Új Néplap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-06 / 105. szám

1996. május 6., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Telt házas manökenvizsga Fehérneműtől a bundáig mindent bemutattak Tegnap este Szolnokon a Helyőr­ségi Művelődési Otthon színház­­termében csak azért nem lógtak a csillárokon érdeklődők, mert csil­lárok ott nincsenek. Helyettük telt házas nézőtér fogadta a ma­nökenvizsgát, illetve bemutatót, amelynek Murvai Piroska a ve­zető tanára. Ez úgynevezett mes­terkurzus volt, huszonheten bizo­nyították ismereteiket, jártassá­gukat a kifutók világában, és ugyanennyien kaptak diplomát. Amíg ide eljut valaki, először a kezdő tanfolyamot kell elvégez­nie, ami közel egy év. Tegnap a legidősebb fellépő 25 volt, a leg­fiatalabb életkorát még egyetlen számjeggyel fejezhetjük ki. A mestervizsgásokkal együtt jó né­hány tehetséges kezdő is bemu­tathatta tudását. A kifutókon sze­replők részben szolnokiak voltak, de érkeztek Mezőtúrról, Abony­ból, Törökszentmiklósról, Rákó­­czifalváról, Újszászról is. A több mint kétórás műsorban szerepelt Robin Hood bűvész, illetve Judy és tánckara is. Egyébként tegnap este harminc műsorszámban gyönyörködhetett a nagyérdemű, a manökenek a fehérneműktől a bundákig bemutattak sokféle öl­tözetet. Azt is megtudhattuk, hogy az itt végzettek a szép test­tartáson, járáson kívül önvé­delmi, jogi ismereteket és szín­padi táncot is tanultak. A bizo­nyítványon kívül megkapták az ügynökségek listáját is. Egy színvonalas bemutatóval véget ért egy kétéves tanfolyam: a kez­dők ősztől haladóként folytathat­ják, és aki be szeretne iratkozni, az október első szombatján ke­resse fel a HEMO-t, mivel ismét ott lesz az újabb felvételi. D. Sz. M. A tisztesség, becsület és a szeretet pillanata Tiszafüredi katonaanyák a minisztériumban Két tiszafüredi édesanya, Vidra Mátyásné és Antal Istvánná, öt­öt fiút nevelt fel a hazának. Ki tudja, hányszor keresték a féltés és a büszkeség megta­­lálhatatlan anyai kompromisz­­szumát? Senki sem számolta meg, hányszor kopogtatott az öt-öt fiú ajtajaikon, hány cso­mag és levél fordult meg a szü­lői ház és a laktanya között, mennyi anyai dugipénz került a zubbonyzsebekbe? Szeretet, tisztesség és becsület! Vidra Mátyásné és Antal Istvánná katonaanyaként is ezt az útra­­valót adta fiainak, amiből a honvédség is megérezhetett valamit, hisz a két tiszafüredi édesanya május 3-án a Honvé­delmi Minisztériumba volt hi­vatalos. Külön autó vitte őket oda, hogy életük újabb szép pillanatokkal gazdagodjon. Nagy meglepetés volt ez szá­mukra még akkor is, ha ezért a napért ők tették talán a legtöb­bet. Amikor átvették Fodor István államtitkártól az emlék­lapokat és Németh Sándor al­tábornagytól, a Magyar Hon­védség vezérkari főnökétől a virágcsokrokat, sírhattak és büszkék is lehettek egyszerre. Vidra Mátyásné duplán is, hi­szen egyik katona fia is ott mosolygott rá a díszteremben. Arról nem is beszélve, hogy prémiumként a másik katona fiát is hazaengedték hét vé­gére. A két Vidra fiú segédke­zett is serényen az ünnepi disznótoron a Sárgarigó úti ház udvarán. Anyák napján a sok virág mellé Piroska néni­nek ez volt a legszebb ajándék. Vasárnap este ismét pityer­­gett egy kicsit, hiszen a fiú­knak vissza kellett utazniuk a laktanyákba. - percze -Papp Rita és zenész barátai szórakoztatták szom­baton délelőtt a kisújszállási művelődési ház szülőkből és gyermekekből álló közönségét. fotó: i. l. Tanfolyamzáró bálon mutatták be szombaton tudásukat Molnár Péter tánctanár tanít­ványai Szolnokon, a Szent Imre Cserkészházban. Mintegy hetven pár ropta a táncokat. Ven­dégként felléptek Molnár Péter martfűi tanítványai és a Kaiser-Pelikán táncosok. fotó: i. l. Egészségesen a mentőautóban (Folytatás az 1. oldalról) optimális, ha nem választanák szét a két feladatot. Tavaly volt erről szó, de problémás­nak látom a különválasztást, mert az önkéntes szállítók megjelenése nem biztos, hogy a betegek érdekeit szolgálná. Arról nem is szólva, hogy vi­lágszerte elismerik a magyar mentőszervezet szervezetileg egységesen szervezett intéz­ményét mind a betegszállítás, mind a mentés terén. Ha katasztfóra történik, az egységes rádiófrekvencia biz­tosítja, hogy rövid idő alatt bármekkora mentési egységet mozgósítani tudunk. Példa erre a szajoli tragédia, ahol fél óra alatt 32 mentőautó volt a helyszínen.- Úgy tudom, hogy a mentő­söknek évente vizsgázniuk kell.- Igen. Folyamatos a uoi­­gozók képzése, s az ország­ban egyedülálló, hogy az ápo­lóknak, gépkocsivezetőknek éves vizsgát kell tenniük. Akinek sikertelen a vizsgája, az tovább nem dolgozhat a mentőszervezetnél. -de-Hetvenháromezer forint a Monfodinak Jubileumi találkozó Jászberényben Győri Lajos szakíró méltatja - Berta Ferenc és Holocsi Kál­mán egy-egy szép aktfotójának közlése mellett - a FOTO leg­újabb számában a Jászkun Fo­tóklub alapításának 15. évfor­dulója alkalmából Jászberény­ben megrendezett fotótörténeti konferenciát. Mint írja, az el­hangzott előadásokat képekkel illusztrált kötetben szeretnék a rendezők kiadni, amihez tá­mogatókat keresnek. A konferencia sikerén fel­buzdulva pedig máris tervez­getik a szervezők egy újabb rendezvény egy-két éven be­lüli megtartását. Holocsi Kálmán: Csónakon A folyóirat arról is hírt ad, hogy a csongrádi Tisza Ala­pítvány jótékonysági árveré­sén a szolnoki Monfodi Ala­pítvány legközelebbi kiállítá­sának támogatására 73 500 forint gyűlt össze. A japán Nikon cég 25 éve hirdet már pályázatokat. Legutóbb kisfilmes kamerá­val készített, még publikálat­lan fotókat várt nemzetközi pályázatára. A 8 ezer szerző 51 országból beküldött 39 ezer képe között a magyar Földi Imre második helye­zést ért el - olvashatjuk a FOTÓ-ban. -scsj-Együttműködő nagykunok A napokban Karcagon tanácskoz­tak a nagykun települések képvise­lői. A társulás tagjai a térségben végzett kulturális, sport- és ide­genforgalmi tevékenységet koor­dinálják. Az együttműködési megállapo­dás keretében Kunhegyesen pél­dául a Konok Kunok Kupáját, a „Nagykun diáksportviadalokat” támogatják, s a térség bemutatá­sára vonatkozó túraútvonalakat dolgoznak ki. Karcagon a nagy­kunsági kulturális napok is ennek keretében zajlanak. A kilenc tele­pülés közösen ünnepli meg a jele­sebb évfordulókat s ítéli oda a Nagykunságért díjat. A tanácsko­záson új együttműködési terveket vitattak meg. A hagyományos programokon túl Berekfürdőben nemzetközi képzőművészeti alko­tótábor, Kunhegyesen „Legény­bot” alkotótábor, „Konok kunok” hagyományőrző műsorra is sor ke­rül. Közösen tervezik a Nagykun Lovasbandérium kiállítását, mely­nek megvalósításához minden te­lepülés a lakosság arányában járul hozzá. A jelenlévők elfogadták azt is, hogy ezentúl a Nagykunságért díjjal 30 ezer forint pénzjutalmat adnak át. -de-Voröskeresztes vetélkedő A Jászság általános iskolái ré­szére meghirdetett vöröskeresz­tes vetélkedőt a jászberényi Gyermekek Házában rendezték meg a napokban. A nyolc, ötfős csapatnak két fordulóban kellett számot adni tudásáról. Először egy elsősegélynyújtással kapcso­latos tesztet, majd gyakorlati fel­adatokat oldottak meg. Első he­lyezést ért el a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium csapata, ők képviselik a Jászságot a megyei döntőben. Második a Székely Mihály Általános Iskola, a har­madik a Nagyboldogasszony Ka­tolikus Általános Iskola csapata. Rákóczifalván Nyugdíjasok bel- és külföldről Rákóczifalván szombat délelőtt a szokottnál is többen jöttek­­mentek az utcákon. A település központjában egymást érték a parkoló buszok. Ezeken érkez­tek az ország minden részéről, sőt határainkon túlról is a nem­zetközi nyugdíjas-találkozó résztvevői, körülbelül hétszáz­ötvenen. A rendezvényen - melynek a gyönyörű sportcsarnok adott otthont - az ország több mint harminc nyugdíjasklubjának kul­­túrcsoportja vett részt. A hangu­latos összejövetelen bemutatták egymásnak tudásukat. Délután egy órakor körülbelül kétszáz gyerek részvételével „biciklizett a falu”, este kilenc órától pedig hajnali háromig tartó bálon „pi­henték ki” a nap fáradalmait a falubeliek és a vendégek. Tegnap délelőtt a figyelem középpontjába a 100. születés­napját ünneplő, II. Rákóczi Fe­renc nevét viselő általános iskola került: megemlékeztek az el­hunyt osztálytársakról, pályatár­­sákról. Az ünnepélyes Visszaem­lékezést kötetlen beszélgetés követte: találkoztak az öregdiá­kok és az elszármazottak. Három órakor a résztvevők fórumon ta­lálkozhattak az önkormányzat és az intézmények vezetőivel. A Rákóczi tavasz következő rendezvényein a sporté lesz a fő­szerep, hiszen 60 éves a Rákóczi Sportegyesület. Közlemény A Szolnoki Városi Bíróság az alábbiak közlésére kötelezte la­punkat: „Az Axel Springer - Ma­gyarország Kiadó Kft. az általa kiadott Új Néplap 1996. január 8-i számában Keményebb arcu­latú Munkáspárt című cikkében annak közlésével, hogy „Tor­­gyánnak igaza lehet, miszerint nemsokára koporsóban hozzák haza fiainkat. Torgyán azon­ban, hogy elérje igazát, még arra is képes, hogy bérgyilko­sokat fogadjon, akik a magyar katonákra lőnek.” Dr. Torgyán József becsületét megsértette.” Nem kémek az iskolabuszból (Folytatás az 1. oldalról) hívott össze Lantos Kálmán, a porteleki körzet önkormányzati képviselője. A fent említett koncepcióról Nagy András, az oktatási bi­zottság elnöke tájékoztatta a la­kosságot. Elmondta: az önkor­mányzat büszke rá, hogy eddig nem kellett működési kölcsönt felvenni. Ahhoz, hogy ez to­vábbra is így maradjon, draszti­kus intézkedésekre van szük­ség. A vizsgálatok tanúsága szerint túl sokba kerül a falu is­kolája. Bezárják az intézményt, vagy köztes megoldásként, csák az alsó tagozatot hagynák meg. Nagy András elmondta: a városi iskolák felszereltsége jobb. A gyermekeknek sem mindegy a továbbtanulás szempontjából, honnan indul­nak. A mindennapos ingázás költségeit az önkormányzat vál­lalná. Szavai nem győzték meg a hallgatóságot. Javaslatok, kér­dések özöne záporozott az okta­tási bizottság jelen lévő tagjaira. Sok fiatal házas nemrég telepe­dett le Porteleken abban a re­ményben, hogy itt könnyebb lesz a megélhetés. Van óvoda, iskola, posta, bolt, tiszta levegő, nem utolsósorban nyugalom. Ha elviszik az iskolát, a csalá­dok elköltöznek, a település las­san kihal. A helybeliek hangsú­lyozták: az osztályösszevoná­sokat elfogadják, de hagyják meg iskolájukat. Az is felvető­dött, ha másképpen nem megy, kezdeményezni fogják Portelek különválását Jászberénytől. Végül megfogalmazták: szeptember elsejétől - bármi­lyen döntés születik is - egyet­len porteleki gyermeket sem raknak fel az iskolabuszokra. A készülő döntés ellen aláírás­­gyűjtést kezdeményeztek a helybeliek, az aláírásokat át­nyújtották a bizottság tagjainak. Ámi biztos: ilyen erejű lakos­sági tiltakozást nehezen hagy­hatnak figyelmen kívül a város választott vezetői. Szamosz, az Egei-tenger gyöngyszeme (3.) Hajókirándulás során kaptuk lencsevégre a helybeli halá­szokat a zsákmány kiemelése közben Pithagorionban levő szállodánk, a Doryssa Bay/Viliágé különféle stílusban, csodálatos kertben felépített tradicionális görög há­zai a reggeli napfényben fürdőz­­nek. A tenger is halk morajlással adja tudtul, véget ért éjszakai pi­henője. Éppen kávénkat kor­tyolgatjuk az étteremben, ami­kor Dimitris, a mindig mo­solygó, örökmozgó pincér meg­lepő kéréssel fordul felénk. - Tanítsuk meg magyarul! - re­­begi németül és angolul egy­aránt. - Mire vagy kíváncsi? - kérdezünk vissza. - Jó reggelt, jó napot, jó estét, kérem, köszö­nöm - válaszolja egy szuszra, majd előkerül egy papírlap, és kezdetét veszi a szuperintenzív nyelvtanfolyam. A délelőtt során ismételten kis körutazást teszünk a szigeten, hogy megtekintsük az IBUSZ szállodáit. Estére össze is áll a szubjektív rangsor: a legolcsóbb, ám mégis bájos a Hotel Paris Be­­ach, a legcsaládiasabb hangulatú a Hotel Ilios és a Fito Bay holt­versenyben, a legszebb fekvésű a Glicorissa Beach, a legexkluzí­vabb pedig a Doryssa Bay. Estére az IBUSZ és helybeli vendéglátóink szamoszi vacso­raestre invitálnak. A kis pithago­­rioni tavernában elsőként a világ minden tájára exportált, híres szamoszi bor, a Samena Golden kerül az asztalunkra. Az osztat­lan sikert arató italt az előételek követik - húszpercenként érke­zik az újabb ínyencség. Idegen­vezetőink alig győzik elmagya­rázni, mi micsoda, miből és ho­gyan készül. A szőlőlevélbe te­kert dolmadesz, a tintahalgyű­rűk, a kagylók, rákok, halikra, zöldségfasírt - no és az elma­radhatatlan saláta juhsajttal és olívabogyóval - feladja a leckét a kolbászhoz és gulyásleveshez szokott gyomornak. A sok fi­nomság után keveseknek marad bátorsága, hogy főfogást rendel­jen. Néhányan azért megbirkóz­nak egy jókora szamoszi sült hallal, egy szuvlakival vagy bá­ránybordával. Desszertre pedig már csak egy jelentkező akad. A gasztronómiai élvezkedés után mi sem természetesebb, megtap­soljuk a séfet. Másnap reggel gépünk me­redeken húz el a sziget fö­lött, mi pedig letekintve megfogadjuk: ide visszaté­rünk. (Vége) Fotó és szöveg: Laczi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents