, a léte volt az egyetlen értéke. Változott közben a közművelődés fogalma, terü­lete is. A régi törvényben pél­dául a televízió is a közműve­lődés körébe tartozott, az írott sajtó szintén. A dolgok anya­gilag is összemosódtak. Az egész úgynevezett kerettör­vény volt, senkinek sem írt elő kötelezettségeket, tehát nem lehetett betartani, igaz, megsérteni sem.- Meghatározza-e az új törvény tervezete a közműve­lődés fogalmát? E nélkül ugyanis nehéz bármit is elő­írni, megállapítani.- Meghatározza, és szeret­ném is idézni, hogy a dolog egyértelműbb legyen. „A közművelődés a kultúra azon területe, mely döntő részben társadalmi színtereken és a társadalmat alkotó egyének, a család és a közösségek által öntevékenyen valósul meg. E tulajdonsága révén a leggyor­sabban reagál a változó kö­rülményekre, s egyben a kö­rülmények által közvetleneb­bül meghatározott, mint más kulturális terület.” Ez a meg­határozás bizonyos területe­ket kivesz a közművelődés köréből, másokat beemel oda.- A határok azonban így sem húzhatók meg mereven, vannak átfedések, összemo­sódó területek.- Természetesen vannak, ezek a dolgok jellegéből adódnak. Egy intézményen belül is vannak átfedések. Például egy kiállításon egy múzeum a tudományos ered­ményeit is bemutatja, ugyan­akkor közművelődési felada­tot is ellát.- Említette, hogy a régebbi törvény nem írt elő kötelezett­ségeket. Az újnál lesz változás ezen a téren ?- A jelenleg hatályos al­kotmányban szerepel, hogy állampolgári jog a művelődés. Ez pedig kötelezettséget ró az államra és a helyi önkor­mányzatokra. Eddig a testüle­tek saját értékrendjére volt bízva a közművelődés támo­gatása. Az úgynevezett fej­kvótát akkor is megkapta az önkormányzat, ha bezárta a művelődési házat.- Megyénk ilyen szempont­ból hogyan minősíthető?- Szerencsére nálunk az önkormányzatok szinte erőn felül is támogatják a közmű­velődést. Ami ebből számsze­rűen kifejezhető, annak alap­ján az országban a 4. helyen állunk. Tehát ha a törvény előírja a helyi és a megyei önkormányzatoknak a köz- művelődési terek működteté­sét, illetve funkció ellátását, ez itt nem okoz különösebb gondot.- A közművelődési tér első­sorban művelődési házat je­lent?- A közművelődés klasszi­kus intézménye valóban a művelődési ház. Bebizonyo­sodott, hogy ez mással teljes értékűen nem helyettesíthető, de más intézmények is foly­tatnak ilyen jellegű tevékeny­séget - mint a múzeumok, könyvtárak vagy például az egyházak. Az önkormányzat joga megválasztani a tevé­kenység formáját, az lehet in­tézményi, egyesületi, alapít­ványi, de létrehozhatnak e célból gazdasági társaságot, közhasznú társaságot is. A lé­nyeg, hogy a települések ne maradjanak közművelődési lehetőségek nélkül. Az új tör­vény azonban a település bi­zonyos nagyságrendje fölött az intézményi formát tartja a kívánatosnak. Ez biztosítja legjobban a folyamatosságot, ebben lehet legbiztonságo­sabban foglalkozni pénzt nem hozó tevékenységekkel, mint például szakkörökkel, amatőr csoportokkal, öregek klubjá­val és hasonlókkal. Ebben a formában lehet legjobban biz­tosítani, hogy a művelődésre szánt állami támogatás eljus­son a kisebb településekre is. A színházlátogatók alkalman­ként akár ezerforintos állami támogatást kapnak jegyükre, a támogatás megilleti a fal­vak, kisvárosok lakóit is.- Mi a törvény-előkészítés várható menetrendje?- Június 7-én elkészült egy változat, ezt megvitattuk, vál­toztatásokat javasoltunk. Ok­tóberre a törvénytervezet a parlament elé kerülhet, bár némi csúszás elképzelhető.- Ez a tervezet a mai al­kotmány alapján készül. Mi lesz, ha az új alkotmány más alapelveket fogalmaz meg? Minden kezdődik elölről?- Ha az új alkotmány válto­zatlanul deklarálja a művelő­déshez való állampolgári jo­got, akkor a készülő törvény összhangban lesz vele.- Es ha nem ?- Akkor mindent újra kell gondolni; de nagyon bízunk benne, hogy ez nem követke­zik be, és az állam részvétele a művelődésben nem korláto­zódik egyetlen protokollese- ményre, a magyar kultúra napja január 23-i megünnep­lésére. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents