Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-25 / 173. szám
Záhonytól Hegyeshalomig A Tiszajenöhöz közeli Belsöjenőn lévő üzemben naponta tíz-tizenhatezer darab üveget töltenek meg gyógyvízzel Tiszajenő és Jászkarajenő között egy természetvédelmi területen hatalmas, hosszan elnyúló épületegyüttes fekszik. Pántlikaszerű út kanyarog a bejárathoz, évszázados fák figyelik a Mira Gyógyvízpalackozó mindennapjait. Van mit figyelniük, mert egy Gyöngyösi kft. üzemeltetésében mintegy húszán tevékenykednek itt. Jobban mondva a tulajdonképpeni palackozást hatan végzik. A kétdecis zöld üvegekbe Mira glaubersós víz kerül, méghozzá naponta sok ezer butel- lába. Ez a csodavíz innen a föld mélyéből érkezik, és ahogyan a fogyasztói, no meg a tudós doktorok állítják, májproblémákra éppolyan jó, akár gyomorpanaszokra, esetleg epebántalmakra. sőt a fogínysor- vadást is hatékonyan kúrálja. Másfajta vizeket is palackoznak itt: így Hunyadi János gyógyvizet, Ferenc József keserűvizet és Salvus bükkszéki gyógyvizet. És hogy a varázserejükben lehet valami, azt bizonyítja, hogy az innen származó hét- decisek keresettek Záhonytól Hegyeshalomig, Visegrádtól Kelebiáig, jószerével az ország minden részén. Egy korty egészség, hirdeti a színes tájékoztató. Aki nem hiszi, járjon utána, és ami ennél is fontosabb: olvassa el az ismertető szórólap utasításait és kóstolja meg! Természetesen az utóbbi kitételt nem a tájékoztatóra, hanem az üveg tartalmára értettem! A temető nagyon hiányzik Tiszajenő mutatós kis falu. Rendezett utcákkal, házakkal, a házak előtt, a portákon gyümölcsfák ezreivel, az utcafronton sok helyütt színpompás virágoskertekkel. Jobban mondva nem is falu, község már, hiszen kevés híján ezerhétszázan lakják. Vonat, út köti össze a huszonöt kilométerre fekvő megyeszékhellyel, ahonnan még nem is olyan régen jó néhány szolnoki család költözött ki erre a gyümölcsös településre. Ekkortájt évente tizenöt-húsz ház nőtt ki a földből, mára számuk kettőre, háromra apadt. Megállt a kiköltözés folyamata is, ezt is lehetne állítani. Ami az elhelyezkedési lehetőségeket illeti: vannak is, meg nem is. Száznyolcvan munka- nélküli akad, a munkaképes korú lakosság egyötöde. Ugyanakkor a nyári gyümölcsszedés a szorgalmasabbaknak egyféle kereseti lehetőséget biztosít. Sok a magángazda, ki egy hektáron, ki ötvenen igyekszik boldogulni. Búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát termesztenek, meg gyümölcsöt. Főleg a meggy, a szilva meg a szőlő a sláger, sok családnak ez is hoz valamit a konyhára. A kedves település nem újkeletű, megoldatlan gondja, hogy nem rendelkezik saját temetővel. Igaz, a ravatalozó már részben áll, de hát annyi pénz nincsen, hogy a tetőt cseréppel befedjék. Ha csak valamilyen jószívű, innen elszármazott tehetős valaki nem segít. Amíg ez a hiány fennáll, az itt elhunytak Szolnokon, esetleg az öt kilométerre fekvő Jászkarajenőn, Vezsenyben vagy Tiszakécskén találnak végső nyughelyét. Egyik megoldás sem tökéletes, hiszen utazni, kerékpározni kell, hogy a hátramaradottak akár csak néhány szál virágot is tegyenek hozzátartozóik, ismerőseik örökös tanyájára. A fővárosból Vezsenybe Legtöbbször itt ragadnak Csinosítgatják, tatarozgatják Hajdúné Mónikát éppen otthon találtuk: a viharkárokat igyekezett eltüntetni. Vezsenynek ma hétszázötven lakosa van, és a szaporulat valahogyan hasonlít a Samu nadrágjára: egy állapotban van. Ám a régi házak nem maradnak gazdátlanul, sok fővárosi vevőre talált, mert nekik elfogadhatók az itteni árak. Ezek pedig a porta nagyságától, elhelyezkedésétől, a lakás kinézetétől függően ötszázezertől másfél millióig terjednek. Általában a tulajdonváltás oly módon történik, hogy a fővárosiak megelégelve a füstös. szűk, zajos környezetet, megveszik a régi, olykor alapos helyrepofozásra szoruló házat a jókora portával. Tatarqzzák, csinosíttatják az új szerzeményt, hogy egy idő után némelyikre hajdani gazdája sem ismerne. Azután néhány hónapra, legtöbbször nyárra leköltöznek. A Tisza közelsége, a vidék megszeretteti velük a települést, és ez oly módon folytatódik, hogy a megszépült épületekbe a pesti panelt bezárva, kiadva, leköltöznek a nagyszülők. Legtöbbször itt is ragadnak, vezsenyiek lesznek, a fővárosi másfél, két szobát pedig értékesítik. És ami ebben az egész folyamatban nem mellékes: az eladás és a vételár közötti különbség az ő zsebükben marad... Vezsenyben a Kossuth út páratlan oldalán van egy fehér falú, frissen meszelt, felújított kis ház. Romos épület volt egykoron, amelyik mára kivirult. Előtte hintaszék, körülkerített virágoskert. Látszik a tulajdonosa Hajdú Csaba és a párja, Gajdos Mónika nagyon szerethetik közösen vásárolt, folyton folyvást alakítgatott otthonukat. Beköltözésük óta bevezettették a gázt, fürdőszobát alakítottak ki, és legújabban a telefon is elért hozzájuk. Az előteret, a kert jó részét füvesítették, a jókora portára pedig tizenegy gyümölcsfát ültettek. Csaba gázszerelő, a munkája hol ide, hol oda szólítja, Mónika pedig Szolnokra jár dolgozni. Akad még egy lakó: Rocky. Foglalkozását tekintve: házőrző, fajtáját: németjuhász, nemét: fiú, a korát pedig: javakorabeli, négyéves. Barangolás a Tisza mentén Szünidő a tanyán A „hűtlen” falu Tiszaug hűtlen lett hozzánk. Nem is olyan régen az itt lakók óriási különbséggel arra szavaztak, hogy köszönik szépen, de sok-sok száz év után nem kérnek többet Jász- Nagykun-Szolnokból, inkább Bács-Kiskunhoz szeretnének tartozni. Azóta eltelt egy kis idő, lecsillapodtak az indulatok, és néhány ott lakót a döntés hátteréről, esetleges következményeiről faggattunk. Somodi Sándorné, megbízott jegyző:- Ugyanúgy süt a nap, és ugyanúgy várjuk az esőt, mint korábban. Azért azóta történt egy és más, mivel július 5-én a Bács-Kiskun megyei közgyűlés befogadott bennünket. Most már csak az van hátra, hogy ezt valamikor az Országgyűlés is szentesítse. Ahogyan a közigazgatási folyamatokat, határozatokat ismerem, lehet, meglesz ebben az évben. De lehet az is, hogy aludni kell rá egyet. Mármint egy esztendőt-. Trencsényi Tímea még nincs tizennyolc éves. Nem sok híja ennek, de a középiskolás diáknak határozott a véleménye:- Árra szavaztam volna, hogy Bács-Kiskunhoz tartozzunk. Egyszerűen azért, mert Kecskemét szimpatikusabb, mint Szolnok. Oda járunk vásárolni, ott talált kereseti lehetőséget sok ugi.- És te hol tanulsz ?- Kunszenten.- Barátod?- Van, ő például szolnoki... Veres Ildikó fodrász, és ha az emlékezetem nem csal, néhány napja gyűrűs menyasszony.- Én is, a vőlegényem is az elszakadásra voksoltunk. Nem véletlenül, mert sokat beszélgettünk erről. Mi, fiatalok, több reményt fűzünk a másik megyéhez. Évek óta tapasztaltuk, hogy Szolnokról nem nagyon törődtek ezzel a csodálatos környezetben fekvő, szép kis faluval. Főttünk a saját levünk- ben, és ha már adódott egy ilyen lehetőség, gondoljuk, hátha jobb lesz Bács-Kiskun. Elvégre Tiszakécske, Kecskemét vonzása nagyobb, mint mondjuk Szolnoké. Vébemé Nagy Éva másféle előzményeket boncolgat.- Én azért szavaztam az elszakadás mellett, mert korábban szó volt arról, hogy talán még az iskola is megszűnik. Pedig ahol az nincs, ott a fiatalság se marad meg. Szóval szerintem egy ekkora településnek az kell. Azután én mást is fontolgattam. Szolnok megye a legszegényebb három-négy megye közé tartozik, ebben nincs titok. Bács-Kiskun jóval előttük jár, és úgy vagyok vele, egy gazdagabb sallangjának jobb lenni, mint egy csórébbnak. Mert így is, úgy is megyeszélen vagyunk, de leszünk is, bárhogyan nézem az egészet. Talán Kecskemét és környéke több munkalehetőséget biztosít. Tigyi Istvánné a döntés ellentmondásait elemzi:- Eszméletlenül furcsa érzés átírni a történelmet, a hovatartozás tényét. Sok idős Szolnok megyében született, itt él, itt éltek a szülei, nagyszülei, ősei. Ezért ezek az emberek ragaszkodtak ahhoz, hogy ne mozduljon a falu. Emberileg, érzelmileg ez nagyon érthető. Ugyanakkor aki egy kicsit a dolgok, a történések mögé néz, ráadásul hosszabb ideje itt él, tapasztalja: a falu halálra van ítélve. Nem fontos a megye irányítóinak, korábban sem volt az. Messze vagyunk a szívtől, a vérkeringéstől, beszűkült lehetőségekkel. Tévedések elkerülése végett nem extra támogatásokat várunk a „hírős város”- tól, hanem esetleg munkahelyeket. Talán akad némi igazság abban, amit mondok: rosz- szabb nem lehet... Ennyit az elválás előzményeiről, magyarázatairól. Minden állításban lehet igazság, mint az ellenérvekben is. Mert kit érzelmi, kit értelmi okok vezéreltek, másokat anyagi jellegűek. Azért ne legyen harag, kívánunk az ugiaknak több örömet, boldogságot, sikert. Netalántán ha ez nem következne be, visz- sza is lehet jönni. Elvégre volt már arra példa, hogy sok évet együtt letöltő, majd elvált felek később egymásra találtak. És ez aligha csak a házasságokra igaz... Papp Cili a szünetben a tanyájukon gondozza az aprólékot. Ez a munkája, a szórakozása, és ha eladják őket, a nyári keresete is Az iíjú hölgy Tiszatenyő Tanya 66-ban él, és alaposan benne van a korban. Lehet vagy tizenkét éves, most fejezte be a hatodikat Jászkarajenőn. A bizonyítványa nagyon egyhangú: ötös, ötös meg ötös. Papp Cecíliának hívják. A család tizenöt esztendeje lakik itt. A rendre három kutya: Linda, Dolli illetve Döme vigyáz. A ház az édesanya, Pappné nagyszüleié volt, ők beköltöztek Karára, a fiatalok pedig a helyükre, vállalva a pusztai életet. Cili a tanyán tölti a szünetet, gondozza, eteti a csirkéket, kacsákat, libákat, gyöngyiket, pulykákat. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Hőmérő van a hónuk alatt Tévedések elkerülése végeit a képien látható személyek nem vietnami rizsaratók, esetleg mexikói peonok (gazdálkodók), hanem Zákány Gábor, a felesége és a fia Tiszavárkonyban, jó száznyolcvan méterre a szőke folyótól. A tanár úr már a hatvannegyediket tölti, korábban földrajzra és történelemre oktatta a nebulókat. Jelenleg nemcsak ezen a településen, de a környéken is nevezetes méhész. A fullánkos famíliákból mindig kétszáz felett tartott, de jelenleg száznyolcvan családdal bíbelődik. Olykor napjonta tíz-egyné- hány szúrást kap tőlük, de ez meg se kottyan neki, sőt a reuma messzire kerüli. Hogy miképpen lett méhész, ez egy véletlenen múlt. Jó harZákány Gábor, a felesége és Gábor fiuk a méhcsaládokat vizsgálgatja Tiszavárkonyban minc esztendeje kőporoztatták a szökött egy raj, és mire észrevet- házukat. Az egyik lyukon be- ték, kilenc lépet épített ki. Valahogyan így kezdődött, és ez a vonzalom ma is tart, sőt folytatódik. Ez olyan lekötöttség, amelyik január 1-jétől december 31- ig tart, majd minden folytatódik tovább. Tavasszal a szezon a mogyoróvirággal indul, majd a kecskefűvel folytatódik. Ezt követi a nyár, a fűz, a juhar, a gyümölcsfélék, az akác, az ámor (vízi akác), a mustár, a vadvirágok, a napraforgó. Ez évben gyenge a termés, akác mindössze két mázsa lett, mind el is kelt. Nem csoda, hiszen hosszú volt a tél, legyengültek a családok. Szerinte a hónuk alatt hőmérő van, annyira érzékenyek az időjárás minden rezdülésére, változására. És ami nem mellékes: a méhek soha nem csípnek, hanem szúrnak. Kicsi a kombájn, de fürge Kicsi ez a kombájn, de fürge, nagyszerűen használható. Tiszavárkony-Szőlőben az úton szembejött velünk egy mélynövésű kombájn, amelyet Tóth József vezetett. Az egész gép talán négy méter hosszúságú, a vágórésze fjedig százhetven centi. A gazda egykoron Rábafiizesről háromszázezerért vásárolta ezt a megbízható, német gyártmányú szerkentyűt.
