Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-22 / 145. szám

1996. június 22., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Egy szép illúzió Mostanában a legkülönbözőbb fórumo­kon és alkalmakkor, legutóbb a magya­rok IV. világkongresszusán különös hangsúllyal esett szó a nemzeti egység­ről. A világkongresszus felszólalóinak nagy része az egységet mint elérendő és elérhető állapotot említette, egyúttal va­lamiféle magyar sorscsapásnak állította be az egység hiányát. Miközben a közélet fórumain dúl a politikai küzdelem, élesedik a hang, és föltehető, hogy a választások közeledtével még tovább fog éle­sedni, az imamalomszerűen ismételt egységfelhívások egyre ke­vésbé befolyásolják a közgondolkodást. Maholnap ez ugyanolyan semmitmondó politikai szlogenné válik, mint volt tíz-egynéhány évvel ezelőtt „a fejlett szocialista társadalom építése” vagy „a párt vezető szerepének erősítése”. Az ilyen politikai jelmondatokat használóik magától értetődőnek tekintik, s ritkán veszik a fáradságot, hogy végiggondolják: itt és most mit is jelentenek valójában. Sokan, és a világkongresszusról szóló tudósítások szerint a résztvevők közül is jó néhányan, a nem­zeti egységet valami olyan állapotnak tekintik, amit egyszer el lehet érni, majd meg lehet tartani változatlanul, legföljebb munkálkodni kell a megtartásáért. A valóságban azonban a nemzeti egység nem egy elérhető állapot, hanem az események hatására erősödő-gyen- gülő folyamat. Teljes megvalósulása ugyanúgy nem érhető el, mint ahogy teljes hiánya sem következhet be, amíg a nemzet létezik. A nagy megpróbáltatások, külső fenyegetések erősítik az egysé­get, hiszen az emberek a nagyobb külső veszély elhárítására félre­teszik belső ellentéteiket. Ennek volt ragyogó példája a magyar tör­ténelemben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, de a teljes nemzeti egység akkor sem valósult meg. Ezzel egyébként vissza is lehet élni, a történelem nem egy példát ismer, amikor a robbanással fenyegető belső feszültségek levezetésére egy-egy uralkodó politi­kai elit külső feszültség szításával keresett lehetőséget. Hosszan tartó konjunkturális időszakok szintén tompíthatják a nemzeten belüli ellentéteket, ha a legszegényebbek is érzékelik helyzetük bizonyos javulását. Ez jellemző volt az elmúlt évtize­dekben sok nyugat-európai országra. Az egyszer megvalósuló, majd fennmaradó nemzeti egység a sokféle felhívás és óhaj, jó szándékú elképzelés ellenére a fikciók világába tartozik. Amíg szegények, sőt nyomorgók és gazdagok, ellentétes anyagi érdekű osztályok léteznek, addig az ellentétek megmaradnak. Sőt a fejlődés útja mindig ellentmondások kialaku­lásán, majd feloldásán és egyúttal újabbak létrejöttén át vezet. Egymásnak feszülő, egymás hatását erősítő és gyengítő, irányát be­folyásoló törekvések végső eredőjeként jön létre a fejlődés minden újabb szakasza, lépése. Az egység álmodói azt hiszik, az erők egy irányba állíthatók, és a fizika törvényei szerint ily módon hatásuk megsokszorozódik a nemzet érdekében. A politikának azonban sa­ját törvényei vannak, a fizika törvényei nem érvényesek rá. i Nem probléma a pedagógus-munkanélküliség? / Érthetetlen érdektelenség A megyei munkaügyi központ jászberényi kirendeltsége meg­hívta a hozzá tartozó tizenhat település polgármesterét, illetve képviselőjét a pedagógus-munkanélküliséggel, -átképzéssel kapcsolatos megbeszélésére. Csupán Jászkisér, Jászapáti, Alattyán és Alsószentgyörgy tartotta fontosnak a dolgot. Sajnálatos tény: folyamatosan csökken a születések száma, egyre kevesebb gyermeket isko­láznak be, így várhatóan ugrás­szerűen növekszik a munka nél­kül maradó pedagógusok száma. A tervezett óraszámemelés is a munkanélküliséget eredmé­nyezheti. Ezekből a tényekből kiin­dulva vetődött fel a herényi munkaügyi központ dolgozói­ban, hogy megbeszélik a jász­sági polgármesterekkel: az el­következő években hozzávető­legesen hány tanítót-tanárt kell elbocsátani településükön, mi­lyen irányú átképzéseket tarta­nának fontosnak. Ez idáig nyug­díjazásokkal, átszervezéssel még orvosolni lehetett a gondo­kat. De mi lesz a helyzet két, há­rom év múlva? Ahhoz, hogy az utcára kerülő pedagógusok vál­tani tudjanak, most el kell kez­deni az átképző tanfolyamok szervezését. Megalapozott igé­nyek benyújtásához pedig szük­ség van hasznosítható javasla­tokra. A gyér érdeklődés ellenére a megjelentek éltek is ezzel a lehe­tőséggel. A romló szociális kö­rülmények szükségessé teszik if­júságvédelmi szakemberek kép­zését. Felbecsülhetetlen értékű lehetne a munkaerő-piaci igé­nyekről naprakész információ­val rendelkező pályaválasztási tanácsadók alkalmazása. A nyár nemcsak örömöket, hanem veszélyeket is rejt Ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáció... Dühöng a nyári szünet: a nap tele ma­rókkal szórja sugarait, és elkezdődött a várva várt hosszú vakáció. Az a né­hány feledhetetlen hét, amelyik nem csak élményeket, örömöket, de sajnos veszélyeket is rejteget. Szolnokon a Várkonyi tér mögött gyerekek játszanak. Az idősebbek a padokon, az ár­nyékban ücsörögnek, és Kovács Sándorné nem csak nagymamái minőségben figyeli őket.- A vejem gépkocsivezető, a lányom pénzügyi előadó. Hála Istennek van mun­kájuk, éppen ezért ebben a hónapban én vi­gyázok a nyolcéves Tímeára meg Évára, aki ősszel lesz iskolás.-A szülők?- Júliusban, a hónap elején a vejem kér három hetet, azután augusztus 10-ig a lá­nyom lesz velük. Nyaralni nem mennek, nem futja. Marad még vagy húsz nap, ak­kor megint én következem.- Bírja ?- Hatvankét évesen most még igen. Csak a lábam rakoncátlankodik, mert sok volt a strapa a kórházban. Ha mindkét szülő dolgozik Kulcsos gyerekek hada focizik. Olykor el­gurul a labda, szerencsére messzebb a for­galmas út, mert a tér bokraiban megakad a bőrgolyó. De Kenderesen más a helyzet, hiszen a négyes főútvonal szinte kettészeli a települést. Bizony, néhány éve is tragé­diát követelt: az egyik mellékutcából nyá­ron kihajtott egy kislegény. Rövid nadrág­ban, a kormányon kis motyójával. Ütközött egy teherautóval. Sok vért veszített, elin­dult vele a mentő, de az első kórházat már nem érték el. Kenderesnél maradva, 514 általános is­kolás diák él itt. Húsz éve hétszáz forint volt a tábor, most kilencezer-ötszáz egy hét. Körmendre buszozik nyolcvan gyerek, de ezt az összeget is csak úgy tudták kikal­kulálni, hogy temérdek segítséget kaptak helyi cégektől, az önkormányzattól, a Bán­fától. Nyolcvan boldog gyerek. És a többiek? Napközi nem lesz, nincs rá igény, rengeteg a munka nélküli anyuka. Hogy mi marad? Az utca, a barátnők, a barátok, a strand. Kisújon vagy Kunhegyesen. Esetleg munka otthon. Kunhegyesnél folytatva, július 8- 18-a között nagyszerű program, a hatodik „Legénybot alkotótábor” várja a résztve­vőket a volt munkásőrbázison, helyből és a környékről. Tíz napra az élelem kétezer- nyolcszáz forint, és a százhúsz résztvevő fele gyerek, diák lesz. Fát faragni, agya­gozni, gyékényt kötni, kosarat fonni, csip­két verni, szőni tanulnak, színdarabokkal ismerkednek meg. A szállás meg a strand­belépő újabb napi 350 forint, és így sem drága. Legfeljebb a munkanélkülieknek, az állástalanoknak, vagy ahol otthon sok éhes száj kéri a kenyeret. Mindezek ellenére akad jelentkező, hiszen ez is egyféle nyári program. Tiszaörs szerencsére rendelkezik egy csodálatos fürdővél. Igazi romantikus kör­nyezetbe épült, hatalmas fák közé. A nagymedencét olykor több száz vendég né­pesíti be, a zömük diák. A menü 180 forint, és aznap éppen halászlé volt túróscsuszá­val. Sokan jönnek kerékpárral, motorokon Kunmadarasról, Tiszaszentimréről, Tisza- igarról, Tiszaörsről, Nagyivánból. Otthoni segítség Nagyivánnál maradva, mit csinálhatnak ar­rafelé a (iiákok? Mert itt még sok felnőttnek sincs állása, nemhogy gyereknek! Perge Anita például 16 éves lesz, és Egerben szakközépiskolás.-Itt lehetetlen elhelyezkedni. Egerben, nagyobb településeken akad néhány osz­tálytársam, aki dolgozik. Az egyik a stran­don, a másik fagylaltot árul vagy kertész­kedik, rakodik.- Akkor mi lesz a program ?- Segítek anyunak takarítani, főzni. A nagyszüleim ugyanebben az utcában élnek, oda jószerével naponta átugrom. Aztán el­utazom Gyöngyösre, majd Füzesabonyba a barátnőimhez. Ők is jönnek, viszonozzák azt a pár napot. Meg az öcsémmel megyek még el júliusban, az iskola szervezésében egy országjáró túrára. Nagy Henrik Tiszagyendán lakik. Most érettségizett, és még újabb nehéz napok vár­nak rá.- Beadtam vagy négy helyre az egyetemi felvételimet, és most azokra készülök. Ha be­jutok, jó, ha nem, lesz egy évem az újabb megméretésre. Július végére kiderül, és még valószínű, hogy a haverokkal leugrunk pár napra a Balcsira. A testvére, Paulina szintén a Bercsényi gimnázium diákja Törökszentmiklóson. Má­sodikos volt.- Apunak segítek az üzletében: csapos le­szek napi hat órát.- Fizetés?- Megegyezés szerint.- Nyaralás?-Most semmi. Majd jövőre. Hét végén esetleg leugrunk a Tiszára... Élt 12 évet Sajnos nem lesz nyaralása a tizenkét éves sza- joli M. Mónikának sem. Pedig megérdemelte volna, mert kitűnő tanuló volt. Kerékpárral ki­rándultak Tiszapüspökibe, majd kilencen fü- rödtek. A kijelölt helyen versenyt úsztak. Mónikával valami történhetett, mert csapko­dott, de a többiek nem tudták megfogni, elra­gadta a víz. Egyszer még felbukkant, majd el­nyelték a hullámok. Rá két napra szülőfaluja, Szajol alatt akadtak élettelen testére. A kis­lány halálában is hazafelé iparkodott. Az isko­lában pedig ősszel egy pad üresen marad, egy fogasra nem kerül a kabátja. A bizonyítványa színjeles, és már soha többé nem iratkozhat felsőbb osztályba. Még el sem kezdődött a szünet, amikor neki már befejeződött. Rövid kis élete is. * * * Ebben az évben az érettségizetteket nem szá­mítva 1 millió 250 ezer általános és középis­kolás diáknak lesz nyári vakáció. Az őszi be- csengetés sajnos ennél már kevesebb lánynak, fiúnak szól. Vigyázzunk a gyerekekre, mert valahol mindet hazaváiják. Hazavámák... D. Szabó Miklós A Schmitt család Atlantában ünnepel Gréta a tévétomából Még a fotelben pocakot eresztett puhányok is jól emlékezhetnek az egykori tévétorna sztárjaira, a há­rom Schmitt csemetére. Különösen kedves volt a legkisebb, az akkor három­éves Gréta bájos csetlése- botlása. A lányok édesany­jukkal együtt 1976-tól tíz éven át voltak a tévétorna kedvencei. Schmitt Grétával a napokban egy sajtótájékoztatón talál­koztunk, mint a ConAvis Rt. reklámkampányának házi­asszonyával. A 23 éves, 180 centiméter magas, csinos, szőke ifjú hölgytől rövid in­terjút kértünk.- Amellett, hogy háziasz- szony, mivel foglalkozik ma­napság ?- Jelenleg magánvállalko­zás keretében különböző rek­lámtermékeket forgalmazok cégeknek.- Édesapja, Schmitt Pál, olimpiai bajnokunk igen el­foglalt ember, hiszen a Ma­gyar Olimpiai Bizottság el­nöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke és „melles­leg ” hazánk spanyolországi nagykövete. Édesanyjáról, Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornászról keve­sebbet hallani...- Neki „foglalkozása” van: ő az édesapám felesége. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert mindez nem könnyű feladat. Édesapámnak a három mun­kakör ellátásához biztos hát­térre van szüksége. Ezt a hát­teret elsősorban az édes­anyám nyújtja neki, aki min­dig ott van mellette. Termé­szetesen nem egyszerű fel­adat, mert például a fogadá­sokon meg kell jelennie, ugyanúgy kell beszélgetni mindenkivel és naprakésznek kell lennie. Emellett igazából dolgozni nincs ideje. Jelen­leg egyébként ő is kint van Madridban.- Hallhatnánk néhány szót a nővéreiről?- Nagyon szívesen. Leg­idősebb nővérem, Alexa Wa­shingtonban él, oda ment férjhez egy jó nevű amerikai operatőr fiúhoz. A gyerme­kük másfél éves - ő az én ke­resztfiam, aki szerintem a vi­lág legszebb kisfiúja. A kö­zépső nővérem, Petra a Proc­ter & Gamble nevű cégnél dolgozik Budapesten, az Old Spice termékmenedzser-asz- szisztense. Ő is férjnél van, most lesz az egyéves házas­sági évfordulójuk. Én még nem mentem férj­hez...- A sporttal teljésen fel is hagytak ?- Több mint tíz évig ver­senyszerűen teniszeztünk. Én kilencéves koromban kezd­tem el ezt a sportot, és húsz­éves koromig versenysze­rűen teniszeztem. Ezzel ma­napság már felhagytam, de azért hobbiszinten, illetve az egészségmegőrzés okán to­vábbra is teniszezem, futok, úszom, erősítek.- A család eléggé szét­szórva él. Hogyan tudnak ta­lálkozni?- Elég nehéz „összehozni” a családot, ám most kínálko­zik egy jó alkalom. Szüleim 30. házassági évfordulóját Atlantában, az olimpia idején ünnepeljük július 23-án, és ott lesz az egész család. Egyébként nagyon ritkán tudunk mind az öten együtt lenni. Még leginkább kará­csonykor, ha a nővérem haza tud jönni Amerikából. Néha nyáron is sikerül találkozni, de általában évente csak egy­két alkalommal tud egybe­gyűlni a nagy család. Baranyi György w jf| ■fej. A nyár elszáll, Gondoljon mielőbb az idei télre, hogy az Ön otthonában tovább tartson a nyár. TOTÁLGÁZ most kedvező árajánlatokkal várja, hogy gazdaságosan és kényelmesen tölthesse el a hidegebb napokat. TOTÁLGÁZ T: (06-1) 203-4271, 06-60-338-716 TOTÁLGÁZ KÉNYELMET KAPCSOLUNK A GÁZHOZ. A szakjellegű iskolák érdekeit képviseli Megalakult a szakközépiskolák és szakképző iskolák orszá­gos szövetsége, ahová kis hazánk minden szegletéből össze­sen százkilenc iskola jelentkezett. Ennek az elnöksége hét­tagú, és közöttük szolnoki is akad: dr. Kardos Györgyné, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola igazgatója személyében.- A szakközépiskolák nagy át­alakuláson, átalakulásokon mennek keresztül. Ezt a válto­zást szeretnénk olyan irányba terelni, amely megtartaná a jó értelemben kialakult hagyomá­nyokat, de megfelelne az új kö­vetelményeknek, kihívásoknak is. Az egész folyamat meglehe­tősen bonyolult, mert egymás­tól teljesen eltérő szakmákat, szakmacsoportokat kell képvi­selnünk - mondotta az igazga­tónő.-Hol, milyen szinten?- Az adott szakterületen, a minisztériumban, az önkor­mányzatoknál vagy bármilyen fenntartónál.- Úgy érzik, hátrányba kerül­tek?- Igen. Tapasztaljuk, a ha­gyományos gimnáziumokban folyó képzés nem egy önkor­mányzatnál, szóval fenntartó­nál előnyt élvez. Holott köztu­domású, hogy az általános isko­lákban végzettek nem mind­egyike való, kerül gimnázi­umba. Vagy a képességei miatt, vagy esetleg azért, mert ugyan jól tanul, de ő valamilyen szak­irányú érettségit, ismereteket akar. Tudjuk, a szakközépisko­lák speciális felszereléseket, szemléltetőeszközöket is igé­nyelnek, ezért ezekben az okta­tás olykor drágább is. Ugyan­akkor érezzük, hogy az iskola- rendszerű szakképzést hosz- szabb távon veszély fenyegeti. Mondván, ezt ki lehet venni az iskolarendszerből, meg lehet oldani másképpen is. Például úgy, hogy a feladatot külön­böző társaságok teljesítenék.- Ebben mi a rossz?- Egyszerű a válaszom: ná­luk a haszon a lényeg, ami megöl minden egyebet, mert ez a mozgatóerő a legfontosabb. Márpedig ezek a szakközépis­kolák arra valók, hogy kezdet­ben olyan alapokat biztosítsa­nak a diákoknak, amelyre az­után felsőbb osztályokban épí­teni lehet. Ha mindezt a képzést nyereségérdekeltségű cégek végzik és nem az iskolák, aligha ezen pedagógiai folya­mat lesz a lényeges. Ezért sze­retnénk hallatni a szavunkat minden fórumon, ahol csak le­het. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents