Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

1996. június,,8., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A jótett veszélye A napokban javaslatomra kikerült egy olvasói levél „A szerkesztőség postá­jából” című oldalunkból. Azóta is fog­lalkoztat a gondolat, jól tettem-e, hogy ezt javasoltam. Az ügy maga nem olyan, hogy valamiféle lelkiismeret- furdalás gyötörne miatta, inkább bi­zonytalan vagyok, érvek ugyanis van­nak pro és kontra, nehéz eldönteni, melyik a nyomosabb. Egy levélíró arról számolt be, hogy a megye egyik városa közelében, ráadásul vasárnap délután, autójuk váratlanul leállt. Aki volt már hasonló helyzetben, az tudja, mennyi kellemetlen­séggel jár az ilyesmi: az ember először maga próbálkozik a javí­tással, de ez rendszerint nem sikerül, azután körülnéz, honnan lehetne szerelőt keríteni. Gyaloglás vagy stoppolás, hogy eljus­son a legközelebbi településre, azután kérdezősködés, van-e, s ha egyáltalán van, merre lakik a szerelő, otthon van-e vasárnap, hajlandó-e kijönni, és így tovább... A levélíró viszonylag szerencsésnek mondhatta magát, hi­szen nem messze a kellemetlenség színhelyétől talált egy gép­javító műhelyt, ahol vasárnap is dolgozott két rokonszenves fia­talember. Nem személyautók javításával foglalkoztak ugyan, de aki ért a traktorokhoz és a teherautókhoz, az az autók egy­szerű hibáit is meg tudja javítani. így is történt. A két fiatalem­ber bevontatta a pórul járt kocsit a műhelybe, az egyik a saját autóján elszaladt valami szükséges alkatrészért, azután nekilát­tak a munkának, s jó másfél óra múlva levélírónk továbbmehe­tett. Fizetni akart, de köszönetén kívül nem fogadtak el semmit. Levélírónk pedig hazaérve, papírt és tollat ragadott, megírta nekünk a kis történetet, részben azért, hogy még egyszer kö­szönetét mondjon, részben pedig azért, hadd tudja meg ország­világ, milyen derék, jóravaló fiatalemberek dolgoznak abban a műhelyben. Első pillanatban nem is látszott semmi különös ebben az ügyben, az újság naponta kap olyan leveleket, amelyekben valakik megköszönnek valamit valakiknek. Azután eszembe jutott, vajon nem lenne-e mégis jobb, ha rejtve maradna ez a jótétemény, elsősorban a két fiatalember érdekében. Mert ki láthat a műhely tulajdonosának leikébe? Mi van, ha fölteszi a kérdést: miért jótékonykodtok ti az ál­talam fizetett munkaidőben, az én szerszámaimmal, az én energiámmal, az én műhelyemben? Ki tudja, mi történik ve­lük, pláne ha kiderül, hogy nem először marasztalhatok el az önzetlen segítés bűnében. Azt gondolják, ez a fordulat valószínűtlen? Én korántsem vagyok ebben olyan biztos. Volna persze még egy lehetőség: magyarázhatnánk ügy is, hogy az olvasói levél reklám a cégnek, amely kiegyenlíti a veszteséget, de ki tudja, a tulajdonos hajlandó-e ezt így te­kinteni. „Rettenetes késztetés a jóra” - mondja az egyik Brecht- dráma szereplője. S lám, kialakult egy olyan társadalom, amelyben már félig-meddig titkolni kell a jót, mert aki teszi, baja lehet belőle. Csak az vígasztal, hogy azért van, aki vál­lalja a veszélyt. , A családsegítőkön segítenek Kisújszálláson A kisújszállási családsegítő szolgálat a legutóbbi önkor­mányzati ülésen számot adott munkájáról, az intézmény előtt álló feladatokról. Ezek közül a legfontosabb a rehabili­tációs munkahely bővítése, egy részben nyitott és fedett pi­henőhely megépítésével. A tanár úr kerékpárral jár az iskolába A képviselők ezen az ülésen a tervét is megnézték, s támo­gatták a létesítmény megvaló­sítását. A beruházás pénzügyi fe­dezetét a szolgálatnak kell előteremtenie. Ezért ma este a gimnázium udvarán kerti mu­latságot rendeznek. A beruhá­zás költségét a jótékony est bevétele, valamint a szervezés során gyűjtött pénz, munka és anyag felajánlás fedezi majd. A létesítmény megvalósulását a munkahelyet üzemeltető kft. is jelentős összeggel segíti. Aki úgy érzi, tud és kíván segíteni a szolgálatnak, az a szombati kerti mulatságon is bizonyíthatja ezt. Gyülekező 19 órától a sülő ökör körül, majd a résztvevők a karcagi Puszta koncert és szalonzene- kar műsorát hallgathatják meg. A vacsora után a talp- alávalóról a Hangulat zenekar gondoskodik. Ebben semmi rendkívüli nin­csen, hiszen a nemzet napszá­mosai a társadalmi rendszerek változásaitól függetlenül ritkán tartoztak, és ma sem sokan tar­toznak azok közé, akik méreg­drága autókkal falják a kilomé­tereket. Legalábbis ez jellemző a nagy átlagra. Nem kivétel a jászalsószentgyörgyi Sándor János sem, aki pedig a minap Göncz Árpádtól az Országház­ban több évtizedes pedagógiai munkássága elismeréseképpen a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. Bármennyire hihetetlen, egyet­len fillér nélkül, mert ez a ran­gos elismerés elsősorban erköl­csi díj. Ezt nem panaszként, in­kább a történeti hűség kedvéért sorolja a tanár úr, aki lassan­ként elmondhatja magáról: már jó néhány olyan tanítványa akad, akinek nemcsak az any­ját, apját, de a nagyanyját is ta­nította. Elvégre 1955. szeptem­ber 16-a óta itt él és dolgozik. Elvégezte a tanítóképzőt, a tanárképző főiskola technika szakát. Legelőször Alattyánban tanított vagy két hetet, azóta szentgyörgyi. Focizott Berény- ben, Jászalsószentgyörgyön, meg edző is volt. Hosszú-hosz- szú esztendők óta az iskola ke­rékpáros KRESZ csapata a kü­lönböző szintű megyei, orszá­gos versenyeken sikert sikerre halmoz. A megyei bajnokságo­kat kibérelték, azután az orszá­gos döntőben egyszer voltak nyolcadikok, kétszer hatodi­kok, egyszer harmadikok, há­romszor másodikok és síkvi­déki leányok-fiúk lévén, há­romszor szívhattak magaslati helyről, a dobogó tetejéről diák­jai levegőt. Ez bizony mind a tanár út „vétke”. Ezek után az sem véletlen, hogy az általános iskolások országos KRESZ-vá- logatott együttesében mindig akad szentgyörgyi: hol egy, hol kettő, hol három, hol a fél csa­pat. A sorozatos olajár-robbanás ellen a tanár úr úgy védekezik: Csepel kerékpárja nyergébe pattan, és azzal iparkodik a munkahelyére, majd vissza. Ez hatékony gyógyszer az áreme­lésekre, mert a hű kétkerekű évente két deci olajjal vígan el­van. Azért kocsija is akad egy megbízható Wartburg szemé­lyében, amelyik már abba a korba jutott, hogy iskolába is lehetne íratni. Sándor János két dologban kérlelhetetlen: szigorú meg kö­vetkezetes. Bár ezekhez adódik egy fontos, harmadik tényező is: nagyon szereti a gyerekeket, a szakmáját, szóval a hivatását. A felesége is pedagógus, egy szem lányuk viszont már más­hol keresi a kenyerét, a MÁV- nál hangosbemondó. Tizenegy éves unokájuk eleddig nem nyi­latkozott, hogy melyik hivatás áll a szívéhez közel. Lassan-lassan ebben az év­ben elér majd abba a korba, amikortól neki is a postás hordja a járandóságot. Boldog magas kitüntetéséért, azért, hogy ezt a köztársasági elnök nyújtotta át neki. Köszöni ezt mindenkinek: a családjának, a tantestületnek, társainak, főnö­keinek, a település irányítóinak. Hívták, hívhatták bárhová, job­ban fizetett, fényesebb beosztá­sokba, ő maradt a pályán. Mi­ért? Mert neki minden egyes tanév új küzdelmet, kihívást je­lentett, mert ehhez értett, ez volt a szakmája, a hivatása, ez lett az élete, elvégre nemzedé­keket tanított ebben a község­ben. Azóta egyben változott az élete: most már kitüntetett pe­dagógusként tapossa reggelen­ként a suliig a pedált. De hát il­lik ez egy pedagógushoz, a pe­dagógus társadalomhoz, külö­nösen akkor, ha azt is elmond­hatja tanítványairól, hogy a ke­rékpáros közlekedés sokszoros megyei, országos bajnokai. El­végre kitől tanuljon a gyerek, ha nem a nevelőjétől? Nem igaz? D. Szabó Miklós A települések elzárkóztak a segítségnyújtástól Bővül az eltérő tantervű tagozat Az enyhén értelmi sérült gye­rekek oktatását, nevelését látja el Jászberényben a Szé­kely Mihály Általános Iskola Eltérő Tantervű Tagozata. A sok éven keresztül nehéz tár­gyi feltételek mellett működő intézmény, a következő tan­évtől „saját” épületben, ked­vezőbb feltételek mellett kezdheti majd munkáját. Gulyás Imre igazgató elmon­dása szerint, két évvel ezelőtt a tagozat még két, egymástól távol eső épületben működött. A szakmai szempontból sem szerencsés helyzet megoldá­sát a tanulócsoportok, Szent István körúti tágas iskolaépü­letbe való átköltöztetése jelen­tette. Az épületből idén szep­tembertől kiköltözik a Ber­csényi iskola az átszervezés­kor még ottmaradt egy cso­portja. Az így felszabaduló tantermet az eltérő tantervű iskola kapja meg. Szüksége is lesz rá, mert a következő tan­évben egy tanulócsoporttal bővül a tagozat. Az intézmény ugyan olyan általános iskola mint a többi, csak eltérő tantervvel műkö­dik - hangsúlyozta, Soósné Várnay Mária tagozatvezető. Ez azt jelenti, hogy mások a követelmények, más a tan­anyag elosztása, mennyisége és a megtanított ismeretek mélysége is. Az ennek érde­kében alkalmazott módszerek is eltérnek a többi általános iskoláétól. A jobb képességű tanulóiknak lehetősége van a továbbtanulásra speciális, vagy normál szakmunkás- képző intézményekben. Az iskola és a család együt­tes segítségnyújtásával ezek a gyerekek is megállják a he*- lyüket a továbbtanuláskor. A , családi háttér hiányosságai, a rossz szociális helyzet gyak­ran súlyosbítják a meglévő ér­telmi sérülés magában sem egyszerű problémáját. A pe­dagógusi munkában fokozott figyelmet kell fordítani a ne­velési kérdéseknek, a gyere­kek szokásrendszerének ala­kítására, a mindennapokban való eligazodás problémáira. Az intézmény egyfajta re­gionális funkciót is ellát, hisz az odajáró 88 tanulóból 37-en más településről érkeznek. Az állami fejkvóta azonban nem fedezi egy-egy gyerek okta­tásának éves költségét, a kü­lönbséget az önkormányza­toknak kell finanszírozni. Az igazgató elmondása sze­rint a városi önkormányzat il­letékesei megkeresték az érin­tett önkormányzatokat, anyagi hozzájárulást kérve a települé­sükről a herényi intézménybe járó tanulók képzési költsége­ihez. Gulyás Imre tudomása szerint az önkormányzatok eddig elzárkóztak a kérés tel­jesítése elől. S.Cs.J. i____________________________ Ha Nagykörű, akkor cseresznye Nagykörű neve ilyentájt, Margit-nap körül egyet jelent a cseresznyeszedéssel. Nincsen ez másképpen most sem. Kinn a kertekben a korait már kosarakba rakták, ugyanakkor még nem érett meg teljesen a messze földön nevezetes germersdorfi. Helyette egy másik fajta, a korai­nál egy kicsivel később feketedő várja a szorgos kezeket. így Baráth Józseféknél is halad a sze­dés, hiszen száztizennyolc terebélyes fa termé­sét kell ládákba gyűjteni. Ahhoz, hogy mindahányról leszedjék, az idei közepes cseresznyehozam ellenére is szükségel­tetik egy jó hét. A legidősebb szüretelő Nagy Pál, aki negyvennyolcadik éve rugaszkodik az ágaknak, gallyaknak. Pali bácsi korábban po­hárban jobban kedvelte a ropogós gyümölcs le­vét, mára ismét előnyben részesíti a gallyakon fürtökben lógó bogyókat. Elsősorban azokat, amelyeket megcsípett a madár, mivel azok a legérettebbek. Iparkodniuk kell, mert neki is akad vagy het­ven fája. Igaz, azok másfélék, és a tulajdonkép­peni érésükhöz még hiányzik néhány meleg nap. Szerinte ennek, szóval az igazi germersdorfi cseresznye szezonjának a kezdete - az időjárás­tól függően - az idén valószínűleg június 15-e és 20-a között esedékes. Noha közepes a termés, azért telnek a lá­dák Sándor János dolgozatot írat az ötödikeseknél. Cs. I. Ez nem áprilisi tréfa! Az újszászi Szabó Zoli igaz, hogy április 26-án született, de amit legutóbb véghez vitt, aligha nevezhető a szeszélyes hónap tréfájának! Már csak azért sem, mert Stenczner Ferenc tanár úr irányításával sokat készült a különböző szintű verse­nyeire. Zoliról még annyit, hogy az ottani általános iskola 8. a-sa, és a bizonyítvá­nya kitűnő. Kedvenc tantárgyai a bioló­gia, a kémia, no meg a földrajz. Mivel ál­lítólag remek biológus, így a megyei dön­tőben - amelyik Hermán Ottó nevét viseli - ő képviselte Újszász, továbbá a suli színeit. Hogy miképpen, annak bizonyí­tására annyit: Zoli megnyerte. Otthon gratulációk, puszik várták, illetve csirke­pörkölt, amelyekre felettébb érzékeny ez a fiú, mert nem tűri, hogy sokáig a tányér­jából csiklandozza nyelvét, orrát. Rövid pihenés után irány Kisújszállás, a háromnapos országos döntő. Itt aztán a zsűri kiforgatta a huszonöt nebulót, mi mindent tudnak a természetről, élővilágról. Voltak szó­beli feladatok, írásbeli tesztek, de a hortobágyi, Karcag környéki terepgyakorlatok sem hiányoz­tak. Sejtette, nem a hátsók között végez, de őt is meglepte, amikor meg­tudta: a képzeletbeli dobogó második he­lyére állhat. Több ki­sebb ajándékot kapott, otthon pedig anyucitól, apucitól a változatos­ság kedvéért gratuláci­ókat, amelyet egy torta és sertéspörkölt tett változatossá. Felvették a Ver­seghybe, természettu­dományi szakra. A su­litól elismerésben még nem részesült* mivel beszedték az ellenőr­zőt. Gyanítom, azért valamilyen beírás csak kerül bele, mégpedig a jobbik fajtából. El­végre egy országos dobogós helyezés nem semmi. Aki ebben kételkedne, annak azt java­soljuk: egyszerű a bizonyítás, tessék, csinálja utána! Az újszászi Szabó Zoli a nyolcadikosok között bioló­giából az ország második legjobbja. fotó: cs. I. / / Adám Évának keresztelték Bojánné Ádám Éva a kertjükben. fotó: cs. i. Kevesen lehetnek, akik mindkét bibliai nevet viselik; közéjük tar­tozik Jászalsószentgyörgyön Ádám Éva. Amikor azon a bizo­nyos december 20-án e világra érkezett, az édesanyja eredetileg a Zsuzsanna nevet szánta neki. Igen ám, de az akkori plébános rábeszélte, legyen inkább a bib­liai hangulatú Éva, ha az előneve Ádám. Nem beszélve arról, hogy az Éva névnap sincsen messze a december húszadikától. így lett végül is Ádám Éva, napjainkban pedig Bojánné Ádám Éva. Há­rom gyereket nevelnek: az egyik tizennyolcéves, a másik tizen­négy, a harmadik ennek fele. Éva főállású anya, a páija gépkocsi­vezető-oktató. Ez a község arról nevezetes, hogy az átlagnál jóval több a mutatós ház, udvar, és az ő otthonuk még így is az egyik leg­szebbnek számít. És ez főleg a meleg napokban mindennapi fog­lalatosságot jelent. Elvégre a fü­vet nyírni, a virágokat öntözni kell, és ha elfáradnak, akad kinn az udvaron egy sátor, alatta hófe­hér kerti asztallal, székekkel. Csak az a bökkenő, hogy az ücsörgésre nincs idő, hiszen hogy mást ne mondjak, hagymával is küszködnek. Mindezek követ­keztében a sorsuk annyiban kü­lönbözik a bibliai emberpártól, ha nem is a Paradicsom veszi őket körül, de egy gondozott, csupa zöld porta... D.Sz.M. Sz.M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents