Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-13 / 163. szám

1996. július 13., szombat Körkép 5. oldal Megszépült a Füzes Kemping Az abádszalóki polgármesteri hi­vatal idén bérbe vette a megyei önkormányzati hivataltól a Füzes Kempinget. Szabó István igaz­gató elmondta, hogy végrehajta­nak bizonyos változtatásokat. Nem tesznek ezentúl különbséget a magyar és a külföldi vendégek között, s nem kell már fizetni a zuhanyzásért sem. A kötelező nagy felújítást elvégezték, befes­tették a faházakat, a panziót, fel­újították a villanyvezetékeket. Összesen 3 millió forintot fekte­tett Abádszalók ebbe a beruhá­zásba. Az egyetlen gondot jelen­leg csak az időjárás okozza, a fa­házakat, panziós férőhelyeket előre lefoglalták már a pihenni vágyók. Szabó István hiányolja a tö­meget, vagyis a sátorozókat. En­nek oka valószínűleg a hűvös nyár lehet. A kemping árfekvése közepesnek mondható, sátorral két felnőtt két 14 éven aluli gyermekkel, kocsival 2400 forin­tért pihenhet egy napot. A városvezetés jelentős vállal­kozásnak tartja az üzemeltetést, a várt 5 milüó forintos hasznon túl munkalehetőségeket is teremtet­tek. Jelenleg 14 helyi munkanél­külit foglalkoztatnak. A követ­kező évben át kell gondolnia az igazgatóságnak: érdemes-e emelni a szolgáltatások színvona­lát, megtérülhet-e az újabb ki­adás. " P.E. Közmunka Ladányban Jászladány önkormányzata fel­karolta a 112, jövedelempótló támogatásra szoruló polgár ügyét. Mint ismeretes, a támo­gatás elnyeréséhez évi három hónap munkaviszony szüksé­ges. Ebben segít a helyi pol­gármesteri hivatal, közmunkát biztosít számukra. A napi hat­órás munkával gondozzák a temetőt, szépítik az utcákat és a vasútállomást. Interjú dr. Magyar Leventével, Jászberény polgármesterével A megtakarítás később jelentkezik Nézőpont Milyen színű lehet a fekete? A minap alkalmam volt szót váltani egy olyan országosan közismert személyiség­gel, akit általában tisztelnek. Amikor to­vábbi hosszú életet, sok-sok évet kíván­tunk neki, megjegyezte, hogy nono, a túl sok csak módjával jó. Legyen szó bármi­ről: hatalomról, beosztásról, rangról. Majd azt is hozzáfűzte, hogy az ország jobb hangulatáért mi, toliforgatók is többet te­hetnénk. Azzal, hogy a rossz mellett a jót is felfedezzük, árnyaltabban fogalmazunk, és az erőfeszítése­ket, az eredményeket is tollhegyre tűzzük. Mert ennek a népnek annyira kellene már a siker, akár egy falat kenyér. Elgondolkoztam a szép kort megért, igazságtalanul sokat szenvedett ember szavain, és azon töröm a fejem, mikor vagyok jó, vagy ami még fontosabb, hiteles tollforgató. A felelet csak egyféle lehet: akkor, ha hű tükre vagyok a valóságnak, a min­dennapoknak. Nézzük ezeket a mindennapokat, miképpen éli meg megyénk? Ha az ember végigmegy az utcákon, először szembe tűnik az épü­letek általában tisztes szegénysége. Az, hogy rendkívül kevés he­lyen dolgoznak új házakon, miközben a portalanított utak, a tele­fonpóznák, a gázvezetékek hálózata gyarapodott. Meg sajnos na­gyon nagy mértékben emelkedett a szegények aránya. Ez a me­gye „dobogóközeiben” van a munkanélküliek számát és arányát tekintve, országos összehasonlításban is nagyon alacsonyak a ke­resetek, a nyugdíjak. Nyugati kézbe kerültek jelentős cégek, üzemek, és a biztonság ezzel nem lett nagyobb. Azért sem, mert sokan megkapták a munkakönyvüket. A tőkének már csak az a tulajdonsága, hogy a haszon érdekli, nem az ember. A piacgazda­ságra történő áttérés meghozta a maga fekete színeit. Olyasmit, hogy a hízókat 120-130 forintért vásárolják élősúlyban kilónként, de a boltban éppen annyit fizet kilójáért a vásárló, mint amikor 170-190-et kapott érte a termelő. Adott a kérdés: ki teszi zsebre a hasznot? Aligha aki etette, küszködött vele. Dolgozni érdemes vagy spekulálni? Gondolom, spekulálni. Elvégre sorolhatnám to­vább a búza, a tej, a baromfi felvásárlása-ára-haszna körüli el­lentmondásokat. Azért, mert ezt a megyét a mezőgazdaság jel­lemzi, és nem az idegenforgalom. De ugyanúgy sújtották az em­bereket a drasztikus áremelések, amelyekkel a nagy többség kép­telen lépést tartani. Mégis élnek a családok. Persze úgy. ahogy, iszonyatos erőfeszí­tésekkel. Elvégre a megszorító intézkedések az átlagot, a nagy többséget érintik. Hogy mégis megvannak, aligha a kormány szo­ciálpolitikai intézkedéseinek, inkább szorgalmuknak köszönhető. No nem a milliós, milliárdos csalókra, hanem a zsebből fizetett napszámokra, a napi 800-1200 forintokra gondolok. Ez (is) élteti a vidéki Magyarországot. Nem mindegy hát, hogy akikről írunk, hová tartoznak, a gazdagok és gazdagodok, vagy a folyamatosan elszegényedők közé. Errefelé sajnos az utóbbiból van jóval több. Az ő mindennapjaikat pedig aligha ecsetelhetjük derűs színekkel... A Jászberény önkormányzati intézményéinek átvilágítására hiva­tott vizsgálatok a végéhez közelednek. A gazdaságos működést célzó anyagok minden intézményről elkészültek, a képviselő-testü­let pedig a városi könyvtárat kivéve mindegyiket meg is tárgyalta. A tapasztalatokról kérdeztük dr. Magyar Levente polgármestert.- A városnak mit jelent intéz­ményei fenntartása ?- Az intézményi hálózat fenntartása 80-85 százalékát igényli a durván kétmilliárdos költségvetésnek.- Hol kellett a legnagyobb megszorítást végrehajtani?- Döntően az általános iskolai hálózatot érintette a változás. A többi esetben az átvilágítások megmutatták, hogy a szükséges lépéseket a szakmaiság oldalá­ról, az adott intézményekben már megtették. A középszintű intézményeknél a szakmaiság megtartása mellett, lehet, hogy a gazdasági önállóságot meg kell vonnunk tőlük, és a gameszba kell őket bevinni. Az erre vonat­kozó elemzések részben már megtörténtek. Az állami, kincs­tári finanszírozás ebbe az irányba szorít bennünket. Ne­künk is meg kell alkotnunk a sa­ját kincstárunkat, máskülönben nem tudunk megfelelni a gazda­sági kihívásoknak. Az általános iskolákban az elfogadott, lép­csőzetes átalakítást, intézményi összevonást az tette szüksé­gessé, hogy nincs diák. Ebben az évben csak feleannyi elsőst isko­láznak be, mint 1990-ben. Nem jelenti ez persze a megszünteté­süket. A város nem rendelkezik olyan anyagiakkal, hogy a ké­sőbbi, remélhető demográfiai növekedésre válaszolva új isko­lát építsen. Vigyázni kell az épü­letekre, az infrastruktúrára, nem szabad ész nélkül értékesíteni.- Pénzügyileg mit jelent a vá­rosnak az átvilágítás, mekkora megtakarításra számítanak?- A megtakarítás nem biztos, hogy megtakarítás. Nyilván pénzügyileg is lesz egypár mil­liós bevétel, pontosan nem le­het megmondani, hogy mennyi. Az első időszakban különböző terhek jelentkeznek, és a ké­sőbbiekben válnak megtakarí­tásokká. Az önkormányzatnak meg kell gondolnia, hogy az ér­téket teremtő intézményekből származó megtakarításokat el­viszi onnan, vagy visszafor­gatja. Jelentheti ez részben az infrastruktúra fejlesztését, részben pedig az ott dolgozók nagyobb anyagi megbecsülését. A megtakarítás ott jelentkezik, hogy ezeket az összegeket nem a fejlesztésre szánt pénzből kell elvenni. Másfél millió vályogtéglát is kivert már Sályi László tószegi nyugdíjas. Fiatal kor ában 20 évig ker este a kenyerét ezzel a nehéz munkával, de az égetett tégla térhódítása miatt más után kellett néz­nie. Most, hogy a tégla ára felszökött, újra keresik a negyedannyiba kerülő válykot, így nyugdíjas napjair a vissza­térhetett ehhez az ősi mesterséghez. FOTÓ: I. CS. Ha még zöld a katicabogár... Avagy: min nevet az ember, ha hagyják? A magyar nép mindig is mulatós, jó kedélyű, vendégszerető volt. Manapság azonban mintha háttérbe szorulna a jó kedély. A televízió, a rádió, az újságok mind-mind tele vannak rossz hírekkel, szomorúsággal. Nem is igazi déli híradás, amiben a tévénéző, rádióhallgató ne kapna hírt néhány, emberéletet kö­vetelő tragédiáról, gyilkosságról. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, mennyi szép és vidám dolog van körülöttünk. S hogy mennyi mindenbe belefeledkezhetünk, ha akarjuk és ha hagy­juk. Az is tény, hogy soha annyi vicc nem született kis hazánk­ban, mint amikor tenger nyomorúság-szomorúság jutott osz­tályrészül a polgároknak. Most azonban nyár van. Magunk mögött hagytuk a maratonira sikerült telet minden hóakadá­lyával és hófúvásával. Félre tehát a borús gondolatokkal, s néz­zük: mitől vidámak az emberek? „Ha feldobom: János bácsi, ha leesik: semmi.” Kissné Kakuk Éva vezető vé­dőnő. Kunszentmárton:- Elég jó kedélyű ember va­gyok, általában legalábbis. Gyakran nevetek, saját maga­mon is. A vidámság átsegít a nehéz helyzeteken. Nem rágó­dom a problémákon, néha olyasmin is nevetek, amin nem kellene.- Mikor nevetett utoljára igazán jóízűt?- A legutolsó nagy nevetés most volt. itt a munkahelyen. Igaz, ez amolyan „kínunkban röhögés” volt. A létszámleépí­tésről beszéltünk, arról, hogy ki hova megy, mit csinál, ha el­küldik a munkahelyéről.- Van olyan pillanata az éle­tének, amit a legboldogabbnak tart?- Amikor a gyerekeim szü­lettek. A lányom tizenegy, a fiam hét évvel ezelőtt.- Van kedvenc vicce?- A gyerekeim, főleg a lá­nyom szokott vicceket mesélni. Most a „Ha feldobom . ..” kez- detűek vannak napirenden. A legutóbbi viccén is jót nevet­tem. Ha feldobom, János bácsi, ha leesik, semmi. Mi az?- Nem tudom.- Hát János bácsi megfogta az Isten lábát. . . „Télen körülszaladom a házat.. Fésűs Sándorné, az Art-Kelim Kft. szőnyegszövő öcsödi üze­mének vezetője:- Mosolygós ember vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáim, hiszen kinek nincsenek, de két perc alatt túlteszem magam rajtuk. Meg aztán, aki ekkora munka­helyen, ennyi asszonnyal dol­gozik együtt..., szóval itt ter­mészetes a vidámság.- Van kedvenc vicce?- Bevallom őszintén, szere­tem a vicceket, de két perc alatt elfelejtem őket.- Mit szokott tenni rossz­kedv ellen? Van valamilyen bevált módszere?- Kimegyek a természetbe. Van egy hobbikertem, oda megyek.- És mit csinál, amitől jó kedvre derül?- Elbogarászom a kertben. Nézegetem a fákat, meg a ve- teményt. Csend van, és nincs körülöttem senki. Teljesen le tudok higgadni.- És amikor nincs boga- rásznivaló a kertben?- Télen körülszaladom a há­zat. Jobbra is körülnézek, meg balra is, aztán megnyugszom. „Akkor a legjobb, ha nem szabad .. Csüllögné Kerekes Csilla élelmezésvezető, Rákóczi- falva:- Mikor nevettem utoljára igazán jóízűt? Most hirtelen az jutott eszembe, hogy talán az iskolában. Mert hogy ott, ugye, nem szabadna. Illetve, voltak olyan órák, ahol lehe­tett, de nem volt nevethetné- künk. Énekórán például a tanár engedte volna, de mi szép csöndben leckét írtunk. A töri- tanár viszont szigorú volt, de az óráján mindig találtunk va­lami rendkívül vicceset, amitől majd megpukkadtunk a röhö­géstől. De nemcsak az iskola volt ilyen. Bárhol, ahol nem szabad, vagy nem illik, sokkal nagyobbat tudok nevetni, mint máskor. Pedig mindig, vagyis általában vidám vagyok. A legtöbbet az öcsémmel tudok nevetni. Ő hét évvel fiatalabb nálam, és annyi, de annyi hü­lyeség jön ki belőle . ..- Van kedvenc vicce?- Persze hogy van. Ismeri a barackvirágosat?-Nem.- Két barackvirág beszélget a fán. Azt kérdezi az egyik: sze­retsz? Mire a másik: szeretlek. Újra az első mondja, picit elpi­rulva: akkor hívjuk a méhecs­két, jó?- Van valamilyen „tuti tippe" a rossz hangulat ellen?- Annyira ritkán vagyok rosszkedvű. Inkább csak fáradt szoktam lenni, és olyankor néha magam alatt vagyok. De ez csak múló hangulat. Egy jó tévéműsor is jobb kedvre derít, vagy az, ha Gabi, a férjem, ha­marabb jön haza a munkából. „Mitől zöld a katicabogár?” Molnár Imréné nyugdíjas, Martfű:- Én mostanában folyton- folyvást az unokámmal va­gyok. Egyszerűen lenyűgöz, ahogy ez a hároméves apróság ismerkedik a világgal. Amikor a saját gyerekeim voltak ilyen pöttömök, Isten tudja, miért, nem tudtam ennyire élvezni őket. Lacika meg szinte min­den mondatával elbűvöl. Teg­nap is, képzelje, kinn voltunk a kertben. Egyszer csak odacsör­tet mellém, mutatja az össze­szorított kis öklét. Szétnyitja az ujjait, hát egy zöld alapon fekete pettyes bogarat.szoron­gatott. Azt kérdezte: mama, ügye 'c7 katicabogár?~Én meg válaszoltam, hogy: nem, hi­szen a katicák pirosak, ez meg zöld, hát nem lehet katicabo­gár. Lacika gondolkodott egy sort, aztán kijelentette: márpe­dig ez katica, csak még éret­len. Cs. Csáti Réka A lemez kiadása nem a célt, hanem a siker lehetőségét jelenti A Macbeth nyugat felé kacsingat Nem kétséges, ma is számos zenekar próbálgatja szárnyait, a repülés azonban sokszor reménytelenül hosszú ideig várat ma­gára. Önmagában véve persze a tehetség sem minden, a siker­hez többnyire hosszú évek kitartó munkája, s talán egy jó adag szerencse is kell. A CD kiadása előtt álló, Szolnokról gyökerező Macbeth mindezt már tapasztalatból is ismerheti. A jelenről, a közeljövőről és a most még talán távolinak tűnő elképzelések­ről szűk, füstös próbahelyiségükben beszélgettünk a zenekar tagjaival. A jelek szerint a Láris László (Csiga), Cserfalvi „Töfi” Zol­tán gitárnyúvők, Bozsik Patrik énekes, Nagy Iván basszusgitár. Urbán Gábor dobos, valamint Szeberényi Attila szövegíró al­kotta csapat nagy lehetőség előtt áll.-Többévi sikertelen kísérle­tezés után, az üres ígéreteket megelégelve olyan kiadó után néztünk, aki komolyan vesz bennünket - kezdi Láris László a történetet. Küldtek „kóstolót”, és a „megízlelt” hanganyag tetszett a kiadónak.- Márciusban meghívást kaptunk Szombathelyre egy tehetségkutató versenyre, ahol a hetven zenekar által képvi­selt népes és erős mezőnyben másodikok lettünk. A múlt hét végén ismét a vasi székhelyre vezetett az út­juk, ahol a rockfesztiválon való szereplésük megerősítette a kiadó elhatározását: hang­hordozóra kerül a Macbeth. Októberben stúdióba vonul­nak, majd a tervek szerint no­vemberben megjelenik a hangzásban megújult zenekar anyagát tartalmazó CD és ka­zetta. Persze nemcsak a szá­mok változtak, némiképp mó­dosult a társulat személyi ösz- szetétele is. Abban mindenki egyetért, hogy az előző énekes rengeteget tett a sikerért, az új hangzás azonban más ének­hangot igényelt, így ha fájó szívvel is, de meg kellett vál­niuk Matos Zolitól. Minthogy a dobos zenei érzékenysége úgymond feleslegessé vált előző zenekarában, immár Ur­bán Gabi is „főállású” tagként, teljes erőbedobással erősítheti a Macbeth ritmusszekcióját. A változást a kérdésben érintett zenész egy, a Murphy törvény- könyvéből vett idézettel illuszt­rálja: „Mindig akad egy olyan ember, aki tudja, mi zajlik kö­rülötte. Azt az embert ki kell rúgni.” - Örülünk, hogy Gabi nálunk van, így legalább végre a tehetségének megfelelő zene­karban játszik - nyugtázzák a fiúk, aztán újból a jövő kerül szóba. A CD megjelenését sikerként könyvelik el, bár Cserfalvi Zoli szerint ez csak a kezdet és nem a cél, minthogy szó van arról is, hogy a lemez nyugati terjesz­tési szándékkal angol nyelven is elkészül, sőt lesz videoklip is. Egyelőre most országjáró koncertsorozatra készülnek, amelynek egyik jelentős állo­mása a pusztavacsi fesztivál lesz. Ott kétszer 40 ezer watt segíti majd őket az érvényesü­lésben. Szolnokon legközelebb csak decemberben lépnek föl.H.GY. Nem lehetetlen, hogy a jövőben a határon túli rockkedve­lők is megismerhetik a szolnoki csapat muzsikáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents