Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1996-07-24 / 172. szám
1996. július 24., szerda 7. oldal Az Új Néplap Tiszafüreden Tanárlegendák tisztelete Jobbról a harmadik Laci bácsi, középen sötét öltönyben Zoli bácsi, a verselő matektanár Ez év július 13-án megható ünnepség színhelye volt a Kossuth tér. A régi gimnázium egykori padjánál emléktáblát avattak, s fát is ültettek az 1966-ban érettségizett diákok. Közülük tízen maradtak Füreden, a többiek szétszóródtak kicsiny hazánkban. Kutató mérnökként, magas rangú katonatisztként, orvosként, gyógyszerészként, élsportolóként, fontos társadalmi és gazdasági pozícióban, de egyszerű kétkezi munkásként is bizonyította az akkori IV. C, hogy fiaiból, lányaiból igazi nagy generáció vált. Persze közülük már nagyon sokan nagymamák és nagypapák lettek. Ezért volt talán még meg- hatóbb, hogy ők újra olyan kisgimnazisták lettek erre az egy napra, akik felnőttként is megőrzött tisztelettel tudnak felnézni azokra a tiszta szívű, érző lelkű és szigorú polihisztor tanáraikra, akik ezt az utat számukra megalapozták. Közülük ketten a nyolcvanon is túl, személyesen is megtisztelték ünneplő „nebulóikat”. Zemlényi Zoli bácsi, akinek Sárospatakon Ady Lajos volt az érettségi elnöke, s aki szegedi egyetemi évei alatt együtt kosárlabdázhatott Szentgyör- gyi Alberttel, most sem tagadta meg önmagát. Rímbe szedett szeretetével verselve emlékezett a matekórán szenvedő bakfisaira és legényeire. A legendás focimeccsekre, mert vallotta és vallja, tanította és tanítja, hogy csak az ép test tudja méltóan hordozni az értelmes fejeket. Fekete Laci bácsi, aki még a botfülűeket is be tudta vonni százfős énekkarába s zenés színjátszó csoportjaiba, őrzi énekkara egykori rádiófelvételét. Frissességére nem csak az a bizonyíték, hogy a találkozó után a volán mögé ülve az Alpokba indult feleségével, hanem az is, hogy még tanít Túrán. Az ünnep velük volt teljes, azzal, hogy tiszteletükről is szólt. Tanárlegendák ők a volt diákjaiknak ma is, elsősorban azért, mert a szaktudáson kívül olyan emberi példát is mutattak, amire ma már kevesek képesek. Polihisztorságuk ugyanis a katedra mögött szívükkel, gyermekszerető szigorúságukkal vált teljessé, igazán emberivé. Az oldalt írta: Percze Miklós A fotókat készítette: Jánosi Martina Államilag támogatott munkahelyekkel A Vasipari Szövetkezet előrenéz Nem mindennapos látvány egy acélszerkezeteket gyártó csarnokban több mint tíz serénykedő országgyűlési képviselő. No, nem hegesztettek, kalapáltak, fúrtak, faragtak, csupán arra voltak kíváncsiak a kocsi Vasipari Szövetkezet tiszafüredi üzemében - volt hajógyár -, hogy jó helyre kerülnek-e azok az állami pénzek, melyeket pályázat útján nyert el a gyár, elsősorban a meglévő munkahelyek megtartására. Miután egy olyan kisvárosban, mint Tiszafüred, gyorsan tejednek a hírek - pletykák?! -, többen már tényként kezelték: a tb-tarto- zásokkal küszködő cég, ahol munkaellátottsági gondok is vannak, a csőd felé sodródik. Számukra talán megnyugtató lehet Filó Pálnak, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkahelyteremtő munkacsoport-vezetőjének az észrevétele: „Minden feltételt adottnak láttunk itt. Ez a cég jelentős külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, próbálkozik új fejlesztésekkel, új piacok folyamatos felkutatásával is. Ezért biztos vagyok abban, hogy azokkal a pénzekkel, amelyekkel a jelenleg itt dolgozó munkások bérét és annak tb-járulékait finanszírozzuk 50 százalékos arányban 1996 végéig, valóban a munkahelyek megtartását eredményezik.” Talán az sem mellékes, hogy ennek fejében a Vasipari Szövetkezet két évre garanciát vállalt arra, hogy kétszáznegyven dolgozót folyamatosan foglalkoztat. Lehetnek tehát átmeneti problémák, ez az utóbbi tény a legfontosabb Tiszafüreden, ahol még mindig a munkanélküliség okozza a legnagyobb gondot. Millecentenáriumi előkészületek Emléktábla és lélekharang Tiszafüred képviselő-testülete egymillió forintot különített el a városi millecentenáriumi ünnepségek méltó megrendezésére. Kiss István, a városi településfejlesztési munkabizottság vezetője arról adott tájékoztatást, hogy ebből a pénzből már rendbe hozták a Kossuth téri millenniumi emlékművet. Füge István kivitelező, kőfaragó kisiparos maga is hozzájárult a költségekhez, hiszen csupán az anyagköltség megtérítését kérte. Igaz, hogy nem az elkülönített alapból, de szintén városi pénzekből szépül meg augusztus közepére a Kossuth téri iskola homlokzata is. így a központi ünnepség helyszínén csak a környezet végleges rendbetétele, valamint egy új emléktábla felhelyezése hibá- dzik. Dr. Vadász István, a városi millecentenáriumi emlékbizottság vezetője a tervezett programokkal kapcsolatosan elmondta, hogy augusztus 20-án, az ünnepi önkormányzati ülést követően avatják fel az új emléktáblát a Kossuth téri obeliszken, majd a városi temetőben szentelik fel a közadakozásból létrehozott és felújított lélekharangot. Az egymillió forintból a város két tanulmány elkészítését is finanszírozza. Dr. Vadász István és Orbánná Szegő Ágnes a századforduló Tiszafüredének - a millennium évében és az azt követő évtizedben fejlődött talán legmarkánsabban a város — társadalmi Füge István, az emlékmű rendbehozója, maga és kulturális életét dolgozza fel. is hozzájárult a városi költségekhez Nyit a mozi Miután a szolnoki Movie Center Kft. júniusban az önkormányzattól bérbe vette a tavaly ősszel bezárt mozit, hozzákezdtek annak rendbetételéhez. A mozi működtetését megbízási szerződés alapján Korpás István helyi vállalkozó vállalta. Tájékoztatása szerint a karbantartási munkák elkészülte után augusztusban újra kinyit a filmszínház. Halas napi utózönge A bizalom süteményei, gyümölcsei Az V. tiszafüredi Halas napok idei programsorozatában igen fontos és felettébb aktív szerepet kaptak a nagy hangerővel masírozó fúvós- és ütősegyüttesek. A nap egyes időszakában ez az amúgy valóban színvonalas művészi produkció sokak számára bőszítő élménnyé vált, hiszen a reggeli zenés ébresztők valóban a korai órákban szólították talpra a füredieket. Jómagam is szentségeltem a látványos karneváli show második napján, amikor dobhártyát próbáló, eszeveszett dobpergés szakította félbe alig négyórás álmomat. Hirtelen magamra kapva a ruhát, a kapuhoz rohantam, ahol a haragom is elszállt. Nemcsak azért, mert a házam előtt láthattam a fesztivál egyik sikerszámát, a zászlóikkal akrobata módón bánó tálján csoportot, hanem azért is, mert furcsa módon nézőtársaim nem tűntek bosszúsnak, sőt...! A csoport után eredve láttam, hogy egy-egy házból előkerül egy kis sütemény, egy kis friss gyümölcs. Az olasz vendégek pedig ezek után még nagyobb hévvel püfölték a dobot, hogy még magasabbra repüljenek a zászlók. Ez volt az ő köszönetük a fürediek bizalmáért, barátságos fogadtatásáért. Le- het-e ilyen megható jelenetek után még álmos, szkeptikus az ember? Én még akkor is azt mondtam, hogy nem, ha tudtam, hogy az ókori mondást, miszerint: „Panem et cir- censes” - kenyeret és cirkuszi játékokat leginkább akkor idézték, és alkalmazták, ha a nép nélkülözött és elégedetlen volt. Füreden pedig ma nagyon sokan küszködnek még súlyos gondokkal, de a kenyeret - igaz, gyümölcs és sütemény formájában - ők adták a cirkuszért, ami tetszett nekik. A több mint száz szponzor, az alapítványi pályázati pénzek pedig azt is lehetővé tették, hogy a tálján látványosságokon túl a többi program is ingyenes legyen. A város pedig talán még profitálni is tud ebből a sikerből. A bizalom süteményeivel, gyümölcseivel együtt így biztosan csatát nyer a Halas napok. Pláne akkor, ha nem borzolná kedélyünket több cukor- és kenyéráremelés! Én hivatásos kétkedőként most ezért próbálok szorítani... Elment a szabómester Harcolhatok én a közhelyek ellen, mégiscsak így jön a toliamra: ő valóban mestere volt a szakmájának, SZABÓMESTER, így csupa nagybetűvel. 1929-ben lett „segéd úr", már annak is van vagy hatvan éve, hogy kifüggeszthette műhelye falára a mesterlevelét. Dolgozott Tiszaörsön, Egyeben és Tiszafüreden. Atöltögette a háborút, bár közben megjárta a francia hadifogságot, azután hajtotta tovább a varrógép pedálját, vagy öreg Chevroletjével vásárba vitte az árut. Atfércelte a szocializmust, az '56-os forradalmat, majd öltönyöket szabott a rendszerváltáshoz is. Megállást csak hétfőn engedélyezett magának, amikor iparoscimboráival verte a „ blattot’’. De ezt az időkiesést bepótolta, még akkor is, ha nyert az ultin. Mindig égett a lámpa a műhelyében, a Singer varrógép szélén. Régebben gyakran megtréfáltuk, suty- tyó legényként éjszakai hajnalfordulóban hazafelé, megálltunk főutcái műhelye előtt. Bent égett a lámpa, a hamutartóban számtalan csikk mellett, mindig füstölgőn egy cigarettavég, s az öreg szabómester a gépre görnyedve rendszerint édesdeden szunyókált. Ekkor a felső kisablakon bekurjantottunk: Ébresztő, öreg Slezák! Aztán a lábainkat nyakunkba kapva, uzsgyi...! Futás közben is hallottuk morgolódását: Megálljotok, csibészek! Ez a lámpa pár éve a szomszédomban égett. A jó öreg szabó éjszakánként a házunkkal szemben szunyókált. Érkezhettem bármilyen későn haza, vagy kelhettem a madarakkal, a lámpa kitartóan égett az öreg Singer szélén. Egészen májusig. Ekkor felesége betegsége miatt a Platán nyugdíjasotthonba költöztek, ahová Pali bácsi nem vihette magával másik hűséges társat, a varrógépet. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy a felesége ott kegyetlenül korán, egy hét után magára hagyta. Nem is sokáig bírta nélküle. A múlt héten temettük Tiszafüred legöregebb iparosát. Kevesen búcsúztunk tőle. Az fájt, hogy hiába szóltam volna: ébresztő, Pali bátyám! A kajakosok nem hagyják elfelejtetni magukat Kicsik és nagyok vízparti érempartija Tiszafüred nemrég ünnepelte bajnokait. Az immáron NB lies labdarúgókat, a megyei első női kézilabdázókat. Itt méltatták az országos szinten is éremhalmozó karatézókat, a megyei szinten jól jegyzett teniszezőket. Sokaknak feltűnt azonban, hogy ekkor senki nem említette a kajakosokat, akik 1995-ben első országos bajnoki érmüket szerezték a felnőtt mezőnyben. A sikerpáros, Virág Tibor és Fülöp János ezenkívül a spanyol nemzetközi hosszú távú kajakregattán sem hozott szégyent Magyarországra. A felejtés oka talán az lehetne, hogy a Tiszafüred nevét viselő szakosztály nem a városi sportegyeseiét, hanem a helyi vízmű égisze alatt működik. Ezt látszik igazolni az is,' hogy a város már 300 ezer forintot megszavazott a szakosztálynak. Csak az a baj, hogy ez a pénz még nem folyt be a kajakosok pénztárába. Pedig az igen szűkös, hiszen a vízmű nem dúskál az anyagiakban. Ezt a hiányt csak a szülők lelkesedése, anyagi áldozatvállalása, a helyi iskolák, a sportcsarnok kollektívájának segítőkészsége tudja enyhíteni. Ezt a kajakosok igyekeztek is meghálálni! Szinte futószalagon szállították a jobbnál jobb eredményeket. Rása Attila és Madarász Gábor kajak II. 500 méteren szerzett országos bajnoki címet a velencei diákolimpián, június 28-án, ahol még egy ötödik és egy hetedik helyezés lett a füredi gyerekek jutalma, akik összesen tizennégyen vettek részt a versenyen. Edzőik, Virág Tibor és Fülöp János sem tétlenkedhettek ezek után. Tibor július 6-án Tiszaújvárosban 43 kilométeren lett az országban a második legjobb maratoni kajakos, míg János 15. lett a negyvenhárom fős mezőnyben. Ezek után furcsán hangzik, hogy lényegében megfelelő hajó híján nem tudták megmutatni, hogy mire is lettek volna képesek a párosban. Az élet persze megy tovább. Hetente kétszer harminc-harmincöt kajakozó gyerek jelent üde színfoltot a Holt-Tiszán. Ok edzenek, készülnek az újabb sikerekre. Legutóbb egy Aradról elszármazott idős úr, aki kajakosként Románia színeiben versenyzett a helsinki olimpián, megjegyezte a parton: „Öröm látni a lelkesedésüket.” Ez kicsit magyarázat is a magyar kajak-kenu sport sikereire. Pedig az idős sportember nem is tudta, hogy ez a szakosztály társadalmi munkában, a legamatőrebb státuszokkal, és néha kölcsönhajókkal éri el profi eredményeit. Hímevet szereznek ezzel városuknak, hogy az ne felejthesse el őket. Edzés előtt az éremhalmozó nagy csapat A Kormorán új ajánlatai Pincetúrák lovasprogramokkal Külföldiek az indulás előtt A Kormorán infonnációs iroda idén nyáron térségi programokkal is igyekszik színesíteni kínálatait a városba érkező vendégeknek. A helyi horgászvizek szerelmeseinek, a fürdővendégeknek ajánlanak egri és hortobágyi túrákat. Az egri borospincepartik csütörtökönként, a hortobágyi pusztakocsikázás lehetősége pedig keddenként és péntekenként tölti meg az iroda által bérelt buszokat. A testes egri és felvidéki borok, a tájjellegű ételek, a magyar folklór és a cigányzene, a puszta érintetlen kincse, valamint a lovasbemutató így nagyon jó üzletnek számít, ami a bükki, a hortobágyi és a Tisza-tavi idegenforgalmi együttműködést is jól szolgálja.
