Új Néplap, 1996. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-11 / 161. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. július 11., csütörtök Kiskulcsosról Kecskemétre Találkozás a természettel Ötödik alkalommal fogadta a szolnoki Fiumei Úti Álta­lános Iskola erdei sulija a diákokat. Háromszáz gyer­mek, húsz pedagógus és hat szülő kelt útra. Szép termé­szeti környezet - Szilvásvá­radon a Kastély-üdülő, a nagyoroszi és boldogkővár­aljai ifjúsági üdülő - várta a táborozókat. Az itt folyó oktatás szer­vesen kapcsolódik pedagó­giai programunkhoz: az ott­honitól eltérő környezetben kísérhetik figyelemmel a va­lóságot; a gyermekek az újra érzékenyen reagálnak, felelősséggel cselekszenek. Itt kiteljesedik a környezet­hez kapcsolódó barátságos viszonyuk: reálisan szem­lélhetik a háborítatlan vízi, növényi és állatvilágot, megszeretik, védik, mara­dandó ismereteket szerez­nek úgy, hogy közben fel­szabadultan és jól érzik ma­gukat. Ebben az évben progra­munkat bővítettük: a mille- centenárium jegyében olyan alkotásokat készítettünk agyagból, rézlemezből, csontból, amelyek egyúttal tanítványaink történelmi szemléletét is fejlesztették; megismerhették a magyar­ság szokásait, ami magyar­ságtudatukat mélyítette. Az alkotásokból az ősszel kezdődő tanévben iskolai galériánkban bemutatót rendezünk. Az ott töltött na- • pókról videofilmét is készí­tettünk, amelyeket az előző felvételekkel együtt jól tu­dunk majd hasznosítani munkánk során. A programok összeállítá­sában jelentős segítséget kaptunk tanítványainktól és szüleiktől. Pályázatok útján pénz­ügyi támogatókat is sikerült szereznünk. Evek óta részesülünk Szolnok város önkormány­zatának oktatási alapjából, valamint a Soros Alapítvány környezet- és természetvé­delmi táborokat támogató kuratóriumának keretéből. Ezenkívül rendszeresen se­gítenek a szülők: Treibemé Sebestyén Mária, Túri Szil­via, Balázs Lászlóné, dr. Lugosi Anna, Kádasné Váczi Mária, Deli Károlyné és Bottyán László vállalko­zók. Segítségüket ezúton is köszönöm valamennyiünk nevében. Jövőre is megszervezzük az erdei iskolát: terveink között szerepel a részt vevő tanulói létszám növelése. Reméljük, iskolánk vala­mennyi tanulója bekapcso­lódhat majd ebbe a prog­ramba, ennek érdekében ke­ressük támogatóinkat. Sulák Istvánná igazgatóhelyettes Egy éve dolgozik a Kiskulcsosi Általános Iskolában a II. kor- csoportos leány kézilabdacsa­pat - Túrmezei Sándorné és Ör- lős Zoltán irányításával. A kez­deti nehézségeket szívvel-lé- lekkel leküzdve, ez év márciu­sában Mezőtúron megyei baj­nokságot nyertek. Ezt követte június 2-án az országos elődön­tőn elért első helyezés. Nagy volt az öröm. A munkából lelki- ismeretesen kivette részét Sütő Imre csapatvezető is. Június 15-e és 18-a között Kecskeméten rendezték meg az országos döntőt, ahol többféle labdajátékban rendeztek verse­nyeket. Hétszáz sportoló vonult fel az ünnepélyes megnyitóra. A kiskulcsosiak előbb Lajosmizse ellen drámai harcban, majd Salgótarján csapatával játszot­tak szoros küzdelemben. Az utolsó mérkőzés tétje az első négy közé kerülés. Végül is a VI. helyet szerezték meg a lá­nyok, ami nagy sikernek szá­mít, hisz az ellenfelek játszot­ták a diákolimpia döntőjét. A csapat tagjai: Tóth Mari­ann, Csomós Nikoletta, Szabó Emlékezetes négy nap marád a meghívott jászladányi nyugdí­jasoknak a klubok és az Eletet az Eveknek Országos Szövet­sége által rendezett „Európai idősek baráti találkozója”. Húsz európai ország időskorú küldöt­tei jöttek el a fővárosba, ha­zánkból hatszázötven nyugdí­jasklub képviseltette magát. A június 15-étől 18-áig tartó, négynapos baráti találkozó nyi­tónapján a sportcsarnokba több ezren jöttek el; ott voltak az an­gol, francia, cseh, dán, bolgár, horvát, észt, holland, görög, tö­rök, osztrák, német, román, szlovén, szerb, svájci, szlovák, ukrán, belga, spanyol küldöttek is. A lelátókon sok gyermek és fiatal is helyet foglalt. Az érke­zőket a Pilisvörösvári Nyugdí­jasklub fúvószenekara szóra­koztatta. Knoll István, az or­szágos szövetség elnöke tolmá­csok közreműködésével nyi­totta meg az ünnepséget. Göncz Árpád köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke levelét több nyelven is tolmácsolták. Demszky Gábor főpolgár­mester köszöntőjében kiemelte e baráti találkozó jelentőségét és azt, hogy a 20 országból ér­kező küldöttek az európai né­pek közeledésének és barátsá­gának kiteljesedését a hivatalos diplomáciai testületeknél is jobban szolgálja. Jó egészséget, szép öregkort, eredményes ta­nácskozást és jó szórakozást kívánt valamennyiünknek. A továbbiakban elkezdődtek a nemzetek népviseletbe öltö­zött együtteseinek produkciói. A fellépők bemutatóját hatal­mas taps kísérte. Átadták az „Eletet az Eveknek” Díjakat, Katalin, Sütő Edina, Bíró Anett, Magyar Melinda, Papp Éva, Szabics Emília, Herceg Ágnes. Együtt a csapat Hogy méltóan képviselhet­tük városunkat, megyénket az országos versenyen, támoga­tónk anyagi és erkölcsi segítsé­gének is köszönhető: a városi önkormányzatnak, a Folprint és az Essen Kft.-nek, a helyi áfésznek, a Família és Medi­cina Kft.-nek, a Hummed Bt.­amelyet egy független zsűri ítélt oda. A díjazottak között voltak külföldiek és magyarok egyaránt. A találkozó kedves színfolt­ját jelentette az óvodás- és isko­láskorú gyermekek millecente- náriumra készített rajzainak ki­állítása. A győztesek átvehették az ajándékokat: népviseletbe öltöztetett babákat, labdákat, táborozásra jogosító leveleket. Táncház színesítette a napi programot. A népi iparművé­szek, mesterek alkotásaiból vá­logatott kiállításon vásárolni is lehetett. A következő nap városné­zéssel telt. Mindenki, de kivált­képp a külföldiek elragadtatás­sal beszéltek a főváros szépsé­géről. Délután a külföldiek - a nyugdíjasklubok meghívására - Visegrádra, Esztergomba, Szé- kesféhérvárra és a Pesthez kö­zeli falvakba utaztak. Ezen a napon a MOM kul- túrházában megtekinthették az érdeklődők a fesztivál kereté­ben rendezett nemzetközi nép- művészeti, népi iparművészeti, képzőművészeti kiállítást és vásárt. Hétfőn konferencián vettünk részt, ahol tolmácsok segítségével bepillanthattunk külföldi vendégeink életébe. A svájci Idősek Lapja főszerkesz­tője - aki egyébként az első na­pon megkapta az Életet az Éveknek Díjat - elmondta, hogy az általa szerkesztett új­ságban helye van az idősek vé­leményének, lapja segítséget je­lent az időseknek, mert a kor-' mány kedvezőtlen döntései el­len szót emel. Az osztrákok az idősek házairól beszéltek: a magukról mjír gondoskodni nek, a MNM Pékségnek, a Tax, a Laboncz, a Szimmetria Kft.- nek, az R és Cs Bt.-nek, a Pro­videnciának, a Kiskulcsosi Ál­talános Iskola diákönkormány­zatának, az iskola Fejlesztésért Alapítványának, a Szita-Color Kft.-nek és Kátainé Dörgő Irénnek. Reménykedünk, hogy e kis iskola csapatáról hallunk még a következő években is! L. M., Karcag nem tudók választhatnak a há­zak között, próbaidőre is beme­hetnek, és ha megtetszik, ma­radhatnak, de mód van arra is, hogy válogassanak. Térítés el­lenében teljes ellátást és gon­dozást kapnak. A németek el­mondták, hogy náluk is vannak szegény öregek, őket külön­böző alapítványok karolják fel. A román küldöttektől megtud­tuk, hogy náluk igen nehéz az élet, és ez még fokozottabban jelentkezik az időseknél. Az észtek nagy reményekkel vol­tak a Szovjetunió felbomlása után, de mára rosszabb a hely­zet, mint azelőtt. A cseh küldött arról beszélt, hogy náluk is javí­tani kell az idős emberek éle­tén. Olyan szervezőkből kel­lene náluk sok, mint Knoll Ist­ván, a mi szövetségünk elnöke - mondotta. A görög tolmács nem érke­zett meg, így a felszólalást a je­lenlévők nem értették. Időhiány miatt a magyar küldöttek nem kaptak szót, de ígéret van arra, hogy az írásban leadott véleményeket két hóna­pon belül megjelentetik mind a hazai, mind a külföldi országok valamelyik lapjában. A délutáni gálaműsorban a legjobb magyar és külföldi együttesek léptek fel. A találkozó negyedik napján az ötvenedik házassági évfor­dulójukat ünneplő házaspárokat köszöntötték. Knoll István, a ta­lálkozó rendezője már tervezi a hatvan éve házasok találkozóját is. Legyen hozzá neki is, meg nagyon sokaknak egészsége és szerencséje! Gavaldik Mihály nyugdíjas a jászladányi klub elnöke Húsz ország idősei találkoztak Szívügyünk a fák védelme Az Új Néplapban július 4-én megjelent „A hársfák védelmé­ben” című cikket olvasva néhány gondolat erejéig - mint a Szolnok városi közterületek zöldfelületeinek felelős gazdája - a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztálya nevében sze­retnék reagálni. Köszönöm a levélírónak, idősb Sándor János­nak az észrevételt. Mint méhésznek, gondolom, szívéhez közel áll a hársfa. Sajnos a forgalmas utak melletti hársfasorok a nagy meleg, a szárazság és a téli sózás miatt szenvednek, a nyár má­sodik felében leatkásodnak, levélzetüket idő előtt elhullatják. Az út és a járda közötti keskeny zöldfelület kevés ahhoz, hogy a fák normális életműködéseket produkáljanak. Ezen okok miatt kénytelenek vagyunk olyan fafajokkal dolgozni, és szebbé, el­viselhetőbbé tenni környezetünket, melyek a városi ártalmak­nak (szárazság, füstgáz, só, aszfaltfelület hővisszaverő hatása stb.) ellenállnak. Talán elkerülte figyelmét, hogy ahol lehetőségünk van hárs­fát telepíteni - mint a Szántó körúton, a Tiszaligetben, a Ver­seghy parkban - ott meg is tettük, és a jövőben folytatjuk. A felsorolt területek olyan termőhelyi viszonyokkal rendelkez­nek, hogy nem kell az idő előtti elöregedéstől, kipusztulástól tartanunk. Ezekre a helyekre - a Rákóczi, Hunyadi úti és Nagy Imre körúti ezüsthársakkal ellentétben - „várostűrőbb" és a méhészek szempontjából több mézet „termelő” hársfajokat te­lepítettünk. A Nagy Imre körúton is törekszünk a meglévő fák védelmére. Ezért telepítettünk az elmúlt évben egy cserjesort a talaj és a fák törzsének árnyékolása érdekében, és a héten szer­ves trágyával terítjük le a talajt, amit nagy adagú beöntözés kö­vet. A levélben „nevenincs” fának említett fajta japán akác, amely gyors növekedésű, a gyakori károsító hatásoknak ellen­áll, és mielőbb hűs árnyékot ad a járdán közlekedőknek - csök­kentve a zajt, és megszűrve a port. Jó szándékú észrevételét tisztelettel köszönöm, és máskor is szívesen fogadom. Boros Zoltán főmunkatárs Kórházi felszerelés a Máltai Szeretetszolgálattól Ezúton mondunk köszönetét a Máltai Szeretetszolgálat szolnoki csoportjának, hogy közreműködésükkel a MÁV Kórház és Rende­lőintézet baleseti sebészeti osztálya új kórházi felszereléssel gaz­dagodott. Dr. Lőke Miklós főigazgató főorvos Gondos ellátásban volt részem Június 7-én délelőtt bevásárlásból hazafelé tartottam. Pillanatnyi szédülés, rosszullét miatt elestem, arcra zuhantam. Az ütéstől több helyen is megsérültem. A közelben lakó ismerősöm rögtön mentőt hívott. A MÁV-kórház baleseti osztályára szállítottak, ahol azon­nal orvosi kezelésben részesítettek. Köszönöm dr. Kas Évának, dr. Jurák Máriának, dr. Fazekas Zsuzsanna főorvosnőnek a gondosko­dást. Köszönettel tartozom dr. Nádai Sarolta főorvosnak odaadó, lelkiismeretes munkájáért. Hálás vagyok a segítségért a mentő- szolgálat dolgozóinak és ismerősömnek, Ecsekinének. Özv. Balogh Jánosné, Szolnok Aki nem küldi vissza A július 4-ei Szerkesztőség postája összeállításban olvastam az Adományként felajánlom a kormánynak címmel megjelent leve­let. Való igaz, hogy a városban járva-kelve hallani az elégedet­lenkedők panaszáradatát. A félszázalékos nyugdíjemelésről van szó. En is nyugdíjas vagyok, de nem tartozom azok közé, akik vissza akarnák küldeni az összeget. Hasznos dologra fogom költeni azzal a 12,5 százalékkal együtt, amit márciusban kap­tam. Tudomásul veszem, hogy ebben az évben 13 százalék az emelés összege. Nem dicsekszem azzal sem, hogy több évtizedes megfeszített munka van mögöttem. Azoknak, akik nem akarják nyugdíjuknak 0,5 százalékát, azt ajánlom, nyugodtan vegyék át, és adják oda gyermekintézmények vagy viharkárosultak javára, A pénz eljuttatása nem okozhat gondot, mert a pénzintézetekben elhelyezett gyűjtőládákba be lehet dobni, ahonnan továbbítják a címzettnek. Tudom, hogy kevés az évi emelés összege, de aki ezt nem tudja megbecsülni, annak bizonyára több van, mint nekem és sok százezer nyugdíjastársamnak. F. J. nyugdíjas, Szolnok Az olvasói levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A té­mának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név nélkül érkezett vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Ot nap varázslat Erdélyben A megyei Nyugdíjasok Kultu- lyói búcsút, amit immár hato­rális és Érdekvédelmi Egyesü- dik alkalommal tartottak szé­lete szervezésében negyvenö- kely testvéreink. Az élmények A kirándulók közül tizenketten ten indultunk el Erdélybe, hogy megnézzük a csíksom­elragadtak bennünket: mint pa­takok, úgy hömpölyögtek az emberfolya­mok a hágó­kon, gyalog- utakon a csíksomlyói csodatévő Szűz Máriá­hoz. Száz ki­lométeres tá­volságból is érkeztek, fia­talok és idő­sek egyaránt. A gyönyörű Mária-éne- keket - Zarándok imáját, Ó, Nagyasszony, nemzetünk remé­nye - a székelyek kedves éne­két: Vándor fecske hazatalál/ Édesanyja fészkére száll/ Haza­jöttünk, megáld majd a csík­somlyói Szűz Mária - százezer ember egyszerre énekelte. Fe­lejthetetlen ez a nap. Pünkösd vasárnapján Gyer­gyószentmikló- son át mentünk ki a Gyilkos-tó­hoz, a Békás­szoroshoz, más­nap megnéztük Európa második legnagyobb só­bányáját Pavaj- don. Ézen a he­lyen asztmás, légúti betegség­ben szenvedő gyermekeket ke­zelnek. Az úton találkoztunk a pünkösdi kiski­rállyal és választóival is. ízes magyarsággal énekelték: Mi van ma, mi van ma/ Piros pün­kösd napja/ Holnap lesz, hol­nap lesz/ A második napja. Farkaslakán is jártunk, Ta­mási Áron sírjánál. Korondon gyönyörködhettünk az erdélyi népművészetben. Székelyud­A csodatévő Szűz Mária A pünkösdi kiskirály és udvartartása varhelyen az ottani nyugdíja­sok vendégeltek meg bennün­ket, és hangulatos kultúrmű­sorral kedveskedtek. Fájó szívvel indultunk haza, közben megnéztük Ma­rosvásárhelyt, Kolozsvárt, felkerestük a házsongárdi te­metőt és Bánffyhunyadon a református templomot. Még ma is az élmények bűvöleté­ben élünk... Ha valaki szépet akar látni, feltétlenül Er­délybe utazzon! Köszönjük Ferenc Tiborné Julikénak az út megszervezé­sét. Vörös Lászlóné, Szolnok nyugdíjas pedagógus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents