Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-13 / 137. szám

1996. június 13., csütörtök 7. oldal Az Új Néplap Karcagon Aki kiénekel négy oktávot Az anyák napi ünnepségen hallhatták a karcagiak Hermann Ritát énekelni. A 21 éves lány több évig járt zeneiskolába, ahol hegedülni tanult, majd évekig a tanulás volt a legfon­tosabb a számára. Érettségi után kezdett énekelni tanulni Márkus Ica magyarnóta-éne- kestől. Mára közel kétszáz nó­tát tud Rita - így igazán beis­merheti, hogy kezdetben távol állt ez tőle. Kedvencei az ope­rettek, táncdalok voltak. Tanára azonban szigorú és következe­tes volt, megszerettette vele a csárdásokat, hallgatókat. ’95 novemberében sikeres vizsgát tett, és működési engedélyt ka­pott. Hangképzését azóta sem hagyta abba, ősztől Budapesten folytatja a tanulást. A magyar nóta éneklésekor nincs szük­sége arra, hogy kiénekeljen négy oktávot, bár ezt is tuja. Később táncdalt, musicalt is szeretne énekelni.- Egy-egy fellépés nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a nézőtérről látják - mondja mert ilyenkor elszorul a tor­kom, úgy érzem, nem jön ki olyan hang, amilyen kell. Ilyenkor nagy segítség a lámpa­láz ellen egy jó zongorakísérő. Én sokat köszönhetek Barkóczi Zoltánnak, aki átsegített a kez­deti lépéseken. Újra szól a csengő Hosszú évek után nemrég'ismét megszólalt a csengő a Györffy István Általános Iskola Kálvin út 2. szám alatti iskolaegységé­ben. A Csengős iskola alapkö­vét 1813. január 18-án tették le a református templom mellett. A következő tanévben átadták az épületet. 1818-ban húzták rá az emeletet, s nyerte el az is­kola mai formáját. A téglakerí­tésre akkor három bástyaszerű tomyocskát húztak, s a kerítés bal sarkánál lévőbe csengőt is elhelyeztek. Reggelente ezzel hívták iskolába a gyerekeket. A mostani avatóünnepségen Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész felajánlása­ként ismét megszólalhatott a csengő. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Mészáros János Csuhébabák, csipkék és társaik Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut arra, hogy szűkebb környezetünk múltjá­val, népi iparművészetével foglalkozzunk. Pedig a kar­cagi szűrhímzés, vertcsipke- készítés és kerámia nagy múltra tekint vissza. Oláhné Lipták Erzsébet népi iparmű­vész ezen értékek megmenté­sével, s a fiatalokkal való meg­ismertetésével is foglalkozik.- Miskolcon lakott koráb­ban. Hogyan került Kar­cagra ?- A gimnáziumi évek alatt sokat hallottam az itteni nép­művészetről. Már gyerekko­rom óta rajzolgattam, anyu­kámtól, nagymamámtól meg­tanultam hímezni. A középis­kolás évek alatt különböző önképző körökben gyarapítot- tam tudásomat. 1980-ban je­lentkeztem tervezőnek a kar­cagi Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezethez.- Azóta is itt dolgozik. Kezei alól már sok minta került ki. Kitói tanulta az alapokat?- A napokban elhunyt Csíkos Sándométól, a népművészet mesterétől. Idekerülésem óta fő­leg a lakáskultúra körébe tartozó termékeket tervezek. A jól is­mert kun hímzést használom föl a térítők, párnák, futók tervezé­sével. Munkáimat a népi ipar- művészeti tanácsnál zsűriztet- tem is, s 1983-ban megkaptam a népi iparművész címet. Szalmaszál a gyerekekért A Karcagi Általános Iskola Speciális Szakiskola és Diák­otthon a napokban tartotta jóté­kony bálját tanulóik érdekében. Az est bevételéből Szalmaszál néven alapítványt hoznak létre az állami gondozottak s a többi diák szabadidős programjai szervezésére. Ezért a nemes ügyért megmozdult a város, hi­szen mint az est háziasszonyai, Csiki Magdolna igazgató és he­lyettese, Bartha Ferencné beje­lentették, 212 ezer forint kész­pénz gyűlt össze szombat estig. Majd kétszáz vállalkozó, ma­gánember adakozott a gyerme­keknek. A bál fővédnöke Iván- csik Imre, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Fazekas Sándor karcagi polgármester volt. A karcagi önkormányzat nevében Csányi Sándor alpolgármester gratulált a sikeres bálhoz a szervezőknek. A Szalmaszál néven létreho­zandó alapítvány vagyonát a megyei önkormányzattól kapott színes televízió, Karcag város­tól egy rádiós magnó, egy bu­dapesti kft.-tői számítógép és M. Boldizsár Erzsébet festmé­nye képezi jelenleg. Az adományokat az iskola diákjai műsorukkal köszönték meg. A bálon a zenét a Sarock együttes szolgáltatta, s a több száz tombolatárgy - köztük az Új Néplap felajánlásai - is gaz­dára talált az este során. Hogy pörögjön az rrr. A karcagi Gyermekek Háza a berekfürdői ifjúsági táborban az elmúlt héten ismét megrendezte a logopédiai tábort a város óvo­dásai részére. A tábor vezetője Molnár Jó- zsefné volt, a logopédiai gya­korlatokat pedig Németh Juli­anna és Pergéné Deli Katalin tartotta. A harmincegy kisóvodás már tanév közben is rendszere­sen járt beszédjavításra a logo­pédusokhoz. Ezen az utolsó, is­kolakezdés előtti, rásegítő fog­lalkozáson még egyszer átismé­telték velük a szakemberek a mondókákat, melyekkel pösze- ségüket, rossz kiejtésüket sike­rült javítani. Az r-ek már pö­rögnek, így a szeptemberi isko­lakezdéskor nem kell társaik „mosolygásától” tartaniuk. Per­sze a táborban az óvónők a sza­bad programról is gondoskod­tak, hiszen az intenzív gyakor­lások között jól jött egy kis já­ték. így ottjártunkkor éppen aszfaltrajzverseny volt. S nem­csak a fotó kedvéért viselték büszkén a kicsik az óvónők se­gítségével font mezei virágko- szorúkat, melyekhez a virágo­kat ők gyűjtötték. Nagy sportversenyek mellett a strandra is jártak az ovisok, akiknek nagyon tetszettek a tá­bori keretek között megtartott foglalkozások. Ehhez a prog­ramok mellett a kömyzet is ide­ális volt. S délutánonként, ami­kor hazamentek, szüleiknek be­számoltak az aznapi élménye­ikről. Oláhné Lipták Erzsébet a saját tervezésű blúzban, a népi játékokkal-A helyi idó's-asszonyok kö­zül sokan készítették a vert csipkét. Ön is foglalkozik ez­zel?- Mindig csodáltam az idős néniket, akik ezt készí­tették. Szerettem volna én is megtanulni. Nemrég Mátrai Magdolna csipkekészítő mestertől elsajátíthattam az alapokat. így most már én is készítek csipkét, sőt a Gyermekek Házától kaptam felkérést arra, hogy szakköri keretek között oktassam is. Ezt azért tartom fontosnak, mert a mai fiataloknak már nincs lehetősége - úgy, mint például Mezőkövesden a ma­tyóknál még ma is - megta­nulni szüleiktől a hímzés alapjait. Ennek olyan termé­szetesnek kellene lenni egy kislány számára, mint eliga­zodni a számítógép világá­ban.- Az asztalon azonban népi játékokat is látok.- Igen. Járok egy népijáték- és kismester-szakoktató isko­lába. Most fejezem be az első évet. Már megtanultam a csuhé- és rongybabák készíté­sét, a kosárfonást, a nemeze­lést. Erre játszóházi keretek között szeretném a karcagi és vidéki gyerekeket megtaní­tani. Oláhné Lipták Erzsébet gyermekeit - Jánost és Korné­liát - már beoltotta a népi játé­kok szeretetével. Aki a kun tájat rajzolja A napokban a kispesti Helikon Kulturális Egyesület szabad­téri festőversenyt rendezett a Vekerle-telepen. Ezen részt vett Kábái László grafikus, s tollrajzaival az első helyen végzett. Jelenleg az Esti Kor­nél váci irodalmi kávéházban van önálló kiállítása, melyet Bőd László festőművész nyi­tott meg. Kábái László már kora gyerekkorától fogva jó rajzolónak számított, ám csak az utóbbi öt évben kezdett el intenzíven foglalkozni művé­szi rajzzal. Eleinte portrékat, karikatúrákat készített, majd egyre inkább a karcagi táj von­záskörébe került. Munkájának új lendületet adott Macskássy Izolda grafikus-festőművész támogatása, biztatása. Mint megfogalmazta, so­káig azt hitte, hogy a karcagi jellegtelen, kopár, sivár, nehe­zen megfogható táj. Aztán el­kezdte járni a határt kerékpár­ral. Eleinte csak figyelt, s min­denütt lüktetést, mozgást lá­tott. Tollrajzain is ezt, a leg­először megérzett lüktetést adja vissza. A kunsági táj át­alakulóban van, a régi tanyák romba dőlnek, a kunhalmokat elhordják vagy beszántják... előbb-utóbb el fognak tűnni. Ennek az értéknek a megőrzé­sét vállalta Kábái László a ké­pein. Aki látta már képeit, az tudja, hogy fekete-fehér és szí­nes tollrajzaiban életre kel a karcagi táj, s a nézők is a kun­halmok között járnak, s az al­kotóval együtt felfedezhetik a nagykunsági táj varázslatos egyszerűségét. Kábái Lászlóba úgymond beleivódott a szülő-- föld iránti szeretet, a hagyo­mányok ápolása. Ebből a szá­mára oly fontos alföldi tájból szeretne egy kicsiny szeletkét átnyújtani a dunai embereknek is. Hideg alkony Úgy élvezem én a strandot! Az óvodások hamar megkedvelték a csúszdát A Nagykun Víz- és Csatornamű Kft. vette át üzemeltetésre idén a városi strandot. A májusi nyi­tásra több újdonsággal is várták a lakosokat. Megszépült a jegy­pénztár épülete, kialakítottak egy női napozót - persze a kí­váncsi férfiszemektől jól el­zárva -, s a korábban meghirde­tett gyermekjáték-pályázatnak megfelelően új játékokat is fel­állítottak. így került egy kis csúszda a gyerekmedencébe, a nagyobbaknak a nagymedencé­nél építettek ki három csúszdát. Idén az uszoda vize melegebb lett, így már többen vannak itt is. Újdonságokkal szolgáltak az úszni tudóknak az uszodabérlet­tel. A júniusi kánikulai meleg­ben ottjártunkkor a Kiskulcsosi Általános Iskola és a Madarász Imre óvoda gyermekei élvezték a napsütést, a vizet, természete­sen a pedagógusok felügyelete mellett. A városi strand mindennap nyitva tart, hét végén a fiatalok megelégedésére pedig strand­diszkó is van. A defektek gyógyítója Nagy Zoltán negyedik éve fog­lalkozik gumiabroncsok árusítá­sával és szerelésével. Akkor csa­ládi segítséggel tudta létrehozni műhelyét. Jelenleg egy alkal­mazottal, testvérével dolgozik itt. Ma már a karcagiak mellett vidékről is felkeresik a sze­mélygépkocsik és mezőgazda- sági gépjárművek tulajdonosai. Jelenleg tízféle gumiabroncs kapható itt, melynek a szerelését helyben el is végzik. Előzetes felmérései alapján volt igény te­hergépkocsik gumiabroncsaira, ezzel egy hónapja bővítette a vá­lasztékot. Ehhez családi segít­séggel sikerült beszereznie egy szerelőgépet, melyhez hitelből még vennie kell egy kiegyensú­lyozó gépet. A 29 éves fiatalember tervei között szerepel egy teljes teher­szerelő, ahol a legkisebb sze­mélygépkocsitól a legnagyobb kamionig ki tudná szolgálni az igényeket. A terv megvalósítá­sához az első lépéseket már megtette, hiszen az önkormány­zat hozzájárult ahhoz, hogy a Szivárvány úton egy komplett gumiszervizt építsen. Ehhez már hitelre lesz szüksége, me­lyet eddig a magas kamatok mi­att nem vett igénybe. Az építke­zésben számíthat a családra s a barátokra. Ez biztosíték számára ahhoz, hogy januárban már az új helyen fogadja régi és leendő ügyfeleit. A földmunkagép kerekét szerelik szét a testvérek Luxusútra itt sem futja Kovács Sándor egy hónappal ezelőtt megnyitotta a Soma Tours Utazási Irodáját, mely egy budapesti cég alirodája. Á fiatalember maga is utazgató tí­pus, aki hátizsákkal, vonattal, busszal bebarangolta Európa nagy részét. Innen az utazás sze­retete, s az irodában igyekszik hasznos - saját tapasztalataira épülő - tanácsokkal is ellátni az érdeklődőket. Úgy véli, szép do­log másoknak felejthetetlen él­ményt nyújtó utakat közvetíteni. A budapesti székhelyű Soma Tours több utazási irodával áll kapcsolatban, így az ő útjaikra is be lehet itt fizetni. Az eltelt hetek alatt kiderült, hogy a kun­sági ember számára a Balaton drága. Inkább a közel ezzel azonos árú görögországi, spa­nyolországi körutakat keresik. Belföldön a Dunakanyar és a hegyvidék az úti cél. A nyitás óta még nem volt példa arra, hogy valaki mexikói, thaiföldi útra szeretett volna befizetni. Nagy az érdeklődés az olasz tengerparti ajánlatok iránt, s a horvátországi kínálat is ke­lendő. Népszerűek az úgyneve­zett bevásárlóutak Triesztbe, Bécsbe, Isztambulba. Keresik a speciális belföldi, külföldi vá­rosnéző utakat is. Az irodavezető nyáron Er­délybe, Ukrajnába s Horvátor­szágba menne legszívesebben. A prospektusokat nézegető ügyfél (fotónkon) szerint is ide el kell jutnia a karcagiaknak is.

Next

/
Thumbnails
Contents