Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-04 / 155. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. július 4., csütörtök Merénylet a kispénzűek ellen I Június közepén Szolnok szívében végleg bezárt a Centrum étterem. Éveken keresztül jártak ide a környék köztisztviselői, diákok, idős emberek, piaci árusok és a megyeszékhelyre beutazó vi­dékiek. Vasárnap kivételével a hét minden nap­ján estig betérhetett a vendég, ahol a frissensül- tek és fó'tt ételek nagy kínálatából választhatott. A napi dolguk után futkosok a legrövidebb idő' alatt megebédelhettek, -vacsorázhattak. Az idó's, beteg embereknek itt nem kellett lépcsőket mászniuk, az ételt kényelmes körülmények kö­zött, helyben is fogyaszthatták vagy ételhordók­ban elvihették, a vasárnapi ebédről is gondos­kodhattak, és ami nem mindennapi szolgálta­tás, a cukorbetegek diétás ételkínálatból vá­laszthattak. A minó'ségre és a mennyiségre soha senkinek nem lehetett panasza. Szolnokon ez a hely volt az, ahol elfogadha­tóak voltak az árak. A személyzet és a szaká­csok az izzó katlanok mellett is türelmesen, kul­turáltan látták el munkájukat még az utolsó na­pon is. Elismerés és köszönet az üzlet vezetésé­nek, személyzetének. A megye és a város önkormányzata a bezárás bejelentésekor nagy valószínűséggel nem mérte fel az étterem fontosságát. Az emberek egy je­lentős csoportja, a város betegeskedő idősei, a diákok e helyen találták meg a legegyszerűbb és legolcsóbb étkezési lehetőséget. Az utolsó per­cig nem hittük, hogy ez megtörténhet, hogy az amúgy is leromlott idegi, egészségi állapotban éldegélő idősek anyagi gondjait, bajait tovább szaporítva megfosztják őket ettől a lehetőségtől is. A megyei és városi önkormányzatnak köte­lessége lett volna tenni valamit az étkezde megmentéséért, akár úgy is, hogy segítséget nyújt a felújításhoz. Ez a véleménye a sok száz érintettnek. Igényli a város lakossága ezt a szolgáltatást itt, ezen a helyen, a város központjában. Nem ártott volna megtudni a döntés előtt az idejárok véleményét, a kormányzó és ellenzéki pártok álláspontját! Ma már a meggyötört em­bereket leginkább csak élethelyzetük kérdései érdeklik. A lakosság szimpátiájához is ezen ke­resztül visz az út. Tessék csak elolvasni a június 15-ei lapban a Hová lettek az emberek? c. jegyzetet D. Szabó Miklós tollából: nincsen igaza? Olej Zoltán, Szolnok Nyolc akadály a győzelemig zott be. Az énekkar rendsze­resen fellépett az ünnepsé­gek alkalmával. Igen népsze­rűnek bizonyult a sportnap: nyolc akadályt kellett le­győzniük a résztvevőknek; volt kapura rúgás, kerékpá­ros ügyességi verseny, me­móriapróba, kosárra dobás és - az áfész jóvoltából - üdítőital-felismerés. (Kö­szönjük az ötvenéves áfész- nek az üdítőket, a gyermek­napi ajándékokat.) A hon­foglalás emlékére 1100 mé­tert futottunk. A nap csúcsa a tanár-diák kosármeccs volt, amit a diákok 50:25-re nyer­tek meg. A sportnap délután­ján izgalmas és vidám szel­lemi vetélkedőn vettünk részt tanárainkkal és szülé­inkkel együtt. A nagykörűi iskola diákönkormányzata Változatos programokat kí­nált a Nagykörűi Általános Iskola diákönkormányzata a diáktársaknak az idei tanév­ben. Indítottuk a játszóhá­zakban a zsákbamacska játé­kot, házi Ki mit tud?-ot ren­deztünk, amelynek sikerét az is mutatja, hogy 46 műsor­számban 130 diák mutatko­Az iskola énekkara Negyven 1 házaspár a Bazilikában A forgószél „fantázianeve”: APEH A jégverés sem okozott ekkora kárt Értesülhettünk a médiákból ar­ról, hogy az APEH újfajta adó­számot, úgynevezett adókár­tyát vezet be. amelyet egy­szerű postai küldeményként juttat el a címzettekhez - taka­rékossági okokból! Ettől füg­getlenül még így is 1,2 milli­árd forintba kerül az akció. Úgy látszik, az APEH ver­senyre hívta ki a természetet: ha a természet megmutatta, hogy néhány perc alatt sok-sok négyzetkilométeren tud ta­rolni, hát ő megmutatja, hogy a jelenlegi adószámmal nem le­het már korszerűen dolgozni; új számra van szükség. Az APEH így gazdálkodik. Igaz, hogy szántani, vetni, kapálni, kaszálni, növényé- vődő munkát végezni nem tud, de fejni, gyapjút nyírni, hetedik bőrt is lehúzni jól megtanult. Könnyű neki. Csak egyet kellett füttyente- nie, és máris az egész kabinet mellé állott. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Adományként felajánlom a kormánynak „A 0,5 százalékos nyugdíjemelést megalázónak, a nyugdíjasok teljes mértékű semmibevételének tartom. Ha szegény is vagyok, a magam részéről ezt az alamizsnát nem fogadom el, adományként felajánlom a kormánynak. Az az érzésem, hogy véleményemmel sokak, illetve sok százezren egyetértenek. Az igazság az, hogy két évvel ezelőtt még gondolni sem mertem volna, hogy több évtizedes, megfeszített mun­kám után ennyire fölöslegessé válók ebben a társadalomban.” Tóth Miklósné Szolnok, Várkonyi tér Hivatástudatból jeles Baleset ért. Nem súlyos, de sérülésem miatt többnapos kórházi ápolásra szorultam. A MÁV-kórház baleseti sebészetére kerültem. Agyamat megadással foglaltam el: lesz, ami lesz - gondoltam -. mostanában a magyarországi kórházakról nem sok jót hallani, de hátha túlélem! Humánus, emberséges környezetben napról napra javult állapo­tom. Az étel minősége kifogástalan, mennyisége elfogadható. A kórteremben, ahol feküdtem, voltak nálam sokkal betegebbek is. Rendkívüli tapintattal, kedvességgel bántak szobatársaimmal. Nem vagyok MÁV-dolgozó, rokonom, jó ismerősöm sincs ott, így hát megengedhetem magamnak, hogy objektív legyek. Köszö­nöm az osztály főorvosának, orvosainak és nővéreinek azt a né­hány napot. Cs. F., Szolnok Sok a harminc forint Megtartottuk a falugyűlést Elégedettséggel tölti el a falu lakosságát, hogy Ör­ményesen teljes erővel fo­lyik a gáz gerincvezetéké­nek és a leágazásoknak a kiépítése. Nagy ütemben dolgoznak a gépek, már csaknem minden utcában készen állnak az árkok a vezeték fogadására. Kö­szönjük a polgármesteri hi­vatalnak a munka hatékony ütemezését. Bízunk abban, hogy nem kell sokáig nél­külöznünk a lakásokban a gáz nyújtotta komfortos kényelmet. Mivel néhány kérdés nyitva állt a falu la­kossága előtt, június 28-án gyűlésre jöttünk össze. Tö­rök Csaba alpolgármester úr tájékoztatta a jelenlévő-1 két a munkák állásáról, a további lehetőségekről, és közölte azt is, hogy min­dent megtesz annak érde­kében, hogy a gázprogram megvalósuljon Arra kérte a lakosságot, hogy óvato­san költekezzen, s augusz­tus 25-én újabb falugyűlé­sen adnak választ arra, hogy -Tűkorra várható a la­kásokban a gázláng. Tu­datta azt is, hogy a további bekötés a rendszer átadása után igen magas áron lesz csak lehetséges, ezért aki úgy gondolja, hogy beköt- tetné a gázt, még időben döntsön és szóljon, mert a belső hálózat befejezése után nehezebb lesz a rákö­tés. (Csak több megrende­lésre tudnak felvonulni a szakemberek.) A lakosság a továbbiakra nézve is bizalmat szavazott az alpolgármester úrnak, és sikert kívánt munkájához. Imre Sándor, Örményes Valamit valamiért Nem tudom, hogy az or­szágban hány mozgáskorlá­tozott van, csak azt tudom, hogy az évekkel ezelőtt megállapított és folyósított évi tizenkétezer forint se­gélyt egyszer sem emelték az inflációhoz igazodva (nem nehéz azt feltételezni, hogy ez már megközelítené az évi húszezer forintot); vegyük csak el tőlük ennek vagy há­romnegyed részét! Eléged­jenek meg évi ötezer forint­tal - úgyis mozgáskorláto­zottak. Üljenek csak otthon a fenekükön vagy feküdje­nek, heverésszenek - ha tudnak -, fogadják el az öt­ezret, és köszönjék meg ezt is! De előzőleg írjanak alá egy nyilatkozatot, ami sze­rint az eddig használatos tömegközlekedési eszközö­kön kapott kedvezményüket (buszon, vasúton, villamo­son) nem veszik igénybe, s az 50-90 százalékos ked­vezményű nyugdíjas-igazol­ványt sem használják fel. K. Gy., Berekfürdő Az Európai Idősek Baráti Ta­lálkozójának negyedik napján, 18-án negyven idős há zaspár jelent a Szent István-ba­zilika előtt: valamennyien öt­ven éve kötöttek házasságot - valahol, Magyarországon. Az ünneplő párok családtagjaik kí­séretében vonultak fel a Bazi­lika lépcsőjén a ceremónia színhelyére, ahol katolikus, re­formátus, baptista, ortodox és más vallások képviselői fogad­ták őket. Pontban 12 órakor elindult a menet harangzúgás közepette - merthogy éppen délre hangoz­tak. A Bazilikába érkező „násznépet” két oldalról népvi­seletbe öltözött fiatalok és idő­sek sorfala várta. Az impozáns épület megtelt a családtagök­Van annak már tizenöt éve is, hogy a Néplapon keresztül, mint a méhészek elnöke, megköszön­tem, hogy hársfákat ültettek a város különböző pontjain, töb­bek között a Rákóczi és a Hu­nyadi útra. Azóta megnőttek, és igen hasznos szolgálatot tesz­nek. A város lakói is kedveli! ezeket a fákat, virágából gyógy- teát készítenek, a méze sem utolsó. Az akácfa is bőven mé­zel, szinte minden ország vevő rá, az állam 1995-ben 80 forint­tal támogatta a kereskedőket. 1995 nyarán a Nagy Imié kör­úton föltűnt, hogy az élő hársfák közé ültetett „nevenincs” fákat kai, nézelődőkkel, újságírók­kal, videósokkal és fotósokkal. Az orgona hangjaira helyet fog­laltak a párok és vendégeik, majd a felekezetek képviselői tartottak rövid, de igen szép kö­szöntőket, míg végül a negy­ven, aranylakodalmát ünneplő házaspárra áldásukat adták az oltár előtt álló egyházi szemé­lyiségek. Az ünnepség annyira szép és jól szervezett volt, hogy sokak szemében megcsillantak az örömkönnyek. A szervezőktől egy-egy szál virágot kaptak a párok, s ahogyan az ünnepség kezdetén vonultak, ugyanúgy - villogó fények kíséretében - hagyták el a szertartás színhe­lyét. A lépcsőkön turisták - külföldiek és magyarok -, fotó­tömlővel öntözik: folyt a víz mindenfelé, de „ügyeltek arra”, hogy a szomjas hárs ne kapjon a vízből. Az idén pedig mit ta­pasztalok ugyanott, a Nagy Imre körúton? Á kiszáradófélben lévő, „nevenincs” fákat - no meg az élőket is - bőven meg­trágyázták, ügyelve természete­sen arra, hogy a köztük lévő hársfára még véletlenül se kerül­jön. Olvastam a lapban a főkertész úr véleményét a város fásításá­ról. Sajnálom, hogy eltérő az ál­láspontunk. Az általam megne­vezett fák valutában fizetnek, ezért csak azt várnánk el, hogy sok és újságírók szólították meg az ünnepeiteket, s beszél­gettek velük. Az esemény az Andrássy u. 11 .-ben folytatódott lakodalmi ebéddel, hangulatos cigányze­nével. Vőfély köszöntötte az idesereglett több száz vendéget. Az újságírók itt is többeknek feltették a kérdést: mi a titka, hogyan lehet eljutni az 50. há­zassági évfordulóig? Abban mindannyiunk vála­sza megegyezett, hogy ki­egyensúlyozott testi és lelki életmóddal, türelemmel és egymás megértésével, de kultu­ráltság és egy kis szerencse is kell ahhoz, hogy 50 évet együtt megérhessünk. Gavaldik Mihály Jászladány ne legyenek az említett módon a vízpótlástól, a trágyázástól meg­fosztva és ezzel szeretett szülő­városomból „kitiltva”. Kérem, csak annyit juttassanak ezeknek a fáknak, mint a többinek! Bí­ráló véleményem ne vegye ked­vét az illetékeseknek, s kívá­nom, hogy továbbra is dolgoz­zanak városunk érdekében. Örömmel írom, hogy tavaly június végén a tiszavirág újra megjelent. Ebben az évben is várom. S talán ez a nem min­dennapi látvány egyszer bekerül a városunkat bemutató prospek­tusokba is. Id. Sándor János, Szolnok Az Új Néplap június 26-ai számában cikk jelent meg Jobb fajtákra kellene áttérni cím­mel. Több cibaki szőlősgazdá­nak van észrevétele a cikk azon bekezdéséhez, amelyben arról van szó, hogy a szőlőskertek őrzésére döntés született, ame­lyért négyzetméterenként 30 forint járulékot kell fizetniük a gazdáknak. Félreértés történhetett - írja Fekete Mihályné -, mert ha számolunk egy kicsit, könnyen rájövünk, hogy ez az összeg egy 300 négyszögöles teleknél több mint harmincezer forint Háromgyermekes édesanya va­gyok. Gyermekeim a cserke- szőlői iskolában fejezték be az általános iskolát. E sorokkal köszönöm minden kedves pe­dagógusnak a fáradságos ta­nító- és nevelőmunkát. lenne évente, ami igen magas összeg. Kérdezzük, hogy akkor mennyiért kellene értékesíteni egy kilogramm szőlőt, hogy ez az összeg - a növényvédő sze­rekkel és permetezőszerárakkal együtt - megtérüljön, esetleg még az éves munkadíjat is fi­gyelembe vévé, némi haszon is maradjon? * Levélírónknak és a cibaki sző­lősgazdáknak jogos az észrevé­tele: a szőlőskertek őrzésére született döntés értelmében négyzetméterenként 30 fillér járulékot kell fizetni. Külön köszönöm Tóth Ist­vánná igazgatónőnek, hogy a most ballagó 8. osztályosok éle­tét mint első tanító néni, később pedig mint igazgató, nagy sze­retettel végigkísérte. M. Istvánná, Cserkeszőlő Küldjön egy képet! A népes tanyavilág helyén ma pusztaság A felvétel 1954 májusában készült az Isten háta mögötti tanyavilágban, Pusztapón (ma Kétpó), a 2. sz. Általános Iskolában. A felső tagozatos tanulók körében áll nagyszerű ta­nító nénink, Oravecz Margit, aki az Eger környéki, akkor Maklártálya nevet viselő községből került az Alföldre és tanította itt a népes tanyavilág gyermekeit. Az 1953/54-es tanévben hár­man végeztük a nyolcadik osztályt: Veres Róza, Dávid Sándor és jómagam. A volt iskolatársak többségével sem találkoztam; eltűntek a tanyák, lebontották a szép iskolát, pusztává lett a táj. A tanító nénit kitartó kutatás eredményeként - 41 esztendő után - sikerült megtalálnom: Szi- halom községben él, nyugdíjas. Szeretettel és hálával emlékszem a tanyasi iskolás évekre s egy ízig-vérig pedagógusra. Szathmári József, Kun.szent már tun Valutát hoz a konyhára A hársfák védelmében Búcsú a cserkeszőlöi pedagógusoktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents