Új Néplap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

6. oldal Megyei Körkép 1996. június 12., szerda Szolnoki pilótanövendékek Kecskeméten A kabinban Bodré Csaba, mellette Polonyi Zsolt őrmes­ter, repülőgép-szerelő fotó: czene pEter Még az előző kormány dön­tött arról 1992-ben, hogy ha­zai bázison kell kiképezni a magyar katonai pilótahaílga- tókat. A döntés alapján 1993. szeptember 1 -jén az első év­folyam megkezdte a kikép­zést Szolnokon a Repülő- tiszti Főiskolán. Az első év­folyamon általános ismere­teket, a repülés elméleti alap­jait sajátították el a hallga­tók. A következő év legelején már Jak-52 típusú motoros iskolagépen repülhettek az ifjú sólymok. Majd 1995 első felében átruccantak Kecskemétre, s ott harminc órában már az'L-39 Albatros sugárhajtású kétkormányos oktatógéppel röpködhettek - oktatóik társaságában. A mostani harmadik évfo­lyamos pilótajelöltek - igaz, kicsit megfogyatkoztak — az induló több mint 20 főből már csak 12-en repülnek, áp­rilis 25-én megérkeztek Kecskemét katonai repülőte­rére. Két hét földi előkészí­tés után ismét a repülőgép fedélzetére kerülhettek. Azóta a fiúk már több mint tíz órát repültek ebben az évben a hírős városban. Május 22-én - repülési na­pon - ragyogó napsütésben kilátogattam hozzájuk, ép­pen ismerkedtek a repülés gyakorlati részével. A repülési élményeiről, repülési tapasztalatairól kér­deztem Bodré Csaba hallga­tót:- Kiszabadulva az iskola­padból, az oktatókabinetek szigorú falai közül, nagyon jól érzem magam a kecske­méti légibázison — kezdte nyilatkozatát Bodré Csaba. - Szép itt lenni, s minden olyan jónak tűnik nekem, tényleg sok mindent megtud­tunk a sikeres repülőkikép­zés érdekében. Nagy élmény az itt eltöltött idő minden hallgató számára. A pilótaé­let szépsége egy ilyen repü­lőtéren mutatkozik meg iga­zán.- Mondjon valamit a repü­lés szépségéről, miért akar katonai pilóta lenni?- Szeretem fent a csendet, a nyugalmat, mindig meg­csodálom fentről a táj, a fel­hőzet szépségét. A repülés­sel az ember több ezer éves álma valósult meg. Engem már nagyon kis korom óta foglalkoztatott a repülés, an­nak minden vonzata érde­kelt. Most már tanuljuk a műrepülést is, ami külön él­mény a repülőember szá­mára. Ez talán a legszebb a világon, minden pilóta álma, hogy önállóan, szabadon műrepüljön a maga és a kö­zönsége gyönyörűségére. Je­lenleg ezer és négyezer mé­ter közötti magasságtarto­mányban szoktunk repülni. Onnan föntről minden olyan más. Mintha nem is ember lennék, hanem madárnak képzelem sokszor magam. Azért szeretnék vadászpilóta lenni, hogy minél nagyobb sebességű harcigépet vezet­hessek az avatásom után.- Hallhatnánk valamit a típusról is?- Az Albatros repülőgép sokkal jobban bírja a terhe­lést, mint a motoros repülő­gépek. Szerintem a két típust össze sem lehet hasonlítani. Sokkal gyorsabb, így jobb a manőverezőképessége is. Ez a géptípus kiválóan alkalmas a pilóták kiképzésére. Nö­vendéktársaimmal - úgy ér­zem -jól el tudjuk sajátítani a repülés gyakorlati ismere­teinek alapjait. Először okta­tóval repülünk, majd az el­lenőrző repülések következ­nek, csak ezt követően lehet egyedül repülnünk.- A nagy álomról hallhat­nánk valamit?- Hadnaggyá avatásom után szeretnék Kecskemétre kerülni MIG-29-es vadász- pilótának. Én ezt a típust na­gyon korszerű gépnek tar­tom. A vadászpilóták olyan sok szépet és jót meséltek róla, hogy engem teljesen lenyűgözött a látvány és az élmények sokasága. Ezek a tisztjelöltek sok mindenben reménykednek, nagyon bíznak elöljáróikban, s gyönyörű álmaik vannak. A társadalomnak - meg akik tehetnek az ilyen nemes cél, eszme, hivatás érdekében va­lamit - mindent meg kellene tennie, hogy a szép megva­lósítható célok valósággá váljanak minél előbb. Kenyeres Dénes Menedzserképzés szociális intézmények igazgatóinak Nem csak a hallgatók vizsgáznak Első tanévének végéhez érkezik az a másoddiplomás képzés, amelyet szociális intézmények igazgatói számára indított közösen a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskola, a Népjóléti Képzési Központ és a szolnoki Humán Szolgáltató Központ. Az új kezdeményezés a Tempus és a PHARE nem­zetközi programok, vala­mint a Népjóléti Miniszté­rium támogatásával indult. A három intézmény, a buda­pesti főiskola, a salgótarjáni Képzési Központ, illetve a szolnoki Humán Szolgáltató Központ együtt dolgozta ki a képzési tervet. A trió csatlakozott az Eu- rodir szervezethez, melynek keretében lehetőség nyílik arra, hogy a hazai vezetők európai szintű és elismert- ségű diplomát kapjanak. Ennek megfelelően a képzés nemzetközi törzsanyagra támaszkodik. Tavaly huszonhét hallga­tóval kezdték meg az első tanévet Salgótarjánban, mi­után a részt vevő intézmé­nyek munkamegosztása el­készült. Ennek értelmében a főis­kola adja ki a szociális me­nedzser másoddiplomát, a Népjóléti Képzési Központ biztosítja a helyet és szer­vezi a külföldi gyakorlato­kat a hallgatók számára, a szolnokiak pedig a magyar­országi gyakorlatokhoz biz­tosítják a szükséges helyet. Az első tanév végéhez közeledve a három szervezet képviselői megyeszékhe­lyünkön találkoztak, hogy megvitassák az eddig szer­zett képzési, oktatási tapasz­talatokat, a tananyagot, a gyakorlatokat, az oktatói és szervezési munka hatékony­ságát, valamint közösen meghatározzák a következő évekre kitűzendő feladato­kat. Az éjszakába nyúló meg­beszélésen ezenkívül még számtalan fontos téma fel­merült, várható tehát, hogy a következő évben a korábbi­nál is olajozottabban műkö­dik majd a szociálismene- dzser-képzés. A tudomány független • • • Földes György, az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1977- ben szerzett diplomát. Az elsők között volt, aki történe­lem-szociológia szakon végezhetett az országban, többek kö­zött Magyar Bálint, jelenlegi művelődési miniszter társaságá­ban. Az újpesti munkásmozgalom történetéről írta disszertáci­óját, így nem meglepő, hogy az ELTE legújabb kori történeti tanszéke helyett a Párttörténeti Intézetet választotta. Első ku­tatási területe a gazdaságpolitika története 1945 után. A Hata­lom és mozgalom 1956-1989 című könyve ’89-ben, Az eladóso­dás politikatörténete 1957-1986 című könyve nemrég jelent meg. Az MSZP március végi kongresszusán újból beválasztot­ták a párt országos elnökségébe.- Pályáját a Párttörténeti Inté­zetben kezdte, majd néhány év kitérő' után visszatért. 1991 vé­gén - a névváltoztatást követően -, már a Politikatörténeti Intézet igazgatója lesz. Intézménye ma mivel foglalkozik, s mennyiben különbözik elődjétől?- Eltér a szerkezet, és eltér a feladat is, önálló tudományos műhelyként, saját kutatási terv szerint dolgozunk. A politikai kötődés az egyének akaratán múlik, ma már nem „elvárás” a történelemszimbolizáló szerep, igaz - független intézményként- a szocialista frakció és a poli­tikai vezetés részére végzünk háttérmunkát, kutatásokat. Te­rületünk az elmúlt 100 év, az alapkutatás most a XX. század politikai, választási atlaszának az összeállítása. Az utóbbi idő­ben munkatársaim az 1945 és az 1956 körüli történelem vizs­gálatában értek el tudományos eredményeket. Az intézet levél­tárában az elmúlt 100 év ma­gyar politikai baloldalának do­kumentumaival segítjük a külső érdeklődőket, és 150 ezer köte­tes állományunk a politika tör­ténetének és tudományának a szakkönyvtára is.- A történelemkutatás „eredménye” a ’90-es évek Magyarországán mennyire függ a napi politikai-hatalmi viszonyoktól?- A Politikatörténeti Intézet a legjobb példa, hogy nem függ, ugyanakkor a hazai ha­gyományoknak megfelelően fo­lyik a történelem politikai vita­tása. Minden erőcsoport, párt próbál magának legitimációt szerezni a történelemből, ez természetes igény, de sajnála­tos, hogy szinte mindig megje­lennek a tudományra nyomást gyakorló erők is. Nem tartjuk igazán jónak, hogy a valóságos rendszerváltásokat tudományos rendszerváltások kövessék, a tudósok a politikusoknak dol­gozzanak. Szeretném azt az ideális helyzetet elérni, amikor a történelemtudomány azért fi­gyel a jelenkorra, mert a jelen segít még megválaszolatlan kérdések feltevésében.- Napjaink egyik politikai vihara az úgynevezett Nagy Imre-törvény körül zajlik. Pető Iván a Népszabadságban írta: „Az államhatalomnak, a tör­vényalkotásnak békén kell hagynia a történelmet... A tör­vénykezés ugyanis nem lehet az állam történelmi ítélőszéke ”.- Teljesen egyetértek, azzal az apró kiegészítéssel, hogy Pető Iván ugyanezt a szöveget nem mondtad 1989-ben a forradalom és szabadságharc - általam akkor sem támogatott - törvénybe ikta­Földes György tásakor, amikor az utolsó pilla­natban a szövegből kivették Nagy Imre nevét. A képviselők mostani kezdeményezését egyébként nem tartom tragédiá­nak - jó lenne, ha ez ma nem lenne vitatéma -, de Nagy Imre 1956-tól történő elválasztását sem tartanám helyesnek.- A politikai helyzetről nem­régiben Orbán Viktor, a Fi- desz-MPP elnöke nyilatkozta: „... ma Magyarországon a Ká­dár-rendszer hatalmi viszonya­inak lopakodó restaurációja fo­lyik. ”- Nagyon jól hangzik. Orbán Viktornak természetesen szük­sége van újra és újra megbélye­gezni a Szocialista Pártot, mint a történelem ügynökét - tegye -, de nem hiszem, hogy ez olyan típusú érvelési módszer, amellyel akár történészként, akár politikusként vitatkoznom kellene. Nem kezelhető érv ugyanis az, hogy vannak az al­jas gonosz erők, akik az előbbi­eket akarják, azzal szemben, hogy a lezajlott egy folyamat, melynek során a társadalom a ’94-es választásokon inkább bízta az ország irányítását arra a politikai elitre, amely megha­tározó volt a nyolcvanas évek­ben, mint arra, amelyik 1990 és 1994 között kormányozta az országot.- Az Országgyűlés már fog­lalkozik az új alkotmány kon­cepciójával, s a vitában kiemelt figyelem irányul a választási rendszer változásaira.- Kétségtelen, hogy célsze­rűbb lenne, ha egy igazságo­sabb és olcsóbb választási rendszer működne, s bár erre van igény, a pártoknak megha­tározott érdekeik kötődnek minden változtatáshoz, egyúttal bebizonyosodott, hogy a jelen­legi forma képes biztosítani az ország politikai stabilitását. Igaz, a vegyes választási rend­szer és a kompenzáció olyan igazságtalanságot épít be, mely­lyel a relatív nyertesek győ­zelmi pozíciói megerősödnek. A kérdés, tudunk-e olyan szisz­témát javasolni, mely a magyar pártviszonyok között is négy éven át biztosítja a stabilitást, kisebb létszámú parlamentet működtet, és egyfordulósra egyszerűsíti a választást. A rendszer alapvető feladata, hogy segítse a magyar politikai életet olyanná szerveződni, melyben a világos alternatívák lehetőséget kaphatnak társada­lomban. Szerencsére, kezd kia­lakulni három politikai pólus hazánkban is. Baloldalon, a szocialisták hegemón szerepét, illetve baloldaliságát csak a kormánypolitika gyengíti. A Fidesz MPP távolodásával az SZDSZ is kezd egyedül ma­radni, bár ha életképes lesz a Szabó Iván-„féle” új párt, ezt a pólust erősítheti. A keresztény- konzervatív oldal egyszerre akar összefogni, és meghatá­rozó szerepet kicsikarni elvba­rátai között, de a szocialisták is abban érdekeltek, hogy a jobb­oldal alternatívan megfogalma­zott, hiteles politikai erő le­gyen, s ne szoruljon be saját belső gondjai közé.- Ezt meg kell élnünk, de sokkal több embert foglalkoztat a jelen. A kormányzópárt el­nökségének tagja hogyan látja az ország helyzetét?- A kormány, talán kicsit ké­sőn, de belátta, s a társadalom jelentős részével meg is értette, minden területen változtatni kell, hogy az ország ki tudjon kerülni az állandóan újraterme­lődő válságokból. A stabilizá­ció, amely mutatott fel sikere­ket, nem oldotta meg a moder­nizáció és integráció vala­mennyi feladatát, amely a napi­renden van, illetőleg a gazda­sági helyzet lassú javulása egy­előre túl nagy terhet rak az ál­lamháztartási reform ügyére. Reményeim szerint az állam- háztartási reformot már nem a stabilizáció keretében, hanem a demokrácia, a társadalmi igaz­ságosság és az esélyegyenlőség jegyében, párbeszédben a tár­sadalommal és a polgárokkal, többségi egyetértésben vihetjük végig. Ha ez sikerül, meggyő­ződésem, hogy 1998-ban más­hol tart majd az ország, mint 1994-ben, s a hosszú távú, pozi­tív folyamatok térnyerését él­hetjük meg. Helyzetünk meg­ítéléséhez hozzátartozik, hogy az ellenzék semmilyen szolida­ritást nem hajlandó tanúsítani, a kormánykoalíció „magányos”, a privatizáció vége felé felerő­södtek a társadalmi osztozko­dás érdekellentétei, a médiatör­vény végrehajtását sok elvi és finanszírozási nézeteltérés ne­hezíti, és az alkotmányozás fo­lyamatát még a koalíciós pártok esetenkénti véleménykülönb­sége is akadályozza. A felsorol­tak ellenére úgy gondolom, van okunk bizakodni, mert az or­szág érdekében meghozott nép­szerűtlen intézkedések sorával megteremtettük egy kevésbé elutasítható politika alapjait a következő évekre. Csák László Folytatják az aszfaltozást Zagyvarékas képviselő-testüle­tének tervei szerint ebben az esz­tendőben folytatódik az utak asz­faltozása a településen. Emellett az eddigi földutak alapjának el­készítésére ugyanúgy komoly összeget szánnak, mint a járdák építésére, amihez azonban segít­séget várnak a lakosságtól. A költségek 15 százalékát az utcákban lakók állják majd, az önkormányzat vállalja a „ma­radék” 85 százalékot. Termé­szetesen elsőként azok a részek kerülnek sorra, ahol a lakosok önként vállalják a járdák, utak elkészítését. Ézeken a helyeken az is elképzelhető, hogy az építkezéshez szükséges anya­gokat teljes egészében az ön- kormányzat finanszírozza. Összesen a tavalyihoz hasonló - többmilliós - fejlesztést ter­veznek a képviselők. Idén is háromszoros túljelentkezés Ballagás a Gólya óvodában Nemcsak az iskolákban, az óvodákban is elérkezett a tanév vége. Az apróságok egy időre elhagyják „má­sodik otthonukat”. Előtte még egyszer összegyűlik az intézmények apraja nagyja, hogy elbúcsúztas­sák azokat, akik a követ­kező évtől már az iskola padjait koptatják. így volt ez a hét végén a jász­berényi református óvodában is. Ebben az évben a 75 ovis- ból 18 búcsúzott az intéz­ménytől. Az óvodavezető Bá­nyai Jánosáé elmondta, sze­rencsés helyzetben vannak, hisz nem érzékelik az általá­nosan tapasztalható gyermek- létszám-csökkenést. Helyzetükből adódóan a re­formátus családok gyermekeit előnyben részesítik a felvétel­kor. Mint mondta, népszerű­ségüknek okai között vélemé­nye szerint nem elsősorban az intézmény egyházi jellege, hanem a gyermekközpontú, szeretetre épülő oktatás áll. Surján László szerint Lopják a programot „Miniszterségem alatt legalább annyi ellenzéki javaslatot fogadtam el, mint amennyit a mostani kormánypártok elloptak tőlem, és saját javaslatként terjesztettek elő”- hangzott el azon a lakossági fórumon, melyet dr. Surján László a KDNP alelnöke tartott Jászjákóhalmán. Az MSZP-SZDSZ kormány kri­tikáján túl az alelnök beszélt azokról a kérdésekről, melyek egységes támogatást élveznek a parlamentben. Ilyen az európai integráció, a többpárti demokrá­cia kérdése. Felhívta a figyelmet, hogy csatlakozásunkat nem haj­bókolva kell megvalósítani. A nemzet érdekeit mindenek előtt érvényesíteni kell. A többpárti demokrácia csak úgy működik, ha a hatalmon lévők figyelembe veszik az ellenzék észrevételeit. Ha a döntésekbe nem tudunk ténylegesen beleszólni, csak hite­lesítenénk a megítélésünk szerint rossz döntéseket. Ebben nem vál­lalhatunk szerepet. A félszázalékos nyugdíjeme­lést rossz viccnek nevezte, mely- lyel egyetértett a fórum hallgató­sága is. Ha csak ilyen kevés pénz állt rendelkezésre, szerencsésebb lett volna a kisnyugdíjasokra koncentrálni, őket segíteni. ,Agyleépítési koncepció”­foglalta össze a politikus, a tíz­ezer kórházi ágy leépítéséről megjelent terveket. Nem a szám nagysága a gond, hisz még 15 ezer ágyat is meg lehetne szün­tetni, ha az ehhez kapcsolódó fel­tételek megvannak. A kormány koncepciója nem ad választ még arra sem, hogyan határozzák meg, hogy hol, melyik ágy szűn­jön meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents